TABÁN-ANNO: november 2018

2018. november 30., péntek

2018. november 29., csütörtök

Nagyságos asszonyom.....

A Duna-parton este zene szól

Egy hangulat....

Szép vagy gyönyörű vagy Magyarszág..

Szívbajok ellen kisasszony szedjen tangót....

Drágám, néha téved az ember...

Julcsa ,ha kimegyen a piacra..

2018. november 27., kedd

KÁBELVASÚT A TABÁNON ÁT FEL A SVÁBHEGYRE

Blogunkban az elmúlt 10 év alatt számtalan írás, cikk, fotó jelent meg a városrész hanyatlásáról, pustulásáról, leromlásáról és végső bontásáról,de kevés szót ejtettünk a jobbító szándékú fejlesztési törekvéskről, amelyek igyekeztek megoldani a városrész bekapcsoélását a főváros vérkeringésébe új utak, épületek létesítése által.
A Tabánt fejleszteni és a föld színéről eltörölni irányuló szándék olykor párhuzamosan tört elő az illetékesekből s végső soron a fejlesztések is olykor függetlenül, sokszor azonban szándékosan közelebb sodorták a pusztuláshoz.

Alapjában véve grandiózus fejlesztésnek tűnt az ötlet, kábelvasutat építeni a még beépítetlen kopár budai dombok között az Erzsébet hídtól fel a svábhegyi Költő utcáig. Valamikor -nem is oly régen a budai gazdák szőlőskertjei sorakoztak ittt, serény munka, gazdag termés és vidám szüreti mulatságok színhelye volt, míg az amerikából behurcolt szőlőgyökértetű véget nem vetett az egésznek. Szőlőskert híján kopár ,értéktelen terület lett itt minden, utat adva a spekulációs törekvéseknek ,hogyan lehetne a letarolt dombvidéket hasznosítani.

Maga a telekár adta meg a választ. Szőlőtelepítéshez drága, építési teleknek kimondottan olcsó volt. Utakat kell építeni, közművesíteni kell, hogy az olcsó telkeken nagy haszonnal bérlakások épüljenek a millenium közeledtével Budapestre áramló sokaságnak,. Ha meg bekapcsolják a fejlesztésbe a Tabánt-hiszen ezt a célt szolgálta az épülő Eskú téri híd is -két legyet ütnek egy csapásra.

Az ötlet kivitelezésére budapesti cég adott be pályázatot-Mössmer József és Weszely István bejegyzett czég : KÁBELVASÚT VÁLLALAT

Jókai Mór-akkoriban már befutott nagy tekintélyű,országos hírű írókent támogatta az ötletet:

Ez egy olyan vasút, amelyet egy szüntelen körben futó, gép által hajtott drótkötél tart örök mozgásban. ebbe a kötélbe kapaszkodnak meg a harapófogóikkal az egyesben futó vaggonok; ha a fogó szétnyílik, a kocsi egyszerre megáll, a kötél tovább szalad. Ennél nem fordulhat elő vasúti szerencsétlenség: ez nem gyuladhat ki, ez nem ugorhat ki a sínekből, ez még el sem gázolhat senkit; mert ugyanaz a fogó, amely a kötelet harapva, a kocsit futásba hozza, azzal a nyomással, amelylyel a kötelet elereszti, a sinfalakhoz tapadva, a kocsit még hegynek aláfuttában is rögtön megállítja. Es aztán minő időnyerés .

Az ember az Eskü-térről tizenkilenc perc alatt fenn van a svábhegyi templomtéren. És minő pénzkimélés! Az egész svábhegyi expedíció nem kerül többe, mint egy omnibuszjárás Pesten. így aztán otthonául vehetné az áldott levegőjű Svábhegyet a két legszegényebb osztálya is a fővárosi társadalomnak: a hivatalnok és a kézímunkás. Ebből a szempontból üdvözlöm én a most tervezett budai kábelvasutat, amely a pesti partot, a Gellérthegyet, a Rácvárost összekötné a budai hegyek délkeleti oldalával. Más oldalon ezt nem is lehetne létesíteni, annál az egyszerű oknál fogva, hogy ezen az oldalon van a svábhegyi vízvezeték főcsatornája, amely szintén egyik élotföltótele a keletkező házcsoportoknak, óhajtom, hogy mindez minél előbb megvalósuljon.

