FÖLFELÉ MEGY A BORBAN A GYÖNGY.......

Vörösmarty veretes verssorai a fröccsöt örökítik meg .



Fölfelé megy borban a gyöngy;
Jól teszi.
Tőle senki e jogát el
Nem veszi.
Törjön is mind ég felé az
Ami gyöngy;
Hadd maradjon gyáva földön
A göröngy. 

Vörösmarty.Fóti dal (részlet)

Jedlik Ányost,a tudóst  elsősorban az érdekelte,hogyan lehet lehetőleg olcsón nagy mennyiségben pezsdítő italt , szikvizet előállítani és három év kísérletezés után meg is oldotta ezt a problémát. Nem csak  tudós társainak, de a fóti Öreg hegyen baráti körének is bemutatta találmányát a vegyi úton előállított szénsavas vizet , amely saját állítása szerint-és mennyire igaza volt-önmagában is frissít , bor hozzáadása nélkül. 


Találmányának leírását és rajzát 1830-ban meg is jelentette a Baumgartner és Ettingshausen bécsi egyetemi tanárok által szerkesztett Zeitschrift für Physik und Mathematik című folyóiratban. Készülékét 1831-ben és 1840-ben tökéletesítette, s 1841-től Pesten nagyban is előállított szódavizet. 1843-ig ő, utána unokatestvére, Szabó Alajos vezette a 3-5 munkást foglalkoztató kis üzemet, 1852-ben megszűnt a vállalkozás.

A fejlesztett, tökéletesített készüléken előállított mesterséges ásványvizet 1841 őszén (szeptember 5-9.) mutatta be Pesten a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók második nagygyűlésén. Előadásában 3 módon nevezi: "mesterséges szénsavas víz", "mesterségesen készült savanyú víz", "pezsgő víz".
Kóstolásul elegendő mennyiséget készített, s megkínálta vele tudóstársait.

Kétféle ásványvizet mutatott be, tehát választék is volt. Az egyik egyszerűbb: vízből és szénsavból állt. A fogyasztás módjára is tanácsot adott: "azon csípőssége, melyet a pezsgő borban kedvelünk, nagyon kielégíthető, pohárba töltvén szüntelen szénsavbuborékot hány, míg a szénsav nagyobb része el nem röpül; legjobb tehát a poharat azonnal, hogy megtöltetett, ki is üríteni, különben a víz sokat vesztene kellemes csípősségéből". Költői stílusú tájékoztatás!
Ezt a változatot a bornemisszáknak ajánlotta, s nem a bor hígítására  a következőképpen: "Érdemes lehet ezen pezsgő víz azon személyekre nézve, kik borral nem élvén, szomjúságuk oltásakor az említett pezsgői csípősséget éldelni kívánnák".

A másik csípős víz ásványi anyagokat is tartalmazott, ui. ezek a szénsav egy részét megkötik. A roitsihez (írja rojtsinek is, de nevezték rohitschnek is) hasonlítja. A roitsi természetesen szénsavas, glaubersós ásványvíz volt. Nevét lelőhelyéről (Rohitsch, Rogatec stíriai település, ma Szlovénia) kapta. Használatára Jedlik a következő tanácsot adja: ha bor vagy citromlé hozzá töltetik kellemes csípősségűvé válik.

A szódavíz (másként szikvíz, a köznyelvben szóda is), nyomás alatt lévő szénsavas ital. Szikvíznek (szódavíznek) csak olyan terméket szabad nevezni, amely szifonfejes palackba, vagy szifonfejes felvezető szárral ellátott szikvizes ballonba van töltve.
A szódavíz nagy nyomáson (4-6 atmoszféra) szén-dioxiddal telített tisztított vastalanított ivóvíz, amelynek Magyarországon való gyártását Jedlik Ányos dolgozta ki. Kezdetben a szódavizet szikvízgyártó kisiparosok állították elő és üvegpalackokban árulták. A 20. század második felében megjelentek a fémből készült palackok (szifonok), amelyekben a szén-dioxidot és a nyomást a rászerelhető patron tartalma adja. A rászerelés során a patronból nyomás alatt átáramlik a szén-dioxid és összekeveredik a vízzel.
A 20. század végén a szikvízgyártó kisiparosok átálltak a műanyag palackban tárolható szódavíz árusítására.
A szódavizet tehát nem Jedlik találta fel, azonban a szódavízgyártás, a gyakorlati alkalmazás terén övé az elsőség: 



