Sikeres előadás,premier után a Budai Szinkör művészei, szindarab írói és dalszerzői mindig a közeli Pálya u 3 sz alatti "ÖREG DIÓFA " vendglőbe vonultak el sikereiket megünnepelni. Itt gyülekezett a háború után egyre fogyatkozó úri közönség is hogy a puccos hölgyek felvonulhassanak legújabb ruhakölteményeikben, Hoffmann János ételcsodáinsk majszolgatása közben fülükbe húzassák a kor leghíresebb cigányprímásának fülbemászó dalait.
Szinházi ÉLet 1925:
Hoffmann Jánosék élete színes, vidám és szomorú. A régi vendéglős- dinasztia a háború előtt és a háború alatt nagy vagyont szerzett, övék volt a Pálya uccai Öreg Diófa és a béke és háborús idők egyik leghíresebb vendéglője, a Politischer Greisler. A békeidők bőkezű gavallérjai, a háborúból szabadságra tért tisztek szórakozás utáni vágyódása felejthetetlen estéket, nagy vagyont szereztek Hoffmann Jánoséknak.
Szinházi ÉLet 1925:
A VÉN DIÓFÁK ALATT
Az „öreg diófa" kivirágzott, tavaszi jelmezét vette fel
a régi,
hires budai vendéglő. Ragyogó zöldbe öltözött a virágos
udvar, a hoszszu autó-sor estéről-estére ismét ott áll az „öreg diófa"
kapuja előtt, a fiatal Banda Marci zenekara sziv- és vonószakadásig huzza a
szebbnél szebb nótákat, durran a pezsgős üveg, a pincérek egész tányérhegyekkel
balanszíroznak körül : megkezdődött a budai szezon.
Vidám társaság az Öreg Diófában, jobbszélen Zerkovitz Béla
Gyönyörű tavaszi estén mi is átmentünk az „öreg diófa"
udvarába, illik hivatalosan is megnyitni a szezont. Azt hittük, elsők leszünk,
de alaposan csalódtunk : a pesti közönség legjava már ott volt, megelőzött
bennünket. Zsúfolásig megtelt az öreg diófa kertje, minden asztalnál ismerősök:
színésznők, irók, művészek, a szellemi, születési és pénzarisztokrácia
előkelői, akik felolvadva az általános vidám hangulaba, barátságos mosollyal
üdvözlik egymást megszokott nyári állomáshelyükön, az „öreg diófában".
Nyáron a pesti ember vagy a Városligetbe megy ki esténként,
vagy pedig Budára. A Budai Szinkör előadása után szinte kötelező a sült liba,
vagy rántott csirke, utána pedig szinte büntetendő cselekmény, ha tetejébe nem
fogyasztunk el egy adag nagyszerű rétest és az egészet — hogy megtanuljon úszni
— le nem öblítjük néhány pohár borral. Az „öreg diófa" közönsége ezt már
évek óta tudja, szorgalmasan gyakorolja is s habár még csak május havában
vagyunk és a Budai Szinkör csak hetek múlva nyitja meg a kapuit, már mindenki
megjelent Hoffmann János vendéglőjében, hogy eleget tegyen annak a kötelességének,
amelyet gyomra és torka szabott eléje.
Tavaszi divatrevűt lehetne rendezni ilyenkor este az öreg
diófa kertjében. Gyönyörű nők pompás toalettjei teszik még tarkábbá a ragyogó
virágkeretet, amely a legszebb helyiséggé varázsolta a „Diófát". A pesti
élet legszebb hölgyei, a Ritz és Hungária legelőkelőbb külföldi vendégei
vonulnak át esténként, hogy felfrissüljenek, megújuljanak és felejthetetlen
emlékeket gyűjtsenek az „öreg diófa" suttogó lombjai alatt.
