1909-ben egy havas decemberi éjszakán- a Csend ucca 1 sz házban az Athenaeum Nyomda kottaszedő nyomdászának családjába 10. gyermekként egy kislány született , akit Stefi névre kereszteltek a tabáni templomban...(Készült ez a blog anyám és nagyapám emlékére...)
Article and photo copying is prohibited

2013. december 28., szombat

LEGESLEGUTOLSÓ FOTÓ A MÉLY PINCÉRŐL

 Akik olvassák a blogot,tudják miért ezt a címet adtam a bejegyzésnek. 1933 október végén  a Tabán  lebontása odáig jutott,hogy a rác és a katolikus templom közötti terület házai immár lebontattak, a téglarakások halmokban várnak az elszállításra. 






A Fehérsas és Görög utca sarkán sem a megszokott kép fogadja a fotográfust. A híres korcsmából, a Mély Pincéből már csak a korcsma ajtó tokja áll egymagában , ajtószárny nélkül, homlokán hírdetve a vendéglő és a korcsmáros nevét.  Még pár napig, hogy azután tompa robajjal a földre omoljon hatalmas porfelhőt kavarva.

Forrás:Fortepan

ALKALMI VERS



Az uj évet (ócska tárgy!)
Kell megénekelnem,
Hálálkodva, ahogy illik,
Poharat emelnem.
Mit van mit kívánni még
Ily áldott időben? -
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.
Olcsó legyen a kenyér,
A gabona áros;
Jól fizesse a tinót
S nyerjen a mészáros,
Mérje pedig szöszön-boron,
Font kijárja bőven.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.
Senkinek a nyakára
Ne vigyenek kontót;
Valaki csak ráteszen,
Nyerje meg a lottót;
Annyi pénzünk legyen, hogy!
Még pedig pengőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.
Szegény ember malacának
Egy híja se essék;
Messze járjon dög, halál,
Burgonya-betegség;
Orvos, bakó a díját
Kapja heverőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.
Tücski-hajcski baromnak
Sokasuljon lába;
Boci járjon mezőre,
Gyermek iskolába;
Gyarapodjék a magyar
Számra, mint erőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.
Kívül, belül maradjon
Békében az ország;
A vásárra menőket
Sehol ki ne fosszák.
Béke legyen a háznál
És a szívredőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.
A biró is, mint eddig,
Tisztét jól betöltse:
Víz kedviért a babát
Soha ki ne öntse;
Emberiség, igazság
Egyik serpenyőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.
Zenebona, babona,
Huzavona vesszen!
Visszavonás, levonás
Minket ne epesszen.
Legyen egység, türelem,
Hit a jövendőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.
Nagy uraink (ha élnek)
Nőjenek nagyobbra;
Áldozzanak, legyen is mit,
Mégse üssék dobra;
Nemzetiségünk mellett
Buzogjanak hően.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.
Író pedig írónak
Szemét ki ne ássa, -
Ne is legyen az idén
Napfogyatkozása
Jó erkölcs-, eszme-, hírnév-,
S előfizetőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.
Mire üssek még pohárt?
Asszonyi hűségre?
Barátság-, polgár-erény-,
Vagy mi más egyébre?
Hiszen ezek közöttünk
Vannak kelendőben.
Tudj' Isten, mi minden nincs
Ez uj esztendőben!

Arany János
(1853)

LÁTTA-E MÁR BUDAPESTET TÉLEN ANNO 1940?



Forrás: azénvárosom.hu

BOLDOG ÚJ ÉVET !!


Fővárosi tárcza anno 1876 január

Ha van valaki széles ez országban, akit uj év napján nem üdvözölnek ama ( nemzedékről nemzedékre szálló stereotyp) köszöntési formulával „Boldog új évet kívánok": akkor az valahol a lomniczi csúcs egyik sziklaodújában lakik, s a prédára leselkedő saskeselyűn  kivűl nem lát élőlényt maga körül. 

      Boldog isten! Ha csak egy százezred rész teljesülne is az uj évi jó kivánatokból, melyekben persze leggyakrabban csak a sima, semmitmondó frázis szerepel: Magyarország egyszerre a boldog emberek hazájává válnék. Ideges emberek jól teszik, ha karácsony körül elhagyják a fővárost, s csak január második hetében térnek vissza. Mert azzal semmit sem érsz még el, ha uj évkor olyan láthatlanná teszed magadat, mint a Niebelung-ének Siegfried-je, mikor magára vévé a ,,Tarnkappe" (1)Azok az uj évi köszöntők, kik a „boldog uj évet kívánok'1 elmondásából jövedelmező foglalkozást űznek, nem olyan anyagból vannak gyúrva, hogy megpuhuljanak, a miért új év napján nem találhatnak föl, vagy nem férhetnek hozzád. Oh, az ő mellöket az állhatatosság, kitartás és tolakodás .„hármas ércze" borítja. 
Nekik mindaddig új év napja van, míg csak el nem mondták neked köszöntésöket s kezedbe nem nyomták a köszöntő jegyet, ha mindjárt új év után nyolcz nappal történik is ez. S ez nem annyira gratuláló jegy, mint inkább végrehajtást rendelő végzés egy-két forint erejéig. Nem utasíthatod vissza, mert sértést követnél el valakin, a ki utóvégre is „boldogságot" kivan neked. Nem gyűrheted zsebre, a nélkül hogy le ne fizesd a szokásos sarczot, mert lázadó lennél egy az egész világon dívó szokás ellen, mely megrögzöttebb a járványnál. Nem adhatsz kevesebbet, mint a mennyit ugyané kérlelhetlen zsarnok: a szokás állapit meg, mert különben „piszkosság" és zsugoriság hírébe jutnál. Tehát fuss (falura) vagy fizess: ez az egyedüli alternatíva!

A  papir- és nyomdaiparra persze nagy áldás lenne, ha az év csak egy hónapból állana. Mióta divatba jött, hogy minden rangú és rendű egyén nyomasson köszöntő jegyeket: nyomdáink az év utolsó hónapjában túl vannak terhelve munkával. Csodálatos, hogy minő foglalkozás emberei kivannak most már neked színes papírra nyomtatott uj évi boldogságot: a házmester, a szénhordó, a kéményseprő, az újságkihordó, a borbély, a szabóinas, a hordár, a hivatalszolga, a szemétkihordó s igy tovább a végtelenségig. Aztán bekoczogtatnak hozzád olykor soha nem látott, elég tisztességesen öltözött emberek is, kiknek voltaképpen semmi foglalkozásuk sincsen, veled soha semminemű összeköttetésben sem álltak, s egyedül egy fél vagy egész forintot szándékoznak kicsikarni tőled. 
S e pénz-, illetőleg borravaló-szomjas hadseregtől, mely ostromolva tart lakásodon, nem lehet menekülnöd, ha uj év napján lakatot függesztesz is ajtódra. Az ostromzárt nem tarthatod ki soká, mert teendőid elszólítanak hazulról, barátok, ismerősök s egyéb látogatók jöttét várod, 8 ajtód nem lehet folytonosan bezárva, mint a börtön. Ani az ostromló had beállít hozzád napok múlva is, mikor már rég elfeledted, hogy uj esztendőben élünk. 
Eltávozni  hazulról  új  év napján szintén czéltalan  taktika. Nem  ugy  élsz, mint egy  karthausi, hogy ne  volnának  ismerőseid a nyilvános  helyeken.  Egy-egy elzüllött életű iskolatárs. aki  most egykori hurutjain élősködik, egy-egy szegény  ördög, „kit sorscsapások üldöznek'-: elfognak az  utczan,  s  megsarczolnak kisebb-nagyobb összeg erejéig. Hasztalan mentegeted magadat, hogy nincs pénz nálad, otthon feledted tárczádat, vagy nem Kaptad meg meg fizetésedet. Új év napján ily mentség, ha megtelelne is a valónak, csupa hitetlen Tamásra talál. Mindenki meg van győződve róla, hogy uj évkor kell pénzednek lennie. A legtürelmeaebb  hitelezők is  ráizennek e napon adósaikra.  Füszerárus,  gyógyszerész, szabó, varga, könyvkötő, könyvárus  stb. megküldik számláikat. Új év napján, ha törik, ha szakad, kell pénzednek lennie, különben te vagy az emberek legnyomorultabbja, kinek jobb lenne valahol elrejtve a Sahara egyik oázisán élni, hol talán meg nincs divatban az  újévi  köszöntés. 
Kávéházban, ha csak egyszer láttak is ott az elmúlt év alatt, feketéd vagy kapuczinered .melle csinos naptarocskát fektetnek, melynek czimlapjárol arany betűkkel vigyorog rád: „Boldog uj evet kíván az x.y. kávéház személyzete." Egy forintért megtarthatod a takaros jószágot emlékbe. .Négyszerte vagy ötszörte nagyobb sarczot kell azonban fizetned, ha a kávéház törzsvendégei köze tartozol. Igaz ugyan, hogy Flórian, a föpinczér, Jean, a Kávéhordó és Muki, a billárd-markör naponként is megkapják tőled a borravalo-obolusokat, a mi egy éven át tekintélyes összegre rúg, hanem azért neked új évkor mindhárom szolgáló lelek várakozásának kielégítésére szinten bele kell markolnod erszényedbe, még pedig jóval mélyebben, mint egyébkor. Jaj neked, ha zsugorian méred ki a borravalókat! A méltatlankodó triumvirátus haragja üldözni fog egész evén át. Kapuczinered mindig világosabb lesz, mint a milyennek szereted; kedvencz lapodat csak hosszas várakozás után kapod meg; zsemlyekosiinuiba két napos kifliket csúsztatnak, Muki pedig okvetlenül mindig a legroszabb dákot togja kezedbe nyomni. 
Vendéglőben nem rögzótt ugyan meg meg a köszöntés szokása oly alakban, hogy az étlappal együtt gratuláló jegyet is fektetnének tányérodra. Ú j ev napján azonban minden pinczérarcz ragyog a mosolytól és szeretetreméltoságtól, cofumousi feszültséggel várva a pillanatot, melyben zsebedbe nyúlsz a borravalóért. A pinczéri képzelem e napon bizonyára csupa „Floresröl" almadozik. 
Levélhordóink a téli hideg daczára beleizzadnak a munkába: a rendes mennyiségen kivül széthordani az új ev alkalmából boríték alatt postára adott tömérdek látogató-jegyet. Ez udvarias szokás, mely nem tagadhatja meg franczia eredetét, most már annyira nieghoiiosult a fővárosban, hogy maholnap a szakácsnék és szobaczicusok is "ily úton fogják kifejezni úrnőiknek új évi üdvözleteiket. Merkúr magyar. királyi. küldön-czei azonban örömest futnak duzzadó bőrtáska-jukkal egyik háztól a másikig. Hiszen uj év napján nemcsak levelhordói, hanem irói, illetőleg Könyvszerzői minőségükben is bemutatják magukat a t. ez. közönségnek, megörvendeztetve azt száz-eves adomák gyűjteményével, a szerző helyett boldog új évet kívánó postakönyvben. Zúgolódás netkül  Váltod magadhoz a könyvecskét. A levélhordó egyike azon keveseknek, kikről új évkor nem szeretünk megfeledkezni. A ki házunknak majdnem mindennapi vendége — s olykor mily nyugtalanul és sóvárogva várt vendége ! — az megérdemli a hálás megemlékezést új év napján. 