De az igazi élvezet a borral vegyített szénsavas nedű, vagy ahogy akkortájt a  reformkor közepén mondották, a spriccer. Az újdonság egyöntetű sikert aratott,mindenki boldogan és élvezettel kóstolta, egyedül Vörsmarty ingatta a fejét:

Spriccel, izlelgette -fröccsen ,szétfröccsen -legyen inkább fröccs a neve- mondta ki a szót a" Fóti dal " költője

És a fröccs elindult a kísérletezés útján megtalálni önmagát.

"S a magyar, mikor feltalálta ezt a csodálatos bölcs és óvatos vegyüléket, mely elég tömény ahhoz, hogy sarkalja a borozgató férfi képzelőerejét, s ugyanakkor eléggé szelídített, hogy ne ártson a nemesebb szerveknek, mély élettapasztalatról tett tanúbizonyságot." (Márai Sándor)

"Végelgyengülés határán erölködő lovak húztak vaspántos kerekű, csörgő, rohadt nehéz stráfkocsikat. Az állatok állapota?– Hát verik őket, mint szódás a lovát. A kocsin rekeszekben szódás üvegek, üresek meg telik, a kocsis üvöltött: - Szódááááát! Szóóóóódáááát vegyenek! Az emberek meg lejöttek a bérházakból, egy forint tízért cseréltek egy üveggel, a módosabbja egyszerre tízet is – szifon sehol, fröccsöt, hosszúlépést, házmestert meg mégiscsak inni kell!" Nem igaz?   És ennek szegény szódáslovak itták meg hajdan a levét  

1927-ben már pöfögő teherautók terítették a szódásládákat

Sokféle fröccs létezik, valamennyi fajta jellegzetessége bor és szóda meghatározott aránya .A témát leszűkítve szorítkozzunk bor és víz megfelelő arányára , kerülve az olyan tévelygéseket  minta Tisza fröccs(bor és pezsgő keveréke), matrózfröccs (sör és rum), vagy a postásfröccs( dupla feketekávé rummal ,Újházy fröccs: bor és uborkalé keveréke)

A leggyakoribb fröccstípusok a kis- és a nagyfröccs. A kisfröccsöt (vagy másnéven kisfüttyöt)  1 dl bor ás 1 dl szóda elegyítéséből kapjuk, míg a nagyfröccs 2 dl borból és 1 dl szódavízből áll, ez utóbbit pedig rövidlépés néven is emlegetik. A hagyományos házmesterhez 3 dl bort kell összekeverni 2 dl szódavízzel, a nagyházmester 4 dl bor és 1 dl szóda háziasításából, míg a kisházmester 4 dl szódából és 1 dl borból áll. A jó munkához nem árt a kitartás és a jó hangulat, a fröccs legalábbis ez utóbbiban biztosan segít. A kőművesek pedig előszeretettel éltek a lehetőséggel, így született meg a kőműves fröccs, ahol 25 dl bort kevernek össze 5 dl szódával (bízzunk benne, hogy ez nem egy ember adagja). A viceházmester 2 dl bor és 3 dl szóda elegye. A leggyakoribb fröccstípusok a kis- és a nagyfröccs. A kisfröccsöt (vagy másnéven kisfüttyöt)  1 dl bor ás 1 dl szóda elegyítéséből kapjuk, míg a nagyfröccs 2 dl borból és 1 dl szódavízből áll, ez utóbbit pedig rövidlépés néven is emlegetik. A hagyományos házmesterhez 3 dl bort kell összekeverni 2 dl szódavízzel, a nagyházmester 4 dl bor és 1 dl szóda háziasításából, míg a kisházmester 4 dl szódából és 1 dl borból áll. A jó munkához nem árt a kitartás és a jó hangulat, a fröccs legalábbis ez utóbbiban biztosan segít.

