1909-ben egy havas decemberi éjszakán- a Csend ucca 1 sz házban az Athenaeum Nyomda kottaszedő nyomdászának családjába 10. gyermekként egy kislány született , akit Stefi névre kereszteltek a tabáni templomban...(Készült ez a blog anyám és nagyapám emlékére...)
Article and photo copying is prohibited

2013. augusztus 30., péntek

VÁRKERT BAZÁR FELÚJÍTÁSA KÉPEKBEN





Madártávlati kép

2013 JÚNIUS


Madártávlati kép a Várkert Bazár felújításáról


Rámpamű kőszerkezeteinek restaurátor műhelybe szállítása, és ott a felújítás


Föld kitermelése
rrÖntőház udvar - földmuRendezvénytér területén zajlik a földkitermelés
a leendü mélygarázs határolása
öntőház udvar régészeti feltárása
Föld kitermelés a rendezvénytéren
Az Ybl paloták helyreállítása
a vízhordó falon kibontják az átjárót
Helyreállítják a bazársor homlokzatát
rámpamű kőszerkezeteinek restaurálása műhelyben fog történni
a lépcsőházba felújított korlátok kerülnek
Ybl paloták belső terének felújítása
a paloták homlokzatának felújítása

a palota udvarát is felújítják

2013 JÚNIUS
























               

2013. augusztus 28., szerda



ABBAN AZ IDŐBEN SZINDBÁD, A CSODAHAJÓS IGEN SZEGÉNY VOLT, ELHAGYATOTT, ÉS BEESETT, SÁRGA ARCÁT TÖBBNYIRE A HOLD VILÁGÍTOTTA MEG, AMIKOR ÉJSZAKÁNKINT SZTAMBUL KÜLVÁROSÁBAN BOLYONGOTT.

RÉGENTE AZT ÍRTÁK VOLNA A MESEÍRÓK, HOGY SZINDBÁD GONOSZ EMBEREK KAPZSISÁGA MIATT VESZÍTETTE EL VAGYONÁT. PEDIG NEM ÍGY TÖRTÉNT. SZINDBÁD A MAGA KÖNNYELMŰSÉGE ÉS KAPZSISÁGA MIATT MENT TÖNKRE. SZÍRIAI KERESKEDŐKKEL KOCKÁZOTT, S A PERDÜLŐ KOCKÁN ELÚSZOTT SZINDBÁD VAGYONKÁJA, HAJÓJA, SELYEMKÖPENYE. KIFOSZTOTT KOLDUSKÉNT BOLYONGOTT AZ ÉJSZAKÁBAN, ÉS VALÓBAN IGEN CÉLTALANNAK LÁTTA AZ ÉLETET, AMELYHEZ PEDIG MINDIG RAGASZKODOTT.

EBBEN A NYOMORÚSÁGOS IDŐBEN A HAJÓSNAK MÉG A SZERELEMHEZ SEM VOLT KEDVE, ÉS CSUPÁN MEGSZOKÁSBÓL BÁMULT UTÁNA EGYIK-MÁSIK ASSZONYNAK: A CIPŐK, A NYERGESEK, A MAGOSSARKÚAK VAGY A SZALAGOS FÉLCIPŐK MÉG MEGDOBBANTOTTÁK SZÍVÉT, HA CSINOSABB NŐ VISELTE LÁBÁN, DE TOVÁBB MÁR NEM JUTOTT SZINDBÁD.

A SZEGÉNYSÉGBEN ELERŐTLENEDVE, ELLUSTULVA NEM VÁLLALKOZOTT KÖNNYŰ KALANDOKRA, ÉS DEHOGYIS ÖRÜLT, HA BÁRSONYOS, ÁLMODOZÓ VAGY RÉVEDEZŐ PILLANTÁSOKKAL TALÁLKOZOTT A SZEME.

A GAZDAG ÉS VIDÁM SZINDBÁD AZELŐTT MESSZI UTAKRA IS HAJLANDÓ VOLT, HA EGY SZOKNYAFODROCSKA CSALOGATTA. MENT PESTRŐL BUDÁRA, A NÉPLIGETTŐL A MARGITSZIGETIG VAGY TALÁN MÉG TOVÁBB IS. DE MOST A LEGKÖZELEBBI SAROKIG SEM MENT, HA ELSUHANT MELLETTE EGY KEDVES KIS NŐ, AKINEK FEHÉR FÁTYOLA VOLT ÉS SZALAGOS FÉLCIPŐJE.