„Boldog új évet kívánok!" — hangzik előtted, mögötted, körüled a folyosón, a lépcsőn, az udvarban, az utczán, szóval a hol s a merre megfordulsz. Zsuzsi és Fanni, egy-egy csöbört tartva kezökben, a vízvezetéki csap előtt, hol ma először találkoznak, kivannak egymásnak kölcsönösen boldog uj évet. Rájuk fér. Az egyik kezében hitvány cserépdarabokká válik minden edény, a másik meg rendszerint megkozmásodni enged minden rántást. Boldog új évet kivan a házmester tót mindenese is az urasági szolgának, s maga számára föllelné e boldogságot az új esztendőben, ha a hetyke inas odaadná neki urának félig elszívott s aztán eldobott szivarjait ajándékba. 
..Adjon isten a mi nincs, ez új esztendőben” — kívánhatják egymásnak a hazafiak, jó termesre, független magyar bankra, önálló vámterületre s meg sok egyébre gondolva. „Adjon a mi nincs" — gondolja magában Tisza. Kálmán is, sietvén napirendre tűzetni a közigazgatási bizottságról szóló törvényjavaslatot. S mert a remény olykor magasan lobogó, olykor alig pislogó — bár azért soha ki nem alvó lángja így új év körül rendszerint melegebben hevíti az embereket: jobbat várunk 1876-tól, minta mit 1875 nyújtott. 
Bár lenne úgy, mint régen volt, s kiderülne mielőbb a magyarnak! Bor és búza feküdje meg minden gazda pinczéjét és kamráját. Fehér czipót süssön a gazdasszony, s hizott röfögök szalonnáját es sonkáját  akaszsza  szögre a zsellér is. Teljék mindenkinek adóra, ruhára, gyermekek nevelésére, s csörögjön megint ezüstpénz a tulipántos láda fenekére rejtett régi harisnyában. Éljen jó napokot minden ember fia, a ki nem rest emberül hozzá látni a dologhoz, s kérgessé törni tenyerét a szorgalmas munkában. Szabaduljon ki minden igyekvő magyar ember az uzsorások körmeiből, s legyen mit aprítani a tejbe. Ne népesítsék lakásukból kizavart, keresetnélküli családok ez egykor tejjel és mézzel folyó ország városai és falvainak utczáit. Legyen ritka a koldus, mint a fehér holló s napszámos kezében ne szüneteljen ásó és kapa, mesterember kezében pedig kalapács, olló, dikics, munkahiány miatt. Ne perdüljön meg minduntalan az árverezés dobja mágnások kastélyában, magyar urak ősi kúriájában, kereskedők boltjában, gazdaember gunyhójában. Gyarapodjék a magyar, számban es erőben, értelemben es jólétben. Szédelgők és lelkiismeretlen üzérek ne halászszák ki szorgalmas emberek zsebéből e megtakarított filléreket. Járvány és árvíz, szárazság és tűzvész ne dúljanak ez országban. 

A haza pedig, mindnyájunk édes anyja es drága szemefénye, heverjen ki minden bajt és szerencsétlenséget, amit kuruzslók és politikai csodadoktorok okoztak neki, s támadjon mielőbb új, jobb életre. Úgy legyen! Egy nemzet óhaja ez, mely új év napján az elborult, de még nem reményvesztett keblek melyéről égnek száll. S ezt óhajtva te is: most már idéző jelek nélkül rebeged fohász gyanánt:  Boldog új évet kívánok! 