A szóda nem csak ivásra jó, amint  ezt ezen a képeslapon is megszemlélhetjük

Félédes vagy édes borból nem lehet fröccsöt készíteni. Jobban mondva lehet ,de az olyan is . Nem teljesít olyan alapvető követelményeket -mint pl. a szomjúság oltasa. Ezért kerüljük.

Jedlik Ányos nem azért dolgozta ki a nagyüzemi technológiát,hogy mi kései utódok téves rögeszmék rabjaként nagyívű és zseniális gondolatát eltorzítsuk. Ellenkezőleg. Tömegek élvezeti forrásaként lebegett előtte a fröccs, kellemes nyáresti kvaterkázások, baráti eszmecserék kellékeként és legtöbbnyire ma is ez a cél.
Apropó, nyár és fröccs. Hallgassuk meg mit mond erről Váncsa István

Kisfröccsöt vagy hosszúlépést kérünk a lecsó után, így a dehidratációnak fittyet hányhatunk, víz- és ionháztartásunk rendben, vérnyomásunk stabil, szívünk úgy ver, mint a svájci óra.
„Nyári ételhez nyilvánvalóan nyári italt, ilyen pedig mindjárt kettő is van, a sör és a fröccs. Hogy ki melyiket választja, az egyéni preferenciák kérdése csupán. Mértékadó magyar gondolkodók mindenesetre akként szoktak nyilatkozni, hogy a könnyebb paprikás ételekhez (harcsa-, ponty- és gombapaprikás, lecsó és ilyenek) kadarka illik, még inkább kadarka siller, a lecsóhoz pedig a fentebb írtak szerint kadarka sillerből való fröccs dukál.

Kérdés persze, hogy amennyiben a bor csakugyan jó - hál' istennek príma kadarka sillerek kaphatók egy ideje –, akkor mért adunk hozzá vizet. Ha viszont nem elég jó, mért nem inkább valami jobbat választunk. A föntebbi aggály annyira jogosult, hogy ezen az úton nem is lehet továbbhaladni, a leghelyesebb, ha kezdjük az egészet elölről.


Nyaranta tudvalevőleg sok folyadékot kell fogyasztanunk, ellenkező esetben kiszáradunk, a víz- és ionhiány pedig vérnyomáseséshez, agyműködési és szívritmuszavarokhoz, tachycardiához vezet, később eszméletvesztés vagy sokkos állapot következik, aztán lehet is megrendelni a temetést. Tehát vizet, vizet, vizet. Viszont az ember nem teve, ezért aztán szívesebben issza a vizet, ha bor is van benne. Vagyis a kérdés nem az, hogy spricceljünk-e vizet a borba, hanem az, hogy adjunk-e a vízhez bort (fele-fele arányban mondjuk), erre a kérdésre pedig minden józanul gondolkodó ember csakis igennel válaszolhat. Kisfröccsöt vagy hosszúlépést kérünk a lecsó után, így a dehidratációnak fittyet hányhatunk, víz- és ionháztartásunk rendben, vérnyomásunk stabil, szívünk úgy ver, mint a svájci óra. Ami az agyműködésünket illeti, az ennyire jó sohase volt, így aztán rendelünk még egy fröccsöt, biztosítandó, hogy így is marad.”