Nem tartom fölöslegesnek — a mai korrupció- bűzzel megillatositott légkörben (Lehet ,hogy a korrupció nem a mai kor találmánya?)— részemről kijelenteni, hogy nekem ebben az egész vállalatban semmi érdekem: részvényese nem vagyok, eladó telkem nincsen, házat nem építek a kábelvasut közelében, még csak közel sem fog a házamhoz járni, hogy egy esetleges szabadjegygyel való lekenyereztetés kilátása kecsegtessen. Égyedül a főváros közönségének a háláját óhajtom kiérdemelni. — Azt pedig már megkaptam régen.

Dr. Jókai Mór

A budapesti kábelvasut engedélyezési tárgyalása 1896-ban

Folyó évi deczember hó 9-ikén tartották meg a kereskedelemügyi ministeriumban Má ndy Lajos ministeri tanácsos elnöklete alatt a tervezés alatt álló kábelvasut engedélyezési tárgyalását. A pálya Budapest fő- és székváros területén a Duna jobb partján az Egyháztér északi oldaláról indulna ki és az Árok-utczán, Fehérsas-téren, Aranykakas- és Kereszt-utczákon, a Kereszt-téren, a Hadnagy- és Gzakó-utczákon és a Naphegyen át a Koronaőr-utczába s innen a déli vasút pályaudvara alatt vonuló alagúton át az Enyedi-utcza, az Istenhegyi-út és Diana-út mentén a Széchényi-hegyre, (Svábhegy) aTemploratérig építtetnék meg. A vonalvezetésre nézve egyetértő megállapodások jöttek létre, a mennyiben a Koronaőr-utczai pályaszakasz elhelyezése is a fő- és székváros kiküldötteinek kívánságának figyelembevételével oldatott meg. Ugyancsak a vonalvezetés tekintetében a bizottság kívánatosnak találta a Hadnagy utczai vonalvezetés további tanulmányozását, mert abban az esetben, ha ez kivihetőnek mutatkozik, két kanyar lenne mellőzhető a pálya kezdő szakaszán, a melyek a pálya üzemét kedvezőtlenül befolyásolnák. Két további eszmét is vetettek fel a tárgyalás során a pálya kezdő és végpontját illetőleg. A fő- és székváros kiküldött képviselői ugyanis azt óhajtották, hogy a pálya ne csupán a Széchenyi-hegyi (Svábhegyi) templomtérig, hanem a fő- és székváros tulajdonát képező és kitűnő kirándulási és üdülő helyéül kínálkozó budakeszi erdőig vezettessék s igy ennek könnyű és gyors megközelítése biztosíttassák. A vasút tervezői viszont azt a kérelmet terjesztették elő, hogy a pálya kiindulási pontja a pesti oldalon legyen a tervezett eskütéri hid felhasználásával. A bizottság mindkét eszmét figyelemreméltónak találta ugyan, azonban M á n d y elnök felvilágosításai alapján, tekintettel arra, hogy az engedélyezési tárgyalás keretébe eső megállapodások ezúttal csakis a közigazgatásilag bejárt Vonalra történhetnek, a kérdés további tárgyalásába nem bocsátkozott, A 47 kilóméter hosszú és gőzerejű üzemre berendezendő kabelvasut épitési tőkéjét 2.792,000 forintban állapították meg oly módon, hogy az igy megállapított tőkével szemben elért megtakarítás tartalékba lesz helyezendő. Kilométerenként tehát kereken 594,044 forint e§ik az épitési költségekből. A tőke beszerzése czéljából egyszáz forint névértékű egynemű részvényeket fognának kibocsátani.

Elindult hát a terv megvalósítása -legalábbis papiron. Egyre gyűletk a támogató ésellenvélemények, tornyosultak az akták. A már üzemelő fogaskerekű vasút kifogásolta,hogy meg egy vasút épüljön a Svábhegyre, másik fél megorrolt arra az elképzelésre ,hogy a kábálvasútat az Eskü téri hidon át Pestre vezessék.