Borostyáni  Nándor.
Forrás: Vasárnapi Újság 1876  január  2


(1)  Nem kalap,hanem láthatatlanná tevő köpeny 

2013. december 23., hétfő

BABONASÁGOK ANNO 1860

Nem szólhatunk elég gyakran a babonaságok ellen, mellyeknek – ki hinné? – még felvilágosodott XIX. századunkban is csaknem naponkint merülnek fel népünk között gyakran szomorú következményű, de mindenkor nevetséges és sajnálatra méltó példái. Irtsuk ki e kártékony dudvát és értelmiségünk e szégyenfoltját tövestől gyökerestől, melly ott is megterem, a hol keresni már eszünk ágába sem jutna.
„Pirulva kell megvallanom – igy ir egyik vidéki érdemes tudósítónk – hogy nem csak a városunk körülötti falukban; de még városunkban is felütötte, vagy legalább még eddig szét nem szedte sátorát a babonaság. Néhányat röviden elmondok itt, nem azért, hogy valaki kövesse őket; hanem mert akad talán olvasóm, a ki kissé elszégyenli magát, ha bele néz ebbe a tűkörbe. Kezdem tehát eleitől:
1. Szent András napja, különösen a leányok előtt valóban szent, mert az nap egész 24 óráig bőjtölnek, és estve midőn lefeküsznek, férfi nadrágot tesznek fejök alá, hogy álmukban megláthassák azt, kivel megosztják majd jövendő életüket, azaz: a ki férjök lesz.
2. Lucza napján a nők s leányok, varrást, fonást, lugzást, kenyérsütést pénzért sem tennének, mivel, ugymondják a nő a ki boldog, boldogságát rontaná el, a boldogtalan pedig még nagyobb boldogtalanságot szerezne magának, a leány a férjhezmeneteli szerencséjét rontaná el, mit egy fehérbe öltözött nő, kinek kezében guzsaly, orsó, meszelő stb. van, s ki a kürtőn szállana alá, rögtön teljesitene szóval és tettel.
3. Lucza napján a férfiak közül egy kis tehén-fejő székecskének készitéséhez fognak, mellyen naponkint kell valamit faragni egész karácsony estéig, melly napon bevégzik, hogy azon a széken azután az éjféli misén ülve megláthassák az azon helységben létező boszorkányokat. (Illy eset adta magát elő mult karácsonkor Tatán, mint azt e lapok közlék.)
4. Karácson előestéjén van még sok más babona, különösen a leányok részéről, p. o.
a) Ki ne evett volna mézesmákos gubát, vagy legalább ne ismerné? Azon gubát forró vizzel szokás leönteni, hogy megpuhuljon, melly viz azután a gubáról külön edélybe leszüretik, mellyet a házbeli leány félre tesz, és éjféli mise után megmosdik vele, mit letörölni nem szabad, hanem, ugy vizesen lefekszik, mert álmában a jövendőbeli férje fehér kendővel letörli.
b) Éjféli mise alatt ólmot olvaszt a leány, és egy tele tál vizbe kiönti, azután azon kiöntött ólomból magyarázza jövendőbeli férjét, azaz: ha musta forma látszik az ólomban, tehát csizmadia; ha kalapács, kovács vagy lakatos; ha pedig gyalú, asztalos stb. lesz a férje. Nálunk egy kisasszony hegedűt és vonót magyarázott ki az ólomból. Örült-e a czigánynak? nem tudom.
c) Karácson előtti nap vacsorája után, a szemetet, mellyet a ház leánya a szobában összesöpört, kivetni nem szabad, hanem rakáson marad egész éjféli mise alatt, a mise után a leány felszedi kötényébe, és kimegy vele az utcza közepére, és ott lassanként hányja ki kötényéből, mind addig; mig kutyaugatást nem hall, azon ugatásra jól kell neki figyelnie, mert a honnan a hang jön, arra fogja őt vőlegénye elvinni.
d) Éjféli mise előtt tele pohár vizbe egész tojást összetörnek, és az asztal alá teszik, a mise után megnézik, millyen figurává vált a tojásbél, s abból magyarázzák a jövendő hitest a leányok…
e) Ismét éjféli mise alatt elmennek a leányok olly háznak fészerét rázni, melly szalmával van födve. A szalmafödelét kötényökbe (vagyis előkötőjökbe) rázzák meg háromszor, azután megnézik a hulladékot; ha buza szemet találnak, legényhez, ha pedig rozsot, akkor özvegyhez mennek férjhez.
f) Sok házban mielőtt éjféli misére elmennek, annyi hasábfát, a mennyi személy van a háznál, felállitnak. Mindenik hasábnak neve van a házban lakó személyek közől. Midőn pedig visszajönnek, mindenik először a kulcslyukon bekukkant, azután nyitják fel az ajtót, a melly hasábot földre dőlve találnak, azon házi személynek egy év alatt meg kell halnia.
g) Éjféli misére sokan visszájárul öltött ruhában mennek; hogy megláthassák a boszorkányokat. – – Kell-e ennél még több ostobaság?
Pedig még többet is irhatnék a babonáskodásról; de ugy hiszem, ezuttal ez is elég, hogy a józan gondolkozót sajnálatra gerjeszszék azok irányában, kik még illy vakságban tengődnek.”


Babonaságok. - Vasárnapi Ujság 1854-1860

KARÁCSONYI VÁSÁR BUDAPESTEN ANNO 1887


RÉGI MAGYAR KARÁCSONYÜNNEPLÉS



 ELMÚLT SZÁZADOK irtó harczai, véres küzdelmei között, bizony nehéz időket élt a mindenfelől ostromolt magyarság s valójában csoda, hogy annyi zivatarok közt végkép el nem tűnt e haza földjéről, mint annyi más nemzet már előtte. De a karácsony ájtatos éneke mindig átcsengett százados szenvedéseinken is, immár kilencz század óta; s e nép tisztán megőrizte önmaga iránti hitét, bizalmát, szokásaihoz és erkölcseihez való ragaszkodását. Mennyi fájdalom panaszát enyhítette meg a-karácsony éneke, hány biztató remény újult fel évről-évre ez ünnepen!

De szentebb, magasztosabb is volt a karácsony régebben a nemzet gondterhes életében; hiú világi mulatozás ritkán rontotta emelkedett hangulatát; a régi magyar karácsony az evangélium igazi ünnepe volt.
Amint az advent elkövetkezett, a birói székek abbahagyták működésüket legtöbb megyében. Az advent előestéjén indított adóssági keresetek azonban a szepesi városok régi joga szerint kedvezményes időben indított kereseteknek tekintettek, a melyeket tizennégy nap alatt kellett megfizetni. Ennél csak a húshagyót megelőző két héttel indított keresetek bírtak még több kiváltsággal, a melyeknek fizetési határideje három nap volt, a megítélt esküt pedig nyomban le kellett tenni.
Sem törvényes, sem országos szokáson nem alapult ugyan a karácsonyt megelőző négy hétnek ezen általános törvényszüneti sajátossága; de mivel a keresztény egyház kezdettől fogva ünnepi időnek tekintette az adventet: annál fogva a legtöbb megye követte ezt a szokást, vagy legalább is a többi törvényhatóságok eljárásától tette függővé a birói székek összehívását mindaddig, míg a reformáció el nem törülte végkép, mint a pontos és gyors igazságszolgáltatás érdekeivel ellenkezőt.

Történhetett ez idő alatt akármi, a karácsonyi ünnepet megelőző hetek csöndjét nem zavarta meg a birói hatalom megtorló intézkedése. Mintha a Megváltó közeledő léptei neszét figyelte volna néma áhítattal az egész keresztény világ : elcsöndesült minden torzsalkodás; csak a hit és szeretet magasztos ereje uralkodott a lelkeken.
Szigorúan tiltva volt az egész adventen át a tancz is, súlyos büntetés terhe alatt. Még
24 forint bírság volt kiszabva a czéhekre s 12 pálczaütés vagy 12 forint a legényekre és szolganépre. Ugyanannyi pénzbüntetés vagy kétannyi pálczaütés volt a büntetése azoknak is, kik a tilalom ellenére ily mulatságokat és evés-ivásokat elnéztek, vagy házukban megengedtek, s a kiket kártyázáson vagy koczkázáson értek. Csak az úton levőknek vagy betegeknek szolgáltathatott bort a korcsmáros is.
Két héttel karácsony ünnepe előtt, s két héttel utána idegen lábbeli-készítő nem vihette a piaczra a város falain belől czipőit, csizmáit, idegen szabó nem bocsáthatta vásárra posztóját. A polgárság ily módon védelmezte a város benszülött lakóit, hogy az idegen verseny ne rövidítse meg őket tisztes keresetökben.




