ISMERETLEN: KŐMŰVES UTCA

TABÁNI KORCSMÁK ANNO 1880-AS ÉVEKTŐL 2. RÉSZ

Saly Noémi múzeológusnál  senki sem tudja tömörebben összefoglalni és ízesebben előadni a tabáni korcsmákat.Álljon itt bizonyságul a Népszabadságban 2003-ban közölt cikke :

Kiskocsma, kispörkölt, kis korsó sör

Séta a régi Tabánban (6.)

Emlékszünk a folytatásra? "…egy kislány és egy kis boldogság köll! / Nagy kocsma, nagy pörkölt, nagy nő, nagy kincs / nem köll, mer\' ha kéne, sincs!"

Saly Noémi írása          Népszabadság| 2003. szeptember 8.      

         Ez a derűs nóta bízvást szolgálhat az egész hajdani Tabán vendéglátásának mottójául. Sose voltak itt fényes éttermek, ezüsttükrös kávéház is csak egyetlenegy akadt, a Döbrentei téren, az Erzsébet hídhoz cégérezett - annál több volt viszont a barátságos, rumlis kis fogadó, hívogató kiskocsma és vendéglő.

A szőlő jóformán a küszöbön termett. Délceg tőkék végtelen sora a Gellért-hegy déli lankáin, a Nap-hegyen, a Sas-hegyen, a Felső-Krisztinavárosban - míg a szörnyű filoxéra az 1880-as években el nem pusztította a budai borászatot. Néhány öreg kocsma a XX. század elején is emlékeztetett ezekre a boldog időkre: a Három Kapáshoz, a Víg Vincellérhez, a Három Víg Pintérlegényhez, a Zöld Szőlőfürthöz címezték őket.

Díszelgett az ajtók fölött egy egész állatkertre való mesebeli jószág is: Fehér Farkas, Vörös Ökör, Arany Bárány, Arany Lúd, Arany Kakas, Arany Kacsa, Arany Szarvas. Az utóbbiak voltak két kis hegyi utca és a máig meglévő tér névadói.

Némelyik kocsmanév családi viszonyokra utalt: a Gellérthegy utcai Három Huszár például Huber János egyazon ezredben szolgáló három  katonafiával  büszkélkedett. Persze vendéglős lett belőlük is. Egyiküket pazar libasültjéről a Ganzlhuber, "Libás Huber" néven ismerték.

Öccsének, a Tulipán gazdájának hét világszép lánya lett. Egy reggelen arra ébredtek, hogy valami titkos imádó az éj leple alatt kicserélte papus cégérét: a megkopott tulipán eltűnt, s a helyén ott ékeskedett egy gyönyörűen festett vadonatúj - "A Hét Rózsához".

Érdesebb tréfa a Sárkány kocsma neve - tudnunk kell hozzá, hogy itt a XVIII. század óta hagyományosan női kiszolgálás volt -, meg az Arany Tetűé vagy a Három Majomé. Ennek a cégérén két majom vigyorgott. A harmadikért kicsit közelebb kellett lépni: a cégtáblába illesztett tükörben volt látható…

Kukkantsunk be egy kocsmaudvarba? 1913. nyár.

 "Kuglizó, nyitott veranda, lugas, üveges veranda s pont öt akácfa és pont öt petróleumlámpa. A bejáratnál az asztalok vörössel, a belsők fehérrel terítve" - tudósít a Szabadpolgár riportere.

Gyümölcsfák is álltak persze ezekben a régi udvarokban: alma, körte, szilva, mogyoró, füge. Romlehner néni kocsmájában az volt a rend, hogy aki erre éhezett, az fölkelt szépen, és szedett magának. 

Marada József  korcsmája

Marada József vendéglőjét meg egyenest "A Vén Eperfához" címezték. Nem akármilyen eperfák voltak ám az itteniek! A török kori kertek utolsó hírmondója, egy ősöreg festőeper máig ott görnyedezik a teniszpályák és a felső játszótér között. Nagy szemű, csodás zamatú termésének kimoshatatlan foltjairól a tabáni nagymamák, a büntetéspofonokról pedig az unokák tudnának regélni.

Nézzünk komolyabb étkek után. A vendéglők mindegyikének volt saját különlegessége, amiért oda, és csakis oda kellett járni. Ganzlhuber libájának egyetlen vetélytársa volt, nevezetesen az, amelyik a mindig hófehér főkötőben tüsténkedő, jóságos arcú Frau Godl tepsijeiben sercegett. Aki halászlére áhítozott, Albeckerhez, majd vejéhez, Schreil Győzőhöz fordult be, a Kereszt térre. A pirosan párolgó ételköltemény abban a lábasban landolt az asztalon, amelyben megfőtt: a hallal vigyázni kell, nagyon törékeny. Hozzá jókora sercli a Szarvas pékség foszlós fehér kenyeréből, aztán az egész leöblítendő a déli lejtőkön termett, ásványok csöndjéből, hévizek párájából, mediterrán napsütésből és tücsökciripelésből desztillált budai borral. (Ha ebből túl sok csusszanna le, ne aggódjunk: Rudi bácsi kézilámpással kísér majd a Döbrentei térig.)

Albecker Antal korcsmája a Hullám utca 15-ben

és a Kereszt tér 4-ben

Kispörköltet tetszik? Irány Ottné, a Rác fürdő vendéglőse! Török Imre idézi, amint a katonás asszonyság "lenéző hangsúlyozással, ahogyan egy tudatlanhoz beszélünk", a konyhába igyekeztében visszaszól Krúdy társaságához: "én a marhapörköltet lábszárból és a vesepecsenye »pacsnijából« főzöm - abban pedig nincs kövérje". S már szalad is Náci pincér az előmelegített tányérokkal, hófehér kabátban, amilyenben "akár a tiszti kaszinóban is szervírozhatott volna - ha eszét veszítve felcseréli ezt a jó stallumot egy flancos belvárosi boltért".

Rostélyost inkább? Osonjunk Mikszáth után a Pávába. Nem könnyű megtalálni: "kívülről semmi sem mutatta a kocsmát, csak egy piszkos pléhtábla a házikó homlokzatán". De "esküdjetek meg, hogy senkinek sem szóltok. Még az édesapátoknak sem! (…) a budai kocsmák… páratlanok a maguk nemében - de csak addig, míg a pestiek föl nem fedezték… Jaj az olyan helynek, ahol már öt-hat fiáker áll a kapu előtt".