A különböző engedélyek beszerzése és illetékek kifizetése után (kb 100.000 ft) a kábelvasút társaság elkezdte felvásárolni a sűrűn beépített Tabánon áthaladni tervezett vasút nyomvonalát. Így például:

Ingatlanok forgalma a fővárosban.

A lefolyt héten átírás alá kerültek a következő ingatlanok :

A budai oldaton Klajó Mátyás és Emilia I. kér. Tabán Kereszt-utca 19. sz. háza 14300 írtért Budapesti kábelvasut vállalatra.

Klajó Mátyás pár éve kocsmárosként működött a Kereszt tér sarkán szemben a később híressé vált Albeckerrel, s a leépülő üzletmenet láttán kapva kapott a társaság vételi ajánlatán.

Öt éven át tárgyalták-húzták halasztották a főváros illetékesei a kábelvasút megvalósítását.A mindvégig lelkes Mössner József időközben szabadalmat nyújtott be "Javított kábeldorong kábelvasutak számára. "

Hegymenetben Kábelvasút gépháza

Pár év huza-vona után rosszra fordult az ügy

Budapesti Hirlap 1898

— A svábhegyi kábelvasut.

A főváros a kábelvasut-társasággal tudvalevőleg megkötötte a területhasználási szerződést. Az utolsó órában a fogaskerekű vasúttársaság a közgyűlés határozatát megfölebbezte. Fölebbezésében azt mondja, hogy szerződése értelmében a Svábhegyre más gözerejű vasút nem mehet. A tanács mai ülésén a fölebbezést nem fogadta el, hanem fölterjesztette a kereskedelmi miniszterhez.

Torzsalkodás.

A gellérthegyi siklót már nyolc év óta tervezik s a siklónak az ezredévi kiállításra el kellett volna készülnie. Még ma aem kezdték meg a munkát, mert a főváros és a kormány folyton újabb és újabb rendszert állapit meg. Amit elfogad az egyik, megtagadja a másik.

A svábhegyi kábelvasut ügye is már több esztendeje vándorol a kormányhoz s vissza a fővároshoz. A kormány nem akarja, hogy a kábelvasut közúti jellegű legyen, a vasutat két részre osztotta, a belső területen közúton vezet a vasát, a kültelken pedig a vállalat területén. A főváros azt kívánja, hogy as egész vonal közúti legyen. Konfliktus vau az építési tőke elszámolása miatt is.

Budapesti Hirlap 1899
— A kábelvasut.
A kábelvasutat tudvalevőleg az Egyház-tértől a Svábhegyig tervezték. A vállalat a vasút tervezésekor nem is gondolhatott a esti oldalra való jövésre, mert a volt kormány atározottan ragaszkodott ahhoz, hogy az eskü-téri hídon át közúti vasút nem jöhet. Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter azonnal szakított elődjének az álláspontjával s leiratot küldött a fővárosnak, a melyben tudatja, bogy a közúti vasúttársaságnak hajlandó engedelmet adni arra, hogy az eskü-téri kidon át összekösse a pesti vonalait a budai vonalaival. Egyúttal kijelentette a miniszter, hogy hajlandó megengedni, hogy a kábelvasut az Egyház- térről átjöjjön a pesti oldalra.

A vasúti albizottság ma tárgyalta a miniszter leiratát. A bizottság szerint a főváros érdeke nemcsak nem követeli, sőt határozottan ellenzi, hogy a kábelvasutat áthozzák Pestre. A bizottság tehát azt javasolja, hogy a főváros határozatán foglaljon állást az ellen, hogy a kábelvasutat áthozzák Pestre, mert ha a villamos vasút átjön Pesti'e, más vasútra nincsen szükség.