Karácsony szombatja éjjelén 10 órakor megkondult az első harangszó, melyet 11 órakor követett a város összes harangja, ünnepélyes zúgással hirdetve a szent éj nagy eseményét. Kendes harangozónak hire sem volt még akkor; virgoncz diákgyerekek csimpajkodtak a himbáló harangkötélbe. A ropogó hóban lámpással bukdácsoló alakok dideregve bújtak a rókamálos bundákba, miután otthon gondosan letakarták a tűzhely pattogó parazsát, és úgy mentek az éjféli istentiszteletre, hol a mise alatt körüljárt a persely, melybe bőven hullatta a keresztényi irgalom a jótékonyság filléreit. Zárt sorokban vonultak a templomba a nemes kommunitás és a senatorok is. Elől a nemzetes «furmender» úr és a tekintetes nemes tanács foglalta el tekintélyes arczczal székeit,«mivel hogy Isten ő szent felsége az magistratusokat nevezi világ világosságának». Utánok a czéhek, melyeket egy font viasz büntetés terhe alatt kötelezett a törvény az istentiszteleten való szorgalmas megjelenésre. Komoly buzgóság és mély vallásos hit ömlött el minden arczon ; a fegyelem szigorúsága méltóságossá tette az ájtatos gyülekezet magatartását. Ki és bejáró, későn érkező, vagy szórakozottan ácsorgó híveket nem ismertek e patriarkhális idők. Mikor a pap a szószéken megjelent, mikor a harmadik beharangozás megtörtént, mindenkinek helyén kellett lennie; a későn jövőt ép úgy büntetéssel sújtotta a jámbor megbotránkozás, mint azt, a ki a prédikáczió vége előtt ment ki az Isten házából.
A másnapi istentisztelet alatt is szigorú renddel őrködtek, hogy a vallásos hangulat ünnepélyességét ne zavarja semmi. Utczákon vonuló társzekerek nem törték meg a kegyeletes csendet, sem zsivajgó kofahad lármája. Mészárosok csak a reggeli prédikáczióra való harangozásig tarthatták nyitva székeiket, épúgy a kenyér-, bor-, kalács- és pereczárusok boltjaikat. A korcsmák tartoztak bevonni czégéreiket az istenitisztelet befejezéséig s betegeken és gyermekágyas asszonyokon kivül senkinek sem mérhettek ki bort. Elnémult a zene minden nyilvános és magánhelyen ; a ki hegedűlt, czimbalmozott, kobzolt, lantolt, sípolt háznál vagy korcsmában, «a hegedűt elveszik és a földhöz verik s magát is az kaliczkában teszik", mint a régi rendtartás mondja. Útra kelni sem tartották istenes és keresztényi dolognak az Úr születése hetében.
És a míg a népség örege, ifja, férfia és asszonya a karácsony napjának mély áhítatával ment a szentegyházba, hogy az orgona felzendülő hangjai mellett zsolozsmával dicsérje a «magasság Istenét*: künn a város kapui bezárultak, csikorogva fordult sarkán a nehéz tölgyfa ajtó, mely előtt fegyveres drabantok és polgárok álltak őrt, hogy a hívságos világ minden érintkezésétől megoltalmazzák, a gonosz kapzsiság minden támadásától megvédelmezzék a lakosságot. Mert a kiürült házak néptelensége nem egyszer szolgált jó alkalmul a portyázó török rablóhadak betöréseire ; sok véres karácsonyról regél a harczias múlt idők krónikája, a midőn csavargó zsoldoshadak ünneprontó és szentségtörő merénylettel fosztogatásra használták fel a templomban összegyűlt nép távolléte idejét.
Nem illett a régi keresztények tisztes hagyományaihoz még a ma divatozó Betlehem-járás sem, sőt Kassa városa tanácsa 1617-ben egész megütődéssel tapasztalta, hogy, "karácsony szombatján éjjel mezítelen karddal járnak, farsangolnak, csillaggal járnak, sőt még az asszonyi állatok is éjjel farsangolnak férfiúi ruhába öltözvén, mely dologért — teszi hozzá a följegyzés — Úr Istennek haragja száll reánk, ha elszenvedjük". Ugyanezért a tanács keményen meghagyta a birónak, hogy a czirkálókkal vigyáztasson reájok s elfogatván, érdemök szerint büntesse őket.
Pár évvel utóbb még élesebben elitélte «az farsangosok szöges lámpással való járását, melyet csillagnak neveznek s melylyel — úgymond — «ez időn is igen bátorságosan majmoskodtanakx. Érdekesen adja aztán okát az ily mulatságok eltiltásának. «Mivel penig mi édes Idvezítőnknek születését nevetségre, játékra és részegségre fordítják, mostantul fogva ennekutána soha ne legyen. Az ki cselekszi, Istentül várja haragját fejére ...»
Máskép áll a dolog a karácsonyfákkal. A karácsonyfákra nézve egy általánosan elterjedt vélemény azt tartja, hogy csak e században honosúltak meg nálunk is, német szokás alapján. Ez azonban nyilvánvalólag csak tévedés lehet, mert már Nagybánya városának egy 1633-iki statútumából látjuk, hogy eltiltotta a tilalmas erdő vágatását még a bírónak is, s e város jobbágyainak tette feladatává, hogy «a karácson fáját az Tarmezeiből» hordathassák. Úgy kell lenni tehát, hogy a karácsonyfát ismerték — legalább eredetileg német lakosságú — városainkban már a XVII. században is; utóbb talán kiveszett egy időre e szokás s csak később támadt fel újra idegen, Németországból eredt hatás alatt.
A régi erkölcsi és vallási felfogás minden ridegsége mellett sem hiányzott tehát hajdani karácsonyi ünneplésünkből a melegebb szín, a kedélyesebb bensőség. Vagyonosabb, előkelőbb körökben fényesebben, zajosabb külsőségekkel is ünnepeltek. A fiatal Nádasdy Ferencz például 1568-ból Bécsből nagy örömmel írja, hogy az udvar a karácsonyt többek közt egy mythologiai pásztorjelenet előadásával is akarta ünnepelni, melyben a császár fiai «sok főembör gyermekin" kívül őt is felszólították, hogy szerepet vállaljon, s nevelő mestere engedélyével, egy istenasszony szerepét osztották neki, mely czélból sürgetőleg fordult anyjához, hogy küldjön neki jelmezéhez «két dolmánra, egy subára és egy fölső ruhára való aranygombokat", továbbá * fegyverderekat, kézijat, tegzét, aranylánczot". De a szegényebb néposztály is kivette részét a karácsony örömeiből. Voltak helyek, a hol régi szokás szerint ingyen kalendáriumokat osztottak ki a polgárság közt, s voltak, a hol bő lakomában részeltették a diákságot és szegény népet.


Körmöczbányán még az orgonistának és templomi karvezetőnek is tyúkot, sajtot, borjúhúst, stb. osztottak ki az ünnepi szent misén való közreműködésükért.
így zeng föl a távol századok életéből is a karácsony öröme, megelégedése. Megfogyatlanul, friss bájában újul föl évről-évre ma is, hogy tanúságot tegyen a népek nagy össze-tartozandóságáról, a múló idők örök érzelmeiről, melyeknek el nem homályosuló varázsa ragyog le a karácsonyfa hervadatlan üde zöldjéről,

V. S.szignó
Forrás:
Vasárnapi Ujság 1898 dec 15


HA ELMÚLIK KARÁCSONY

2013. december 21., szombat

TABÁNI KISKERTEK ANNO

Néhány éve sok szó esik nálunk a kertekről és a kertstilusokról. Beszélünk a geometriai kertről és az újkori díszítéséről, a természetes vagy angol kertstilusokról, a műépítészeti stilus ősi és újkori alakulásairól és e közben megfeledkezünk a kisemberek pusztuló kiskertjéről, a kertek egyik ősi típusáról, a mely az idők folyamán szinte önállóan alakult ki és fejlődött, részben a falun, részben a városban. Mind a két helyen megvan a kisember kertjének a maga eredetisége, önálló alakulása és növényzete. A kisember kertjének önálló típusában bizonyos törekvést látunk a részarányosságra,- - a szabályosságra — a nélkül azonban, hogy a művészi összhangra ez a törekvés számot tarthatna. E törekvés abból a meggyőződésből ered, hogy a kertben rendnek kell lenni. Ez eredményezi a növények elhelyezését az egyenes és a körvonal határai között, tekintet nélkül a növények természetére. Ezektől nem követelnek egyebet, minthogy tartósak, szinte elpusztíthatatlanok legyenek. Ehhez járul a szin és az illat. A színekben az élénk, erőteljes, tiszta színek a jellemzők, a melyek nagy csomókban, foltokban lépnek föl a virágon, az illatban pedig az erős, átható vagy fűszeres illat a kedvelt.





   A virág- vagy növényalak mellékes. A finom kecses alak szinte ki van zárva, ha csak á monda, rege, babona vagy a hit nem ruházta föl valami misztikus jelleggel. Ezek szerint  alakul a növényzet a kisemberek kertjében, úgy a városban, mint a falun. Ez jellemzi Budapest egyik legrégibb városrészének, a pusztulásra szánt Tabánnak kis kertjeit, a melyekből egy kis jellemző tipussorozatot mutatunk
be, megmentve ily módon a régi Budapest egyik eredetiségét.
Az ősi eredeti növényeken kívül az újkori kertészet növényeiből alig jutott valami, csupán ott módosult és keveredett, a hol közvetlenül érintkezett az újabb építkezések folytán a modern kultúrával. Ez a néhány példa azátmenet az ősi eredetiből a modern kultúra terére. A kis, alig néhány négyzetméter kertecskók
eredeti növényzete hozzá alkalmazkodik a Tabán hegyes-halmos, zeg-zugos helyi
viszonyaihoz. A hársfa, a bodza, - - itt-ott százados példányokban, -— az akácz, a galagonya, a juhar, a vadgesztenye, a szil, a fűz, a fagyai, néhol az olajfa, azután a labdarózsa, az orgona és a rózsa. Elmaradhatatlan egyegy ősi gyümölcsfa.






Százados savanyúfái, vagy törökszeder, három-négy méter kerülettel; a
körte, az alma és a birs. A tabáni kertek egyik sz.ép, jellemző cserjéje az örökzöld japáni evonymus, a melyből egyik-másik kiskertben rendkívül nagy példányok díszlenek, részben fedetlenül állván ki a telet, részben takarás által megvédve a kemény fagyok ellen. Megvan e kiskertek különleges fölfutó és kúszó növényzete is : mint a nemes szőlő, az iszalagbércze, az örökzöld borostyán, a kuszórózsa
és a kékvirágos örökzöld. Az illatos, fűszerező, meg gyógynövények sem hiányozhatnak e kis kertecskékből, legalább egy tőnek kell lenni belőlük. A bazsalikom nélkülözhetetlen; de ott találjuk az izsópot is, a rozmaringot, az illatos rezedát, a zsályát és az erős szagú mentát. A díszítő növények és virágok közül első helyen áll természetesen a muskátli, égő piros színeivel, azután jönnek sorban a pünkösdi rózsa, a sárga viola, a szegfű, az égő szerelem, a Kossuth-hajnalka, a mályvarózsa, a sarkantyúka, a napraforgó, a nefelejts, a fehérliliom, a szentáhítat lilioma, a császárkorona, a varázserejű fülfű a bogárhátú házikók tetején, a pulykamóreg, az oleander, a gránátfa avagy pomagránát, mint a régi magyar kertek egyik neves írója, Lippai János mondja. A Tabán kipusztuló kiskertjeinek van
ezeken kívül még néhány jellegzetes növénye a pozsgás vastaglevelű növények csoportjából: kaktuszok, a melyek festői módon illeszkednek bele a hepe-hupás hegyoldalba szinte bevésett kis kertecske keretébe. Csaknem mindegyikben látni egy-két gömbkaktuszt, kígyó meg fáklyakaktuszt. A sokat és hálásan virító
nagyvirágú  leveles kaktusz • - Phyllokaktus Ackermanini - - nagy példányai, meg a százéves aloé (Agave Americana) kis és óriás példányai csaknem minden egyes tabáni kertecske jellemző sajátja.