Krúdy Gyula mint mindenben ,fröccsben is maradandót alkotott.Az ő receptje 9 deci bor és 1 deci szódavíz .Szerinte ez a vegyítési arány megnevetteti  a bort. Ki lehet próbálni ,csak óvatosan, a bor nehogy röhögőgörcsöt kapjon. Ellentéte a 9 deci szóda 1 deci bor. Ezt sóher-fröccsnek hívják. Ebbe ne merüljünk bele,-se bornak se fröccsnek nem alkalmatos- amellett közgazdasági mellékíze is van, gondoljunk csak az 1930-as évek világgazdsági válságára.

Váncsa Istvánnak, _élf,.mnbvxcúőpozutrö98346aki esküszik  a kadarkára ,mint kíváló fröccsalapanyagra és összetevőre, igaza lehet. 

A minap egy fafaragó művész barátommal, aki a Kadarka Kör szüreti ünnepélyein minden évben  egy bíbor kaftánban zseniális átéléssel alakítja az idős Jókai Mórt, az író hajdani villájának összes termeiben és szőlőskertjében -ellátogattunk  a szóda forrásához, Deák László mesterhez a ferencvárosi Márton utcába

 Boszorkánykonyhájában  kisebb megszakítással 1922 óta készül a fröccs másik alkotórésze, az igazi  szikvíz. Igen, a szóda készítés művészete nem egy egyszerű tevékenység . A vizet szűrni kell, dúsítani majd a megszelídített, élvezhetővé varázsolt, pezsgős gyöngyözésű italt palackokba,ballonokba kell tölteni 

Az udvaron szállításra váró frissen töltött műanyag
 ballonok 

Deák úr a palackjait,maga tervezi, gyártja forgalmazza, exportra is . (lásd fröccspakknál)Mindez azonban nem elegendő.A terméket el is kell tudni adni.   

a karikaturista ötlete: Vámpír szóda (Dluhopolszky László)

 Bár a Deák féle szódavíznek nem kell cégér , a majd száz éves tevékenység a legjobb reklám; a tulajdonos nem áll meg a fejlesztésben. Számtalan palack típus megtervezése után a dolog lényegéhez nyúlt-feltalálta a fröccs-pakkot . 

                                    az a bizonyos fröccspakk

Egy üveg jóféle bor egy palack szóda, mindez együtt ízléses csomagolásban, akár ajándékként is tökéletes választás..
 Zseniális ötlet, igazi kuriózum egy olyan világban, ahol az éttermekből a szóda az étlapról kitiltatott, helyette ismeretlen eredetű és összetételű ásványvizet szolgálnak fel a pincér rosszalló tekintetétől kísérve, ha már a kedves vendég az étterem forgalmának  növelése helyett eléggé el nem ítélhető módon a bor felhígítását választja .
     Hol vannak már azok a békebeli szép napok, amikor egy tabáni asztaltársaság anno 1910 telt szódásüvegek és sashegyi  vörösbor mellett múlatta magát a szőlőlugassal futtatott verandák hűvösében?

    Mi ebben a patinás  üzemben  megkóstolhattuk az igazi hamisítatlan FRÖCCSÖT ,csupa nagybetűvel, mert hogy egy igazi szikvizes arra is gondol , -legyen  amit hígítson- palackos kiszerelésben kitűnő bort is árul a modern töltő és palackozó soron előállított szódájához-

                                    Készül a szódavíz


         


 Felerészben a bólyi Kovács-pince kadárkája-felerészben a Deák-féle szódavíz-olyan, fölöttébb pompás ital, mely megnyugtatólag hat a mai rohanó élet által megrongált idegeinkre, egyenesbe hozza vérnyomásinkat.és kedélyállapotunkat is megfelelően stabilizálja.. 

A tulajdonos nem csak a jövőre, a múltra is gondol 

  Ízelitő a gyüjteményből

Szifon-fejek

Szódásüveg gyűjteménye  kiállításért kiált. Remélhetőleg ez a terve is testet ölt a közeljövőben.

                              szódateszt kadarkával az igazi

Egészségünkre!