SZINDBÁD A SORSRA, A VÉLETLENRE BÍZTA ÉLETE HAJÓJÁT, CSAK HOMÁLYOSAN SEJTETTE, HOGY MOST IS, MINT MÁR ANNYISZOR, VALAMELY LEÁNY VAGY ASSZONYFÉLE AKAD ÚTJÁBA, AKI MAJD ÚJ ÉLETET ÖNT BELÉ, FRISS VÉRT AZ EREIBE ÉS ÚJ GONDOLATOKAT KIÉGETT AGYVELEJÉBE. HARMINC ESZTENDŐS VOLT, ÉS MÁR TIZENÖT ESZTENDŐS KORA ÓTA A NŐKNEK ÉS A NŐKÉRT ÉLT.

CSAK A NŐK MULATTATTÁK, CSAK ŐK ÉRDEKELTÉK. AMIT TANULT, OLVASOTT VAGY UTAZOTT, MIND CSAK AZÉRT TETTE, HOGY A NŐKNEK HAZUDHASSON, MESÉLGETHESSEN. A LEGSZEBB TENGEREN, A LEGNAGYOBB FELHŐK ÉS A LEGPIROSABB VITORLA ALATT SEM LÁTOTT MÁST, MINT A TENGERPARTON FÜRDŐ HALÁSZLEÁNYT.

ISMERETLEN NAGY VÁROSOK ARANYOS TORNYAI ALATT BOLYONGVA, A CSODÁK VILÁGA NEM HATOTTA MEG SZÍVÉT, DE FELVILLANT A SZEME, HA EGY KEDVÉRE VALÓ ASSZONY LÉPKEDETT EL MELLETTE.

A NŐKET KERESTE MINDENÜTT: ERDŐKBE UTAZVA VAGY A TÉLI TÁJON SZÁNON NYARGALVA. A SZÍNHÁZBAN CSAK A BALETT, A TEMPLOMBAN AZ IMÁDKOZÓ ASSZONY ÉRDEKELTE. MIDŐN CÉLTALANUL, OK NÉLKÜL UTAZOTT MESSZI TÁJAK FELÉ, ISMERETLEN SZIGETORSZÁGOK VILÁGÁBAN TITKON ÉS IGAZÁN CSAK AZ IDEGEN, ELJÖVENDŐ NŐKET LESTE A SZEMÉVEL, A SZÍVÉVEL.

SOKSZOR BOLYONGOTT KISVÁROSOK GIRBE-GURBA UTCÁIN, IDEGEN KIS HÁZAK KÖZÖTT, AHOL TELJESEN ISMERETLEN EMBEREK LAKTAK, ÉS MINT A LESBEN ÁLLÓ VADÁSZON FUT KERESZTÜL AZ IZGALOM, ÚGY ÁLLOTT MEG SZINDBÁD AZ ABLAK ALATT, AHOL EGY CSINOSABB, KEDVESEBB NŐI FEJET FEDEZETT FEL. AH, MILY ÓRIÁSI DIADALOM VOLT ISMERETLEN VÁROSOKBAN, ISMERETLEN NŐKET ELCSÁBÍTANI! - AZTÁN TOVÁBB UTAZNI! CSÓKOKAT LOPNI NŐKTŐL, AKIK SOHA NEM LÁTTÁK, NEVÉT NEM TUDTÁK, HÍRÉT SEM HALLOTTÁK!

GYAKRAN ÜLDÖGÉLT FIUMÉBAN EGY KÁVÉHÁZBAN, A HÁTULSÓ ABLAKNÁL, AHONNAN A KILÁTÁS EGY SZŰK, NEDVES UTCÁCSKÁRA NYÍLIK, AHOL AZ EMELETI ABLAKOKON TARKA RUHÁKAT SZÁRÍTANAK, ÉS EGY VARRÓISKOLA VAN OTT VALAHOL, AHOL FIATAL SÜLDŐLEÁNYOK VARROGATNAK. A VARRÓLEÁNYKÁKAT MEGLESTE SZINDBÁD, ÉS VÉLÜK SOKSZOR ELMULATGATOTT, MIDŐN ESTEFELÉ HAZAMENTEK, ÉS SOKSZOR KEDVES EMLÉKKEL UTAZOTT TOVÁBB...