Végül is 1901-ben halt el a kábelvasút építésének ügye , anélkül hogy egy kapavágás is történt volna Mössner József és Weszely István cége tönkrement, megszünt. Csekély vigaszként a befizetett illetékből 50000 forintot visszakaptak

Az ügy lezárását kihirdető határozatban Piperkovits Bátor tanácsnok cinikus kijelentésével ellentétben a főváros igenis hatlmas kárt szenvedett egy jó ügy elgáncsolása miatt

FÖV KÖZLÖNY 1901 10 11 73-AS HATÁROZAT

A t. ügyészség tudtával azonban abból, hogy a tervezett kábelvasut építése elmarad, a fővárosra tényleges anyagi kár nem háramlik. Ezért a t. ügyészség azt javasolja, hogy a szerződési biztosíték ldadása elhatároztassák.
A tanács a belügyminiszter ur f. é. julius 11-én kelt leiratát, melyben a miniszter ur a szóbanforgó kábelvasut tárgyában Mössmer József és Weszely István bejegyzett czég s a főváros közt létrejött területhasználati szerződés további tárgyalását azon okból, mert a vállalkozó czég feloszlott s a vasút építése elejtetett, feleslegesnek találta s a hozzá felterjesztve volt területhasználati szerződést jóváhagyás nélkül visszaküldte, —- tudomásvétel végett a közgyűlés elé terjeszti.

Piperkovits Bátor tanácsnok

A kábelvasút ügye végleg elveszett, Jókai Mór támogatása dacára. Az ügy pikantériája , hogy a magát önzetlen támogatóként feltüntető író az 1870-es években vásárolt egy elhagyott kőbányát a Költő utcában, melyet szorgos munkával paradicsommá varázsolt és még szőlőt is ültetett.

Talán nem véletlenül szorgalmazta egy vasút építését a Költő utca -Erzsébet híd vonalon?

Lásd még:

Népszabadság 1999

Vasárnapi Újság 1896

(Arcanum előfizetés szükségeltetik)

2018. november 22., csütörtök

HOGYAN ISMERKEDTEM MEG KRÚDY GYULA ÚRRAL?

Az Újság 1933 május 14-i számában jelent meg Szirmay István írása a két napja halott Krúdy Gyuláról:

Hogyan ismerkedtem meg Krúdy Gyula úrral?
Írta Szirmay István

Gyöngyvirágillatú pesti tavasz volt, amikor Krúdy Gyula úrral megismerkedtem. A fiatal bohémvilág akkoriban mindenhajnalban az Erdélyi Borozóban találkozott. Olyan volt ez a találkozás, mintha exotikus szekta tagjai gyülekeztek volna napfelkeltei bálványimádásra, a bálványimádók misztikus fanatizmusával. Innen nem maradhatott el senki. Ide került össze végül mindenki, bárhova is szólította az este. Egyiknek Wampetichnél kellett az első „r”-telen hónap pirosra főtt rákját megízlelni, másik Gregoritshoz volt hivatalos idei petrezselymes rántott csirkére, emez a Gellérthegyi Kioszkban kóstolgatta a citromleves fejes salátát, (akkoriban korszakalkotó újítás volt), amaz a Nap-hegyen járt a Romléhner-kocsmában, amelyik arról volt nevezetes, hogy ennivalót ott senki sem kapott. Még a kenyeret is magával kellett vinnie. Igaz, hogy olyan siller-bor azután az egész városban nem volt. Ősbudavárában is pezsgett az élet, a Fővárosi Orfeum télikertjében még Kemény „báró”, aki pedig ott leltári bútordarab volt, is alig jutott helyhez. Vakmerő sarkutazók még a Svábhegyre is elmerészkedtek, avagy a Rózsadombra, a nevezetes „Bur hatóság” című kocsmai etablissementbe. De bárhová is szóródtak szét a budapesti dzsungelben, hajnalra valamennyien együtt voltak az Erdélyi Borozóban.

Az Andrássy-út faburkolatáról csattogva fordultak be a fiakkerek, konflisok a Dalszínház-utca kövezetére, a Casino deParis-ból, a Három holló-ból meg csak úgy gyalogosan érkeztek a művészek, művésznők, írók, újságírók, festők és a bácskai nábobok. (Utóbbiak mindig frakkban, fehér szegfűvel, felleghajtó havelokban és homályos cilinderrel.)