Föltaláljuk e kiskertekben, vagy a kicsiny házacskák ablakaiban a tengeri hagymát és az elpusztíthatatlan örökzöld leve¬
lesnövényt, az Aspidistrát. Mindezek a növények a specziális helyi viszonyokhoz alkalmazva, minden szabály és rendszer nélkül vannak elhelyezve a térnek lehető legnagyobb mértékű kihasználásával. Sokszor alig másfél vagy két négyzetméter az udvar kertecskéje, gyakran egy méternél sem nagyobb, de azért ott díszlik benne egy sor növény, vagy egy cserje, egy magányos fa, vagy néhány cserép
virág, vagy egy százados fa foglalja el az egész~kis udvart, hatalmas ágaival befedve az apró házat és udvart

 K. A.

Forrás :VASÁRNAPI ÚJSÁG 1909 JÚNIUS 27

NÉMA HARANG-PADAM,PADAM

KARÁCSONY .....AZOK AZ ÖTVENES ÉVEK

2013. december 20., péntek

TABÁNI KARÁCSONY

Tabáni Karácsony

Szeretettel meghívjuk a kerület lakóit – természetesen elsõsorban a Tabánban élõket – az ötödik jubileumi               Tabáni Karácsonyi Délutánra 
2013.december 21-én, szombaton 14 és 18 óráig
        a Virág Benedek Házba 
(I.ker., Apród utca 9. - Döbrentei utca 9.) 



     Erre az egy délutánra kinyitja számunkra
kapuit a felújítás alatt álló épület. A korábbi évekhez hasonlóan karácsonyfánk alá ajándékcsomagokat kérünk és várunk: használt játék,könyv, írószer, tanszer vagy bármi, ami hasznos - becsomagolva az I. kerületi
nagycsaládosok részére. 
   Fél 5-re együtt átmegyünk a Mesemúzeumba
(Döbrentei utca 15.), ahol a Nyárs utcai Óvoda óvodásainak karácsonyi mûsorát nézhetjük meg. 
  Utána tombolasorsolás, melyet Vecsey András
önkormányzati képviselõ vezet. 
   A fõdíj: 2 személyre szóló vacsora 
a Tabáni Gösser Étterem felajánlásával. 
    A rendezvény alatt forralt bort és teát ihatunk,
kakaós kalácsot és mézes puszedlit fogyaszthatunk.
 A belépés ingyenes.

Szervezõk a tabáni angyalok.

A TABÁNI SZELLEMEK ELITÉLTJE

CHOLNOKY LÁSZLÓ












Krúdy – a sikeres író és kortárs – Cholnoky Lászlót„a lélek, a mámor,az emberfölöttiségek  detektívregényírójának, Lovass Gyula a magyar irodalom „Ködlovagjának”nevezte, SchöpflinAladár – a Nyugat vezérkritikusa– pedig azt állítottaróla, hogy „a Prikk mennyei útja című kisregénye az alkoholista lelkiállapotnak olyan mély és hiteles ábrázolása, amilyen talán az egész világirodalomban sincs”. Domokos Mátyás,az Osiris Kiadó irodalmi vezetôje– aki egyik szerkesztôje a most induló Millenniumi Könyvtárnak, –amely Cholnoky László három kisregényét adja most egy kötetben közre a sorozat nyitódarabjaként –Dosztojevszkijhez hasonlítja a céltalan életű dzsentrifiúból lett írót, akinek életét az alkohol alakította, aki a szó szoros értelmében véve hajléktalan volt a századelô Budapestjén, s aki –végül – az egzisztenciális ellehetetlenülésbôl és az ôt üldözô „Mr. Alkohol” elôl a  halálba (s mint most a kisregények újramegjelenése bizonyítja),– mára talán a halhatatlanságba – menekült. Lovass Gyula szerint „kissé valószínűtlen embervolt, akinek olyan volt az élete is, mint a mécsláng ördögnyelvecskéje körül imbolygó fénykör. Félig valóság,félig látomás. Reménytelen vergôdése, örök hajszája nem is a mai, de a tegnapi kenyérért, bortól lopott  tüzek és mámorok az írásért, az alkotásért. Sajnos ez a nyílt titok már túlontúl ismeretes. Cholnoky László démonikus szívóssággal  küzdött ezzel a sorssal, de mire ötvenesztendôs lett,nem bírta tovább. S mint novelláinak hôsei – a drága borisszák – ô is a gyűlölt vízben kereste halált.”
„Cholnoky Lászlót a tabáni szellemek ítélték halálra–" írja – 1929-ben, halottsiratójában Krúdy. A tehetséges és rendkívüli író, a tabáni kiskocsmák törzsvendége, ebben a világban van otthon, „ahol délutánonként azért is szokás az ivóasztal mellett könyökölni,hogy a borivó fiatalkori boldogságaira gondoljon: a kísérteties bormérô helyett álmodozásában szépleányt lásson: a tikkadt szomjúságban a mély pincék borain kívül álomkortyokban is üdüljön a lét valósága elôl:– mondom, a Görög utcában,a régi templom árnyékában,a Kereszt téren, ahol mozdulatlan emberek ülnek a kocsmák félelmetes, de hívogató sötét sarkaiban, már régen tudták Cholnoky László regényes sorsát, mielôtt ô maga ráeszmélt volna.”
S hogy miben állt ez a „regényes sors?”A kishercegi borisszával ellentétben ô nem azért ivott,hogy felejtsen. Azért ivott, hogy „emlékezzen” ártatlansága korára, hogy „vissza tudjon zuhanni, csecsemôkori szép, pompás szomorúságba”,mely életkorban szabad volt sírni, amikor „a könnyek ezer tükrén át” lehetett nézni a valóságot.
      Cholnoky papírra gyónta  alkoholszeretetének mozgatóját– Bertalan éjszakája című kisregényében is. Bertalannak,makárcsak az írónak,mahhoz kellett az ital,hogy ébren tartsa e gondolati, érzelmi sérülékenységet, ami felsérti a szívét,hogy aztán minden figyelmével a szíve vérének hullásában gyönyörködhessen. Egyébként nem hôzöngô, nem víg kedélyű italozóvolt. „Sorsszerűen, szinte predesztinációs kényszerűséggel ivott és tette tönkre magát. S elkerülhetetlenül közelített a végzetéhez” – siratja el  méltatója és barátja.  Halála egy rövid tudósítás  az akkori napilapokban. A rendôri riporterek így adtakhírt a haláláról. 
„Éjjel két órakor egy kopott ruhás, viharvert kalapú, ôsz hajú férfi sétálgatott izgatottan az összekötô vasúti hídon.Egyszerre megállt, kalapját és felöltôjét ledobta, keresztülvetette magát a híd vaskorlátján,s nyomtalanul eltűnt a habokban.” Cholnoky László volt.
  „Írósága magyarázatra szorul, mert nyilván akadnak   majd műkedvelôk, akik késôbb magyarázgatni kezdik     Cholnoky László rejtelmes, emberek által csak átlátszó,de valójában lefüggönyzött irodalmi munkásságát, ha majdan ezek a műkedvelôk a maguk életének kis szemeteskocsiját ugyancsak a föld alá, vagy föld fölött járókristálymadárhoz akarják kapcsolni.”
A Millennium alkalmából kiadott Cholnoky-művek (Bertalan éjszakája, Prikk mennyei útja, Ritter von Toggenburg utolsó csalódása) fellebbentika függönyt, s talán az utókor érdeklôdése is feltámad írói életműve iránt.
(Talán szerencséje, hogy semmilyen politikai idôszakban nem akarta senki életének szemeteskocsiját e kristálymadárhoz kapcsolni!)
Egyébként írói életműve folytatólagos és idôtlen pszichodráma. A magányos, védtelen, felnôni nem akaró felnôttként is az apró gyerekek védettségre, a „bársonysima gondolatok birodalmába”vágyó lelki drámája...
Krúdy a tabáni kiskocsmák rendszeres látogatójaként emlegeti Cholnoky Lászlót.
  A Tabánt egy kis avas városrésznek nevezi, ahol még mindig kísértetek járnak.De milyen is volt ebben az idôben a Tabán? Milyen volt az élet ebben a budai városrészben, amelynek „szellemei halálra ítélték ”Cholnoky Lászlót?„A romlásnak jelei a Tabán társaséletének is jellemzôi. A Gellérthegy alatt, félig a sziklákba vájt kunyhó-barlangokban rosszlányok laknak.
    A lépten-nyomon feltalálható kocsmák képe és kínálata,nem is beszélve a közönségükrôl, a kikötôi lebujok mintáit mutatja. A közbiztonság itt nappal sem ad okot a közbátorságra” – írja Buza Péter, Az elsô nap Budapesten című remrég megjelent
várostörténeti albumában.

