KARÁCSONYI DAL A MULTBÓL

KARÁCSONYI DAL

Heródes ül Jeruzsálem

Bíborba vont fényes trónján ;

 Az ő hírét, dicsőségét

Kürtölik a templom tornyán.

Palotában harsány ének is megszólal

 Jászol felett a pásztordal:

Dicsőség égben Istennek! 

Világbíró Róma trónját

Nagy Augusztus bitorolja,

Népek jogát, népek éltét

vad harezokban eltiporja.

Tűz, láng és vér forrva forrnak

Nyomain a hatalomnak ;

— Betlehemben is világol

 Csillagfénytől a kis jászol:

                              Legyen békeség e földön ! 

                       Itt hóhérbárd, ott keresztfa,

                         
                                             Mi a jogot s törvényt szabja,

 S átok, pokol ott uralg csak,

Hol az ember ember rabja.

 Megtört szívek sikoltása

Beful a kéj kaczajába,

— Betlehemben, a jászolban

 Hangzik csak egy biztató dal:

Szeretet az emberekhez! 

Régi idők, régi hangok,

Emlékükben összeforrva,

 Mi végre még mai napság

 Énekül egy karácsonyra ?

Ki nem tudja, hogy mi végre,

Tanítsa meg Róma vége,

Jeruzsálem merre, hol van ?

Örök eszmét pásztordalban

 Most hirdetik — karácsonyban.

Vasárnapi Ujság 1871
Fejes István



Aleppo 2016 

EGY LÁMPAGYÚJTOGATÓ EMLÉKÉRE (3.rész )

Pest-Budán hét évvel a forradalom leverése után, 1856-ban indult meg az utcai gázlámpák kihelyezése. Kezdetben a Kerepesi (mai Rákóczi) úton. Ott volt érdemes felszerelni őket,ahol már lefektették más okokból kifolyólag a gázvezetéket, pl szállodák középületek gázellátása miatt stb. A kort átívelő népszerű hetilap, a Vasárnapi Újság az 1856-60-as években több ízben is foglalkozott az utcai gázellátás történetével és technikai hátterével (1).


( )

( )

A Budapesti Czím és Lakásjegyzék ( BCZLJ1873-1928) a századfordulón kb 300 lámpagyújtogatót ismer név szerint Budapesten. A szakmának ez a fénykora már nem sokáig tartott, 1909-ben ugyancsak a Kerepesi úton megkezdődött az utcai villamos világítótestek felszerelése . De maradjunk a századfordulónál , amikor is dédapám, az öregedő  Kramm Antal  lámpagyújtogató a Margit körúti  gázgyár alkalmazottja a Kékgolyó majd az   Enyedi  utcában lakik, a gázgyár saját alkalmazottai részére épített bérházak egyikében. Innen indul napi eligazításra a gázgyárba, majd alkonyatkor körzetébe, a tabáni kanyargós utcácskákba, hogy elvigye a fényt. 

A felső-Tabán szegényes házai között  a forgalmasabb helyeken gyérebben, de volt közvilágítás, ám a lámpák nem öntöttvas oszlopokon, hanem fapóznák tetején díszelegtek, vagy a házak oldalára erősített  konzolokról szórták szét gyér, sárga fényüket. Mellékutcák szűk sikátorain sötében botorkálhattunk le  a Döbrentei tér felé, vagy a vendéglős által fogadott  lámpáshordozók mutatták az utat**



LámpásRudi (thgy)

 Mi volt a lámpagyújtogató dolga?

Íme a szakszerű magyarázat:

( )

 Gázlámpák gázellátása a közösségi gázhálózatról történik, ugyanis a gázlámpában nem a gáz lángja világít, hanem a lángzó ún. Auer-harisnyája ízzik sárgászöld fénnyel.... a lámpagyújtogatós időszakban minden lámpában volt egy gyújtó (indító) láng, a lámpagyújtogató csak a lángzóra kapcsolta rá a gázt a lámpa oldalán lévő szelep elfordításával. 

A századfordulón még kupléban is megénekelték az utca népszerű emberét, aki újévkor körbejárta körzetét, boldog új esztendőt kívánva és tömött zsebekkel tért meg családjához mert senki nem sajnálta tőle ilyenkor az aprópénzt.

A szabadkai Tordon Ákos így ír  a lámpagyújtogatóról:

Az est hírnökét, a lámpagyújtogatót immár elfújta a szél. Hajdan, hosszú lámpagyújtogató botjával, alkonyattájt tűnt fel a tereken, utcákon. Lépte ismerősen kopogott a kövezeten, és mögötte sápadtan ragyogott fel a gázlámpák sárga fényfüzére. Arca mindig a homály arca volt, senki sem emlékezik rá. Nem is az arca volt fontos, lépte és botja hozta a világosságot. Hosszú lámpagyújtogató botja a gyerekek képzeletét is felgyújtotta, s az esttel együtt az ő alakja is megnőtt: óriássá nőtt, és fényt lehelt a csillagokba.
A lámpagyújtogatók szürke emberek voltak. Nem viseltek egyenruhát. Napközben, amikor ki tudja hol pihentek a lámpagyújtogató rudak, senki sem ismert rájuk. Hiszen vállra vetett hosszú szerszámuk volt egyetlen ismertetőjelük. Hajnalban aztán ismét megkoppant lépteik alatt a kövezet, és a kihunyt fények jelezték útjukat.
Estétől hajnalig virrasztottak az utcai lámpások. Nappal bóbiskoltak. A hajnali lépteket csak a nagyon korán kelők hallották meg, a többiek akkor fordultak a másik oldalukra. 
Teltek-múltak az évek, és egyre több új ívlámpa villanyfénye ragyogott éjszakánként. Fogytak a gázlámpák, és velük fogytak a lámagyújtogatók is. Végül csak három gázlámpa maradt egy városka háromszögletű ódon kis terén. Az utolsó lámpagyújtogató dolga volt, hogy annak rendje és módja szerint világítsanak.
Estszürkületkor útra kelt az öreg lámpagyújtogató, meggyújtotta a lámpákat, aztán virradatkor ismét elindult, hogy eloltsa fényüket. Egyszer egy hajnalon, amikor a kis tér még álmosan aludt, s vele együtt a házak is aludtak behunyt ablakszemükkel, csukott kapujukkal, és a boltok is aludtak a legkülönfélébb portékáikkal, sőt a gömbakácok is bóbiskoltak, csak néhány korán kelő madár tollászkodott álmosan, tehát egy álmos hajnalon, így szóltak a gázlámpák lámpaoltójukhoz:
- Kérlek, ne oltsd ki a lángunkat, hadd világítsunk nappal is!
- Megbolondultatok?! - döbbent meg az öreg, és döbbenetében majdnem kiejtette kezéből a rudat. - Még csak az kéne, hogy rátok hallgatva megszegjem a közvilágítási rendeletet, miszerint...
- De mi olyan kíváncsiak vagyunk a nappalra - vágtak szavába a lámpák. - Lassan helyettünk is villanylámpákat szerelnek fel, s mi az ócskavastelepre kerülünk anélkül, hogy valaha is láttuk volna, milyen az élet fényes nappal.
- Ne berzenkedjetek! A lámpáknak fordított az élete - dörögte az öreg. - Éjjel szolgálatban vannak, nappal alszanak. Jó éjszakát! - mondta, és eloltotta mind a hármat.
A felkelő nap mindent látott és hallott, és megcsóválta a fejét. (részlet)