MÁSKOR A SOKTORNYÚ LEMBERGBE MENT, AHOL VALLÁSOS ZSIDÓNŐK TARKA RUHÁIKBAN SZÍVESEN NÉZTEK AZ IDEGEN UTAZÓ SZEMÉBE, ÉS A MEGVESZTEGETETT KAPUS TITKON NYITJA KI ELŐTTÜK A FOGADÓ AJTAJÁT AZ ESTHOMÁLY BEÁLLTÁVAL. SOK TÜZES SZEM, SOK FORRÓ CSÓK, SOK ŐSZINTE SZÍVBŐL JÖVŐ ÖLELÉS EMLÉKE FŰZTE SZINDBÁDOT A SZELES LEMBERGHEZ.

ÍGY ÉLT SZINDBÁD, AMÍG FIATAL VOLT, ÉS GYAKRAN HÓDÍTOTT MEG NŐKET HEVESSÉGÉVEL VAGY KÖZÖNYÉVEL.

AKKORIBAN - MIDŐN SZEGÉNY ÉS A SZEGÉNYSÉGÉBEN ELLUSTULT VOLT - EGYSZER TALÁLKOZOTT VÉGRE EGY LEÁNYZÓVAL, AKI VIRÁGOT ÁRULT EGY TÁNCOSHELYEN, ÉS MEGIGÉZETTEN TELEPEDETT LE SZINDBÁDHOZ. SZINDBÁD ÁLMOSAN NÉZTE A TÁNCOSPÁROKAT, ÉS ELEINTE ÜGYET SEM VETETT A LEÁNYZÓRA. CSAK JÓ DARAB IDŐ MÚLTÁN VETTE ÉSZRE, HOGY A LEÁNYNAK HARMATOS SZEME VAN ÉS SZÍVALAKÚ ARCA. AZ AJKA SOKATMONDÓLAG REMEGETT, AMINT SZINDBÁD AZ ARCÁT AZ AJKÁHOZ NYOMTA. A KEZE LEHANYATLOTT.

- NOS, MIT AKARSZ MONDANI? - KÉRDEZTE SZINDBÁD AZON A FOJTOTT, MÉLY HANGON, AMELY HASONLATOS VOLT A MÉLYHEGEDŰ HANGJÁHOZ, ÉS AMELY HANGON NÉMELY NŐKKEL BESZÉLNI SZOKOTT.

A LEÁNYBAN VALAMI CSENDES ZOKOGÁS REJTŐZÖTT, AMELY OLYANFORMA VOLT, MINT EGY HOSSZÚ ÉS HATALMAS SÍRÁS MARADVÁNYA. LASSAN, FOJTVA FELELT, HOGY ZOKOGÁSA ELŐ NE TÖRHESSEN.

- SZERETNÉK MEGHALNI, ÉS NEMSOKÁRA MEG IS FOGOK HALNI.

SZINDBÁD, BÁR MÁR SOKSZOR HALLOTT ILYENT A NŐK SZÁJÁBÓL, SZELÍDEN MEGSIMOGATTA A LEÁNY NEDVES, MELEG ARCÁT.

- KÁR VOLNA ÉRTED, MÉG FIATAL VAGY.

A LEÁNY CSAK A VÁLLÁT VONOGATTA, ÉS ELSZÁNTAN NÉZETT MAGA ELÉ.

- PEDIG ÚGY LESZ, AHOGYAN MONDOM.

SZINDBÁD ÁLMOSAN, FÉLIG LEHUNYT SZEMMEL NÉZTE A TÁNCOLÓ ÉS KURJONGATÓ MULATÓKAT.

- TALÁN SZERELMES VAGY? - KÉRDEZTE KÉSŐBB.

- NEM VAGYOK SZERELMES.

- HÁT?

A LEÁNY A NEDVES, ÖSSZEGYŰRT KENDŐJÉT A SZÁJÁRA SZORÍTOTTA, ÉS A ZOKOGÁSSAL EGYÜTT A MONDANIVALÓJÁT IS VISSZAFOJTOTTA. SZINDBÁD ELFORDÍTOTTA A FEJÉT, ÉS HALLGATOTT. A VIRÁGÁRUS LÁNY EGY DARABIG MÉG SÓHAJTOZVA, PIHEGVE, MINT EGY SEBZETT MADÁR ÜLDÖGÉLT SZINDBÁD ASZTALÁNÁL, AZTÁN A KOSARÁT FELKAPVA, GYORSAN TOVA SIETETT. A HAJÓS ELGONDOLKOZVA NÉZETT UTÁNA. TIZENHAT ÉVES LEHETETT A LEÁNY, ÉS ARANYBARNA HAJA KOSZORÚBAN VOLT, MINT A VIRÁGSZÁL. A TERMETE KARCSÚ, VÉKONYKA: IGEN SZÉP MENYASSZONY LESZ BELŐLE A MÁSVILÁGON - GONDOLTA SZINDBÁD, AMÍG TUNYÁN FELHAJTOTTA POHARÁT.