Nagyúri csemegékre tetszenek áhítozni? A Tabánban erre is van megoldás. Kabon József a palotaőrségtől leszerelve az 1880-as években kocsmát nyitott az Attila úton. A "Burgzsandárnál" fillérekért lehet kóstolgatni a királyi lakomák maradékát.

Jut bőven mindenkinek. Ferenc József sietősen és keveset eszik, viszont ha ő befejezte, az egész vendégseregnek ott kell hagynia az asztalt. A roskadozó, jóformán érintetlen tálak pedig már ereszkednek is a völgybe, a kockás abroszos kisvendéglő kuncsaftjai elé.

Kapaszkodjunk vissza a dombtetőre, Gerstl bácsihoz. A Czakó utcai udvaron épp hangol a sramlizenekar - Magyar Elek emlékei szerint "citerájával a görög utcai hentes, gitárjával az Aranykakas utcai grájzleros fűszeres, harmonikájával a Szarvas-téri pékmester." (Az utóbbi, Róth uram mellesleg a nagy zeneszerző, karnagy és zenepedagógus, Bárdos Lajos majdani apósa).

Ha elég a sváb nótákból, hallgatunk a szomszédban rác tamburást, vagy lesétálunk Poldi bácsi Mélypincéjébe. Míg az öreg megmássza a nyolcvan lépcsőt a hegy méhében szunnyadó, pókhálós palackokért, ámulhatunk az apró termetű, gömbölyű cigányprímás, Jószó művészetén. Muzsikált ő Teleki Sámuel görgényi kastélyában is, köszönőlevele van a német császári udvar hivatalától, de hazavágyott a Tabánba. Nincs bandája, egy szál hegedűvel járja a kocsmákat. Eljátszik bármit, a Schneider Fánitól Tosca imájáig vagy az Alexander\'s Ragtime Bandig - csak a Himnuszt ne kérjük tőle. Arra nem hajlandó: "az nem korcsmába való", mondja szigorúan. (Ötven cigány húzza majd a Farkasréten Kovács József kedvenc nótáját a sírgödör körül 1924-ben: "Talán nem is muzsikálnak / talán csak én álmodom…")

Komoly, méltóságteljes berúgás a cél? Akkor vissza kell imbolyognunk a Virág utca sarkára, a derék görögkeleti Horváth Danihoz. "Hiteles karlócai ürmöst" mér, egyenest Bogdanovics Lucián pátriárka pincészetéből. Horváth uram - meséli Török Imre - ősszel felcihelődik egy dunai uszályra, melyen a hajóslegények "estenden guzla mellett siratják a szegénységben élő szerb népet", s lecsorog az Újvidék melletti kisvárosba. A pátriárka megvárja Danit: előtte senki nem vásárolhat a zamatos, kesernyés nedűből, melynek titka a hordókba helyezett illatos, gyógyerejű füvekben rejlik. Mire a szállítmány visszaér a Tabánba, eljön a sült gesztenye szezonja, ahhoz épp ez a bor a legjobb. (Az üröm utóhatásával súlyosbított, hatalmas másnaposságot a szemközti Rác fürdő kemény kezű masszőrjei orvosolják.)

Szerelmespárok válasszák inkább az "alsó Avar" kerthelyiségét. Egy fontos tanács: uraim, a hölgyet úgy kell leültetni, hogy a szerb templom órájára lásson. Ettől kezdve nyert ügyük van. A toronyórán ugyanis - míg el nem pusztul Tabánostul, mindenestül - évtizedeken át, pontosan, megbízhatóan és roppant megnyugtatóan: még csak fél nyolc múlt öt perccel.

Sétánk itt véget ért. Aki folytatásra vágyik, fedezze föl a hetven éve eltűnt városrészt a Tabáni Helytörténeti Gyűjteményben, a Döbrentei utca 9.-ben.

Saly Noémi 

Az invitálás  2003-ban a frissen nyílt Tabán Múzeumba  jogos volt. Napjainkban azonban hiába keressük, tavaly szeptember elsejével  fenntartója, az I. kerületi önkormányzat  felújítási munkák címszóval bezáratta. Azóta egy kapavágás sem történt az épületben , csak a dudva és a gaz nő háborítatlanul a patinás ház udvarán....

KOMLÓS SZIGNÓVAL:TABÁN

TABÁNI KORCSMÁK ANNO 1880-AS ÉVEKTŐL 1.RÉSZ

15 évvel a kiegyezés után még mindíg erősen dominál a német nyelv a közéletben, a hivatalokban, az ügyintézésben. Ám az utcanevekben, a boltok, vendéglők, korcsmák elnevezéseiben egyre inkább a magyar nyelv az uralkodó Így van ez egész Budapesten. Ám a magyar elnevezés mellett még ott a német megfelelője is, hogy aki csak "osztrákul" ért, az is megtalálja az enyhülést adó vendéglátipari egységeket

Nézzünk néhány budapesti korcsmanevet az 1880-as évekből:


Adler Jos., «a 3 nyulhoz», «z. den drei Hasen»,II,fő-u. 16
Aichenser J., «a fehér galambhoz», «z. weissen Taube», VI, Dessewffy-u. 13
Alber M., «a kék üveghez», «z. blauen Flasche», VI, király-u. 106
Albrecht — Julian,« új-orplieum,Beleznay-kert»,«Neues\Orpheum, Beleznay - Garten»,VIH, kerepesi fit 9.
Alter Adolf, «az operához», «z. Oper», VI, sugárut 38. 
Anti Fer., Franz, «az arany patkóhoz», «z.goldenen Hufeisen»,IX,üllői út 103.
Auerbach Gyula, Julius, «az utolsó félmeszelyhez», «z. letzten Halbseidel», 
IX, Kinizsy-u.19.
Aulitzky Laj., Ludw., «a jószívűhez», «z. Gutherzigen», IX, üllői út 113
Bacher Jak., «a kék borzhoz», «z. blauen Dachs», IH, f.fő-u. 370.
Beinliard J., «a kéményseprőhez», «z. Rauchfangkehrer», VI, arena-út 90
BeránJos., IX, malom-u. 16. — L., «szt-Flórishoz», «z. heil.Florian»
 Bernhardt F., «az arabs  szürkéhez», «z. Araber-Schimmel», IX, üllői út 81.
Binder Fer., Franz, «a Zrínyihez», «z. Zrínyi», IV, muzeum-körút 3.
Biss Sam., «a halászhoz», «z. Fischern, I, Ferencz-József-rakpart 12.
Bojcsics Simon, «a 3 nyolczashoz», «z. den drei Achtern, I, ív-u. 759.
Borbély Jos., «az arany hídhoz», «z. goldenen Gans», I, fő-u. 548
Boyer Fer.,Franz, «kis sörcsarnok», «kleine Bierhallen, V, váczi út 42.
Braunauer S., ifj., jun., «az arany patkóhoz «z. Bock)), II, török-u. 66.
Breitner  — J., «dalcsarnok», «Singhalle», VII, akáczfa-u. 2.
Brunner S., «a fekete bakhoz», «z. schwarzen Bock)),II,török-u. 55
Buchmüller Nánd., Ferd,, VII/kült., Extrav.,városliget,«Bimbóház»,«Botzenhaus», 1540.
Büchelmeyer Laj., Ludw., «a makknyolczaslioz», «z.Eichel-Achtern, VI, szegfű-u. 8
Carlé J,, «az újvilághoz», «z.neuen Welt»,
Csató Dénes,Dionys.,«a kis fehér hattyúhoz», «z. kleinen weissen Schwan», IV, 
Ferencz-József-rakpart 17.
Czechner A., «Ádám-Évához», «z.AdamEva», I, lovag-út 429'/2.
DererFer.utóda, Franz Derer's Nachfolger, «a három huszárhoz», «z. den 
drei Huszáaren». ID, Lajos-u. 14  Deutsch J., «az arany naphoz», «z. goldenen Sonnen, I, fő-u. 565. [145.
Dluliy Ede, Ed., «a3 galambhoz», «z. den drei Tauben», IV, molnár-u. 38.
Ebért Frigyes, Friedr., «a víg paraszthoz», «z. lustigen Bauern, II, ország-
út 368.

Egyenessy J., «a mandulafához», «z. Mandelbaum)), I, Lógody-u. 227.
Fahrner K., «a fekete kecskebakhoz», «z.schwarzen Bock», III, tamúó-u. 125.
Farkas J., «a vad farkashoz», «z. wilden Wolf», IX, soroksári u. 31.
Fehér Laj., »,A mohácsi állomáshoz «z. Moliácser Station», IV, 
kötő-u. 4.
Feitli J., «a vad ludhoz», «z.swilden Gans», IX, soroksári u. 74
Feuchtinger J., «a kék macskához», «z. blauen Katzen, VE, király-u. 15.
Fischer Lip., Leop., «a mezitláboshoz», «z. Blosfüssigen», VD, kerepesi ország-
út 1688. [berényi ut 1619/6
Gärtner György, Georg, «az utolsó fillérhez», «z. letzten Hellem, II,retek-u. 342.
Grundt A., «a törökhöz», «z. Türken», II, fő-u. 49. 
Grünberger N., «a propellerhez», «z. Propeller»,IV, Ferencz-József-rakp.3. 
Gubes György, Georg, «a víg szőlőműveshez», «z. lustigen Winzer», I, 
szikla-u. 335.

A korcsmák helyét beazonosíthatjuk a Wikipédia 1884-es Bp. térképén, mely innen nagy felbontásban letölthető

Amit eddig a tabáni korcsmákról ebben a blogban a kedves olvasó megtudhatott, az nagyjából a századfordulótól az 1933-34-es bontásig terjedő időszakról szólt.

Most visszamegyünk még húsz évet és teljesen ismeretlen terepen tapogatózunk. A fszk által nemrég közkinccsé tett Bp-i Czím és Lakjegyzékben böngészve tárul elénk a rég letűnt kor, dédapáink kora.

Krúdy erről így ír a kor korcsmáiról:

Ó, ti boldogtalan kis budai kocsmák, ahol a Fliegende Blätter avult élceit mondogatják a piros orrú előkelőségek, miután éberlaszting cipős lábukat jól messzire elhúzzák arról a helyről, ahol kenyérsütéshez való kovászként erjedő, a főbűnöktől villámló szemű, az őrjöngésig csigázott vágyú negyven esztendős feleségeik lába a keszeg írnok lábával barátkozik a baklábú ivóasztal alatt, ó ti kis kocsma szobák, ahol harmonika sűrű füstön, emberpárán át keresi a füleket monoton hangjaival, hogy reggelre vagy egy hét múlva megvalósíthassa a nótában lévő jó tanácsot a sápadt szűzleány vagy a nagymájú menyecske, ó, ti kedves kocsma udvarok odaát a Tabánban, ahol filagóriát vagy ártatlan kertecskét épít a télen ujjival malmozó zauvirt az élet örömeit ócska hordók tartalmában keresgélő polgároknak, zöldléces virágállványok, amelyek a sváb csapos mocskos ujjai alatt növekednek, hogy később pihenőhellyel szolgáljanak egy szőke vagy barna női fejnek, amely elámult egy cigarettát sodorintó kézen vagy egy pomádés hajfrizurán, - ó, ti kis budai menedékhelyek a városi élet elől, ti romantikus kalitkái a gyermekkor mézes kalácsos (regényességet) nem felejtgető városi polgárságnak, ti csatorna-szagú, áporodott ború, szennyes ételű, nyomasztó, szerénykedő, papucsban járó kis kocsmák, ahol a pesti táncosnő lábszárának kék erezeteit, derekának ráncait és azt hiteti el önmagával, hogy először szeret, - ahol emlékkönyv módjára lapozgatnak a kiszáradt, életunt férfiak a szíveikben, hogy rátaláljanak a hangra, amely e helységben megfelelő, - ó, ti kis álmos háztetők, amelyek alá oly óvakodva kell bemenni, mint gyermekkorban épített kártyavárba, hogy valahol útközben el ne veszítsük magunkat, ahol a nőknek hosszú álmosság után felnyílik a szemük, ahol elhiszik, hogy voltaképpen elátkozott herceg kisasszonyok, királylányok, - ahol egyformán tud hazudni a rossz gitár és a fogatlan öreg, - ahol patkány szalad a nők harisnyáin, mint a vállalkozó elöljárósági írnok keze, - ahol örök szerelmet esküsznek egymásnak kék és fekete szemek, kakadu-hajzatú öregemberek és kikeményített szoknyájukat szégyenlő ifjú nők, - ahol a pesti kisasszony a vattát bagó helyett élemedett udvarlója szájába helyezi...Budai kis kocsma! Te délutáni szunyókálás, amelyhez a kalitban a csíz füttyentgeti semmitmondó gondolatait. (Mintha mindenki megfordult volna valaha Budán, aki hajdanában szerelmes volt a fővárosban! A kocsma cégérek, a Pincék, Gerslik, Hordók bohó szerelmi órákat, suttyomban átélt szerelmi izgalmakat őriznek, a csorba poharakon régi nők szájának méze, az asztalok kecske lábai, a valaha itt ölelkezett lábaktól kopottak.)