A lámpagyujtogató lánya és a vasúti pályaőr fia 1897-ben,házasságuk napján

Dédapámról, a lámpagyújtogatóról nem maradt fenn fotó, vagy ha maradt is,  rokoni kézen- közön elkallódott. Megszeretett két (vagy három?) asszonyt, felnevelt velük négy fiút, három leányt . Saját megesett leányát, Máriát még sikeresen  férjhez adta a szomszéd házban lakó vasúti pályaőr fiához , az Athenaum nyomda  betűszedő segédjéhez, megérte néhány unoka születését. 1906 után nincs nyoma  Dédanyám két nővéréről Theresáról és Juliannáról sincs több adat. Julianna fia, bizonyos Imre nevezetű, mit ad Isten szintén betűszedő* lett, mint vele egykorú nagyapám.
Elképzelhető, hogy dédapám "liaison"***-ja a Vidomus -lányokkal csak az én képzeletemben él, semmi alapja sincs, pusztán az anyakönyvvezető tévedéséről van szó, netán arról, hogy dédapám nevére vette Imruskát- mondván egy éhes szájjal több.vagy kevesebb  otthon legkevésbé sem számít? Ki tudja ezt ma már kideríteni? Az igazságot dédanyám magával vitte a sírba.
Lámpagyújtogató dédapám élete utolsó napjáig dolgozott. Hajnalban leoltotta még az utcai  gázlámpákat, hazament, aztán élete lámpása is kialudt.

                             
Nagyanyám,anyám  és özvegy dédanyám 1918-ban

A lámpagyújtogató 

Megállok az utolsó lámpánál. 
Az utolsó… Ma az utolsó, holnap talán az egyetlen. Erre a környékre még nem ért el a „villany”. De ki tudja… Ha ide is elvezetik… Nekem végem.
Eh, még hogy villany! Az is csak arra jó, hogy elvegyék az ember megélhetését! A hivatását…
Ennek a városnak én voltam… a védangyala. Én őriztem a tüzet! Én nyújtottam nekik a biztonságot! A meleget, a fényt! A tüzet…
Én voltam az éjszaka ura, a sötétség felett álltam! „Ha nem lenne, fény sem lenne!” – mondták. Én adtam nekik a fényt…
És a villany…! Hol ott a tűz?! Hol a meleg, hol a biztonság?! Hideg fényű utcák, sejtelmesen csillogó macskakövek… Félelmet keltő, sötéten ásító sikátorok. Kinek kell ez?! Mikor ott az utcalámpák barátságosan pislogó, hunyorgó fénye… és ott vagyok én. 
„Ha nem lenne, fény sem lenne!” – mondták.
Én mindig ott voltam, ha kihunyt a fény, és egy pillanatra sem hagytam, hogy a sötétség feleméssze a várost. És most? Egyszerűen elmennek mellettem? Többé nem a lámpagyújtogató vagyok?
Eh, még hogy villany… Hogy tudna az szembeszállni a sötéttel? Hogy lehet így nyugodt álmuk az embereknek? Én persze mindig ott voltam, ha kellettem…
És most… Elveszik a hivatásom. Elveszik a… hatalmam. A hatalmam a sötétség felett. Elveszik… mindenem.
Ma már nincs szükség a vén lámpagyújtogatóra. Többé már… nincs szükségük…Rám. (3)

( )

( )

(  )

(Fszek)

(Fortepan)

A tabáni gázlámpák királya a Döbrentei téren 1910 körül : ötégős lámpaoszlop

További tabáni gázlámpák a Tabáni Fotótárban (5)

(kassius)

Szécsi Pál: Az égi lámpagyújtogató



Forrás:Budapest közvilágításának története
   (1)   Vasárnapi Ujság 1856-80--------1
           Vasárnapi Újság 1856-60--------2
            Vasárnapi Űjság 1856-60-------3
   (2)   A lámpamúzeum
   (3)   FANFIC.HU
   (5)  Tabáni gázlámpák
*(Hogy ki inspirálta a másikat a  nyomdászkodásra, most már nem kideríthető.A két család szomszédok lévén a házasságkötés előtt is ismerhette egymást-) 
** Lásd Lámpás Rudi az Albecker vendéglőnél
*** szerelmi viszony

BOLDOG ÚJ ÉVET !!

Fővárosi tárcza anno 1876 január

Ha van valaki széles ez országban, akit uj év napján nem üdvözölnek ama ( nemzedékről nemzedékre szálló stereotyp) köszöntési formulával „Boldog új évet kívánok": akkor az valahol a lomniczi csúcs egyik sziklaodújában lakik, s a prédára leselkedő saskeselyűn  kivűl nem lát élőlényt maga körül. 

      Boldog isten! Ha csak egy százezred rész teljesülne is az uj évi jó kivánatokból, melyekben persze leggyakrabban csak a sima, semmitmondó frázis szerepel: Magyarország egyszerre a boldog emberek hazájává válnék. Ideges emberek jól teszik, ha karácsony körül elhagyják a fővárost, s csak január második hetében térnek vissza. Mert azzal semmit sem érsz még el, ha uj évkor olyan láthatlanná teszed magadat, mint a Niebelung-ének Siegfried-je, mikor magára vévé a ,,Tarnkappe" (1)Azok az uj évi köszöntők, kik a „boldog uj évet kívánok'1 elmondásából jövedelmező foglalkozást űznek, nem olyan anyagból vannak gyúrva, hogy megpuhuljanak, a miért új év napján nem találhatnak föl, vagy nem férhetnek hozzád. Oh, az ő mellöket az állhatatosság, kitartás és tolakodás .„hármas ércze" borítja. 
Nekik mindaddig új év napja van, míg csak el nem mondták neked köszöntésöket s kezedbe nem nyomták a köszöntő jegyet, ha mindjárt új év után nyolcz nappal történik is ez. S ez nem annyira gratuláló jegy, mint inkább végrehajtást rendelő végzés egy-két forint erejéig. Nem utasíthatod vissza, mert sértést követnél el valakin, a ki utóvégre is „boldogságot" kivan neked. Nem gyűrheted zsebre, a nélkül hogy le ne fizesd a szokásos sarczot, mert lázadó lennél egy az egész világon dívó szokás ellen, mely megrögzöttebb a járványnál. Nem adhatsz kevesebbet, mint a mennyit ugyané kérlelhetlen zsarnok: a szokás állapit meg, mert különben „piszkosság" és zsugoriság hírébe jutnál. Tehát fuss (falura) vagy fizess: ez az egyedüli alternatíva!