Források: Aqanova kft
                spriccer.hu
               You tube

FELEJTHETETLENÓL FRISSÍTŐ FRÖCCSÖK

(budai szódavíz- és gondolat-buborékokkal)

Nemes Tamás írása

A felújított mûemlékeket és vadonatúj buszokat elrondító graffitik, a legújabb épületek falán céltalanul harsogó lila fények, az eldobott cigarettacsikkek, sörösdobozok, reklámzacskók szennyétôl egyre nehezebben élhetô városunkban is elég néhány megállónyit villamosozni, hogy felüdülhessünk Buda csendesebb zugaiban, óbudai utcácskák mélyén, a hegyvidék zöldjében meghúzódó vendéglôk „kerthelyiség – gesztenyefa – kockás abrosz – délutáni fröccs” hangulatának élményétôl.¬

Egy langyos nyári este ismerôsömmel fröccsöt rendeltünk kedvenc kelenföldi kisvendéglômben. A pincér, az általam épp kedvesen meglepô gesztusaiért szeretett és tisztelt Attila úr fordult egyet, és mindkettônk elé két-két fröccsöt tett az asztalra a következô megjegyzéssel: ¬
– Egész nap talpaltam, már nagyon fáj a lábam. Nem fogom minden fröccsüket egyenként kihozni, úgyis többet fognak inni! ¬
Természetesen igaza lett. Merthogy fröccs mellett jókat lehet beszélgetni.
Akár magáról a fröccsről is, ahogy az idén hetvenöt éve örökre eltávozott Krúdy Gyula morfondírozott hajdanán budai törzsvendéglôjében, Márai Sándorral poharazgatva 

– …mi teszi azt, hogy van egy deci bor és vízzel kisfröccs, van két deci bor és vízzel nagyfröccs, van három deci bor és vízzel ez a házmester?… de aztán már a félliter bor jön, négy deci bort senki sem rendel, nincs is pohár, nincs is üveg hozzá, minek hagyják ki a négy decit?… Babonából? ¬

A nagy mesemondó nem érhette meg, de azóta már ilyen is van: ez a „háziúr”. A nagyfröccs fordítottja, az egy deci bor és két deci víz házasításával készülô hosszúlépés viszont azért nem szerepelt a felsorolásában, mert azt gyógyvíznek gúnyolta. ¬
A budai vendéglők, kiskocsmák népszerûsége a miénket megelőző századfordulón, a Pest és Buda közötti közlekedést radikálisan megkönnyítő Duna-hidak, de még inkább az azokon áthaladó villamosvonalak megépülését követően növekedett meg rohamosan a pestiek körében.

 Klasszikus örökség

Mikszáth Kálmán igencsak találóan fogalmazta meg, hogy miért is igazi felüdülés átruccanni az állandóan nyüzsgő Pestrôl a Duna másik partjára: „...mert igaz, hogy a pesti rész a gazdag, a pompás, de a budai rész a kedves. Pestnek jövője van, Budának múltja. … Általában lehetetlen Budára át nem menni, kivált nyári estéken, mikor fák alatt szeret az ember vacsorálni. Pestnek fényes, virágzó üzletei vannak, Budának vidám, kedélyes kocsmái.”¬
Krúdy Gyula szerint a pestiek ennél sokkal romantikusabb okból szeretik Budát:
 „Amíg a pesti ember szerelmes, száz eset közül kilencven esetben Budát keresi föl szerelmi életének helyes lebonyolításához. Buda a pesti szerelmesek búvóhelye. ¬¬Az ottani kis cukrászdák, apró, furcsa kávéházak, rejtett kocsmák halaikkal és görbe-gurba utcák ócska házaikkal, úgy látszik, mind atyafiságot tartanak a szerelemmel. A budai korzó gesztenyefái alatt hány dermedt szív dobogott már melegen, és a padokon leülni szerelmes szívvel és a hölggyel, bizony nem utolsó mulatság.”