Íme néhány korabeli tabáni korcsma és vendéglő az 1880-as évekből:

(házszámok helyett itt még telekszámok szerepelnek)

6..Bojcsics Simon, «A 3 nyolczashoz», «z. den drei Achtern,

                                                       I, ív-u. 759.

7.Borbély József ., «Az arany lúdhoz», «z. goldenen Gans», 

                                                        I, fő-u. 548. 

12.Deutsch J.,                                 «Az arany naphoz», «z. goldenen Sonnen,        

                                                         I, fő-u. 565.  

19.Gubes György, Georg, «a víg szőlőműveshez», «z. lustigen Winzer»

                                                        I, Szikla-u. 335.

29.Huber — Jozsef ., «A borforráshoz», «z. Weinquelle»,

                                                     I, Gellérthegy-u. 48.

36.Kotschy Erzsébet, «A  három kapáshoz», «. den drei Hauern»,

                                                    I, Attila-u. 642.

41.Mandl N., «Az arany oroszlánhoz», «z. qoldenen Löwen» 

                                                   I, várkertpart 69.

Müntz A., «A szarkához», «z. Elster»,

                                                    I, várkert-rakp. 41.

47.Nosek Ignácz ., «Az első áprilishoz», «z. ersten April*

                                                 , I, fő-u. 595

53.Schlosár Kár., Carl, «Az arany csillaghoz», «z. goldenen Stern»,                         

                                                  I, várkert-rakp. 68.

55.Sultzberger  István ., «Az olajfához», «2. Oelbaum»,

                                                   I, Felsőhegy-u. 279.

57.Tafferner József., «A három heteshez», »zu den drei Siebnern»,

                                                  I, szarvas-tér 680.

58.Tóth JánOS, «A zöld koszorúhoz», «z. grünen Kranz», 

                                                I, várkert-rakp. 70.

59.Weisz Károly. «Az arany horgonyhoz». «z. goldenen Anker»,

                                                 I, horgony-u.445

Végül itt a Mély Pince, a Tabán egyik legöregebb korcsmája , a Fehérsas- és Görög utca sarkán. Akkoriban Welser Ferdinánd úr vezette a nevezetes vendéglátó műintézményt, amely már láthatta báró Fejérváry Gézát, Vachot Imrét, de még várta, hogy Ady Endre betérjen falai közé:

60.Welser Nánd.,Ferd.,« a mély pinczéhez», «z. tiefen Keller»,                                                   

                                                 I , görög-u. 624.

Folyt köv.

ALBECKER ANTAL IDŐVONALA

Hasznos kis programra bukkantam a neten . Neve: TIMETOAST. 
A múló időt jeleníti meg, az egyes időpontokhoz események , folyamatok kapcsolhatók. Álljon itt példaképpen egy tabáni korcsmáros, vendéglős vázlatos életútja, nem is akárkié.

Albecker Antal és felesége

Az egyik leghíresebb tabáni vendéglő az Albecker volt a Kereszt tér 4-ben. Úgyszólván minden forrás megemlíti, mint ahol felséges halászlét és rántott halat fogyaszthatott a betérő vendég sramli vagy cigányzene mellett finom borok kíséretében. Hány évig vezette ezt a híres, róla elnevezett  vendéglőt Albecker úr? A választ az idővonal adja meg , a bp-i lakcímjegyzékből kigyűjtött adatok alapján...




Az eseménypontokra,vagy az intervallum-sávra kattintva olvashatók a részletek



Albecker Antal 1880 -ban jelenik meg a tabáni Holdvilág utca 7-ben-mint lakás-. és üzlethelyiség bérlő. Albecker bormérést nyit, majd egy év múltán szatócsbolttá alakítja vállalkozását, amely ebben a formában 1899-ig működik.Az 1900 évi címjegyzékben már mint korcsmáros szerepel.1901- től a Holdvilág utcai ingatlan már csak lakásként funkcionál, kibérli a Hullám u 15 sz. alatti üzlethelyiséget korcsmának. Ugyanis özvegy Eberhardt Pálné korcsmáros éppen befejezi itt ezirányú tevékenységét és ezentúl magánzó lesz.   1904-ben Albecker visszavonul és az idők folyamán megvásárolt Holdvilág u-i házat eladja, majd visszabérli és ott lakik továbbra is. 1906-ban férjhezadja lányát Schreil Győző korcsmároshoz, aki az üzletbe is beszáll: a Hullám u 15--ben átveszi a korcsma vezetését. 1909-től Schreil kibérli a Kereszt tér 4 sz alatti ingatlant (ahol Vatga Ferenc cipészmester a tulajdonos). Albecker nem sokáig élvezi a magánzói létet, 1910 -től nem szerepel már a címjegyzékekben

A Hullám u 15 sz.alatti Albecker korcsma és kerthelyiség

1909-től a bontásig Screil Győző vezeti az "ALBECKER"-t

Az idővonalból kiderül, hogy Albecker Antal egy pillanatig sem vezette a róla elnevezett Kereszt téri vendéglőt, csupán jó hínevének vonzerejét adta át és avval a tudattal halt meg, hogy virágzó vállalkozást hagyott utódaira.....