A  papir- és nyomdaiparra persze nagy áldás lenne, ha az év csak egy hónapból állana. Mióta divatba jött, hogy minden rangú és rendű egyén nyomasson köszöntő jegyeket: nyomdáink az év utolsó hónapjában túl vannak terhelve munkával. Csodálatos, hogy minő foglalkozás emberei kivannak most már neked színes papírra nyomtatott uj évi boldogságot: a házmester, a szénhordó, a kéményseprő, az újságkihordó, a borbély, a szabóinas, a hordár, a hivatalszolga, a szemétkihordó s igy tovább a végtelenségig. Aztán bekoczogtatnak hozzád olykor soha nem látott, elég tisztességesen öltözött emberek is, kiknek voltaképpen semmi foglalkozásuk sincsen, veled soha semminemű összeköttetésben sem álltak, s egyedül egy fél vagy egész forintot szándékoznak kicsikarni tőled. 
S e pénz-, illetőleg borravaló-szomjas hadseregtől, mely ostromolva tart lakásodon, nem lehet menekülnöd, ha uj év napján lakatot függesztesz is ajtódra. Az ostromzárt nem tarthatod ki soká, mert teendőid elszólítanak hazulról, barátok, ismerősök s egyéb látogatók jöttét várod, 8 ajtód nem lehet folytonosan bezárva, mint a börtön. Ani az ostromló had beállít hozzád napok múlva is, mikor már rég elfeledted, hogy uj esztendőben élünk. 
Eltávozni  hazulról  új  év napján szintén czéltalan  taktika. Nem  ugy  élsz, mint egy  karthausi, hogy ne  volnának  ismerőseid a nyilvános  helyeken.  Egy-egy elzüllött életű iskolatárs. aki  most egykori hurutjain élősködik, egy-egy szegény  ördög, „kit sorscsapások üldöznek'-: elfognak az  utczan,  s  megsarczolnak kisebb-nagyobb összeg erejéig. Hasztalan mentegeted magadat, hogy nincs pénz nálad, otthon feledted tárczádat, vagy nem Kaptad meg meg fizetésedet. Új év napján ily mentség, ha megtelelne is a valónak, csupa hitetlen Tamásra talál. Mindenki meg van győződve róla, hogy uj évkor kell pénzednek lennie. A legtürelmeaebb  hitelezők is  ráizennek e napon adósaikra.  Füszerárus,  gyógyszerész, szabó, varga, könyvkötő, könyvárus  stb. megküldik számláikat. Új év napján, ha törik, ha szakad, kell pénzednek lennie, különben te vagy az emberek legnyomorultabbja, kinek jobb lenne valahol elrejtve a Sahara egyik oázisán élni, hol talán meg nincs divatban az  újévi  köszöntés. 
Kávéházban, ha csak egyszer láttak is ott az elmúlt év alatt, feketéd vagy kapuczinered .melle csinos naptarocskát fektetnek, melynek czimlapjárol arany betűkkel vigyorog rád: „Boldog uj evet kíván az x.y. kávéház személyzete." Egy forintért megtarthatod a takaros jószágot emlékbe. .Négyszerte vagy ötszörte nagyobb sarczot kell azonban fizetned, ha a kávéház törzsvendégei köze tartozol. Igaz ugyan, hogy Flórian, a föpinczér, Jean, a Kávéhordó és Muki, a billárd-markör naponként is megkapják tőled a borravalo-obolusokat, a mi egy éven át tekintélyes összegre rúg, hanem azért neked új évkor mindhárom szolgáló lelek várakozásának kielégítésére szinten bele kell markolnod erszényedbe, még pedig jóval mélyebben, mint egyébkor. Jaj neked, ha zsugorian méred ki a borravalókat! A méltatlankodó triumvirátus haragja üldözni fog egész evén át. Kapuczinered mindig világosabb lesz, mint a milyennek szereted; kedvencz lapodat csak hosszas várakozás után kapod meg; zsemlyekosiinuiba két napos kifliket csúsztatnak, Muki pedig okvetlenül mindig a legroszabb dákot togja kezedbe nyomni. 
Vendéglőben nem rögzótt ugyan meg meg a köszöntés szokása oly alakban, hogy az étlappal együtt gratuláló jegyet is fektetnének tányérodra. Ú j ev napján azonban minden pinczérarcz ragyog a mosolytól és szeretetreméltoságtól, cofumousi feszültséggel várva a pillanatot, melyben zsebedbe nyúlsz a borravalóért. A pinczéri képzelem e napon bizonyára csupa „Floresröl" almadozik. 
Levélhordóink a téli hideg daczára beleizzadnak a munkába: a rendes mennyiségen kivül széthordani az új ev alkalmából boríték alatt postára adott tömérdek látogató-jegyet. Ez udvarias szokás, mely nem tagadhatja meg franczia eredetét, most már annyira nieghoiiosult a fővárosban, hogy maholnap a szakácsnék és szobaczicusok is "ily úton fogják kifejezni úrnőiknek új évi üdvözleteiket. Merkúr magyar. királyi. küldön-czei azonban örömest futnak duzzadó bőrtáska-jukkal egyik háztól a másikig. Hiszen uj év napján nemcsak levelhordói, hanem irói, illetőleg Könyvszerzői minőségükben is bemutatják magukat a t. ez. közönségnek, megörvendeztetve azt száz-eves adomák gyűjteményével, a szerző helyett boldog új évet kívánó postakönyvben. Zúgolódás netkül  Váltod magadhoz a könyvecskét. A levélhordó egyike azon keveseknek, kikről új évkor nem szeretünk megfeledkezni. A ki házunknak majdnem mindennapi vendége — s olykor mily nyugtalanul és sóvárogva várt vendége ! — az megérdemli a hálás megemlékezést új év napján. 

„Boldog új évet kívánok!" — hangzik előtted, mögötted, körüled a folyosón, a lépcsőn, az udvarban, az utczán, szóval a hol s a merre megfordulsz. Zsuzsi és Fanni, egy-egy csöbört tartva kezökben, a vízvezetéki csap előtt, hol ma először találkoznak, kivannak egymásnak kölcsönösen boldog uj évet. Rájuk fér. Az egyik kezében hitvány cserépdarabokká válik minden edény, a másik meg rendszerint megkozmásodni enged minden rántást. Boldog új évet kivan a házmester tót mindenese is az urasági szolgának, s maga számára föllelné e boldogságot az új esztendőben, ha a hetyke inas odaadná neki urának félig elszívott s aztán eldobott szivarjait ajándékba. 
..Adjon isten a mi nincs, ez új esztendőben” — kívánhatják egymásnak a hazafiak, jó termesre, független magyar bankra, önálló vámterületre s meg sok egyébre gondolva. „Adjon a mi nincs" — gondolja magában Tisza. Kálmán is, sietvén napirendre tűzetni a közigazgatási bizottságról szóló törvényjavaslatot. S mert a remény olykor magasan lobogó, olykor alig pislogó — bár azért soha ki nem alvó lángja így új év körül rendszerint melegebben hevíti az embereket: jobbat várunk 1876-tól, minta mit 1875 nyújtott. 
Bár lenne úgy, mint régen volt, s kiderülne mielőbb a magyarnak! Bor és búza feküdje meg minden gazda pinczéjét és kamráját. Fehér czipót süssön a gazdasszony, s hizott röfögök szalonnáját es sonkáját  akaszsza  szögre a zsellér is. Teljék mindenkinek adóra, ruhára, gyermekek nevelésére, s csörögjön megint ezüstpénz a tulipántos láda fenekére rejtett régi harisnyában. Éljen jó napokot minden ember fia, a ki nem rest emberül hozzá látni a dologhoz, s kérgessé törni tenyerét a szorgalmas munkában. Szabaduljon ki minden igyekvő magyar ember az uzsorások körmeiből, s legyen mit aprítani a tejbe. Ne népesítsék lakásukból kizavart, keresetnélküli családok ez egykor tejjel és mézzel folyó ország városai és falvainak utczáit. Legyen ritka a koldus, mint a fehér holló s napszámos kezében ne szüneteljen ásó és kapa, mesterember kezében pedig kalapács, olló, dikics, munkahiány miatt. Ne perdüljön meg minduntalan az árverezés dobja mágnások kastélyában, magyar urak ősi kúriájában, kereskedők boltjában, gazdaember gunyhójában. Gyarapodjék a magyar, számban es erőben, értelemben es jólétben. Szédelgők és lelkiismeretlen üzérek ne halászszák ki szorgalmas emberek zsebéből e megtakarított filléreket. Járvány és árvíz, szárazság és tűzvész ne dúljanak ez országban. 

