TABÁN 1900

VÁLOGATÁS TABÁN-ANNO ARCHIV ( 2009- 2019) FOTÓIBÓL *1*

KERESZT TÉR FELSŐ SZÉLE

TABÁNI UDVAR

AZ ISMERETLEN TABÁN (5 RÉSZLET)

SZÉKELY ALADÁR:TABÁNI UDVAR

TABÁNI DÁMA

HAVAS TABÁN

1920-as évek,Tabán, a december éji metsző hidegben gémberedett ujjaival próbál beletalálni a kocsmából hazatérő tabáni polgár a kulcslyukba az utcai lámpa bágyadt fényénél. Kissé távolabb  egy koldus áll reménytelenül a havas latyakban,talán arra vár hogy kinyisson  ott szemben Rabetz István a szatócs.De messze még a reggel....

ELFELEDETT FÉNYKÉPEK

ÍV UTCA 10 IDILL 1930

TABÁNI EMLÉK

MÉGIS CSAK SZÉP AZ ÉLET

Mégis csak szép az élet... 
A Nép, 1921. június (3. évfolyam, 24-48. szám)1921-06-05 / 28. szám

Óh, Tannenbeum ... — Éljen a szerelem! — A legszebb dal — 
Tabáni éjszakák 

— A NÉP tudósilójától. — 

Budapest, jun. 4. 

A zegzugos tabáni utcák kövei között üde mosolygással zöldell a fű és sóvárgó szerelemmel tekint az ablakokban pirosló muskátlikra, melyeknek szirmairól halk permetezéssel hull a lélekbe a biedermayer-világ édes romantikája .. .

Mert romantika úszik itt a levegőben az apró sárga házak között, melyek híven megőrizték a szelíd biedermeyer- idők immár csaknem elfeledett illatát s egy esti séta, céltalan kószálás közöttük, elbájol, megejt és tűnt képek drága emlékét idézi elénk.
 Mintha látnók a fatermörderes arszlánokat, amint a Redout-ból vagy a Rotundá-ból hazajövet a minéttől rózsaszínű kábulatban 
vagy a Déryné asszony csalogányénekétől elérzékenyült szívvel apró lámpással kisérik az ábrándos kisasszonyokat, akik teátrumról beszéltek vagy verseket mondogattak, amiket a nyughatatlan Vitéz Mihály irt a kegyetlen Lillához. .. 
Ezek az éjszakák ma is körülölelnek bennünket a tabáni utcákon. Igaz, mind kisebb es kisebb lesz a budai biedermeyer világ, bomlanak a régi házikók s a Fehér sas-téren immár ormótlan nagy épület ijeszti merengésükben a múlt szerelmeseit. 

De a boltíves kapukon belül végképp eltűnik a nyomasztó jelen s a kiskocsmák udvarán más kornak békéltető levegője elfogad. A sűrű lombú gesztenyefák alatt régi emberek ülnek az asztal körül, a sarokban srammli kvartett játszik vagy citerás penget bűbájosan egyszerű, érzelmes dalokat s egy nagy bajszu öreg ur kiséri a mandolin édes, mély hangjaival. 


Szemben a falon festett alpesi táj ; égbetörő havas csúcsok tükröződnek vissza a tengerszem tiszta vizében. Ugyan hány esztendővel léptünk visszafelé a rohanó időben ? 
Sörtől hízott kövér, kopasz és ősz polgárok, jámbor idős asszonyok ülnek az asztalok mellett. Meghatottan veszik át a frissen hozott habzó sörrel telt korsókat s valamilyen ünnepélyesség van a mozdulatukban, ahogyan kezükbe emelik. Prosittal köszöntik egymást a férfiak és kisztihandot mondanak a hölgyeknek. És isznak, behunyt szemmel élvezve a hideg sör izét, illatát, isznak mindenről elfeledkezve, teljesen átadva magukat a kéjes pillanatok üdvének . .. Isznak, azután megtörlik habzó bajuszukat és messiástváró pillantással fordulnak ismét a sörösfiu felé, aki polkázva sürög- forog az asztalok között. 
A nők kényesebbek, kínálgatni kell őket. Meg is teszik gyakran és kedvesen. 
— Vagy van hétfő holnap, vagy ma van vasárnap ! — mondják és ismét isznak. 
Közben szelíd pengetéssel szállnak a dalok a citera húrjairól. 
O Tannenbaum, O Tannenbaum ...
 hangzik a régi ének s egy pillanatra mindenki elcsendesedik. Aztán más nótába csap a citera, az asztalok mellett átveszik a felejthetetlen melódiát és a torkokból reszelés hangon tör elő a drága, drága dal. 