T. Puskás Ildikó

Forrás:Könyvhét 1999

AZ ÉVFÁJA 2013 EREDMÉNYHIRDETÉS

Ősszel még a szavazásra búzdítottunk,most már az eredményt is tudjuk

A verseny döntőseit november 29-én ünnepelték meg a fákat nevező szervezetek, családok és települések. Az Ökotárs Alapítvány több díjat is átadott és a verseny összes döntőse kapott valamilyen meglepetést. Az alapítvány az Év Fája versennyel a közvetlen környezetünkben élő fákra és általában a természet fontosságára, mindennapi életünkben betöltött szerepére szeretné felhívni a figyelmet.
A tabáni szederfa. Saly Noémi szerint a Dunától keletre eperfának hívják, nyugatra szedernek
Idén 41 fa vett részt a versenyben, melyből 12 lett döntős, a fákra összesen 18 661 szavazat érkezett. Az Év Fája fődíját 4059 szavazattal a “Mesebeli vén vackorfa, avagy a gödöllői magányos óriás története” címmel nevezett fa nyerte, mely a gödöllői Szent István Egyetem Botanikus kertjében áll. Hős Fa kitüntetést kapott a “Gyümölcsoltó Boldogasszony 303 éves Árpával érő körtefája Solymáron”.Az Országos Erdészeti Egyesület különdíját a "Teleki 300 éves berkenyefa" kapta.

Az Év Fája egy speciális kezelésre feljogosító utalványt és egy állapotfelmérő vizsgálatot kapott, a Hős Fa jutalma egy állapotfelmérő szakmai vizsgálat és kezelési javaslat. Az Országos Erdészeti Egyesület különdíjasa 30 ezer Forint értékű támogatást kapott.

A hazai vetélkedő első helyezettje szokás szerint részt vesz a 2014-ben megrendezendő Európai Év Fája versenyen is, melyen kétszer egymás után is magyar fa nyerte a fődíjat.

Az idei hazai verseny döntősei, helyezési sorrendben
(a fák történeteit a "2013 Döntősök" menü alatt találják)

Mesebeli vén vackor (vadkörte) - Gödöllő - 4059 szavazat
A basafa (kocsányos tölgy) - Nagykőrös -2829 szavazat
Fehér nyárfa Nyíregyházáról - 2154 szavazat
Gyümölcsoltó Boldogasszony 303 éves Árpával érő körtefája Solymáron - 1910 szavazat
Zalaegerszegi szelídgesztenye - 1514 szavazat
Frakk fája (ostorfa)- Vecsés - 1229 szavazat
Keleti Platánfa a Szamos mellett - Tunyogmatolcs - 1004 szavazat
Ősöreg tabáni eperfa - Budapest - 967 szavazat
Tapsonyi öreg szilfa - 954 szavazat
A mi hársunk (kislevelű hárs) - Gyönk - 847 szavazat
Az abaújvári két hársfa - 679 szavazat
A 300 éves berkenyefa Telekiben - 515 szavazat
Kapcsolat: Sólyom Éva, Év Fája program, e-mail: solyom@okotars.hu

Fotók a döntős fákról (továbbiak az evfaja.okotars.hu/dontosfak oldalról letölthetők)


Milyen kár, hogy a Tabán szavazóképes tábora 1933 óta csak a rajongókból áll, a helyi lakos minimális. Ellenkező esetben símán elsők lettünk volna. Ez így is szép teljesítmény!

KRÚDY GYULA: KARÁCSONY ESTE



1.

Valamikor nem volt szokás elolvasni, de még csak meg sem írni az ilyen címzésű irodalmi műveket: boldog, gazdag Magyarországban legfeljebb az árvák és özvegyek voltak kedvelői a megható olvasmányoknak. Ám fordult egy nagyot a világ, karácsony estéjén több a könnyes szem Magyarországon, mint a boldog mosolygású arc, ugyanezért az író sem mehet el közönyös, hideg szívvel a karácsony romantikája mellett, még ha tolla mellett leskelődik is az unalom szörnyű veszedelme. Nem lehet e napon az olvasónak másról írni, mint a karácsonyfa lángjáról.

2.


Fehér vagy fekete karácsony köszönt ránk ez évben?
Régente ez igen fontos körülmény volt az ünnepi hangulatban, mert az emberek mégiscsak jobban szerettek fehér országutakon szánkázni messzi kis falvak világos ablakai felé, ropogós estéből havas vállal megérkezni a karácsonyi meleg szobába, télies eledelekkel vidítani átfázott belsőségüket, a házaló betlehemesek szakállán igazi hó fehérlését obszerválni, mély hóban bandukolni az istállólámpás után az éjféli misére, mint ködből, sárból, nedvességből érkezetten járulni a szentté vállott fenyőfához. Ez évben azonban hiába jósol a százeszendős jövendőmondó, sőt Herschel is nagy havazást a hónap végére, mindnyájuknak fekete karácsonya van már esztendők óta. Ha fölemelné valaki a házfedeleket Magyarországon ez estén, annyi elgondolkozott, elmélázott, búban önfeledkezett arcot láthatna, hogy tán kételkedne abban, hogy a legpirosabb napot mutatja a kalendárium: tévedett István bácsi, tévedett az Obsitos, midőn naptárában e napra hirdette az öröm ünnepét.




3.

A mák és dió napja, mondja, a régi szakácskönyv, amelyből néha a nagyapám módjára ebédelni és vacsorázni is szoktam, hogy hosszú életkort élhessek a földön, mint általában a régebbi magyarok. A máktörő koloncnak vendéghívogató hangja volt, és minden házból kihallatszott döngése. A dió olyan jóízűen roppant, mintha a bánatot törtük volna össze darabidőre. Az asszonyhang, amely a zúzmarás ablakú konyhában kommandírozott, a legkeményebb férfit is meglágyította. A pajkos gyerek szorongva ült a suton, a komondor alázatosan ólálkodott az ünnepi illatokra, a pincében a hordó igyekezett megtisztulni szennyeitől, mert ő is tudta, hogy e napon vérét veszik, a gyalogösvényen a postás csodálatos levelekkel közelgett, nyelves szomszédasszony békét kötött, és szakértelemmel jött a fazékfedelek fölemelkedéséhez, a sütők átvizsgálásához, a patkók megkóstolásához.
Nem volt olyan ház Magyarországon, ahol a diós és mákos sütemények nem sikerültek volna e napon. Vajon termett-e elég mák, elegendő dió ez évben hazánkban, hogy mindenkinek patkó jusson az asztalára? A régi könyv azt mondja, hogy e sütemények nélkül nem érvényes a karácsonyi ünnep. Tán még a másvilági bíróság is valamiképpen felelősségre vonja az ünneprontót. Vajon mivel fog védekezni a magyar, aki a karácsonyi kalácsot elmulasztotta?

4.