Forrás: -Bp-i Címjegyzék 1873-1928
            - www.timetoast.com

HADNAGY UTCA ANNO

Az a húszméteres utcacsonk a továbbra is makacsul zárva tartó Rácz fürdő előtt, igen , ez a rövid kis szakasz ,ez maradt meg az egykori legendás, meredeken felfelé ívelő, kanyargó utcából, amit eleink Hadnagy utcaként emlegettek.Két generáció is felnőtt már azóta, hogy mind a két oldalán lebontották a patinás régi házakat. Volt itt százéves korcsma, háromszáz éves török ház, fürkésző kis emeleti ablakokkal az utcára; leánderes udvar, bőrszárító padlás, vidám zsivajtól hangos kerthelyiség, bormérés és szatócsbolt. Hangosan kiáltozva kínálták itt portékájukat a kucséberek, a millimárik, a dunavizet árusító taligások.Nyolcvan évvel ezelőtt ejött az utolsó pillanat, s ma már csak fotókon, festményeken idézhető fel az egykorvolt miliő, hangulat .A régi Hadnagy utca felidézésében
most 35 alkotás segít bennünket, köztük annak  a híres francia építésznek, Le Corbusier -nek rajza, aki 1911-ben vetődött erre.

További képek a Tabán Anno Galériában láthatók

ELKÁRTYÁZTAM A GYÖNGE SZÍVEM...HÉT VARIÁCIÓ EGY DALRA

<br />

FESTŐK A TABÁNBAN 1933

festő a Holdvilág utcában

TABÁN 1810 ELŐTT

Érdemes átrágni magunkat a szerző szakszavakkal tűzdelt bizonyítási eljárásán, mert cserébe megismerkedhetünk az egykorvolt Tabán 1810 előtti tájképével.
Az első és második képen rögtön szembetűnő a tabáni templom barokk tornya:igen ilyen volt mielőtt elhamvadt volna az 1810 szeptember 5-i tűzvészben, hogy azután hetven évig kelljen várni a megújulásra.
A látványban Fridrich Jasche osztráék tájképfestő segít bennünnket aki 1810-ben tett látogatást Budán.



SEENGER ERVIN

A KISCELLI MÚZEUM GRAFIKAI GYŰJTEMÉNYE
HÁROM LÁTKÉPÉNEK ATTRIBUÁLÁSA


A Kiscelli Múzeum grafikai gyűjteményének tudományos feldolgozása során 1960 folya­mán eddig ismeretlen mesterek műveiként nyilvántartott két tollrajz és egy gouache-festmény esetében Franz Jaschke osztrák tájfestő (1775—1842) szerzőségét állapíthattuk meg.
Franz Jaschke művei közül a Kiscelli Múzeumban eddig egy ötlapos vízfestménysorozat  volt ismeretes, amelynek négy lapja szignált és részben 1825-re, ill. 1824-re datált; az ötödik  lapnak a többivel való együvé tartozása azonban kétségtelen. A két tollrajz és a gouache-festésű veduta attribuálása részben ennek a sorozatnak az alapján és ismérveinek figyelembevételé­vel sikerült.
A három látkép közül a legkorábbi 1810-ben készült és ugyanezen év szeptember 5-e előtti állapotot rögzít. Ekkor pusztult el ugyanis a tabáni tűzvészben a kép bal oldalán látható Szt. Katalin-templom barokk toronysisakja. A rajz jobb oldalán az épülőfélben levő Pesti Német színházat látjuk, amelynek építését 1808-ban kezdték el, a tollrajz tehát e két időpont között keletkezett, Jaschkenak Rainer főherceg kíséretében tett magyarországi útja idején. Az ábrázolás nézőpontja a tabáni Duna-part, ahonnan észak felé tekintve a Várhegyet, a pesti Duna-partot
a hajóhíddal, háttérben pedig a Vízivárost, Óbudát és a Margitszigetet látjuk. A tollrajz halvány rózsaszínnel, szürkével lavírozott; mérete 26 X 36 cm (1. kép).
A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár fény képgyűjteménye két Jaschke reprodukciót őriz, amelynek eredetije a bécsi Nationalbibliothekben van. A fényképek közül az egyik pest-budai tollrajzú vedutánkkal egyezik mind a képkivágás, mind a budai oldal ábrázolásában, beleértve az előtér lovascsoportját ós több staffázsalakot is (2. kép). A pesti oldal városképelemeit tekintve
azonban jelentős eltérést látunk. A bécsi tollrajzon ugyanis a későbbi Vigadó helyén —- hasonlóan az e korból származó egyéb ábrázolásokhoz (lásd: Petrich-veduta, 1818; Wonsidler-veduta, 1825 körül; ós az ezek nyomán készült egyéb látképek) — a Johann Aman által tervezett, de 1. kép. [Fr. Jaschke]: Pest-Buda dunai látképe. 1

810 31 Gttrcvich: Budapest régiségei 481 2. kép. Fr. Jaschke: Pest-Buda dunai látképe. 1810 körül meg nem valósult Vigadót látjuk (amelyet a színházzal egyidőben kezdtek ugyan építeni, de az építkezést csak 1829-ben folytatták — ekkor azonban már Pollack Mihály tervei szerint). A Kiscelli Múzeum példánya viszont a valóságnak 1810-ben megfelelő állapotot — tehát a Vigadó beépítetlen telkét, hátterében az épülőfélben levő Német Színházzal, pontosan: annak tűzfalá­val — ábrázolja.

A bécsi példány színezése a fényképreprodukcióról nem állapítható meg, de a Kiscelli Múzeum tollrajzán ugyanazokat a színváltozatokat figyelhetjük meg, mint a múzeum
említett és hiteles Jaschke-sorozatán.
   Felmerülhetne az a lehetőség, hogy a múzeum példánya nem Jaschke-fóle változat, hanem a Nationalbibliothek példányának idegen kéztől eredő másolata. Ennek a feltevésnek azonban ellentmond az a következtetésünk, hogy ha jelentéktelenebb elemekben a másoló nem követi is az eredetit, a Vigadónak a bécsi tollrajzon látható Aman-féle tervét feltétlenül átvette volna, illetőleg nem merte volna mellőzni. Ugyanígy alaptalan az az esetleges feltevés, hogy a bécsi
tollrajz lenne a budapestinek a másolata, szerintünk ugyanis éppen ez az eltérés bizonyítja a Kiscelli Múzeum tollrajzának hitelességét nemcsak a városkép ábrázolása, hanem Jaschke szerző­sége tekintetében is.
          Ugyancsak színezett tollrajz az a 22 x 17,5 cm-es látkép is, amely a Tabánt, háttérben a Gellértheggyel, a királyi palota tabáni kapujából felvéve ábrázolja (3. kép).