0 Susanne, o Susanne 

Ist das Leben doch so schön . . . 

És felnéznek a teli holdra., mely szelíd mosolygással néz le rájuk, mintha régi barátok lennének., 
Most magyar nótát penget a citerás, néhányan végigdudolják, néhányan csak egy-két szót dalolnak bele a gesztenyefák lombjai közé. Merengve nézik a sört s talán tűnt ifjúságukra gondolnak. Azután egy foghijjas, kopasz ur hangosan elkiáltja magát : 
— Éljen a szerelem ! 
A ráncosarcu, töpörödött asszonyok felcsillanó szemmel helyeselnek és isznak a szerelemre. 
— Én szeretni már nem tudok, de azért iszom ! — mondja a fehérbajuszu bácsi és megemeli a korsót. 
Most valaki rákezdi a régi, kedves nótát és recsegő hangon, de oly lelkesedéssel és érzelemmel, hogy reszket belé az egész teste, elénekli a régi szerenádot : 

Álltam ablakid alatt egy holdvilágos éjjel, 
Lanyha szellő suttogott a fáknak levelével. 
Álmodj, édes, álmodj drága,senki sincsen ébren, 
E földön csak a szerelem és a hold az égen... 


Visszafojtott lélegzettel, lehunyt szemmel hallgatják az érzelmes dalt, mely tremolózva bugyborékol elő az inkább sörivásra gyakorolt torokból, mindenki hallgat s a lehajtott főkben, a csordultig telt szivekben egy hosszú pillanatra vihart támaszt a visszalo- pódzott ifjúság drága romantikája. Aztán ismét hosszú csend. 
— Di szinste Lied ! — mondja merengőn, ábrándos lelkesedéssel egy öregasszony és szemében rég kiégett lángnak visszfénye villan meg. 
Erre mindenki megelevenedik és szertartásos lendülettel emelkednek fel ismét a sörös korsók. 

— Ez szép volt, Pumpler bácsi ! 

 lelkesednek az énekes felé és ismét isznak. 
A tabáni templom tornyán elütötte az éjfélt az óra. A citerás most valamilyen bolondos, érzelmes bécsi dalt pönget a húrokon. 
— Ah, wienerisch ! ... — suttogják áhítattal az asztal körül. És ismét lelkesednek, ismét érzelmeskednek, ismét dalolnak, ismét isznak .. . 
Valaki megpendíti, jó lesz menni. 
Erre hárman is tiltakoznak és elszántan kezdik el az együgyű éjféli nótát: 

A Dunában úszik égy hal 
Az összes fiaival. 
Addig mulatunk reggelig,
Amíg a Nap felkelik..« 

De csak vitézkednek. 
Meg is isszák az utolsó korsó sört, sokáig udvariaskodnak, mert mindenki egymaga akarja fizetni az egész számlát, aztán mégis csak fölkerekednek és dudorászva mennek kifelé. Szépen közrefogják az asszonyokat s egymásután tűnnek el a boltív homályában.

 A Pumpler bácsi azonban visszaoson egy pillanatra, elkapja a sörösfiut és egyetlen hajtásra kiürít még egy korsót. Aztán kilép ö is az ezüstös budai éjszakába ... 
Friss szellő suhan a tabáni házak között, a magasban apró felhők között ragyog a hold teli képe, olyan, mint egy csodás lampion, ezüst lombu fák közt.. .
Különös világ, különös éjszaka ... Nagy tarka macskák mosakodnak a holdsugárban, a Gellérthegyen lámpások fénye hunyorog ; mintha csillagokkal lenne teletűzdelve a hegyoldal s messziről, közelről, minden utcából száll, száll a drága nóta: 
— Ist das Leben doch so schön .. 