A szeretet ünnepe, mondjuk mi, akik itt maradtunk egy olyan korszakból, amikor ismertek az emberek mindenféle elavult fogalmakat, megbocsátást, barátságot, gyengédséget, tiszteletet, szeretetet és egész lexikonát a szentimentális érzéseknek, amelyekről utóbb kitűnt, hogy mind csak arra valók, hogy az ember létét, boldogulását gyengítsék. Mintha csak a gazdagok engedhetnék meg maguknak a szeretet luxusát, mutatja a világ képe, mert hiszen napjainkban egyedül nekik van módjukban szeretetünket kézzelfoghatóan is bizonyítani. Ajándékot venni, ajándékot adni, mosolyt aratni, könnyet letörölni, gyermekkacajt élvezni, bús asszonyt felvidítani, elesett embert talpra állítani, jónak lehetni a tegnapi ellenséghez, kézadással fizetni az álnokságért, szegénységet enyhíteni, a homlok mély redőit elsimogatni, vad, keserű szívbe emberséget oltani, szilaj szemét a gyűlöletnek enyhíteni, bujdosó nyomornak halk, észrevétlen léptekkel utánamenni, a magányosan sírdogálókat gyengéden felkeresni, rongyos gyermeket átkarolni, a híd karfája fölött merengő asszonyféléhez szívesen szólani, megfogni az elkeseredett kezet, megállítani a bűn felé tántorgó lépést, fölemelni a fejét annak, aki lehajtott fővel keresi a legmagasabb ágat, amelyre felköthetné magát - ez volna a gazdagok dolga a világon. - Nem, ez a dolog a szegényeké, akiknek maguknak sincs semmijük.

(1922)
                                                       

2013. december 19., csütörtök

TÉNYEK, TALÁNYOK,TÉVHITEK ÉS TÉVEDÉSEK VIRÁG BENEDEK KÖRÜL


Az enciklopédia.fazekas.hu írja róla:

Költő, író.
A kor legnagyobb ódaköltője. Az antik irodalom erkölcsi ideáljai felvilágosult gondolatokkal ötvöződnek verseiben. Eszménye az erkölcs alapvető értéke (A bölcsről, Lantomhoz), a csendes, munkának szentelt életideált énekelte meg (Intés, Ifjainkhoz). A Martinovics-perben elfogott íróbarátaihoz vigasztaló verseket írt, megalkotta a kor híressé vált allegóriáját A kalitkába zárt madár címmel. Kortársai „magyar Horácnak” nevezték klasszicista, görög-római mértékű, a horatiusi életszemléletet megjelenítő költeményei miatt. Ezt morális költészetté emelte, a nemesi dicsőség és polgárias serénység kultuszával egyesítette.

Szelíd öniróniával jelöli ki saját helyét a magyar irodalomban:

A POÉTA ÉS MÚSA
Poéta:
Oh Músa! mondj olly verseket,
 Mellyek csudálást érdemelnek.
Add, hogy füleljen a Duna,
 Add, hogy megálljon énekemre;
Vagy visszafordítván magát,
 Nagy zaj között follyon fejéhez.

Legyek hatalmas Orfeus,
 S ugráljon erdő, kő szavamra.
Képzem: ha majd mind a Duna
 Fejéhez indúl nagy zajongva;
Mind a Kelenföldnek hegye
 Egy-két magyart jár potrohával:
Sok megcsudál, és engemet
 Mint nagy poétát felmagasztal.
Músa:
Minek csudáltatnád magad?
 Elég, ha meg fognak szeretni.

20 évig élt a Tabánban , a Szarvas téri kis ház első emeletén, alkotói magányában.
A méltatlanul feledett poéta emlékét megőrizendő a 2002-ben alakult Tabán Társaság az alábbi célokat tűzte ki:

"A Tabán múltjának és Virág Benedek szellemi örökségének kutatása és bemutatása, a Tabán hagyományainak, Virág Benedek szellemi örökségének ápolása, évfordulóhoz kapcsolódó rendezvényeinek megvalósítása"

Neve

Eredetileg Virág Ádám Ignácz a neve. A  pálosok rendjében vette fel a Benedek keresztnevet.





Családi nevét is többféleképpen említik:

"Virágh-utcza volt már egyszer Budán az ott lakott Virág Benedek emlékezetére. A harminczas években adták e tisztes nevet egyik utczának. De a Bach-rendszer idejebeli budai tanács attól tartott, hogy a „Magyar századok" irója iránti kegyeletet rossz néven találnák venni a kormányférfiak s fogta magát a név utolsó betűjét (h) bemeszelteté. így Virág-utcza (Blumen-Gasse) lett. Most e h betűt vissza akarják állítani s Házmán Ferencz készül e végett indítványt tenni, ki már Virág elhunytakor is budai tisztviselő volt. (Megjegyezzük, hogy Toldy Ferencz irodalomtörténetében s még Virág életében, a „Tudományos Gyűjteményiben a költő neve mint Virág h nélkül fordul elő.) Déry Mihály, rókus kórházi lelkész, Virág Benedek veterán ismerőse és hálás tanítványa, a városi képviselő testület legutóbbi közgyűlésén szép sikerrel indította meg a gyűjtést mestere tervezett emléktáblájára. Adományokat Déry Mihály lelkész úr (lakik Rókus kórház, első emelet) szívesen elfogad a kegyeletes czélra és a hírlapokban nyilvánosan nyugtázza."

Forráa: Vasárnapi Újság 1879 november 2

Születési helye
NAGYBAJOM ?
DIÓSKÁL?
http://lexikon.katolikus.hu/V/Vir%C3%A1g.html

A források megosztva  Nagybajom és Dióskál helységeket  emlegetik a születése helyeként. Ezek összegzéseként álljon itt  a nagybajomfigyelő egy kommentje:

"1754-ben született és 1830 januárjában halt meg a szerzetes, világi paptanár, korának legnagyobb, a késői korok meghatározó ódaköltője, a „magyar Horác”.
Korának óriási tekintélye volt. Mindenki kikérte véleményét, aki számított a hazai kultúrában. Tanácsait meghallgatták. Budai otthonában felkereste többek között Berzsenyi és Csokonai is.
     Születését nem anyakönyvezték. „Trehány volt az atya” (pap), akinek anyakönyvezni kellett volna, mondotta egy ma élő pályatársa.
Így nem tudjuk azt, hogy Nagybajomban, vagy Dióskálon született-e.  Ő maga erről így ír: „Ott születtem, hol a bajt nagyban osztogatják”.
A Honismeret c. lap 2000/3-as számában Horváth Júlia „Virág Benedek és kortársai”* című cikkében így ír:
„Ma már tudjuk, hogy Virág Ádám Ignác** Dióskálon született 1754-ben, s miután apja a jobbágyi kötelékek alól feloldoztatott, 1769-ben családjával Nagybajomba költözött.”
Erre hivatkozva a Magyar Nemzet egyik újságírója az elmúlt valamelyik évben így vélekedik: Eldőlt, hogy hol született Virág Benedek.
Nem tudom, hogy a Honismeret cikkének írója milyen dokumentumra hivatkozik. De pl. egy jobbágyi felszabadító levél dátumából, egy jóval később kihelyezett emléktáblából nem lehet következtetni egy ember születési helyére.
Az egyik földesúr a jobbágyot kölcsönadhatta egy másiknak.Hogy ki hol születik a születés pillanata dönti el, nem a vélekedés.De nem ez a fontos. Az fontosabb, hogy mely települések érzik magukénak. Legyen az Dióskál, Nagybajom, Nagykanizsa, Pécs, Székesfehérvár, vagy Pest-Buda.
Egy biztos: haza Nagybajomba jött. Nagybajomba a Fő utca és a Jákói utca kereszteződésében lévő „dombon” lakó szüleihez.
Édesapja ügyes kezű kovács volt a Sárközy uradalomban. Így Sárközy kastély közvetlen szomszédságában mindig kéznél volt, ha javítani kellett a hintót.
Furcsa módon az anyanyelv változása felejtette el irodalmi munkásságát, melynek ápolásáért korában annyit tett."

**Pappá szentelésekor kapta a Benedek nevet

Születési ideje
1752
Saly Noémi: A tabáni Virág Benedek ház c, írása és több más forrás szerint ,ugyanakkor az íráshoz mellékelt arcképen 1754 van születési dátumként feltüntetve Életrajzírója Toldy Ferenc szintén 1752-re teszi születése dátumát.
1754
MEK.OSZK.hu, Katolikus lexikon
Forrás:
http://www.mek.oszk.hu/01100/01149/html/viragben.htm
http://lexikon.katolikus.hu/V/Vir%C3%A1g.html

Halálának időpontja

Valamennyi forrás 1830 januárját említi különböző napokat feltüntetve
január 23 ,25 ,30 . Mi az igazság ?
A választ a korabeli sajtó adhatja meg:
Virág Benedek halálozása napjára nézve, több műben eltérők a vélemények *; azért nem tartom fölöslegesnek nekrológját az egykorú ,.Hazai s Külföldi Tudósítások" Pesten, 1830. jan. 27-én kelt 8. számából kiírva közölni:
„Oda van Magyar Horatiusunk, oda van a felejthetetlen Virág Benedek, ki nemzeti poesisunkra oly szép fényt terjeszte. A múlt szombaton Jan. 23-dikán reggel gutaütés következésében félholtan találták Budán magános szobácskájában, akkor estvélyi 10 ½ órakor pedig végképen elköltözék e világból, számos barátinak és jóakaróinak mély bánatjára, literaturánknak megbecsülhetetlen kárára. — Hideg tetemei felett hétfőn, Jan. 25-dikén, Mélt. és Fő Tisztelendő Marich János Püspök Űr, a N. M. Hétszemélyes Fő Törvényszék Tábla-Birája, számos egyházi szolgálat mellett, vivé végbe az utolsó gyászos szertartásokat; tisztelőinek nagy serege pedig, kivált a tudományos dolgokkal foglalatoskodók, kik a két szomszéd fővárosban laknak, a K. Universzi-tásnak több tagjaival egyetemben, könnyező szemekkel gyalog egész a ráczvárosi temetőbe fáklyák között kikísérek, s ezzel mutaták meg éltében eránta viseltetett szeretetöknek, és tiszteletűknek utolsó bizonyságát. Dicséretes említést érdemel az, hogy a test kivitetése alatt a budai görög nem egyesült plébánia-templom nagy harangja folyvást szólott.