A ZENE ZENGETT, ÉS A SZIVARFÜST KÖNNYŰ FELLEGKÉNT LEBEGETT A LÁMPÁSOK KÖRÜL. A NŐK - ITT TÖBBNYIRE KÖNNYŰVÉRŰ, ÉJSZAKAI NŐK TALÁLKOZTAK - FARSANGI JÓKEDVVEL EMELTÉK KEZÜKKEL USZÁLYUKAT, ÉS A FÉNYES CIPŐKET KÖNNYŰ POR LEPTE BE. A HAJDÍSZEK MEGBOMLOTTAK, ÉS A KISZABADULT HAJSZÁLAK, MINT A HOSSZÚ FŰSZÁLAK A SZÉLBEN, RÖPKÖDTEK TÁNC KÖZBEN. A NŐK TÖBBNYIRE ITT TANULTAK MEG TÁNCOLNI, ÉS A VALCERT MINDNYÁJAN FÉRFIMÓDJÁRA TÁNCOLTÁK, MINT AZON IDŐS, DE MÉG NEM ELVIRULT, HERVATAG, DE MÉG SZÉPSÉGÉRE BÜSZKE, HATALMAS TERMETŰ, BÉCSI ASSZONYSÁG TÁNCOLTA, AKI CSAK NÉHA-NÉHA ERESZKEDETT A TÁNCOLÓK KÖZÉ, ÉS BRILIÁNSAI, VALAMINT MÁLYVASZÍNŰ SELYEMUSZÁLYA ELŐTT TISZTELETTELJESEN NYITOTTAK UTAT A HÁZ FIATAL HÖLGYEI. A ZENE ILYENKOR VÍGABBAN, ERŐTELJESEBBEN ZENGETT AZ EMELVÉNYRŐL, A SZEMÜVEGES KARMESTER FOGATLAN SZÁJÁVAL SŰRŰN KIÁLTOTTA:

- BRÁVÓ, TÉSSZA!

ÉS A BÉCSI HÖLGY HATALMAS TERMETÉVEL, BÜSZKE, GÚNYOS MOSOLLYAL LENDÜLT TOVA GAVALLÉRJA KARJÁN.

DIÁKOK, IPAROSOK, ÉJSZAKÁZÓ LUMPOK ZÖRÖGTEK CIPŐIKKEL A TÁNCHELY PARKETTJÁN, SZÉLESRE KÖTÖTT NYAKKENDŐK LIBEGTEK, ÉS A SÖRÖSPALACKOK NAGYOT PUFFANTAK.

A SZÍVALAKÚ ARCOCSKA ISMÉT MEGJELENT SZINDBÁD MELLETT.

- KÉREM AZ URAT, KÍSÉRJEN HAZA! - MONDTA SZÉGYENLŐSEN, MEGZAVARODVA A VIRÁGÁRUS HÖLGYECSKE. FEJÉRE IMMÁR ZÖLD HARASZTKENDŐ VOLT BORÍTVA. A SZEME VÖRÖS VOLT AZ ELŐBBENI SÍRÁSTÓL, ÉS GYÖNGE, HALOVÁNY SZEPLŐCSKÉK LÁTSZOTTAK FINOM, IDEGES ORRA MELLETT.

SZINDBÁD KÉSZSÉGESEN FELÁLLOTT, ÉS OLYANFORMÁN HAJOLT MEG A KIS VIRÁGÁRUSNŐ ELŐTT, MINTHA AZ HERCEGNŐ VOLNA:

- PARANCSÁRA ÁLLOK! - SZÓLT, ÉS KARONFOGVA A LEÁNYT, ÜNNEPÉLYESEN ÉS GYORS LÉPTEKKEL KIVEZETTE A TEREMBŐL.