Turchányi István..

TABÁNI SZÖKŐKÚT

Várakozás a kútnál

Irta: Barabás Gyula

Hétfő, 1942 (5. évfolyam, 1-52. szám)1942-08-17 / 33. szám

A tabáni park szökőkútjánál állok. Most készült el, de még nem működik, vize csendesen húzódik meg a medencében. A kút nagyvonalú és engedékenyen olvad bele a tájba. Háttérben a barna téglafal középkori várbástya hangulatát árasztja, körül most ültetett kicsi fák már megkezdték az életet. A kutat többen állják körül, találgatják működési módját, szeretnék, ha játszana, de nincsen türelmük kivárni az estét. Akkor lesz a bemutatója, többen azonban kételkednek ebben. Két. falusi férfi is áll a medencénél. Két csizmás magyar, bizonyára most érkeztek vidékről. Darabig nézik a vizet, * aztán leülnek a közeli padra.

— Megvárjuk — mondja az idősebb.

— Azt mondják, nem is játszik ma — feleli a fiatalabb.

— Meglátjuk — szól az idősebb.

Laasan beszélnek, tőmondatokban. Ünneplőben! varinak, csizmájuk fényük, mellettük a tarisznya. Már megbeszéltek mindent és most hallgatnak. Megvárják, amíg működni kezd a kút, tálán egy órát, két órát várnak még, nekik mindegy, ők elhatározták, hogy kivárják s ezek innen nem is mozdulnak el addig. Ebbén a mozdulatlan várakozásban valami rejtelmes erő és nyugalom van. Igen. így ültek ők mindig, falusi magyarok, földművesek. ilyen szótlanul, mozdulatlanul az időben. így várták ki idegen uralmak végét, gőgösek bukását, hangosak elcsendesülését, ezzel a néma, kérlelhetetlen várakozással.

Vagy másfél óra múlva visszatértem, még mindig ott ültek. De a szűkökút már működött. A szökőkút egy tündérmese káprázatával zuhogott a magasba, ők meg hallgattak most is.

A TABÁNI FESTMÉNYEK KONJUNKTÚRÁJA

Uj Nemzedék, 1927. október (9. évfolyam, 222-247. szám)1927-10-15 / 234. szám

  Új konjunktúra alakul ki:
             a tabáni festmények konjunktúrája
Tabánt újra fölfedezték és zeg-zugos utcáit festőművészek és fényképészek lepik el naponta

— Az Uj Nemzedék tudósítójától. —

A Tabániban már napok óta dolgoznak mérőlécckkel és egyéb mérnöki szerszámokkal a mérnökök s nemsokára talán megjelennek a csákányos emberek is, hogy elpusztítsák a föld színéről ezt a romantikus városrészt.

Tabánnak az emlékét azonban nem fogja elmosni az idő. Élni fog az sokáig az öregedő és ifjú szivekben egyaránt és élni fog sokáig számos fényképen és festményen megőrizve. A városi tanács — amint ismeretes — fölszólította a közmunkatanácsot, hogy készítsen fölvételeket az egész Tabánról a múzeum számára.

Ezek a fényképek alkalomadtán el fognak készülni. Addig is sok magánember jár ki fényképezni, hogy megörökítse Tabán egy-egy regényes részletét. 

A jó, öreg tabániak bizonyára csodálkozva látják a nagy idegen forgalmat és a sűrűn felbukkanó fényképezömasi- nákat, no meg a festöállványokat, amiket hol itt, hol ott állítanak le lobogó nyakkendőjü, bozontoshajú művészemberek. Mert a napsütéses őszben festőművészek is járják keresztül-kasul a hepehupás utcákat.

