BÉKESSÉG ÓHAJTÁS 2012 DECEMBER 1

TABÁN TÁRSASÁG  2012 DECEMBER 1

   Templom napsütésben 2012 december 1.

A Tabán Múzeum 2012 szeptember elsejei bezárása óta most ült össze először a Tabán Társaság . A tabáni templomban megtartott Békesség –óhajtás szentmise után ,-melyet Hegyi Balázs atya celebrált, kiemelve Ybl munkásságát, testületileg vonultunk át a csődeljárás alatt lévő Rác fürdő-hotel komplexumba, mely az immár hontalanná lett egyesületnek volt szíves helyet adni,(köszönet érte a Rác Nosztalgia kft-nek) hogy az alábbi napirendi pontok alapján ülést tarthasson:


Ünnepi szentmise

                                M E G H Í V Ó

A Tabán Társaság Egyesület és az Ybl Miklós Egyesület
Tisztelettel meghívja Önt és kedves családját  2012. december 1.-én szombaton- a
                     „BÉKESSÉG-ÓHAJTÁS- 2012”
adventi rendezvényére
10.00
Szentmise a Tabáni Szent Katalin templomban
11. 00
„Ybl Miklós a Tabánban”
Konferencia a Rácz fürdő előadótermében
(Budapest,I.Hadnagy u.8-10.)
Előadók:
Dévényi Tamás építész
A Rácz fürdő újjáépítése
Potzner Ferenc építész
Az újjászülető Várbazár
Szmodits Júlia
A Mester és az Ybl Egyesület
Ulrich Zsuzsa
Beszámoló a Marlowban tett látogatásról
Jankóné Pajor Ildikó
A Tabán Társaság Egyesület jövő évi tervei- javaslatok

A konferencia anyagát a Tabáni Füzetek 10. számában adjuk közre


A hallgatóság

A helyszín meglehetősen lehangoló volt és nem csak azért, mert egy kész ötcsillagos-tervezését tekintve európa hírű- szálloda fürdő együttes több mint két éve nem tudja megnyitni kapuit a főpolgármester - kontra többségi tulajdonosok közötti anyagi vita miatt, de azért is, mert egy fűtetlen, világítás és mellékhelyiség használat nélküli előtérben kellett a tanácskozást megtartani (az ELMŰ nem kapcsolta vissza a villanyt) Ennek ellenére nagyon sokan voltak kíváncsiak az összejövetelre, nem utolsósorban a Tabán Múzeum bezárását körbelengő híresztelések miatt. 
A társaság elnöke hangsúlyozta, vége az eddigi kényelmes egyesületi életnek, alkalmazkodni kell a jelen mostoha körülményeihez. A Bem6 igazgatója felajánlotta , hogy bármikor mehetünk oda a rendezvényeinkkel, de a téma miatt, meg azért is , hogy ez a Tabán és nem a Bem rakpart, ezt választottuk. 

Alkalmazkodva az új helyzethez: nagyobb rendezvényeket a már (remélhetőleg) működő Rác fürdő számtalan gyönyörű termében , vagy a Sziklatemplom Szent István termében ( Bátor Botond Pálos rendfőnök felajánlása a Tabán Társaságnak) vagy a Bem6 ban tarthatunk, míg a kisebb összejöveteleket egy közeli tabáni kocsmában ( Gösser vagy Szarvas) fogjuk megtartani.


     
                     Dévényi Tamás előadása

A két neves építész tervező projektoros vetítés nélkül is színvonalasan összefoglalva tájékoztatta az egybegyűlteket a Várbazár felújításáról, részletesen kitérve a spontán felmerült – a Rác fürdő sorsát érintő –kérdésekre is. Sajnos, a tervező, miután ceruzáját letette, nem ura többé alkotásának, a megvalósulást a mindenkori anyagi helyzet, beruházói akarat és politikai szándék is erősen befolyásolja. Fura helyzetként került szóba, hogy állagmegóvás szempontjából az ötvenes évektől idáig elhanyagolt várkerti épületeket és kültéri létesítményeket most egy év alatt kellene rohamtempóban újjávarázsolni. Bővebbet az
                           yblbicentenárium.hu
honlapon lehet a témáról olvasni. Ybl Miklós méltatása a Tabáni Füzetek közeljövőben megjelenő 10. számában kerül megvalósításra. Mostoha körülmények között megtartott előadásukat a hallgatóság lelkes tapssal honorálta. 