SZÓTLANUL MENTEK A TÉLI HAJNALBAN. AZ UTCÁKAT NAGY HÓ BORÍTATTA, ÉS A KOCSIK TOMPÁN GÖRDÜLTEK TOVA PISLOGÓ LÁMPÁSAIKKAL. A KELETI PÁLYAUDVAR ÓRÁJA BÁGYADTAN VILÁGÍTOTT A MAGASBÓL, SÖTÉT ÁRNYAK SUHANTAK EL A HÓVILÁGÍTOTTA TÉREN, A LEÁNYKA ERŐSEN KAPASZKODOTT SZINDBÁD KARJÁBA.

- EZEN AZ ÚTON MÁR EGYSZER MEGTÁMADTAK... AZÉRT KÉRTEM. BOCSÁSSON MEG.

A KENDŐT AZ ARCÁRA HÚZTA, ÉS A KEZE REMEGETT SZINDBÁD KEZÉBEN.

A NEFELEJCS UTCÁN BEFORDULTAK, ÉS EGY KAPU ELŐTT MEGÁLLOTTAK.

- ISTEN ÁLDJA MEG ÖNT, KÖSZÖNÖM, HOGY ELKÍSÉRT - MONDÁ A LEÁNY, ÉS A CSENGŐ GOMBJÁT HOSSZASAN MEGNYOMTA.

SZINDBÁD CSODÁLKOZVA NÉZETT A LEÁNYRA:

- NOS? MÁR ELVÁLUNK EGYMÁSTÓL? HISZ MÉG MEG SEM ÖSMERKEDTÜNK! ENGEDJE MEG, HOGY SZOBÁJÁBA KÍSÉRJEM, IDEKÜNN HIDEG VAN, MEGFÁZTAM.

- MÁSKOR, URAM.

- SZÉP GYERMEKEM, NEM BÁNJA MEG, HA SZERETNI FOG...

- MÁSKOR, URAM. MOST VALAMI DOLGOM VAN OTTHON. KÉREM, MARADJON ITT A HÁZ ELŐTT. VALAMI VIRÁGOT VAGY EGYEBET LEDOBOK ÖNNEK ABLAKOMBÓL, HA SZOBÁMBA ÉRTEM.

ÍGY SZÓLT A LEÁNYKA, ÉS UGYANCSAK KELLETT VIGYÁZNIA, HOGY A FOJTOGATOTT ZOKOGÁS EL NE NÉMÍTSA HANGJÁT. A KENDŐ ALATT FORRÓN ÉS ERŐSEN MEGSZORÍTOTTA SZINDBÁD KEZÉT.

- ÖN JÓ FIÚNAK LÁTSZIK...

A KAPU E PERCBEN FELNYÍLOTT, ÉS A LEÁNY KENDŐJÉT ARCA ELÉ RÁNTVA, GYORSAN, TITOKZATOSAN BESURRANT A KAPUN. A KAPUT DÖRMÖGVE VÁGTA BE VALAKI, ÉS SZINDBÁD ELÉGEDETLENÜL TETT NÉHÁNY LÉPÉST A ROPOGÓ HAVON.

- BOLOND KIS TEREMTÉS - DÜNNYÖGTE.

NÉHÁNY PERC MÚLOTT EL. AZ ÉJSZAKA, A HAJNAL NAGYON CSENDES VOLT A NEFELEJCS UTCÁBAN. HALLANI LEHETETT, HOGY VALAHOL MESSZE DÖCÖG EGY SZEKÉR... EKKOR ODAFENT, A MAGASBAN HANGOS ROBAJJAL NYÍLOTT KI EGY ABLAK.

- ODALENT VAN, URAM? - KIÁLTOTTA EGY GYÖNGE HANG NAGYON MESSZIRŐL.
SZINDBÁD A MAGASBA FORDÍTOTTA A FEJÉT.

A SZÜRKE FELHŐK ALÓL, A HIDEG MAGASSÁGBÓL EGY FEHÉR LEPKE SZÁLLDOSOTT LEFELÉ. EGY FEHÉR MADÁR RÖPÜLT LE A TÉLI ÉJBEN A HAVAS FÖLD FELÉ. A VIRÁGÁRUSNŐ VOLT, AKI LEVETETTE MAGÁT A HÁZ HARMADIK EMELETÉRŐL.
SZINDBÁD, MINT BABONÁS EMBER, KÉSŐBB EGY MARÉK VÉRES HAVAT VETT A KEZÉBE, ÉS MAGÁBAN AZT GONDOLTA, HOGY A SZEGÉNY LEÁNY KIOMLOTT VÉRE FELOLDOZZA ŐT EDDIGI BALSORSA ALÓL. CSILLAGA ÚJRA FELRAGYOG, ÉS HAJÓJA SZERENCSÉS SZELEKKEL RÖPÜL TOVA.