Spiegel Náci, a borozó tulajdonosa, kezeit dörzsölve járt asztaltól-asztalig, boldog mosollyal újságolva, hogy az alagifuttatáson megint minden lova bejött. Akár favorit győzött, akár outsider, Spiegel Náci mellényzsebéből mindig előkerült a győztes tikett. Hogyan sikerült mindig eltalálnia a győztes lovat, ez az ő titka volt. Hiába, ő volt az „okos Náci”. (Mi persze tudtuk, hogy minden futam minden lovát megtette.) Itt térült-fordult elmaradhatatlan fehér kötényében, a húga, Spiegel Róza, a pesti konyhaművészet koronázatlan fejedelemnője, akinek már akkor is röntgent-szeme volt, amikor a német professzor sugarait csak hírből ismertük, Róza néni a zsebekbe látott.

– No mi az, „apám” – szólt a 18-20 éves halhatatlanság-döngetőhöz -, már megint nincs pénze? Majd mindjárt küldök valamit.

Az ilyenek azután még nagyobb csülköt kaptak a bablevesbe, mint a fizető vendégek.

Itt ismerkedtem meg Krúdy Gyula úrral.

Akkoriban külön nevezetessége volt. Néhány napja vívott véres kardpárbajt az akkor még ugyancsak bohém Szentkirályi Béla rendőrkapitánnyal. Az Erdélyi Borozóban szólalkoztak össze, az operai sphinx előtt Szentkirályi karddal ütött rá, Fodor Károly vívótermében párbajoztak és Krúdy sebezte meg Szentkirályit. Gyula urat, mint párbajhőst ünnepelték.

Krúdy Gyula úr a bejárat közelében ült az asztalfőn. A borozóban kavargott a sokaság, viháncolás, lárma, nevetés, tányérzörgés, dugódurrogás, zsibongás keveredett egybe. Gyula úr mindebből nem látott, nem hallott semmit. Mérföldes lábai egymáson pihentek, fejét (ami egyébként rendes szokása volt) asztalra támasztott jobb kezén nyugtatta. Pezsgőspohár volt előtte és nagy, barna, beszédes, jóságos szemeit a pohárra irányította. (Igen szerette nézni a bort.) Ötvös Leó, rég elhunyt kollégánk, ifjú újságírói korom atyai gyámolítója, vitt Krudy Gyula úr asztalához. Bemutatott. Gyula úr egy pillanatra felemelte szemeit és végigmért.

– Ülj le, tölts italt – szólt. – Ki fia vagy, honnan jöttél?

Nagy szerényen mondtam el, hogy a Független Magyarország belső dolgozótársa vagyok, humoros karcolatokat és tárcacikkeket szoktam írni.

– Verseket is írsz? – Nem.

– Azért! Mert rögtön rád borítottam volna az asztalt.

– A költőket nem szereti, Mester?

– Mester az ángyod térgye! Igyál! Fodor Károly a mester, nem én.

Hosszú percek teltek el szó nélkül, hangtalanul. Gyula úr nézte a poharát, nézte, nézte, egyszerre beszélni kezdett:

– Párbaj... párbajhős... marhák... Ostoba komédia. Összevattázzák az embert, életlen vasdarabot adnak a markába és kiáltják: rajta! Párbaj volna, ha ketten kimennének az erdőbe, kiállnának egy szál kardra és egyik hazajön, a másik ott marad. Ez így marhaság. Ez nem párbaj!

– Látod, fiam, fiatal vagy, lelkes, naiv és ostoba. Most még a lelkeddel írsz. Azért mondtam, hogy nem szeretem a. fiatalköltőket, mert a legtöbbje nem lélekkel ír és a versben nem lát mást, csak divatos formát. Igyál! Tölts nekem is!

– Szeresd az italt. A bor az ember vonata. Odavisz, ahová akarod. Ott szállsz ki, ahol jó, ahol jól érzed magad. Nem ez a jó világ. Nagyon lármásak most Pesten. A bor visszavisz a régi Pestre, amikor még csendesek voltak az emberek. Tölts! Még egy pohárral!