A harmincas évek elejére a beütött világgazdasági válság megritkította a tehetős magyar középosztályt is , nem tellett már az úri passziókra, Hofmann úr kénytelen volt árat emelni,-mert a nívóból nem engedett. Persze ez még jobban megritkította a betérő vendégek számát. Hoffmann úr lassan csődbe került . A bajhoz családi problémái társultak:
Egy híres budai vendéglőscsalád pusztulása
Megölte a szíve Hoffmann Jánosnét, a „Politischer Kreisler“ és az „Öreg Diófa“ volt tulajdonosát
* Az Est tudósítójától —
A tavaszi zápor után kitisztult kék ég alatt szomorú fekete sereg gyűlt össze tegnap délután félötkor a farkasréti temetőben. Az egyik ravatalszobában eyy hatvannégy évetélt asszony koporsója előtt gyűlt össze mindenki, akinek Budapesten vendéglője van, Budapest könnyes tekintetű vendéglős társadalma kísérte utolsó útjára Hoffmann Jánosnét, a híres Öreg Diófa vendéglő tulajdonosának feleségét.
A gyász nem volt csendes. »Hoffmann néni« halála sok eszmecserére adott okot. Vendéglőstragédia egyik állomása Hoffmann néni halála, akit vasárnap reggel élettelenül találtak otthonában.
Két régi, híres vendéglő
Az ÖregDiófa híres prímása Banda Marci
A »Politischer Greisler« — fogalom volt Budapesten, a »Politischer Greisler« — nem maradt ki a tízes, huszas évek nagystílű-programjaiból. Hoffmannék vagyona egyre nőtt, a készpénzt és az újabb vendéglőket egyre több háztulajdon élénkítette, a »Politischer Greisler« körül lassaiikint minden ház Hoffmannéké lett.
Előkelő budai polgár életét élték Hoffmannék. Három gyermekük volt, két lány és egy fiú. Budai patrícius család nívójához méltón neveltették gyermekeiket, szerepet játszottak Buda politikai és társadalmi életében.
Jöttek a budai vendéglők életében forradalmat jelentő divatok. A gyorsan alkalmazkodni tudó éttermekben jazz zenekar játszott, egymásután alakultak a sörözők, az árakat mindenütt leszállították, az étel és a fényűzés konjunktúrája, a cigányos mulatságok divatja elmúlt, a Politischer Greisler megszűnt és az Öreg Diófába már csak a környékről jártak.
Ám Hoffmannék büszkék voltak és nem felejtették a régi vendéglőserkölcsöket. Hoffmann néni híres konyhája nem tudott filléres menüket készíteni, az ő ételeihez épp annyi hús, zsír, tojás kellett, mint azelőtt. A nívó-nem rosszabbodott, az árak is olyan magasak maradtak, mint azelőtt. Ezeket az árakat az elszegényedett budapesti középosztály már nem tudta megfizetni.
Lassan, éyek során elment minden, ami Hoffmannéknál összegyült. A házak másé lettek, a vagyon gazdát cserélt.
Dal az ÖREG DIÓFÁ-ról,előadja Weygand Tibor
Utolsó romjait egy azóta háromévi börtönre ítélt ügyvéd vitte el és Hoffmannék — mint régi mesékben — elszegényedve, de becsületesen várták az idők múlását.
Beköszönt a balsors
1930-ban történt. Augusztus volt, forró nyár. A Hoffmann család az Öreg Diófa kertjében teríttetett magának vacsorára. Öt terítéket tettek az asztalra. Négyen, apa, anya és a két leány várták az ötödiket, a fiút, haza a Balatonról. A fiú nem jött. Késő este távirat érkezett helyette. Hoffmann bácsi nyitotta ki a sürgönyt, elolvasta és elájult.
Tizennyolcéves fia belefulladt a Balatonba.
Hoffmannék eddig nem törődtek a viszonyok rosszabbodásával, ha tudtak gazdagon élni, tudnak majd szegényen is. De a gyerek hirtelen halála teljesen összetörte a szülők idegeit.