[1911]

KRÚDY GYULA: OSVÁT ERNŐ EMLÉKKÖNYVÉBE




A keleti pályaházba befutó vonatok mindennap hoztak vidéki fiatal embereket a fővárosba, akik azzal a szándékkal cipelték kézitáskájukat a Kerepesi úton végig, hogy itt megtelepednek, és lehetőleg irodalmi pályán keresnek hírt és dicsőséget. Szívdobogva és babonásan közeledtek a fiatalemberek a város közepe felé, amely abban a korszakban már nem a Szikszay féle vendéglőben volt, sem a Fiume kávéházban, hanem valahol a Nagykörúton abban a nagy kávéházban, amelynek címerében az amerikai sas lebegett.

Osvát Ernő   A közelgő fiatal emberek néha csak egy újságból kivágott "szerkesztői üzenetet" rejtegettek a levéltárcájukban, amely üzenet biztatóan hangozott és százszor is felolvastatott a vidéki ház függőlámpása alatt a bólongató, elgondolkozó atyafiaknak vagy a kis kertben annak a kisasszonynak, aki liliom-hűséggel és a vadszőlő ragaszkodásával bízott a kérdéses ifjú tehetségességében. Sok ilyen családi lámpás volt akkor az országban, mert a "szerkesztői üzemetek" hosszú hasábokat foglaltak el a kövér újságokban, még több kisasszony üldögélt a várkertben vagy a ligetben, aki csaknem holdkórossá vált az irodalom iránti rajongásból, aki imádkozni járt a mezei virágokkal díszített falusi templomokba vagy énekelni a székesegyház karzatára, hogy a hozzáintézett versek, a hajáról írott beszédek, valamint a szerelmét tárgyaló novellák valamely pesti újságban megjelenjenek. Az akkor bütykös lábú szerkesztők, midőn sietve adták le a másnapi újságba a verset vagy a tárcát a nyomdafestékes emberének, (hogy hamarább elmehessenek a Kispipába, ahol éppen valami névnapot tartottak), nem is tudták, milyen bensőséges fohászkodás és sóhajtás kísérte kéz mozdulatukat, amikor a beküldött kéziratokkal teli fiókhoz nyúltak!