A haza pedig, mindnyájunk édes anyja es drága szemefénye, heverjen ki minden bajt és szerencsétlenséget, amit kuruzslók és politikai csodadoktorok okoztak neki, s támadjon mielőbb új, jobb életre. Úgy legyen! Egy nemzet óhaja ez, mely új év napján az elborult, de még nem reményvesztett keblek melyéről égnek száll. S ezt óhajtva te is: most már idéző jelek nélkül rebeged fohász gyanánt:  Boldog új évet kívánok! 

Borostyáni  Nándor.
Forrás: Vasárnapi Újság 1876  január  2

(1)  Nem kalap,hanem láthatatlanná tevő köpeny 

BABONASÁGOK ANNO 1860

Nem szólhatunk elég gyakran a babonaságok ellen, mellyeknek – ki hinné? – még felvilágosodott XIX. századunkban is csaknem naponkint merülnek fel népünk között gyakran szomorú következményű, de mindenkor nevetséges és sajnálatra méltó példái. Irtsuk ki e kártékony dudvát és értelmiségünk e szégyenfoltját tövestől gyökerestől, melly ott is megterem, a hol keresni már eszünk ágába sem jutna.
„Pirulva kell megvallanom – igy ir egyik vidéki érdemes tudósítónk – hogy nem csak a városunk körülötti falukban; de még városunkban is felütötte, vagy legalább még eddig szét nem szedte sátorát a babonaság. Néhányat röviden elmondok itt, nem azért, hogy valaki kövesse őket; hanem mert akad talán olvasóm, a ki kissé elszégyenli magát, ha bele néz ebbe a tűkörbe. Kezdem tehát eleitől:
1. Szent András napja, különösen a leányok előtt valóban szent, mert az nap egész 24 óráig bőjtölnek, és estve midőn lefeküsznek, férfi nadrágot tesznek fejök alá, hogy álmukban megláthassák azt, kivel megosztják majd jövendő életüket, azaz: a ki férjök lesz.
2. Lucza napján a nők s leányok, varrást, fonást, lugzást, kenyérsütést pénzért sem tennének, mivel, ugymondják a nő a ki boldog, boldogságát rontaná el, a boldogtalan pedig még nagyobb boldogtalanságot szerezne magának, a leány a férjhezmeneteli szerencséjét rontaná el, mit egy fehérbe öltözött nő, kinek kezében guzsaly, orsó, meszelő stb. van, s ki a kürtőn szállana alá, rögtön teljesitene szóval és tettel.
3. Lucza napján a férfiak közül egy kis tehén-fejő székecskének készitéséhez fognak, mellyen naponkint kell valamit faragni egész karácsony estéig, melly napon bevégzik, hogy azon a széken azután az éjféli misén ülve megláthassák az azon helységben létező boszorkányokat. (Illy eset adta magát elő mult karácsonkor Tatán, mint azt e lapok közlék.)
4. Karácson előestéjén van még sok más babona, különösen a leányok részéről, p. o.
a) Ki ne evett volna mézesmákos gubát, vagy legalább ne ismerné? Azon gubát forró vizzel szokás leönteni, hogy megpuhuljon, melly viz azután a gubáról külön edélybe leszüretik, mellyet a házbeli leány félre tesz, és éjféli mise után megmosdik vele, mit letörölni nem szabad, hanem, ugy vizesen lefekszik, mert álmában a jövendőbeli férje fehér kendővel letörli.
b) Éjféli mise alatt ólmot olvaszt a leány, és egy tele tál vizbe kiönti, azután azon kiöntött ólomból magyarázza jövendőbeli férjét, azaz: ha musta forma látszik az ólomban, tehát csizmadia; ha kalapács, kovács vagy lakatos; ha pedig gyalú, asztalos stb. lesz a férje. Nálunk egy kisasszony hegedűt és vonót magyarázott ki az ólomból. Örült-e a czigánynak? nem tudom.
c) Karácson előtti nap vacsorája után, a szemetet, mellyet a ház leánya a szobában összesöpört, kivetni nem szabad, hanem rakáson marad egész éjféli mise alatt, a mise után a leány felszedi kötényébe, és kimegy vele az utcza közepére, és ott lassanként hányja ki kötényéből, mind addig; mig kutyaugatást nem hall, azon ugatásra jól kell neki figyelnie, mert a honnan a hang jön, arra fogja őt vőlegénye elvinni.
d) Éjféli mise előtt tele pohár vizbe egész tojást összetörnek, és az asztal alá teszik, a mise után megnézik, millyen figurává vált a tojásbél, s abból magyarázzák a jövendő hitest a leányok…
e) Ismét éjféli mise alatt elmennek a leányok olly háznak fészerét rázni, melly szalmával van födve. A szalmafödelét kötényökbe (vagyis előkötőjökbe) rázzák meg háromszor, azután megnézik a hulladékot; ha buza szemet találnak, legényhez, ha pedig rozsot, akkor özvegyhez mennek férjhez.
f) Sok házban mielőtt éjféli misére elmennek, annyi hasábfát, a mennyi személy van a háznál, felállitnak. Mindenik hasábnak neve van a házban lakó személyek közől. Midőn pedig visszajönnek, mindenik először a kulcslyukon bekukkant, azután nyitják fel az ajtót, a melly hasábot földre dőlve találnak, azon házi személynek egy év alatt meg kell halnia.
g) Éjféli misére sokan visszájárul öltött ruhában mennek; hogy megláthassák a boszorkányokat. – – Kell-e ennél még több ostobaság?
Pedig még többet is irhatnék a babonáskodásról; de ugy hiszem, ezuttal ez is elég, hogy a józan gondolkozót sajnálatra gerjeszszék azok irányában, kik még illy vakságban tengődnek.”


Babonaságok. - Vasárnapi Ujság 1854-1860

KARÁCSONYI VÁSÁR BUDAPESTEN ANNO 1887

RÉGI MAGYAR KARÁCSONYÜNNEPLÉS

 ELMÚLT SZÁZADOK irtó harczai, véres küzdelmei között, bizony nehéz időket élt a mindenfelől ostromolt magyarság s valójában csoda, hogy annyi zivatarok közt végkép el nem tűnt e haza földjéről, mint annyi más nemzet már előtte. De a karácsony ájtatos éneke mindig átcsengett százados szenvedéseinken is, immár kilencz század óta; s e nép tisztán megőrizte önmaga iránti hitét, bizalmát, szokásaihoz és erkölcseihez való ragaszkodását. Mennyi fájdalom panaszát enyhítette meg a-karácsony éneke, hány biztató remény újult fel évről-évre ez ünnepen!

De szentebb, magasztosabb is volt a karácsony régebben a nemzet gondterhes életében; hiú világi mulatozás ritkán rontotta emelkedett hangulatát; a régi magyar karácsony az evangélium igazi ünnepe volt.
Amint az advent elkövetkezett, a birói székek abbahagyták működésüket legtöbb megyében. Az advent előestéjén indított adóssági keresetek azonban a szepesi városok régi joga szerint kedvezményes időben indított kereseteknek tekintettek, a melyeket tizennégy nap alatt kellett megfizetni. Ennél csak a húshagyót megelőző két héttel indított keresetek bírtak még több kiváltsággal, a melyeknek fizetési határideje három nap volt, a megítélt esküt pedig nyomban le kellett tenni.
Sem törvényes, sem országos szokáson nem alapult ugyan a karácsonyt megelőző négy hétnek ezen általános törvényszüneti sajátossága; de mivel a keresztény egyház kezdettől fogva ünnepi időnek tekintette az adventet: annál fogva a legtöbb megye követte ezt a szokást, vagy legalább is a többi törvényhatóságok eljárásától tette függővé a birói székek összehívását mindaddig, míg a reformáció el nem törülte végkép, mint a pontos és gyors igazságszolgáltatás érdekeivel ellenkezőt.