Az 1820-as években készült rajz nem éri el előbb tárgyalt vedutánk színvonalát, mesterének azonban ebben az eset­ben is Franz Jaschket kell tekintenünk. Bizonyos technikai eljárások ugyanis közösek a pest­
budai vedutáéval. „Grafológiai" közös jellegzetesség mutatkozik pl. a lombozat felületrajzában, ahol mindkét esetben ugyanazt az ideges, villanásszerű cikcakkos toll-ductust észlelhetjük
(4—5. kép), párosulva a zöld lombok sárga színezésével, csipkeszerű kontúrrajzával. A két toll­rajzon azonos az a mód is, ahogyan mesterük a sommásan ábrázolt házcsoportokat rajzolja. Mivel ezenkívül a tollrajzok színezése is rokonságra utal, nem kétséges: mestere ugyancsak Franz
Jaschke. (Megemlíthetnénk még azokat a mindkét kép előterében látható, egyébként jelenték­telen kis ,,firkantásokat" is, amelyek az úton heverő hulladékot, piszkot jelzik.)

482 3. kép. [Fr. Jaschke]: Tabán (tollrajz). 1820-as évek 31* 483 4. kép. A 3. kép részlete 484 5. kép. Az 1. kép részlete 6. kép. [Fr. Jasclike]: Tabán és a királyi palota.

1820-as évek 7. kép. Jaschke lombozat-festés módja. Részlet a látkép-sorozat egyik lapjáról

485 8. kép. Tabáni részlet. Fénykép az 1870-es évekből

Utóbb említett tollrajzunkkal ós az ötlapos Jaschke-sorozattal egykorú az a gouache festésű kis látkép, amelyen a Gellérthegy északi lejtőjéről mint nézőpontról felvéve látjuk a királyi palotát jobb oldalon a Dunával, a Margitszigettel és alipótvárosi Duna-part egy csekély részletével. A 19,2 X 23,7 cm méretű veduta nemcsak technikájánál fogva áll közelebb az ötlapos
vízfestménysorozathoz; a staffázsalakok ábrázolása ós a színkezelés is megegyezik (6. kép): a lombozatot a festő — hasonlóan a tollrajzokéhoz — ugyancsak a zöldet fedő sárgával keverve ábrázolja, a gouache-festésű látképen ugyanazt a ,,seprőszerű" levélzetet látjuk, mint a sorozat megfelelő képelemeinek esetében (7. kép). Szinte egyezők a magas, karcsú, térdben „meg­
törő" férfi és a merev, babaszerű testtartású női staffázsalakok. Látképünk színkezelése azonos a sorozatéval: romantikus hangulatú, már-már a giccs határát érintő lilás, narancsba játszó, édes­kés tónusú, amelyen mintha Ph. 0. Runge hatását éreznénk.
Jaschke helyrajzi hitelességének bizonyítására 8. képünkön bemutatjuk a Tabán meg­felelő részéről az 1870-es évek folyamán készült fénykép reprodukcióját is, amely a Kiscelli Múzeumban található.
A mondottakat összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a két tollrajz közül az 1810-ben készült lap a bécsi Nationalbibliothek Jaschke-veduta jávai összevetve utal Franz Jaschke szerző­ségére, az 1820 körül készült tabáni látkép mesterében pedig a korábbi tollrajz technikájával való rokonság alapján kell látnunk Franz Jaschket, végül a gouache-festésű veduta mesterét kutatva az ötlapos sorozat hasonló staffázsalak-ábrázolása és színkezelése utal a közös mesterre.

A szerző bizonyítási eljárásában használt szakkifejezések nem mindenki számára világosak ,ezért négy kifejezést szükségesnek tartottam közérthetővé tenni:
attribuálás= tulajdonítás, szerző meghatározása
veduta=tájkép, látkép
staffázs=a festmény mellékes részei
guache=vízfestési technika(művésztempera)

Számunkra nem is a bizonyítás a lényeges hanem az, hogy a Tabán 1810-es tűzvész előtti látványa tárul elénk Jasxhke képein. Ne feledjük, a városrészről a legtöbb festmény ,grafika és az összes fotó a nagy égés utáni időkből származik.

Jascke Pest-Buda ábrázolásából végül nagyítsunk ki egy részletet. Így nézett ki
a Dunapart felől a régi Tabán:

FARKAS BÉLA KORCSMÁJA

Számtalan forrás említi Farkas Béla korcsmáját a Tabánban, többek között Zórád Ernő is ír róla visszaemlékezéseiben és akvarelljeiben is megörökítette . Úgy kb 40 méterrel feljebb volt a ma is látható szerb kőkereszttől a valamikori Kör , Kereszt- és Hadnagy utca találkozásánál. Valószínűleg népszerű korcsma volt a 20-as évektől a Tabán lebontásáig , de nem az elit közönség látogatta, a helyi polgárok, iparosok kedvence volt. A  korcsmát nem csak Zórád festette le , de Végh Gusztáv, Molnár C.Pál, Turmayer Sándor , Guzsik Ödön is . Utóbbinak két képén is téma a hajdani korcsma. Joggal feltételezhetjük tehát, hogy jó bort mérhettek ,benne külőnben nem lett volna kedvük megörökíteni.

Az első kép nagyapám fotója kb. 1930 körül készült. Látszik a korcsma zilált környezetén, hogy  közeleg a vég, a bontás ,szaporodnak a foghíjas telkek. De Farkas úr leleményes kereskedő, a felszabadult tűzfalra is rakott egy reklámtáblát.

 Zórád Ernő akvarellje

Zórád Ernő akvarellje

Markup Valéria képén a korcsma nem látszik, csak a közvetlen környezete, balról a Kereszt-,jobbról a Hadnagy utca, amint összefutnak

TABÁN ÉS A VÁRKERT BAZÁR

A Tabán és a Várkert Bazár 

– A történelmi városmag hiányzó láncszemei

2013. március 21. 