   Rajongó volt a korszak, a katona bandás boszniai okkupáció volt az utolsó háború, amelyről Magyarországon beszélgettek, az irodalom felé fordult a fiatalok és öregek érdeklődése, mert gazdag, békés évek jártak, minden nyomtatványnak akadt olvasója, minden pesti kávéházban és vidéki kocsmában ültek bozontos, lármás, nyugtalankodó fiatal emberek, akiket a közönség megbámult, mint afféle írókat, az ismertebb költőknek, a Rudnyászkyaknak, Komócsiyaknak már nem kellett lóháton bejárni az országot, hogy elegendő előfizetőket szerezzenek újabb munkáikra, ott voltak a lelkes honleányok, a kis fürge tanítónők és a vanília édes nőegyleti elnöknék, akik vizitbe jártak a prenumeráns-urakkal és összegyűjtötték az ezüst forintosokat, hogy a pesti költő álomnak vélte a levélhordót, amikor az leszámolta a pénzecskét a viseltes paplanra...míg a könyvárusok meggyőző szójárású, kortes hangú könyv ügynököket ültettek bandériumos zászlós kocsikra, akik hazafias szónoklatokkal akvirálták meg a vidéki főispánt és a falusi jegyzőt. - A nyomdagépek kánaáni bőséggel ontották a könyveket, Szinnyei bácsi negyvenezer főnyi serege teljes létszámban állt, egy kutyamosó sem hiányzott, minden második fiatalember író volt vagy írónak készült a nagykörúton, kézirat-bálok érkeznek a szerkesztői irodákba, a dicsérő jelzőkkel úgy dobálóznak a kritikusok, mint a lyukas mogyoróval, a vén Gyulait botlásai révén már sikerült országosan nevetségessé tenni. A Hét még csak kivételes vendégek olvasmánya abban az újság-kazalban, amelyet a kávéházi pincérek egyik asztaltól a másokhoz cipelnek, a Vadász-utcában a Képes Családi Lapok ugyan már haldoklik, de a talpcsináló közlönyök sem tudnak eligazodni a zűrzavarban, a közönség ízlésében, maradnak tehát a régi jó gazdasszonyi receptnél, Bajza Lenkénél és társainál, pedig már a kávéházak sarok asztalainál minden nap elhatározzák, hogy az irodalom előbb-utóbb elzüllik, népszerű közlönyöket kell alapítani, miután a Budapesti Szemlét nem olvassa más, mint néhány életunt könyvtáros, Palágyiék szent lovagokként rontónak ki a Múzeum-kávéházból új lapjukkal, de hajh, még a Fiume-kávéházig sem tudnak eljutni, nem pedig a zajos, zsibongó Nagy-körútig, Ambrus Zoltánt sűrűn változtatott éjféli tartózkodási helyén olykor a legbizalmasabb emberei sem tudják megtalálni, pedig a közhiedelem szerint ő tudna ízlést, irányt, jövendőt mutatni, ha nem bújna el francia újság lepedői mögött, a New-York kávéházban, a karzaton még nyomuk sincs azoknak a félvad fiatalembereknek, akik itt később megtelepedtek és a világot sarkaiból akarták kimozdítani, Ady Endre a Vészi-kisasszonyok zsúrjaira járkál, még nem mutogatja a belsejében égő poklot, a tűzhányó félrecsapott kalappal cigarettázik: - - Osvát Ernő, aki valaha központi ember lesz ebben a társaságban, még felgyűrt kabát gallérban járkál a mellékutcákon, újságokat szerkeszt, amelyeknek önmaga a leghívebb olvasója, a Magyar Géniusszal próbálkozik hevesi bácsi után, de ami a legfürgébb és fáradhatatlan Hevesi Józsefnek nem sikerült ,az előfizető-toborzás, hogyan sikerülhetett volna az Osvátnak, aki csupán arra helyezett súlyt, hogy lapjának tartalma olyan kifogástalan legyen, mintha megannyi dokumentumok volnának ezek az újságpéldányok az irodalom történetben, holott igazán nem szolgált egyébre ez a hetilap sem, mint valamennyi ebben az időben? a kávéházi asszonyságok margójára felírták a randevú idejét, amikor szemközt ülő férfiúval találkozni óhajtanak vagy ugyanezen asszonyságok gyermekei törölték bele maszatos ujjukat.

   A korszak mind bonyolultabb, akár valami nagyszabású családias ügy, ahol a jóhiszeműeket a csalóktól alig tudja megkülönböztetni a vizsgálóbíró. Haladunk valamiképpen előre, de minduntalan stációkat tartunk. Igaz, hogy "Bogdanovics György" már nem gyűjti irodalmi estélyekre a Drexler-vendéglőbe az ismeretségre vágyó úrhölgyeket, de viszont néhány lépésnyire onnan Ady Endre iszik a Három hollóban, mint egy elátkozott. Herczeg Ferenc lapjának olvasói vannak szerte az országba, de néha még itt megjelenik olyan közlemény, amelyet már a vidéki kántor kisasszonyok se tartanak elég modernnek. Nagy Miklós még javában várja Mikszáthot és Kazár Emilt a Csalányi-féle vendéglőben, de a Vasárnapi Újság újesztendei mutatvány számaira mind kevesebb visszhang érkezik a kiadó hivatalba. Kiss Józsefnek, A Hét szerkesztőjének sem telik még konflisra, gyalogosan járja be előfizetőit, ha azok késlekednek, de valami képen a levegőben van, hogy ebből a Rökk Szilárd-utcai lakásból indulnak ki az új áramlatok amelyek majd kaptárba gyűjtik a rajzó méheket. Ide szegődött Osvát Ernő is, amikor a szerkesztői asztalt elhúzták előle, hogy majd rövid idő múltán ismét elé tolják azt nagyobb tinta tartóval és jobban felszerelt tollakkal. Ámde még A Hét gondosan ápolt és csiszolt óra szerkezetében is érzékeny kerekecske volt Osvát Ernő. A régi Otthon körben, ahol ezüst forintosaikat csörgették a szerkesztők a kártya asztalnál, a sarokban, magányosan, fél éjszakákon tűnődött, irogatott, javított és újra kezdett Osvát, amíg tíz-tizenöt soros közleményt megírt a Kiss József lapjának. Éjfél is lett, amíg (o. e.) betűket hosszas habozás után a cikkecske vagy jegyzet végére írta, ha ugyan nem jutott valami eszébe, hogy a nehezen megírt művecskét megsemmisítse, mielőtt az Athenaum szedőjének a kezébe kerülne. Bámulatos is írásművei voltak a tökélynek és műgondnak e rövid jegyzetek, bírálatok, élvezettel gondolunk olvasásukra, mint az ínyenc valamely szokatlan, finom csemegére. Azonban mind sivárabb lett az éjszaka az Otthon-körben, mind inkább kártyások duzzasztották ott véres szemüket, az írók átszállingóztak a szomszédos kávéházba, a New-Yorkba, ahol éjféltáján vitatkozások haris-hangja szálldosott alá a karzatról, ahol Osváth Ernő elfoglalta helyét. Ahol a Nyugat kéziratait olvasgatni kezdte.