Jöttek bizony mindig is a túlpartiak jóféle halászlére, majorannás libapecsenyére, paprikás csirkére, cseresznyés és káposztás rétesre, sramli-, rác tambura- meg cigányzenére. Mindezekre remekül csúszott a vegyészi beavatkozásoktól mentes kadarka, csak úgy tisztán, vagy éppen fröccsben. A mi jó kis – vagy akár nagy – fröccsünk pedig azon kívül, hogy az emésztést is nagyban segíti, magában, üdítônek is az egyik legjobb ital – a mai napig az.



A fröccskészítéshez használt jóféle vörösbor ráadásul bizonyítottan egészséges, mivel számos olyan összetevője van, amelyek előnyös hatást gyakorolnak szervezetünkre, fontos lehet a szerepük különösen a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében: a testünkben lerakódott rossz koleszterint hígító rezveratrol, a vérnyomásra kedvezôően ható polifenol, valamint az antioxidáns flavonoidok.
Fröccs készítésére a szódavíz a legalkalmasabb, mert a semleges ízű, mesterséges szénsavas víz – ellentétben a különbözô ásványi anyagaiknak köszönhetően más és más ízű természetes ásványvizekkel – nem zavarja meg a bor saját ízét.
Márai egyik írásában errôl így vélekedett:

 „Mert a szódavíz nem ásványvíz, ezt jegyezzük meg jól. A szóda már a civilizáció, ez igaz, de nemzedékek és évszázadokfortélya kellett hozzá, míg a magyar megtanulta és feltalálta a fröccsöt, ami a hosszú élet titka. … S a magyar, mikor feltalálta ezt a csodálatos, bölcs és óvatos vegyüléket, mely elég tömény ahhoz, hogy sarkallja a borozgató férfi képzelőerejét, s ugyanakkor eléggé szelidített, hogy ne ártson a nemesebb szerveknek, mély élettapasztalatról tett bizonyságot. Mert minden ásványvíz gyászos dolog, elrontja a bor jellemét, de a szikvíztől a badacsonyi, vagy egri fehér illata nem változik, s a fröccs óvatos-okos keverési aránya, hála az évszázados gyakorlatnak, megóvja a magyart mindenféle kilengéstől.”

Wagner, Werner és Schleicher urak Első Budai Szódavíz Gyára Schreil

Győző,az Alnecker vendéglő kocsmárosának háta mögött

Arra viszont vigyázzunk, nehogy gyorsan fröccsentsük a borba a szódát, mert akkor „kiugrik” a buborék, és „meghal” a víz. A fröccs akkor igazán ropogós, erős és üdítô, ha lassan engedjük a pohárba az optimális esetben négy-hat fokos szikvizet.

A paptanár utat tör

Az ám, de vajon a számos budai kocsma honnan szerezte be a klasszikus idôkben a spriccer különféle változataihoz a kis- és nagyfröccshöz, hosszúlépéshez és viceházmesterhez az ásványvízzel érdemben semmiképp sem helyettesíthető, manapság már „Garantáltan Hagyományos és Különleges Termékként” bejegyzett, sőt hungarikumként tisztelt szódavizet?
A hetvenöt éve értelmetlenül lebontott Tabán egyik legnépszerűbb vendéglője, az Albecker söntését megörökítő fényképen a korcsmáros mögött látható plakát elárulja, hogy azt bizony – hiába, a név kötelez: szódavizet a Vízivárosból – a Kacsa utcából szállította a megbeszélt időben Wagner, Werner és Schleicher urak Első Budai Szódavíz Gyára.
Hogy első? Lehet, Budán az. Jóval korábbi időket idéz a születéstörténet. A legenda szerint a Fáy András fóti pincéjében többek társaságában vendégeskedő Jedlik Ányost az ösztönözte a mesterséges savanyúvíz elôállítására, hogy a társaság egy másik jeles tagja, Vörösmarty Mihály gyenge gyomra miatt nem lelte örömét a savanykás borban. A leginkább a dinamó feltalálójaként elhíresült Jedlik Ányos valójában győri bencés gimnáziumi fizikatanárként talált rá a mesterséges szénsavas savanyúvíz készítéséről Genfben még 1789-ben született leírásra. Győr környékén nem volt ásványvízforrás, minden bizonnyal ez indította arra, hogy kikísérletezze a gyártás technikáját.
Az 1831. nyarán Magyarországon végigsöprő nagy kolerajárvány idején felismerte, hogy a szódavíz savanyú kémhatása révén nem adta tovább a járványt, ugyanakkor enyhülést, megkönnyebbülést hozott a szenvedőknek.
Egyik előadásán a következő szavakkal kommentálta a „mesterséges szénsavas víz” áldásos hatását:

„Érdemes lehet ezen pezső víz azon személyekre nézve, kik borral nem élvén, szomjuságuk oltásakor az említett pezsgôi csípősséget éldelni kívánnák. Talán azon betegségekben sem lenne czéliránytalan ital, mellyekben a szénsav által történendő izgatás a belső részekre jótékonyan hat. Mondhatom volt alkalmam cholera idejében némelly ismerőseim közül tapasztalni, mennyire epedtek ezen ital után, s nem keveset enyhítettek kínzó állapotukon, midôn az orvos engedelmébül vele élhettek. Illy neme a savanyú vizeknek természetben nem találtatik: mert a szénsavval egyesült víz többféle ásványos részekkel érintésben lévén, azokbul kisebb vagy nagyobb mennyiségben mindenkor valamit magába vesz.”

Szikvízkészítô üzemét 1842-ben indította be Pesten négy munkással, de egy évvel késôbb át is adta unokaöccsének, hogy ô maga továbbra is tudományos munkájával foglalkozhasson.
A bárhol könnyen és olcsón előállítható szódavízre pedig volt igény bőven, hiszen a Kárpát-medencében és a körülötte magasodó hegységekben számos helyen fakadó ásványvizet – savanyúvizet, borvizet, csevicét – az 1800-as évek közepén egyrészt még nem tudták olyan jól lezárva szállítani, hogy az ne büdösödött volna meg, és ne ment volna el belőle a buborék, másrészt a gyenge infrastruktúra miatt nagyobb távolságokra igencsak körülményes és költséges volt az áru fuvarozása.

Budán 1867-ben létesült az első szikvízüzem: az előbb említett Első Budai Szódavíz Gyár. A céget alapító Frum István gyógyszerész helyére 25 évvel később lépett új tulajdonosként Werner Adolf. Az 1870-es években a Millacher L(ajos) és Wagner cég a Kacsa utca 29-ben gyártott szódavizet. Schleicher József 1894-ben néhány házzal arrébb, a 19-es szám alatt palackozott szikvizet. Wagner, Werner és Schleicher üzemeinek 1898-ban bekövetkezett egyesítését követően az új cég vitte tovább az Első Budai Szódavíz Gyár elnevezést.