Vörösmarty így emlékezik:
"Az éjjel, hogy a gutaütés ellehetetlenítette, tyúkja fejénél ült ,kutyája mellette az ágyon, s macskája rajta járt. Ezek voltak őrállatai az emberként elhagyottnak, s mint mondják: az összerágott ezüstkanál hevere székén, mellyel hihetőleg orvosságát  akarta bevenni, az ajtót háziasszony úgy törette rá éjnek idején"

A hirtelenében hívott orvosi segítség már nem tudott  segíteni aznap este fél tíz óra tájban kiszenvedett


Életrajzírója, Toldy Ferenc is ezt erősíti meg:

1830. évi január 23-dikán éjjel az alatta lakók szokatlan zuhanást hallottak. A szokott reggeli órában ajtaja nem nyílt meg. Feltöretett : Virág élet nélkül a földön feküdt. Ürményi Józsefné temettette el. Roppant sokaság követte a krisztinavárosi sírkertig , hol Reseta kökereszttel jegyzette meg nyugodalma helyét. Ekkor tudtuk, mennyi ember ismerte, mennyi tisztelte a megvonult, szinte lappangott bölcset, s a gyásznap egyszersmind új remények napja lett. Horvát István pedig e sorokkal fejezé be nekrologját :


„Virág nevére mindenkor meg fognak rezzenni az alacson lelküek ; mi pedig éltünk végső percentéseig mindég azt fogjuk a halhatatlan érdemü férfiúról mondani , hogy nála hívebb jobbágyot , buzgóbb hazafit, tisztább eszü tudóst , ártatlanabb , szelídebb és nemesebb lelkű embert soha sem esmértünk."


Első sírja a tabáni temetőben




A kovácsoltvas rácsozat  a tabáni temetőben őrizte a költő sírját,a kőkereszt
elkísérte a sziklatemplomba is ahol 1938-tól  1960-ig nyugodott
Forrás: Tabáni Helytörténeti Gyüjtemény

Háza, ahol meghalt

A Tabán lebontásakor elbontották. Körülbelül azon a helyen állt, ahol ma a róla emlékező, arcképet tartó nőalak áll, Pátzay Pál szobra




A Virág Benedek-ház helyén álló  emlékmű az 1. számú Tabáni Füzetek címlapján


Forrás:Vasárnapi Ujság

  XIX. század elejei állapot

A XX. század  fordulóján a Szarvas teret lesüllyesztették és megindult a villamos közlekedés Forrás : Vasárnapi Ujság


A Tabán bontása előtti állapot.A falon emléktábla koszorúval(1930 körül)
Forás: Szabó E.könyvtár/Bp Gyüjtemény

Exhumálása a tabáni temető felszámolásakor

1938. október 8-án Virág Benedeknek a tabáni temetőből exhumált hamvait a Magyarok Nagyasszonya ünnepén a Főváros kegyelete nagy ünnepélyességgel kisérte át a tabáni templomból a Sziklatemplomba. A koporsót négy pálos testvér vitte a vállán. A felső barlang bejárata nyugati oldalán, a vasrácson kivűl, a lépcső előtt temettek el. Sírját elborították az irodalmi társaságok koszorúi....
..A szertartást Uzdóczy Zadravetz István ny. tábori püspök vezette, ki megrázó erejű beszédében idézte Virág Benedek, a „szent öreg”, a „magyar Horatius” szellemét, ki szegénységében es tisztaságában örökre a magyar sorsot példázza. Isten és a haza szeretetet, a pálosoknak ezt a két nagy erényét rendje véste kitörölhetetlenül a szivébe, most végre boldogan térhet örök nyugalomra övei közelében.


Az örök nyugalom igen rövid életű volt,alig 22 évig tartott. Amikor 1960-ban a Sziklatemplomot befalaztak,Virág Benedek hamvait a Kerepesi uti temetőbe vitték, ahol a 34/2. parcellaban kapott diszes sirhelyet.
Forrás. http://palosrend.hu/feher_barat_2011punkosd.pdf
http://elismondom.wordpress.com/2012/09/03/budapesti-mozaik-gellerthegy-es-az-eltunt-taban-2/
http://taban-anno.blogspot.hu/2013/01/erdekes-hirek-anno-1898-orszagos-hirlap.html


Második sírja a gellérhegyi sziklatemplomban


Forrás:palosrend.hu/feher_barat_2011punkosd.pdf

Az exhumálás szemtanúja


Virág Benedek, pálos költő és történetíró, hamvainak a Sziklatemplomban való ünnepélyes elhelyezése évfordulóján, október 8-án, MóraGábor, budapesti tanár emlékeit kegyeletes lélekkel újítjuk fel: 
«Meghatódott szívvel állunk  a sír mellett. Egyre emelkedett előttünk a kiásott márgás, agyagos föld. Nehéz volt a munka, mert a sír négy sarkára ültetett vadgesztenyefák át- meg átszőtték a régi sirt gyökereikkel.Aztán egyszercsak előbarnállottak a Szent öreg áldott csontjai. A koponyája ! Istenem, ebben a csontboltozatban lakott az a lángolólélek ! És egyszerre ketten is felsóhajtottunk félhangosan : így múlik el a világ dicsősége !De mégsem ! Valahogy a Magnificat egyik verse jutott eszembe : Felmagasztalta az alázatosakat. . . Igen, Isten felmagasztalja az alázatosakat! Virág Benedek koponyája köré magaa Teremtő font koszorút. A gesztenyefák haj szálgyökereiúgy körülölelték tarkóját, halántékát, mintha régen hervadt virágkoszorú lett volna !Ügy is tették a kis koporsóba és rakosgatták hozzá a többi barnává öregedett csontot.•Nem sok, bizony, ami fizikailag megmaradt
Virág Benedekből! De a munkásságát, amíg magyar ember él e földön, hirdetni fogja a magyar szó, minek egyik nagy csiszolója, szépítője volt.A  kis koporsó lezárult. És az imádságos csöndben megindultak Virág Benedek hamvai a tabáni plébániatemplom felé. Talán ugyanazonaz úton, mint 1830 január 25-én ideérkeztek. Amíg ott térdeltem a kis koporsó előtt a térdeplőn, és húnyt szemmel imádkoztam, gondolkoztam, egyszerre elémrajzolódott Virág Benedek, amint az oltárnál, mint annyiszor tette, árva népéért könyörög a Mindenhatóhoz.
A Tabán, a régi, kedves, hepe-hupás utcái, púpos oldalú házai már rég eltűntek, de honnan, honnan sem, egymásután kerültek elő a tipikus öreg tabáni nénikék, bácsikák és a már kihaltnak vélt kedves tabáni dialektusban innét is, onnét is hallatszott, amint suttogtak «ter alte Firák»-ról. Igen, az öreg Virágról beszéltek. Érthető,hisz még az ő szüleik, nagyszüleik láthatták,sőt minden bizonnyal látták, hallották, ismerték a «szent öreget». Uzdóczy püspök szertartása után, az alkonyatban megindult a menet. De nem gyászmenet volt az. Diadalmenet!»


Sírfelirata:
 
SZÜLETTEM. SZERETTEM HAZÁMAT S DOLGOZTAM ÉRTE. EZ AZ ÉN ÉLETEM TÖRTÉNETE. TEGYETEK TI IS ÍGY. TANÍTSÁTOK UTÓDAITOKAT, S HA AZOK IS ÍGY TESZIK, AKKOR MAGYARORSZÁG BOLDOG LESZ.

Az örök nyugalmat itt talán megkapja a holtában is hányatott sorsú poéta, minden esetre amit sírfelirataként  részünkre-utódokra- hagyott, ma is megfontolandó  örök érvényű jótanács  eszméktől és pártoktól dúlt kis hazánkban!

(kassius)