 Timár Benedek tanulmánya

Timár Benedek alapos helyszíni vizsgálatokon és elemzéseken alapuló diplomamunkájában a Tabán rendezésére vázolt fel koncepciót, amelynek célja egy hagyományokra épülő, új funkciókkal bővített, önmagában is működőképes városi rendszer megteremtése. A szakdolgozat a MUT Diplomadíját kapta településtervezés és városépítés kategóriában.

„Nem tudom, illik-e az idegenforgalmi illemkódex értelmében, megmutatni valamit, ami nincs. Mert Ön, teljes joggal, csak sáros réteket lát, amint únottan csapkodják a Gellérthegy lábát. […] Valamikor itt házak álltak, Uram, de milyen házak! és a házak közt utcák kanyarogtak, de milyen utcák! A házak földszintesek voltak és a közepükön a szederfa mellett mosóteknő állt. Leve hivogatólag csorgott végig az utca közepén, mély csatornákat vájva a szabálytalan macskafejek közt.”
/Szerb Antal: Budapesti kalauz marslakók számára, Tabán/

A két Tabán

A Tabánról számos kép él a köztudatban: a budapestiek számára egy park; más városokban külvárosi ligetet, vagy szegénynegyedet jelent. Míg a századforduló városépítészei szemében „gennyes kelés” a város arcán; addig sokaknak ma keserédes ábránd egy romantikus, ódon negyedről. A Tabánra azonban csak kevesen tekintenek eredeti, évszázadokon keresztül fennálló szerepében:Budapest városmagjának egy karakteres, élettel teli városrészeként.

A mai állapot megértéséhez fontos tudnunk, hogy a történeti Tabán két részből állt. Az Elit-Tabán a Várhegy déli lejtőin és a Duna mentén húzódó, szabályosabb, nagyobb tömbökből álló, az itt élő polgárságnak köszönhetően rendezettebb terület, amelyhez északról csatlakozik a Várkert Bazár. Ez a mai Krisztina körút és a Duna közötti terület, amelyet elkerült a XX. század eleji városrendezési láz. Az Ördög-ároktól nyugatra fekvő Bohém-Tabán lazább szerkezetű, organikus utcahálózatú, többnyire földszintes vályogházakból álló rész, mely jellegzetes arculatát a XVII. század végén ide települő szerbeknek köszönhetően nyerte el és őrizte meg - tűzvészek és árvizek pusztításival dacolva - egészen 1936-os bontásáig.

A bontás előtti tömbstruktúra a mai állapotra vetítve, forrás: Timár Benedek szakdolgozataa teljes galéria megtekintéséhez kattintson a képre

A városrendezés sodrában

A Tabán és a mai Vigadó tér – Március 15. tér térsége a történelem során a legfontosabb dunai átkelőhely volt Pest és Buda között: közel 500 éven keresztül itt volt az egyetlen kiépített átkelőhely, hiszen az északabbra fekvő Buda és a délebbi Pest ezen a ponton került átfedésbe. Domborzati adottságai és a környező városrészek speciális jellege (Budai Vár: erődítmény; Gellért-hegy) miatt azonban nem tudott szervesen kapcsolódni a városszövethez, így a XVIII. századtól kezdve látványosan fejlődő Pest-Budán mindvégig zárvány maradt. A Lánchíd megépültével elvesztette kereskedelmi jelentőségét, a szőlőkultúrának a filoxéra-járvány, a kisiparos mesterségeknek pedig a feltörekvő gépipar vetett véget. Utolsó fellángolásában a századforduló kétes hírnevű művész- és mulatónegyedévé vált, borozókkal és bordélyházakkal.

A Tabán rendezése a Közmunkatanács legnagyobb kudarca volt. A Tabánt bontásra ítélték egy új városnegyed felépítése érdekében, de a sorsáról kialakult, évtizedekig húzódó vita, a pénzhiány, majd az I. világháború megmentette a pusztulástól. A háború után, immáron modernista szellemben zajló városrendezési lázban – vígjátékba illő huzavona után – végül 1933-36 között a Bohém-Tabánt lebontották, helyén parkot alakítottak ki, ideiglenes jelleggel. Az új negyed építése azonban a II. világháború kitörése miatt ismét félbeszakadt; a háborúban és az azt követő – politikai ideológiától sem mentes – romeltakarításban pedig a kevés megmaradt épület is elpusztult.

A tömbstruktúra és a beépítés főbb korszakai az elmúlt 150 évben, forrás: Timár Benedek szakdolgozata, térkép: Lenkei Ákosa teljes galéria megtekintéséhez kattintson a képre

A jelen

A Tabán problémáit a gépkocsi-közlekedés egyoldalú szempontjai mentén kialakított, területpazarló közlekedési rendszer okozza. Az Erzsébet hídhoz csatlakozó lehajtórendszer alkalmas a forgalom különszintű biztosítására, ugyanakkor használhatatlan darabokra töri szét a környékét, elvágja a gyalogos kapcsolatokat, és tönkreteszi a Duna-part látványát. A bizonytalan struktúra a térélmény szempontjából is érezhető. Hiányoznak a városias közterek, a karakteres térfalak, látványsorozatok, miközben a meglévő elemek – elsősorban az Ybl Miklós tér és a Várkert rakpart – méltatlanul elhanyagoltak.

Bár az alacsony beépítettség révén jelentős terület áll rendelkezésre közterek és parkok számára, a szabad területek közel felét a közlekedés emészti fel. A szigetszerű zöldfelületek ápolatlanságuk miatt nem járulnak hozzá a közterek jobb hangulatához, fokozzák a területre jellemző zaklatott légkört.A zöldterületek minősége messze elmarad mennyiségük mögött. A tabáni park rekreációs értéke és kihasználtsága csekély; ennek oka, hogy a központi fekvés ellenére hiányoznak a szerkezeti kapcsolatok (nincs igazi ráhordó területe, a Hegyalja út elvágja a Gellért-hegytől); illetve a parkot övező forgalmas utak miatt jelentős a zajterhelése. A Várlejtő jobb adottságokkal rendelkezik, ugyanakkor kevésbé ápolt, és itt is hiányoznak az elérési pontok (pl. a Duna-part felől).
A területhasználat fő arányai, forrás: Timár Benedek szakdolgozataa teljes galéria megtekintéséhez kattintson a képre

Jövőképek

Az elmúlt években számos terv született a Tabán és a Várkert Bazár környékére. E tervek többsége idegenforgalmi attrakció, amelyek nem illeszthetők egy átfogó koncepcióba, sőt, fokozzák a káoszt a térségben. A legéletképesebb a Gellért-hegyi sikló terve, mely közvetlen kapcsolatot hozna létre a Tabán és a Citadella között. A Várkabin fantázianevű, a Dunakorzó és a Palota közötti lanovka, vagy a 22 borospince ötlete a tabáni parkba ugyanakkor funkcionálisan átgondolatlan, és érzéketlen a városmag szellemi-építészeti jelentőségével szemben.