     Beszámolót hallgatott meg a társaság Ulrich Zsuzsa Marlowe –ban tett látogatásáról (Tabáni Hajós Egylet).Marlowba a Tabán Társaság részéről Ulrich Zsuzsa titkár és Tóth Józsefné utaztak- ahol előkészítő tárgyalásokat folytattak a Marlow evezős klubbal és megszervezték a Szilágyi gimnázium két diákjának látogatását- akiket a Kézfogás testvérvárosi egyesület Marlow-i egyesülete hívott meg és térítette minden kiadásukat.A "Tabáni Regatta és Fesztivál 2013" szervezés alatt van- nemzetközi evezősverseny és kulturális fesztivál - szeptember közepén.


Vecsey András tabáni önkormányzati képviselő,

 akinek szívügye a Tabán Múzeum, némi vigaszhírt hozott az egybe gyűlteknek, szerinte körvonalazódni látszik egy megoldás, ez ügyben tevékenykedik. Vecsey András a következő tabáni programról adott tájékoztatást:

A felújítás alatt álló Virág Benedek ház kapuit egy délutánra, a harmadik alkalommal megrendezendő Tabáni Karácsony program lebonyolítására kinyitjuk. A karácsonyfánk alá várjuk az I. kerületi nagycsaládosok részére /ahogy az elmúlt két évben is/ a szépen becsomagolt játékokat, könyveket, ajándékokat, ruhaneműt vagy háztartási gépeket. December 15-én, szombaton 2 és 6 óra között fogyaszthatunk forralt bor, teát, ehetünk kakaós kalácsot és mészes puszedlit. 1/2 5 -kor átmegyünk a nemrég megnyílt Magyar Mese Múzeumba /Döbrentei utca 15. / és megnézzük a Nyárs utcai óvodások karácsonyi műsorát. Utána tombola, melynek fődíja egy 2 személyre szóló vacsora. A belépés ingyenes. Mindenkit szeretettel várunk.

Zárszóként Jankóné Pajor Ildikó elnök jelen helyzetben még nagyobb összetartást és a jövő évi programok megvalósításához segítséget kérve a tagoktól, mindenkinek kellemes ádventet és boldog karácsonyi ünnepeket kívánt minden jelenlévőnek

kassius

VIRÁG BENEDEK:BÉKESSÉG ÓHAJTÁS-ADVENTKOR

Virág Benedek

Békesség-óhajtás    

1801.

Pax optima rerum,
Quas homini novisse datum est: 
Pax una triumphis
Innumeris potior!*

Szállj le felséges palotád egéből
Béke! mennyeknek koronás leánya!
Szállj le s Európánk mezején jelenj meg
  Már valahára!
A vadon Mársnak dühödött kezéből
Üsd ki dárdáját: raboló vitézit
Puszta honnyoknak telekére vissza-
  Menni parancsold.
Ily soká tartó viadal piaccán
A szeléd lelkek fene tigrisekké
Válnak, elszokván az igaz, s az érző
  Emberi szívtől.
A dühösséggel keresett dicsőség
Vesszen el, Músám szabadon kiáltja:
A borostyánág, ha vereslik, undok
  Címer előttem –
Szállj le! s vígasztald meg az árvaságot
Béke, mennyeknek koronás leánya!
Hajh! sok országok szava kér, jelenj meg
  Már valahára.

YBL MIKLÓS

YBL MIKLÓS MÉLTATÁSA A VASÁRNAPI ÚJSÁGBAN

 1879 DECEMBER 21

IME egy ember, a ki még él s már is a legtöbb emlékköve van a ma­gyar hazában. Exegit monumenta, maga emelte emlékoszlopait, a főváros
és az ország annyi monumentális épülete születvén meg az ő agyában s az ő keze által nyervén alakot. Művész, a szó valódi értelmében, ki alkot és teremt s a legmaradandóbb anyagba öltözteti, a mit kigondol. Sokoldalú teremtő ereje, nemes Ízlése, roppant munkaképessége előtt tisztelettél hajolnak meg — nagy szó ! — még szaktársai is, s a ki közelebbről ismeri, megszereti benne a nagy előnyökkel biró, de azokkal visszaélni nem akaró, tetteiben nemes és mindenek fölött szerény embert. Már külső megjelenése rokonszenves, de egyszersmind imponáló. Hatalmas, majdnem athletai alak, oly arczczal és fejalakzattal, mely a művészek prototypjeül is beillenék. Szemei, beható tekintete elárulják szelleme folytonos működését, s hallgatása — mindig eszméket, gondolatot rejt, mely gondolatoknak kifejezője azonban nem a szó, hanem — a rajzón. Ha mindazt, a mit Ybl Miklós jót, helyest, czélszerüt s a közügy érdekében hasznosat gondol s a mit kisebb, bizalmasabb, szaktársi körben közölni is szokott, ha mindazt nagyobb közönség előtt is és a kellő szavak hangzatos ruhájába öltözötten tudná elmondani, ha mindazt, amit elmondania kellene, le lehetne rajzol­nia : erős meggyőződésünk, hogy középitkezéseink terén igen igen sok nem ugy történt volna, mint a hogy történt és semmi nagyobb fontosságú dolog nem történnék az ő véleménye ellenére. De ez nem adatott neki.