Történhetett ez idő alatt akármi, a karácsonyi ünnepet megelőző hetek csöndjét nem zavarta meg a birói hatalom megtorló intézkedése. Mintha a Megváltó közeledő léptei neszét figyelte volna néma áhítattal az egész keresztény világ : elcsöndesült minden torzsalkodás; csak a hit és szeretet magasztos ereje uralkodott a lelkeken.
Szigorúan tiltva volt az egész adventen át a tancz is, súlyos büntetés terhe alatt. Még
24 forint bírság volt kiszabva a czéhekre s 12 pálczaütés vagy 12 forint a legényekre és szolganépre. Ugyanannyi pénzbüntetés vagy kétannyi pálczaütés volt a büntetése azoknak is, kik a tilalom ellenére ily mulatságokat és evés-ivásokat elnéztek, vagy házukban megengedtek, s a kiket kártyázáson vagy koczkázáson értek. Csak az úton levőknek vagy betegeknek szolgáltathatott bort a korcsmáros is.
Két héttel karácsony ünnepe előtt, s két héttel utána idegen lábbeli-készítő nem vihette a piaczra a város falain belől czipőit, csizmáit, idegen szabó nem bocsáthatta vásárra posztóját. A polgárság ily módon védelmezte a város benszülött lakóit, hogy az idegen verseny ne rövidítse meg őket tisztes keresetökben.

Karácsony szombatja éjjelén 10 órakor megkondult az első harangszó, melyet 11 órakor követett a város összes harangja, ünnepélyes zúgással hirdetve a szent éj nagy eseményét. Kendes harangozónak hire sem volt még akkor; virgoncz diákgyerekek csimpajkodtak a himbáló harangkötélbe. A ropogó hóban lámpással bukdácsoló alakok dideregve bújtak a rókamálos bundákba, miután otthon gondosan letakarták a tűzhely pattogó parazsát, és úgy mentek az éjféli istentiszteletre, hol a mise alatt körüljárt a persely, melybe bőven hullatta a keresztényi irgalom a jótékonyság filléreit. Zárt sorokban vonultak a templomba a nemes kommunitás és a senatorok is. Elől a nemzetes «furmender» úr és a tekintetes nemes tanács foglalta el tekintélyes arczczal székeit,«mivel hogy Isten ő szent felsége az magistratusokat nevezi világ világosságának». Utánok a czéhek, melyeket egy font viasz büntetés terhe alatt kötelezett a törvény az istentiszteleten való szorgalmas megjelenésre. Komoly buzgóság és mély vallásos hit ömlött el minden arczon ; a fegyelem szigorúsága méltóságossá tette az ájtatos gyülekezet magatartását. Ki és bejáró, későn érkező, vagy szórakozottan ácsorgó híveket nem ismertek e patriarkhális idők. Mikor a pap a szószéken megjelent, mikor a harmadik beharangozás megtörtént, mindenkinek helyén kellett lennie; a későn jövőt ép úgy büntetéssel sújtotta a jámbor megbotránkozás, mint azt, a ki a prédikáczió vége előtt ment ki az Isten házából.
A másnapi istentisztelet alatt is szigorú renddel őrködtek, hogy a vallásos hangulat ünnepélyességét ne zavarja semmi. Utczákon vonuló társzekerek nem törték meg a kegyeletes csendet, sem zsivajgó kofahad lármája. Mészárosok csak a reggeli prédikáczióra való harangozásig tarthatták nyitva székeiket, épúgy a kenyér-, bor-, kalács- és pereczárusok boltjaikat. A korcsmák tartoztak bevonni czégéreiket az istenitisztelet befejezéséig s betegeken és gyermekágyas asszonyokon kivül senkinek sem mérhettek ki bort. Elnémult a zene minden nyilvános és magánhelyen ; a ki hegedűlt, czimbalmozott, kobzolt, lantolt, sípolt háznál vagy korcsmában, «a hegedűt elveszik és a földhöz verik s magát is az kaliczkában teszik", mint a régi rendtartás mondja. Útra kelni sem tartották istenes és keresztényi dolognak az Úr születése hetében.
És a míg a népség örege, ifja, férfia és asszonya a karácsony napjának mély áhítatával ment a szentegyházba, hogy az orgona felzendülő hangjai mellett zsolozsmával dicsérje a «magasság Istenét*: künn a város kapui bezárultak, csikorogva fordult sarkán a nehéz tölgyfa ajtó, mely előtt fegyveres drabantok és polgárok álltak őrt, hogy a hívságos világ minden érintkezésétől megoltalmazzák, a gonosz kapzsiság minden támadásától megvédelmezzék a lakosságot. Mert a kiürült házak néptelensége nem egyszer szolgált jó alkalmul a portyázó török rablóhadak betöréseire ; sok véres karácsonyról regél a harczias múlt idők krónikája, a midőn csavargó zsoldoshadak ünneprontó és szentségtörő merénylettel fosztogatásra használták fel a templomban összegyűlt nép távolléte idejét.
Nem illett a régi keresztények tisztes hagyományaihoz még a ma divatozó Betlehem-járás sem, sőt Kassa városa tanácsa 1617-ben egész megütődéssel tapasztalta, hogy, "karácsony szombatján éjjel mezítelen karddal járnak, farsangolnak, csillaggal járnak, sőt még az asszonyi állatok is éjjel farsangolnak férfiúi ruhába öltözvén, mely dologért — teszi hozzá a följegyzés — Úr Istennek haragja száll reánk, ha elszenvedjük". Ugyanezért a tanács keményen meghagyta a birónak, hogy a czirkálókkal vigyáztasson reájok s elfogatván, érdemök szerint büntesse őket.
Pár évvel utóbb még élesebben elitélte «az farsangosok szöges lámpással való járását, melyet csillagnak neveznek s melylyel — úgymond — «ez időn is igen bátorságosan majmoskodtanakx. Érdekesen adja aztán okát az ily mulatságok eltiltásának. «Mivel penig mi édes Idvezítőnknek születését nevetségre, játékra és részegségre fordítják, mostantul fogva ennekutána soha ne legyen. Az ki cselekszi, Istentül várja haragját fejére ...»
Máskép áll a dolog a karácsonyfákkal. A karácsonyfákra nézve egy általánosan elterjedt vélemény azt tartja, hogy csak e században honosúltak meg nálunk is, német szokás alapján. Ez azonban nyilvánvalólag csak tévedés lehet, mert már Nagybánya városának egy 1633-iki statútumából látjuk, hogy eltiltotta a tilalmas erdő vágatását még a bírónak is, s e város jobbágyainak tette feladatává, hogy «a karácson fáját az Tarmezeiből» hordathassák. Úgy kell lenni tehát, hogy a karácsonyfát ismerték — legalább eredetileg német lakosságú — városainkban már a XVII. században is; utóbb talán kiveszett egy időre e szokás s csak később támadt fel újra idegen, Németországból eredt hatás alatt.
A régi erkölcsi és vallási felfogás minden ridegsége mellett sem hiányzott tehát hajdani karácsonyi ünneplésünkből a melegebb szín, a kedélyesebb bensőség. Vagyonosabb, előkelőbb körökben fényesebben, zajosabb külsőségekkel is ünnepeltek. A fiatal Nádasdy Ferencz például 1568-ból Bécsből nagy örömmel írja, hogy az udvar a karácsonyt többek közt egy mythologiai pásztorjelenet előadásával is akarta ünnepelni, melyben a császár fiai «sok főembör gyermekin" kívül őt is felszólították, hogy szerepet vállaljon, s nevelő mestere engedélyével, egy istenasszony szerepét osztották neki, mely czélból sürgetőleg fordult anyjához, hogy küldjön neki jelmezéhez «két dolmánra, egy subára és egy fölső ruhára való aranygombokat", továbbá * fegyverderekat, kézijat, tegzét, aranylánczot". De a szegényebb néposztály is kivette részét a karácsony örömeiből. Voltak helyek, a hol régi szokás szerint ingyen kalendáriumokat osztottak ki a polgárság közt, s voltak, a hol bő lakomában részeltették a diákságot és szegény népet.