– Mert a bor visszaringat nagyanyáink korába, mikor még krinolint viseltek, halkan sugdostak, levendulaszagúak voltak, nem lisztet és korpát töltöttek a kolbászba, hanem almát, meg citromhaját. Akkor voltunk mi is boldogak. Tudod, hogy miért? Mert még a világon sem voltunk. Igyál!

– Ne beszélj, ne zavarj, most én visszamentem a régi világba. Holnapra írnom kell, mert pénz kell.

Késő reggel volt. A borozóban már takarítani kezdtek. A lumpok már álomra tértek. Gyula úr órák hosszája ült szó nélkül a helyén. Ivott, cigarettázott és visszaálmodta a régi kort, a régi időt, amelyikben jól érezte magát, mert még nem is élt. A vendéglő asztalánál szőtte csillogó, ragyogó álmait a postakocsiról, a régi megyei urakról, a pesti arszlánokról, a delnőkről és a csizmás, tenyeres-talpas vidéki asszonyságokról.

Így ismerkedtem meg Krúdy Gyula úrral.

Azóta sok idő múlt el. Háború jött, forradalmak, infláció, dekonjunktúra, mentalitás, háborús uszítás, defetizmus, konstrukció, destrukció. Emberek verekedtek, izgágáskodtak, gyűlölték egymást, pereskedtek, szónokoltak, szervezkedtek, gyilkoltak, spicliskedtek, feljelentettek.

Gyula úr mindezeket csak hírből ismerte. Most már Óbudán találkoztunk Kéhlyné kocsmájában. A hajunk kissé deres lett. Gyula úr órák hosszáig szótlanul ült és szeme a poháron függött. (Igen szerette nézni a bort.)

– Igyál, mert a bor visszavisz ebből a csúnya világból oda, ahol boldogok voltunk.

Okos, bölcs fejét jobbjára támasztotta, nagy, barna szemeit behunyta és álmodta szép álmát, minden ember vigasztalóját, a régi jó időket.

(Újság, 1933/109. /május 14./ 8. p.)

2018. november 20., kedd

TANDORI DEZSŐ: A MAI TABÁN KÖL...

A mai Tabán köl

A mai Tabán költője vagyok,
ha így megy, azé a Tabáné,

ahol nincsenek ablakok semmire se,
amit megbánnék.
A Rác-fürdő úgy szél felől,
hagyjuk el autóparkolóját,
s ha egy ünnep kidől-bedől,
rockzenészek tépik a nótát.
Hej, pódiumról rockzenészek,
madaraink lelke nem ébred föl reátok,
mégis a legjobb, ha ti ott torkon
és gitáron dalra kaptok,
dobot vertek, szaxofont fájtok,
vagy más rezet, fát, és a többi,
a légi útjog szabad!
Hajlongnak s rezegnek a fák
a közönség s madaraink felett.

Más nincs a Tabánban,
ami engem érintene.
Teniszpályák, na jó, egy-két emlékmű,
de különben csak gyatra étkű lépcsők -
korláttalan -, létesítmény a távfűtéshő',
úthajlatok, persze, e pár kanyar szép.
Gyerekek játszanak, medvék velük,
vannak madarak,
és lábtengó zajlik drótkerítés mögött,
s van egy nagy lyuk,
az Ördögök Árkának mélyedése,
ott sok csavargó megalhatott már,
de arrébb csak mind a kocsmák,
és egy kereszt őrzi az egyik
meredek út nevét, Kereszt,
mint Hadnagy utca
úgy is megfelelt szánkózáshoz
- honos is, idegen is,
hát röviden ezt mondhatom:
a Tabán költője lettem,
mert halottaimon kívül
semmi sincs ott nekem,
legfeljebb tetten érhető vagyok
egy-egy bor mellett a Rác-kertben,
vagy inkább a fürdő büféjében,
mert ott magányosabban elintézem,
ja, és apám mesélte még,
milyen volt, mikor valóban élt még a
Tabán