   Az anekdotás-könyvek és az irodalmi memoárok majd valamikor bőségesen foglalkoznak e húsz-huszonöt esztendő előtti magyar világgal, nem is lehet ez emlékkönyve szánt soroknak más céljuk, mint hogy néhány hangulatot összefogdosson a múltak sarkaiból, amelyeket maholnap belep a pókháló. A kávéházi márvány asztalokra fogadalom-szerű verseket írtak az ifjak, amelyeket persze nem tartottak meg. A rajongásuk elkalandozta őket mindenféle mezőkre, amelyek az irodalom rétjein még járatlannak látszottak. Kitörtek a kasból, mint a méhraj, mely új királynővel az élén elhagyja régi otthonát, de a "tájékoztató"-méhek útmutatása nyomán fellelt új lakhelyén sem foglalkozik egyébbel, mint a régi kaptárban a mézcsinálással. Még az is megtörtént, hogy a pincéreknek tilos volt a karzatra tintásüveget vinni, mert néhányszor leöntötték itt a bútorokat a jövendő csillagai. Hát írtak ceruzával a mindig komoly, mindig lelkes, mindig bírálásra kész Osvát Ernő felügyelete alatt. Az öregebb, megállapodott írók lentről fejcsóválva nézték ezt a türelmetlen karzati zsibongást, egyik-másik koszorúsunk talán szívesen kiüríttette volna a neveletlenkedőket karzatot, hisz ott bábukat bontogattak a pajkos gyerekek, kóc Paprika Jancsiknak nézték meg a belsejét, osztályzatokat osztogattak egymásnak a nebulók az irodalmi professzorok megkérdezése nélkül, költőket, követeket kiáltottak ki, akiknek a földszinten a nevét sem hallották: borotválatlan fiatal arcuk gúnyosan hajolt ki a mellvéden a kalucsnis öreg szerkesztők totyogására, kukorékoltak és költeményeket írtak, hangosan énekeltek és regényeket költöttek, lyukas cipőjükben izgatottan futamodtál le és fel a lépcsőkön, mintha körmükre égett volna valami tennivaló, holott kézirataikat még sanda gyanakodással fogadta a legtöbb szerkesztő, csak Osvát Ernő nem. A papos külsejű fiatalos Osvát volt a pártfogója a magáéhoz hasonlókorú fiatal embereknek, holott ő maga is arra szorult volna, hogy egy gazdag kiadó a hónap alá nyúljon. A Nyugat válságokkal küzdött, harcban állt az egész glóbusszal, az irodalmi madárijesztők és kert őrök minduntalan ráripakodtak a gyepre lépő gyerekekre, a bizalom gyakran megrendült az új irodalmi irányok felett, csap a pápaszemes szerkesztő bízott rendületlenül és lámpással járt fagyos éjszakákon ki palántái megtekintésére, mint a lelkiismeretes kertész.

   A kézzel foghatóan bekövetkezett háború messzire vitte azokat az éveket, amelyekben a tollharcok és a disputák voltak a magyar ember emésztésének előmozdítói. A Nyugat dolgain is még eleget rengette háját a zsírjában fuldokló ország, annyi tehetséges író volt az országban, hogy rostálni lehetett őket, az öreg Toldi Miklósok gyakran hajítottak buzogányt a New-York karzatára, a fiúk felkapták és játszadoztak vele. Aztán nagyot csattant odakinn, felnőttek, gyerekek elhallgattak, mire vége lett az égzengésnek: molnár szürkén néztek egymásra az asztaltársak. Csak egy ember maradt ifjú, kezdő, rajongó és hívő, aki még ma is olyan izgatottan bontja fel a leveleket, mintha Ady Endrét várná Nagyváradról. Pedig csaknem száz esztendő elmúlt azóta.

Nyugat 1923. 11-12. szám