     Az, a mit ő mondani szokott: ,,a mig megmagyarázom, addig megcsinálom,"
egyrészről jellemzi az ő tetterejét, de másrészről nagy baj, hogy ne mondjuk
szerencsétlenség, mindannyiunkra nézve, a mi, nagy szavakat követelő, úgynevezett prókátor-viszonyaink között, a mikor a tett és a lényeg is a legtöbbször csak ugy bir igazán érvényesülni, ha az illető be tudja azt göngyölni a nagy szavak, a frázisok felhő-burkába! Ybl semmi nyelven sem lesz soha szónok, mert teljes életében a tett embere volt; de hogy mennyire magyarán, sőt zamatosán beszél anyanyelvén, arról mindenki meggyőződhetik, a kinek vele érintkeznie alkalma volt vagy van. A magyar mérnök- és építész egylet ez évi közgyűlését követő közebédet — természetesen  számos pohárköszöntés fűszerezte; poharat emelt ott hivatott és hivatatlan, cask Ybl, az egylet másod-alelnöke, hallgatott, daczára annak, hogy nem egy „halljuk" hangzott feléje. Ebéd után a társaság hajóra szállt s Ercsényig utazott a Duna szabályozási munkákat megtekintendő.
   Alig hogy a hajó megindult, a budai várkerti építetek irányába érve, fölkiáltott valaki — ha jói emlékszünk, épen Hieronymi, az egylet első alelnöke volt — rámutatva a ragyogó pompában tündöklő királyi építményre: ,,hm az Ybl toasztja!" S a sikerült ötletet lelkesedett sokszoros „éljen" követte, mely jelenet másodszor a vámháznál, aztán a ferenczvárosi gyönyörű, idomzatos templom irányában s végül Ercsény alatt az Eiáriis emlékére állított szobor előtt  ismétlődött. Szavát ritkán lehet venni, de keze-nyomat ott találjuk mindenütt, a merre tekintünk. Csak kisérjen el a szíves olvasó a nemzeti múzeum környékére — Budapestnek ezen (a sugárút leszámításával) talán legmodernebb részébe, s ha kérdjük : ki volt e paloták, e pompás épületmüvek mestere, ki építette az ideiglenes országházat, — ki a gr. Degenfeld-, ki a gr. Fcsftt/V/í-palotát, a nemz. lovardát, a gr. Károlyi
Alajos-féle palotát, a gr. Pálfyné, a Bókayféle pompás lakóházakat, a takarékpénztári nagyszerű bérházat (a volt „Ké t pisztoly" helyén), a Geist, Both és ismét ltoth-féle szép épületeket s kissé tovább a körút északibb részén az Unger-íéle bérházat? — Ybl, Ybl és ismét Ybl.
    Mennyi munka, mily végtelenül sokoldalú működés s közöttük milyen sikerek!
De ezzel még koránt sincs kimerítve az Ybl gyakorlati működésének ismerte­
tése. Müveinek még oly rövid méltatása és jellemzése is kötetet adna, s azért meg kell elégednünk azoknak csupán fölsoro­lásával, habár  félünk, hogy még a száraz névsor is nagyon hiányos marad. Az Ybl művészi termékenységének eredményei a már emlitetteken kivül Budapesten: a budai takarékpénztári épület (az első modern faragott-kő homlokzat a magyar fővárosban), a pesti takarékpénztári épület (a reáliskolautcza sarkán), az akadémia palotája (a melynek létesítésében neki szintén lényeges része volt), az akadémia bérháza, a Ganz-féle dunaparti ház (a melynek vasszerkezetű udvarhomlokzata szintén első volt e nemben nálunk, s a melynek sokáig jártak csudájára Budapest lakosai, sőt az idegenek is), a gr. Széchenyi Béla-iéle budai nagyúri palota, valamint a dr. Balassa országúti bérháza stb., stb. Ha hozzávetjük ezekhez a margitszigeti összes épületeket s azon két óriási művészi föladatot, a melyeknek megoldásán a mester most dolgozik: a lipótvárosi bazilika és a sugárúti operaház nagyszabású terve­zeteit : képét kapjuk — legalább