Kényes kérdés a Vígadó tér – Ybl Miklós tér közötti gyaloghíd. A híd létjogosultsága történelmi és városszerkezeti szempontból igazolható: szerves kapcsolatot állítana helyre a két partra osztott történelmi városmag között, és erősítené a Belváros gyalogos bejárhatóságát. A hídfők beillesztése a környezetükbe azonban a szerkezeti sajátosságok miatt gyakorlatilag megoldhatatlan; az egyes tervekben a hídon megjelenő „függőkertek” és üzletek pedig indokolatlanok.

A hosszú évtizedek óta méltatlanul elhanyagolt Várkert Bazár fejlesztése végre elindult. A hatékony működés érdekében a térszint alatti bővítés mindenképp szükséges – sőt, talán nagyobb mértékben is, különösen a mélygarázs tekintetében. Az épület az Ifipark idején volt a legsikeresebb, hagyományainak újraértelmezése ma is a legideálisabb funkciót jelentené. Az Erzsébet tér és a Gödör intenzív használatát látva óriási igény van Budapesten az ehhez hasonló kulturális-szabadidős helyekre.Azaz a megújuló Várkert Bazárban is olyan funkciókat kell kialakítani, ami városlakókat és nem csak a turistákat szolgálja.

Koncepció

Sajnos a felújítás hatalmas lehetőséget szalaszt el a rakpart rendezése szempontjából: egyedülálló Duna-menti tér jönne létre, ha a Lánchíd utca forgalmát a Várkert Bazár előtti szakaszon lesüllyesztenék – az amúgy is szükséges mélygarázs-lehajtókhoz csatlakozva. A gyalogos-kerékpáros konfliktus a kerékpárút áthelyezésével a villamospálya nyugati oldalára jelenleg is könnyen megoldható.

A Várkertek korhű rekonstrukciója nagy veszélyt rejt magában, hiszen ez eredetileg a Palota kastélykertje volt – ehhez pedig olyan intenzív fenntartómunka és korlátozott használat szükséges, amely a fővárosi körülmények ismeretében nehezen elképzelhető. A rekonstrukció a Bazárhoz közvetlenül csatlakozó teraszokon indokolt – e mellett a lehető legtöbb, a panorámát kihasználó, szabad zöldfelületet kell kialakítani. Az Öntőház utca megnyitásával megteremthető a Várlejtő körbejárhatósága, míg a Ferdinánd kapuhoz vezető útvonal rendezésével a Várat, a Tabánt és a Duna-partot felfűző vizuális és gyalogos tengely jöhet létre.

A jelenlegi és a tervezett közlekedési rendszer, forrás: Timár Benedek szakdolgozataa teljes galéria megtekintéséhez kattintson a képre

A Tabán rendezésének kulcsa a közlekedési rendszer átszervezése, amelynek célja az elválasztó hatás megszüntetése, a kihasználatlan szigetek összevonása, új területek felszabadítása. Az Erzsébet híd rámpáinak kiváltása mellett a Krisztina körút elég széles ahhoz, hogy a forgalom – az eredeti terveknek megfelelően – kétirányú legyen, és a villamos a csillapított forgalmú Attila úton közlekedjen.

A Tabán olyan, mint egy félig összegyúrt tészta, amely az összetevők rossz arányai miatt nem áll össze. Az Elit-Tabán területén az eredeti tömbstruktúrát követő beépítettség növelésével, a lakó és munkahelyek bővítésével a zöldfelületek felértékelődnek, működőképes városszövet jön létre, míg a térfalak kialakításával a tércsírákban rejlő energiák kibonthatók. A parkok felújítása mellett a Bohém-Tabán hangulatát kertépítészeti gesztusok és a régi mulatók helyén kialakított interaktív emlékpontok idézhetik meg.

Összegzés

A Tabán Budapest egyik leginkább ellentmondásos városrésze. Az elmúlt száz évben a városrendezésnek sehogy sem sikerült egy olyan koherens városrészt létrehoznia, mint amilyen a természetes fejlődés révén alakult ki. A régi Tabán lebontásának legnagyobb hibája nem az épületek pusztítása volt, hanem az, hogy a rendezési tervek a felmerült problémákra nem tudtak, sokszor nem is akartak választ adni. A város működése szempontjából a Tabán rendezetlen maradt, ami további rendetlenséget eredményezett. Előbb a közlekedés szabdalta élhetetlen zárványokra, az elmúlt években pedig ingatlanfejlesztők próbálnak kihalászni valamit a zavaros vizeken.

Kialakuló új terek, szerkezeti kapcsolatok és gyalogos-vizuális tengelyek, forrás: Timár Benedek szakdolgozataa teljes galéria megtekintéséhez kattintson a képre

A Várhegy déli lejtőire felfűződő városrészeket elsősorban a budapestiek szolgálatába kell állítani. A Tabán, mint városrész revitalizációja csak nagyobb léptékben lehetséges. A szakdolgozatban felvázolt koncepció célja egy, a történelmi hagyományokra épülő, új funkciókkal bővülő, önmagában is működőképes városi rendszer megteremtése. Ennek eszközei a lakó- és munkahelyek arányának növelése, a közösségi terek használatának elősegítése, és a városrész karakterének, identitásának visszaadása.

A történeti vizsgálatok alaptérképe:
Lenkei Ákos: A Tabán Térképes Képarchívuma

A teljes szakdolgozat ITT olvaható.

Foorás: építészfórum.hu