Körmöczbányán még az orgonistának és templomi karvezetőnek is tyúkot, sajtot, borjúhúst, stb. osztottak ki az ünnepi szent misén való közreműködésükért.
így zeng föl a távol századok életéből is a karácsony öröme, megelégedése. Megfogyatlanul, friss bájában újul föl évről-évre ma is, hogy tanúságot tegyen a népek nagy össze-tartozandóságáról, a múló idők örök érzelmeiről, melyeknek el nem homályosuló varázsa ragyog le a karácsonyfa hervadatlan üde zöldjéről,

V. S.szignó
Forrás:
Vasárnapi Ujság 1898 dec 15

TABÁNI KISKERTEK ANNO

Néhány éve sok szó esik nálunk a kertekről és a kertstilusokról. Beszélünk a geometriai kertről és az újkori díszítéséről, a természetes vagy angol kertstilusokról, a műépítészeti stilus ősi és újkori alakulásairól és e közben megfeledkezünk a kisemberek pusztuló kiskertjéről, a kertek egyik ősi típusáról, a mely az idők folyamán szinte önállóan alakult ki és fejlődött, részben a falun, részben a városban. Mind a két helyen megvan a kisember kertjének a maga eredetisége, önálló alakulása és növényzete. A kisember kertjének önálló típusában bizonyos törekvést látunk a részarányosságra,- - a szabályosságra — a nélkül azonban, hogy a művészi összhangra ez a törekvés számot tarthatna. E törekvés abból a meggyőződésből ered, hogy a kertben rendnek kell lenni. Ez eredményezi a növények elhelyezését az egyenes és a körvonal határai között, tekintet nélkül a növények természetére. Ezektől nem követelnek egyebet, minthogy tartósak, szinte elpusztíthatatlanok legyenek. Ehhez járul a szin és az illat. A színekben az élénk, erőteljes, tiszta színek a jellemzők, a melyek nagy csomókban, foltokban lépnek föl a virágon, az illatban pedig az erős, átható vagy fűszeres illat a kedvelt.

   A virág- vagy növényalak mellékes. A finom kecses alak szinte ki van zárva, ha csak á monda, rege, babona vagy a hit nem ruházta föl valami misztikus jelleggel. Ezek szerint  alakul a növényzet a kisemberek kertjében, úgy a városban, mint a falun. Ez jellemzi Budapest egyik legrégibb városrészének, a pusztulásra szánt Tabánnak kis kertjeit, a melyekből egy kis jellemző tipussorozatot mutatunk
be, megmentve ily módon a régi Budapest egyik eredetiségét.
Az ősi eredeti növényeken kívül az újkori kertészet növényeiből alig jutott valami, csupán ott módosult és keveredett, a hol közvetlenül érintkezett az újabb építkezések folytán a modern kultúrával. Ez a néhány példa azátmenet az ősi eredetiből a modern kultúra terére. A kis, alig néhány négyzetméter kertecskók
eredeti növényzete hozzá alkalmazkodik a Tabán hegyes-halmos, zeg-zugos helyi
viszonyaihoz. A hársfa, a bodza, - - itt-ott százados példányokban, -— az akácz, a galagonya, a juhar, a vadgesztenye, a szil, a fűz, a fagyai, néhol az olajfa, azután a labdarózsa, az orgona és a rózsa. Elmaradhatatlan egyegy ősi gyümölcsfa.

Százados savanyúfái, vagy törökszeder, három-négy méter kerülettel; a
körte, az alma és a birs. A tabáni kertek egyik sz.ép, jellemző cserjéje az örökzöld japáni evonymus, a melyből egyik-másik kiskertben rendkívül nagy példányok díszlenek, részben fedetlenül állván ki a telet, részben takarás által megvédve a kemény fagyok ellen. Megvan e kiskertek különleges fölfutó és kúszó növényzete is : mint a nemes szőlő, az iszalagbércze, az örökzöld borostyán, a kuszórózsa
és a kékvirágos örökzöld. Az illatos, fűszerező, meg gyógynövények sem hiányozhatnak e kis kertecskékből, legalább egy tőnek kell lenni belőlük. A bazsalikom nélkülözhetetlen; de ott találjuk az izsópot is, a rozmaringot, az illatos rezedát, a zsályát és az erős szagú mentát. A díszítő növények és virágok közül első helyen áll természetesen a muskátli, égő piros színeivel, azután jönnek sorban a pünkösdi rózsa, a sárga viola, a szegfű, az égő szerelem, a Kossuth-hajnalka, a mályvarózsa, a sarkantyúka, a napraforgó, a nefelejts, a fehérliliom, a szentáhítat lilioma, a császárkorona, a varázserejű fülfű a bogárhátú házikók tetején, a pulykamóreg, az oleander, a gránátfa avagy pomagránát, mint a régi magyar kertek egyik neves írója, Lippai János mondja. A Tabán kipusztuló kiskertjeinek van
ezeken kívül még néhány jellegzetes növénye a pozsgás vastaglevelű növények csoportjából: kaktuszok, a melyek festői módon illeszkednek bele a hepe-hupás hegyoldalba szinte bevésett kis kertecske keretébe. Csaknem mindegyikben látni egy-két gömbkaktuszt, kígyó meg fáklyakaktuszt. A sokat és hálásan virító
nagyvirágú  leveles kaktusz • - Phyllokaktus Ackermanini - - nagy példányai, meg a százéves aloé (Agave Americana) kis és óriás példányai csaknem minden egyes tabáni kertecske jellemző sajátja.

Föltaláljuk e kiskertekben, vagy a kicsiny házacskák ablakaiban a tengeri hagymát és az elpusztíthatatlan örökzöld leve¬
lesnövényt, az Aspidistrát. Mindezek a növények a specziális helyi viszonyokhoz alkalmazva, minden szabály és rendszer nélkül vannak elhelyezve a térnek lehető legnagyobb mértékű kihasználásával. Sokszor alig másfél vagy két négyzetméter az udvar kertecskéje, gyakran egy méternél sem nagyobb, de azért ott díszlik benne egy sor növény, vagy egy cserje, egy magányos fa, vagy néhány cserép
virág, vagy egy százados fa foglalja el az egész~kis udvart, hatalmas ágaival befedve az apró házat és udvart

 K. A.

Forrás :VASÁRNAPI ÚJSÁG 1909 JÚNIUS 27

GELLÉRTHEGY ANNO 1908

 A HÉTRŐL c. rovat anno 1908 november 15.-én

 Ez a nyesett oldalú orom mostanában kiválóan érdekes lett, mert a Gellérthegy a terjedő Budapestnek legújabb hódítása. Még pedig a valóságos Budapesté, a melynek az utczái nemcsak a térképen meg a szabályozási terveken vannak meg. A Gellérthegyet, amióta a czitadellát sikerült halálra ítélni, nagy energiával ostromolta meg a város terjeszkedése és a gyönyörű új házak, tornyos villák egész erdeje nőtt köves lejtőin, úgy hogy telekké kellett avatni a sziklahegy egész felületét. Ennél az átváltozásnál meglepőbb az, hogy — csak most következett el. 