Hoffmann Jánost szanatóriumba vitték, idegei egyre rosszabbodtak, érzékszerveinek képessége csökkent, hót éve már, hogy üzlete vezetésébe alig szólt bele, idegbetegségével kórházakba, szanatóriumokba vonult. Hoffmann néni vezette az Öreg Diófát, azokon az utakon, amelyeket a múlt előírt számára, a sok étel és a nagy ár útján, úgyhogy végül teljesen tönkrement.
A régi előkelő budai család ügyeinek intézését dr. Petracsek Lajos ügyvéd, országgyűlési képviselő vette kezébe. Lehetetlen volt nem látni, hogyaz Öreg Diófát frissebb, a mai idők »söröző szelleméhez« jobban alkalmazkodó vendéglősnek kell átadni. Az ügyvédi iroda végiglátogatta az ismert nagy budapesti vendéglősöket. »Régi, ismert budai vendéglőről van szó, nem szabad elveszni hagyani«.
A tárgyalások sok irányban folytak, a múlt évben már-már úgy látszott, hogy sikerül eladni az öreg Diófát. Az adósságok lehetetlenné tették a vendéglő működését, a hurok egyro jobban szorult a becsületes tulajdonosok nya.ka körül és a vendéglősök mind egyöntetűen ezt válaszolták:
— Várunk még egy kicsit. Talán árverésen olcsóbban lehet majd megkapni.
Későn Jön a megmentés
A tárgyalásoknak híre ment Budán és Hoffmannék meg az Öreg Diófa ügyéből »"budai ügy« lett. A budaiak nem engedték a budai vendéglőit, nem hagyták csődbe menni a régi budai patrícius-családot. Kerestek valakit, akit szíve Budára húz. Találtak is.
Az Andrássy úton van a Wagner söröző. Egyik tulajdonosa Wagner Béla, aki régi vendéglőscsalád fia, édesapjáé volt a budai Márványmenyasszony. Wagner Béla régóta szeretett volna egy vendéglőt Budán és a régi budai vendéglős fia, tudta, mi a kötelessége a híres budai vendéglősökkel szemben. A tárgyalások most már gyors ütemben folytak, Wagner Béla és társa, Reiber József, mindent megadott, amit Hoffmannék kértek. Hogy a vendéglő az átvétel előtt is élhessen, újabb és újabb összegeket bocsátottak Hoffmannék rendelkezésére, míg végre január végén megvették a vendéglőt.
Hoffmannék a vendéglő fölötti lakásban maradtak, hármasban az asszony édesanyjával. A két lány közül az egyik fővárosi tisztviselő feleségé lett, a másik mozgásművészeti tanárnő. Hoffmann János nagyon ritkán lakott odahaza, idegbetegsége szanatóriumokba kényszerítette. Legutóbb három héttel ezelőtt költözött be a hárshegyi szanatóriumba. Hoffmann néni egyedül maradt a lakásban nyolcvanéves, állandóan beteg édesanyjával. A hatvannégyéves asszonytól elvették munkájának egész területét, az Öreg Diófa már nem volt az övé, elmúlt vele egy élet és elveszett az utolsó menedék is: á munka.
Hoffmanné szive nem bírja tovább
Anyagi gondjai nem voltak, az átvétel feltételei biztosították megélhetését, de Hoffmann néni napról- napra jobban összetört, altatókat szedett, hogy néha aludni tudjon, a munkátlanság és a két beteg ember ápolása teljesen összetörte szervezetét.
Szombaton este lefeküdt. Altatót vett be. Reggel édesanyja hívta. Hoffmann néni szobájából senki sem felelt. Édesanyja ijedten fellármázta a házat, orvos jött: Hoffmann néni meghalt. Megölte a szíve.
Az Öreg Diófa bezárt, a régi híres vendéglőben munkások dolgoznak, meszelik a falakat, parkettot készítenek, festenek, kalapácsolnak. Közben eltemették Hoffmann nénit.
R. Gy.
Az Est, 1937. március (28. évfolyam, 49-71. szám)1937-03-25 / 68. szám