A hőbörgő víztől a krachedliig

A Kacsa utca a 19. század utolsó negyedében vonzotta az iparosokat: itt létesült 1878-ban Ganz Ábrahám első– később a Lövôház utcában nagyüzemmé fejlődött – villamossági mûhelye, mint ahogy 1890-ben már a Kacsa utca 17. szám alatt működött az itáliai Trecentoból Budára települt Pietro Del Medico által negyven évvel korábban a közeli Bécsi kapu utcában alapított Első Magyar Szalámi Gyár is.
Ezek az évtizedek jelentik a Gründerzeit nagy időszakát, amikor a fôvárosban a többi között jónéhány olyan gyár is születik, amelyek ma már hétköznapi, de akkoriban a választékot jelentősen bôvítô, kiváló minőségű enni- és innivalókat kínáltak a rohamosan gyarapodó lakosság számára. A Del Medico család már említett üzeme, a Piazzoni, a Dozzi és a Herz szalámigyárak, a Stühmer csokoládégyár, a Gerbeaud csokoládébonbon üzem, a Törley pezsgôgyár, a sört nagyüzemi technológiával előállító Dreher és Haggenmacher gyárak mellett méltán sorolhatók ide a lakossági fogyasztás színvonalának emelésében szintén jelentős szerepet betöltő szikvízüzemek is.
A szódásüvegeken domborodó feliratok büszkén hirdették, hogy számos sörfőzde termékpalettáján is szerepelt a – dédapáink szóhasználata szerint – „hőbörgô víz”. Tisztán és fröccsben is a mindennapok elengedhetetlen itala lett.
Kissrác koromban a nyári vakáció idején jópárszor rendesen megszomjaztunk, amikor haverommal a rekkenő hôségben kibicikliztünk a városszéli bányatóhoz. A közeli kocsmában az ott leginkább a fröccs készítéséhez, számunkra viszont „életmentô” frissítőként szolgáló jéghideg szódát mi persze bor nélkül ittuk. Elsősorban életkorunk miatt, no meg azért is, mert csak erre volt pénzünk – 20 fillér.
Évekkel később, a múlt század hetvenes éveiben egy perzselően forró júliusi délután külföldi vendégeimmel a Vár megtekintése után a Tabánba lesétálva bukkantunk rá az Attila úton a Mátra kisvendéglőre. A galuskával körített, ízletes szafttal tálalt mátrai aprópecsenye mellé, de leginkább a nyári hőség miatt mohó élvezettel hörpöltük a ház italkülönlegességét: jeges mustfröccsöt! Az talán természetes, hogy holland barátaim hazájában ismeretlen volt ez a véleményem szerint minden más üdítőitalnál összehasonlíthatatlanul jobb ízű, ráadásul csakis egészséges alapanyagokból, mesterséges színezékek, ízjavítók és tartósítószerek nélkül készült ital. Szinte fizikailag fáj, hogy többé én sem találkoztam ezzel a pompás üdítôitallal egyetlen általam meglátogatott vendéglőben sem.
A szódavíz kétségtelenül hozzájárult nemzeti gasztronómiánk gazdagításához, hiszen magyar recept szerint a palacsinta tésztája is csak akkor igazán jó, ha készítésekor egy kissé felspricceljük. S az sem meglepő, hogy ennek a csemegének sokak szerint a legjobb kísérője az alkoholmentes magyar fröccs: a szódavízzel jól elkevert málnaszörp.
A múlt század elején felszolgált frissítő a mai márkás üdítôitalok presztízsével ért fel, ha abba Gessler Siegfried egykori kőbányai gyárában, ezüst üstben főzött valódi málnaszörp került. Közben a szikvízgyártók kifejlesztették a krachedlinek nevezett, különleges golyózáras üveget, aminek köszönhetôen széles körben válhattak népszerűvé a málna- és citromízű szénsavas üdítők.
A minden ízesítés nélkül, „tisztán” is élvezetes szódavíz pedig a Kárpát-medencében oly gazdagon fakadó ásványvizek könnyebb szállítását jóval megelőzve tette lehetővé a buborékos víz otthoni fogyasztásának kényelmes élvezetét. Igaz, hogy a patronos szifonok megjelenésével egy újabb örök konfliktusforrás is megszületett: ki menjen ki a konyhába szódát csinálni?
Pedig további jó oka is van, hogy mindig kéznél legyen: személyes tapasztalataim szerint a ruhára, terítőre spriccelt szódavíz dörzsölés nélkül kiveszi a vörösbor-, eper- és málnafoltokat! l

2008 október

Nemes Tamás

Forrás:baudapestfolyóirat/archívum/2008 október

Fozók: Sebestyén László