A város már régóta nőtt, nyúlt, terjeszkedett sok kilométernyi távolságokba. Az ereje a határvonalon kívül is egész sereg telepet hozott létre.
A Gellérthegy azonban, itt a város szivében, szinte ősi állapotban maradt néhány törpe viskóval bozótos oldalán egészen a legújabb időkig. Talán az volt az oka, hogy egy kellemetlen emlékű erődítvény állt a tetején, talán az, hogy ez a város nem szeret hegyre mászni, a valóság mindenesetre az, hogy a fejlődés hullámai a legújabb korig körülfolyták ugyan, de el nem borították. Csak néhány esztendeje tart fölfelé is az áradat és ez az új irány a többek között egy nem egészen kellemetes fölfedezést is produkált. Azt lehetett volna hinni, hogy odafönt a lejtő magános magasságában szelid és primitív erkölcsök uralkodnak: a modernség még nem forgatta ki a lelkeket. Nos, ebben meglehetősen csalódtunk. Kiderült, hogy az apró viskókban igen fejlett, sőt túlfejlett üzleti szellem és spekulatív érzék lakik. A szabályozás ezeknek a viskóknak az eltávolítását, lebontását kívánja, de a törekvésben váratlan akadályra bukkant.

A dísztelen, omlatag falu viskók tulajdonosai, a mint megtudták, hogy a közérdeknek szüksége van az ő ingatlanaikra, egyszerre olyan horribilis árakat követeltek a putrikért, mintha vert ezüstből lenne a faluk és aranytáblákkal borítva a tetejük. Az alkalomnak ez a kapzsi kihasználása a modern Budapest egyik, nem díszes jellemvonása, a gellérthegyi viakók tehát, ebből a szempontból igazán fölötte modern képet mutatnak. Egy okkal több, hogy — ne sajnáljuk az elpusztulásukat, amely immár a bírósági becslés és kisajátítás segedelmével fog megtörténni. 

Forrás:Vasárnapi Újság 1908 nov.15
            Foto: Balogh Rudolf

A TABÁN

A Vasárnapi Újság anno 1909 siratja a Tabán bontásának megkezdését:

A TABÁN.

      Kisebb tépázások után,melyek festői tollazatától azért egészen mégsem tudták megfosztani, a főváros tanácsa most földrengésszerű apparátussal megy neki a Tabánnak. Eddig csak csipkedte. Egyszer kimetszett belőle egy keskenyebb húsdarabot. Ez még nem ártott a Tabánnak túlságosan. Aztán, mint mikor a beteg embernek a fogát húzzák vagy a fájós tagjait operálják, Tabán gyöngyeiből leüttetett egy-egy különösebb darabot a szabályosság elve érdekében. A Tabán azért megmaradt nagyjában az ő régi, kedves, külÖnös és furcsa mivoltában. 

    
   Mindannak, a mi szabályszerű, csökönyös tagadásával, keresztülkasul, össze-vissza és rapszodikus rendetlenségben kanyarogtak az ő ódonságot kiáltó utczái 

és ezekben az utczákban olyan házak, melyek semmiféle sablont nem ismertek. A pesti kőrengetegekből idetévedt utas úgy járt ebben festői labirintusban, mint a meseország kalandozója. Romantikát, antikvitást vagy ahogy a pesti költők mondják, levendula illatot kellett éreznie minden lépésére és a tabáni svábok, a kik persze semmit sem éreztek ezekből a fellengző impressziókból, a pesti ember kedvezéséből ezalatt szépen vagyonosodtak, gazdagodtak s vendéglőikben a romantikát ke¬ reső kirándulóknak olyan idegenforgalmi árakat szabtak, hogy méltóvá tették magukat a legkiválóbb uzsoraczégek elismerésére. Mert hiába nevezik hivatalosan ráczvárosnak a főváros eme területét, a ráczokból egy templomon, néhány egyházi emberen és a várost jelölő rácz vagyis szerb 

szón, Tabán-on kívül nem maradt más hírmondó semmi sem. Valamikor nagy életcsaták dúlhattak az itt élő törzsökös szerbség és a beözönlő svábok között. 
  A háborút nem ágyúkkal, puskákkal és kardokkal vívták, hanem veszedelmesebb fegyverekkel. Szorgalommal, szivóssággal, telekkönyvi be- és kitáblázásokkal. És ebben a csatában a magyar virtus sokféle tulajdonságával jeleskedő szerb faj a rövidebbet húzta. Holott nagyon jól értett az emberfejek levágásához, háborús, katonás fajzat volt ő is és a viadalokban megállotta jól a helyét. De olyan idő következett nemsokára, különösen a törököknek Budavárából való kiűzetése után, mikor a hatalmi felsőbbség biztosításának eszközei módosultak. A mit azelőtt és egy darabig még ezután is, a személyes bátorság kiválóságával , vakmerőséggel, vagy fegyveres készséggel vivtak ki, a békés idők beálltával pótolni kellett ügyességgel, ravaszsággal, szívós munkával, kitartással és számítással. S ebben a bonyolult feltételű csatában a budai rácz elvesztette az ütközeteket a svábbal szemben. Tabánban már évtizedek óta a sváb elem jutott túlsúlyra, az egykori rácz élet viszont annyira kiapadt, hogy ittlétét és virágzását kulturemlékei nyomán kell nyomozás tárgyává tenni. Ilyen mindjárt maga a név, melyről a fővárosnak ezt a részét ma is ismerik : Tabán. Mi ez?Micsoda vonatkozása van a szerbekkel vagy az ebben a városrészben végbement élettel? II. Endre oklevelei között, melyeket Fejér György közölt az ő Codex Diplomaticus-ában, találunk kettőt, hol ilyen utalások vannak: «Tabenra mons ad Budám.» Továbbá egy 1212-ből való oklevélben: «... ét inde ascendit ad médium montis, qui dicitur Tebenra (alias Tabenra),» a következő szintén ezen évből valóban pedig ezt:«... ét inde ascendit ad médium montis Tabcnra. Ez a Taben(ra) hegy Buda és a héwizek között létezett volna, de hogy a mai Tabánra vonatkozik-e vagy másra, ki tudja. Nyelvészek nem döntötték el, historikusok nem tisztázták, geográfusok pedig az egykori elnevezéseknek megfelelő mai nomenklatúrát nem állapították meg.