Tabánt újra fölfedezték most, hogy lebontás előtt áll. A festőművészek, akik eddig is szívesen vetették vászonra a török hódoltság alatt alapított városrész sajátságos zeg-zugjait, fokozott buzgalommal veszik ecsetjükre a Tabánt.

A szép napokon valósággal ellepik teréit, utcáit és dombos részeit: kőrakásokra, vagy kis összecsukható székekre ülnek, földbeszúrják az állványokat, kifeszitik a vásznat és máris festik, rajzolják a képet.

Különösen szombati napokon nagy a sürgés- forgás ezen a tájon. Egész tömegével jönnek a festőnövendékek, akik Tabán különböző pontjain telepednek meg. Száz-százhúsz növendék van szombatonként egy rakáson, kiszemelnek maguknak egy-egy udvart, egy-egy utcarészletet, házcsoportot , lépcsőjárót s szinte ég a kezűk alatt munka. Egyikük szénrnjzot készít, másikuk akvarellt, vannak, akik olajjal festenek s vannak, akik csak ceruzavázlatokat csinálnak. Emitt egy csoportban három- négy fiatalember fest, amott külön-külön mindenki,, de Tabán minden zugára jut egy-egy növendék s az odavetődött idegen csak úgy csetlik-botlik a festőállványok, képek és festékek között. A tárlatokon a közeljövőben rengeteg tabáni rajzot és festményt állítanak ki és egészen bizonyos, hogy uj konjunktúra alakul ki: a tabáni képek konjunktúrája.

A minap beszélgettünk azzal a testőmüvésszel, aki a Holdvilág-utca egy házcsoportját veti vászonra. Kérdezősködésünkre elmondta, hogy már három megrendelést kapott tabáni olajfestményre s eggyel teljesen el is készült. Most már a másodikat festi a Holdvilág-utcai képben.

— Ha nem is kapok több megrendelést, — mondotta — akkor is le fogom festeni Tabán több részletét. Úgy gondolom, mire megkezdik ennek a városrésznek a rombolását., nagy kelendősége lesz a tabáni képeknek. Hiszen úgyszólván mindenkit fűz ide valami kellemes emléke, amire a kép mindig emlékeztetni fogja a tulajdonosát.

Az egyik festőmű vésznő a Fehérsas-téri pellengér mellett ülve fest egy Hadnagy-utcai részletet. Elmondja, hogy a képet egy tabáni lakos számára készíti, aki kifejezetten ezt a részletet rendelte meg nála. ö is úgy látja, hogy a Tabán igen jó keresethez fogja juttatni a festőket s a kezdődő konjunktúra jelét sejti abban, hogy több kartársánál festményeket rendeltek meg.

Egy festőművész-növendék az Aranykakas- utcában akvarellt fest. Elmondja, hogy ő még igen kevés képet adott el s hogy inkább fejlődési, mint eladási szempontból fest.

— Mégis — tette hozzá — azt hiszem, hogy tabáni akvaretljeimből én is el fogok adni néhányat, ha másoknak nem is, az ismeroseimnek bizonyosan. Akvarellfestéssel nálunk igen kevés festő foglalkozik, pedig vannak müpártolók. akik szeretik a vizfestéseket. Igyekszem Tabánnak minden költői részletét lefesteni, amíg szép idő van, s erős a reményem, hogy legalább anyagi befektetésem megtérül. Hiszen Tabán nemsokára csak az emlékezetben s ami ennél sókkal megbízhatóbb: a képekben fog élni!

Utoljára egy igen jónevű festőművésszel beszéltünk, aki azonban, mint nyilatkozó, nem akar név szerint szerepelni a nyilvánosság előtt.A festőművész egy Cipő-utcai udvar belsejét | festette, amikor rátaláltunk. Letette az ecsetJét, mcgtörölte a kezét és áradozva borult a nyakunkba:

— folytatta a művész. — Napról-napra egyre több festő jön ki a Tabánba festeni s ez annak a jele, hogy híre ment a kezdődő keresletnek. Mondhatom, bogy nekünk festőknek igazán jól jött a Tabán lebontása. jól jött és — az utolsó órában jött!