     A Tabán magyarázatához más nyomok ígérnek valószínűbb eredményeket, mi tehát ezen a nyomon indulunk. A szerb nyelvben Tabán valaminek az alját, talpát jelenti, pél¬ dául a czipő vagy csizma alját és annak is azt a nyerges részét, mely a talptól a sarokig terjed. Esküt ugyan nem mernénk tenni erre a magyarázatra, de nagyon valószínűnek látszik, hogy a Tabán elnevezés hegi/alja, esetleg váralja értelemmel birt s ez adta igazi jelentését. A magyar nyelvforgalomban ez a városrész állandóan kétféle elnevezéssel élt. Egyidejűleg Eáczvárosnak és Tabánnak nevezték és az irodalmi emlékezések között is ezt a kétféle megjelölést találjuk. A tizenhetedik század közepén már erős rácz kolónia volt és a tizennyolczadik elején egyik-másik nevezetességével a pesti krónikások figyelmét is felkeltette. A ráczvárosi sörház és a ráczvárosi kávéház a tizennyolczadik század első éveiben olyan nevezetességek voltak, melyekről Gaal György «Furkáts Tamás levelein czímű humorisztikus újságjában több ízben megemlékezik. A tabáni kiválóságok között pedig az irodalom emlékezik meg Vitkovics Mihályról és Virág Benedekről 
       Mind a ketten itt laktak, Virág egykori lakóháza ma is megvan az Árpád utcza 10 szám alatt. Ennek az emeletén élt évtizedeken át az a kiváló jámbor lélek, ki¬nek földi sanyarúságait egyedül azok a lelkiek enyhítették, melyekkel tüzesítette és vigasztalta magát a múlt századeleji kopár és sivatagszerű kulturátlanságban. 1810-ben a Tabánt hatalmas tűzvész dúlta és majdnem egészen elpusztította. Egy régi emeletes ház rácsos terraszának a felirata ma is őrzi ennek a nagy tűzvésznek az emlékét. Nagyobb események még csak a szabadságharcz alkalmával vonultak el a Tabán fölött. A Gellérthegyről, melynek aljában hegyes-völgyes talajon meglapult, egy-egy osztrák ágyú mindig pislantott rá egyik szemével, ha netalán rendetlenkedni akarna. De nem tette. Békésen viselte magát s a szerint, hogy a vár a Hentzi vagy a Görgei kezében volt, a többségi-párt nézeteivel azonosította magát. Ekkor már éltek okos németek benne nagy számmal, a kik nagy piano és langzam modorban a tabáni politikát úgy vezették, hogy a lakosságra lehetőleg minél kevesebb konfliktus háramoljon. Az Attilla-körút építésekor a főváros egy ízben már sével a Tabán gyomrába, de ezt az operácziót szerencsésen kiheverte. Lapályos része fejlődött szépen és gyorsan. Hátán a villamosok egész tömege iramlik a Hűvösvölgy és Zugliget felé, de a dombos és hegyes részeken húzódó utczák érdekesnél érdekesebb házaikkal változatlanul maradtak évtizedeken át. Elképzelhetetlenül sajátságos építkezés tette aztán festőivé és érdekessé az emelkedettebb pontokon egybe zsúfolt házakat. Törvényszerűséget vagy szabályosságot egyiknél sem lehet  tapasztalni. A talaj viszonyai szerint épült itt egy ház a másik hátán. Állandó azonban bennök a virágnak és a fának patriarkális kultusza. Talán egyetlen olyan ház sincs, még a legszegényebb fajták között sem, mely legalább a virágdíszt nélkülözné, de viszont egy sincs olyan, a melynek építkezése modoránál fogva valami ódonos kuriozitása ne volna. 

   Még a törökös építkezés nyomait is lehet találni például a Hadnagy- és Kör-ntcza sarkán levő házon, mely olyanszerű, mint azok a rodostói török épületek, melyeket fotográfiák után ismerünk. Egy-két ilyen törökös vonatkozásra mutató házon kívül a törökvilág emlékeinek más hírmondói a fákon kívül itt már alig vannak. Ezek között is csak kettő olyan, melyről egészen biztosan meg lehet méretei után állapítani, hogy gyökereit három-négyszázad előtt, talán valamely jámbor török rokonunk bocsátotta a föld alá. Eperfa mind a kettő, egyik a Kör-utcza 17. számú ház udvarán,nyolcz-kilencz, a törzsből kinyúló vastag ággal, melyek az egész udvart betöltik. A másik törökvilágbeli eperfa a Kőműves-utcza 11. számú ház udvarán látható. Az Aranykakas-utczában az egykori Három nyúl kaszárnya ócska falai tűnnek elő. Valamikor az utczát is így 
nevezték s ettől kapta a nevét a kaszárnya, mely elköltözött ugyan rég innen, de a neve azért ma is megmaradt. 

A Hadnagy-utcza 35. szám alatt úgynevezett földszintes-emeletes házat látunk. Mi lehet vájjon ez? Tabáni építkezés, mire csak Tabánban vannak más példák. Magas ház, mely emeletesnek indult, de aztán úgy látszik meggondolta   építője a dolgot. Miért csináljon ő emeletet? És ha már emeletet nem csinál, mi szükség van egyáltalában ablakokra is? Elég lesz neki kettő, egy az egyik sarkon, másik a felvezető utczába kiütő sarokra. Olyan, mintha hátat akarna fordítani az egész pesti világnak. De az udvar felé annál több ablaka van. A befelé való építkezési stílus itt már követelte az ablakokat. Van olyan ház is, (Hadnagy-utcza 14.) biedermayeres fajta, mely felerészben emeletes, felerészben földszintes, aztán olyan is, melynek ablakfölötti fülkéjében a ház védszentjének szobra van kitéve (Orbán-u. 7.). Aztán ha jól körülnéz az ember, lát más furcsaságokat is. Házak, melyeknek a tetőzete is egészen a földet éri. Ezek a leghitelesebb dokumentumai annak a sok bontásnak, töltésnek és ásásnak, melyek a nagyobb utczák mentén végbementek. S miközben közelükben paloták emelkedtek, azalatt ők a földbe sülyedtek. A Fehérsas - utcza 4. szám alatt az egykori hires «mély pincze>> ,hajóslegényeknek és halászoknak hires csárdája volt, fent a magasságban pedig egy bemeszelt falból kiütköző felírás bizonyítja, hogy itt volt a hires Alpekker Antal-féle vendéglő, az első halászlé csárdája Budának, hova írók és művészek jártak leggyakrabban. Az udvart egy gesztenyafa díszíti, a mi ezen a vidéken ritkaság. 

        Egész lekerülve az Ybl Miklós-térre (7. sz. a.) a Döbrentei-utczába, két érdekes empire stilű ház jelenti a tehetősebb tabániak egykori jó ízlését. Különösen a Döbrentei-utcza 15. szám alatt levő kétemeletes ház érdekes tiszta stílusával, faldíszül alkalmazott figuráival és két hivatalos jelzésével, melyeknek egyike az 1838-iki, másika az 1795-iki árvíz magasságát mutatja. Ez az utcza egyelőre nem fog bontás alá kerülni, mert már korábban szabályozták, de az Attilla-körút torkába eső  Vig déli vasutastól  végig az Árok-utczán, továbbá a balra (pesti irányból) oldalt eső zeg-zugos, kanyargós, egymás fölött húzódó utczák az új építkezéseknek mind áldozatául esnek. A főváros tanácsa ezt az öreg városrészt immár sommásan elintézi. Nem egyes házak lebontásával, ócskaságok kiczifrázásával, hanem az összességnek lehengerelésével. Tabán többé egyszerűen nem lesz. S épen azért, mert a főváros halaszthatatlan kiirtását határozta el, jól tenné, nagyon is jól tenné, a lehengerelés előtt a Fővárosi Múzeum számára hozzáértő nűvészszel a régi Tabánt rekonstruálná. Másutt is így cselekszik ezt, ahol törődnek a fővárosok hagyományaival.

Zuboly.

Forrás: Vasárnapi Újság 1909 július 18
             Bányai Elemér =Zuboly