nagyjából — annak is, hogy mit tett a mi Ybl-ünk — a főváros emelkedésének érdekében ! Ha pedig körültekintünk az országban s a legkülönbözőbb vidékeken, s ott is mindenütt az ő működésének egy-egy szerényebb vagy hatalmasabb méretű, de min­dig hozzá méltó idomzattal bíró emlékét találjuk: ugy valóban bámulnunk kell a fölött, hogy mint végezhetett ennyit és igy valaki, a ki ma még csak hatvanöt éves s bámulnunk kell, hogy az, a ki mindezt végezte, daczára ennek ma is oly teljes mértékben munkaképes s szellemileg és testileg  ma is oly rugékony, mint bármelyike az erőteljesebb fiataloknak.
      Ott van mindenekelőtt  Fóth. A Fóthi templom nemcsak egyike, sőt — a művészeti érték szempontjából is — bátran állithatjuk legelseje az ország hasonló modern épitményeinek, hanem mond­hatni, hogy — id. gr. Károlyi István műszeretete, müértehne ésmaeczenási bőkezűsége folytán — a modern épitőművészeti működés gyakorlata is innen datálható.
E n n e k is Ybl a mestere, valamint ő fejezte be a gr. Károlyi György csurgói kastélyát, átépítette a nagy-Károlyi templomot, ő épi tette a hódmezö-vásárhetyi templomot, majd átépítette a högyészi, tótmegyeri és surányi,
a lengyeltóti és marczuli kastélyokat. Ekkor került a sor a várpalotai kastélyra s a kecskeméti református templomra s a gr. Szapáryné irsai kápolnájára, míg legújabban a gr. Wenckheim Frigyes ó-kigyósi gyönyörű kastélyának nagyszerű konczepcziójával szerzett magának e téren is ujabb babé­
rokat. Hogy ennyi s ily végtelenül sokoldalú működés közben nem sikerülhetett minden ugy, a hogyan a mester maga sajá t magának kétségtelenül legszigorúbb birája — kívánta, az természetes; de bi­zonyos más oldalról, hogy sikerült nagyon sok oly mértékben, hogy e sikerek bár egyetlenét dicsőségéül számithatná bárki is, és bizonyos mindenekfölött: hogy Ybl megtett annyit, a mennyit a művészet és építészeti fejlődésünk érdekében, a fenforgott szerfölött nehéz hazai művészeti viszonyok közt tennie lehetett, s hogy ő nagyobb  joggal  követelheti hazai építésze­tünk terén nemcsak a mester, hanem az úttörő czimót is, mint bárki más, mert első volt, a  k i oly téren, a mely addig, mond­hatni, csaknem teljesen parlagon hevert, tenni mert és tenni birt!  . . . Ybl Miklós született 1814-ben SzékesFehérvárott, hol atyja kereskedő vala.
      Elemi és gymnáziumi tanulmányait szülővárosában végezte; 1825-ben  B é c s b e  került, a honnan, a műegyetemi s akadémiai tanulmányokat bevégezve, Budára jött, s kísérletet tett az akkori orsz. építészeti igazgatóságnál alkalmazást nyerni. Ez azonban az ő és a hazai építészet végtelen szerencséjére, nem sikerült. Valóban, szinte megdöbbentő a gondolat, hogy e roppant tehetség és óriási munkaképesség mily könnyen elcsenevészhetett volna a „ b u r e a u " senyvesztő hatalmában, ha akkori . „hivatal-keresése" véletlenül sikerül, s önkénytelenül eszébe juttatja az embernek, hogy hány jóravaló tehetséget, hány szebb jövőt érdemlő fiatal technikust öl meg szellemileg a bureaukratizmus fojtó légköre, a kik a helyett, hogy megküzdve az élet és gyakorlat kezdet-nehézségeivel, czélszerübbnek találják
a „bizonyos " kényelmes párnáin megnyugodni, beállani a forma napszámosai közé.

Yblt szerették az istenek; nem kapott hivatalt, kénytelen volt szembeszállni és
megküzdeni a gyakorlati élet nehézségeivel, s ennek köszöni, hogy Ybl lett belőle, ennek köszönheti a  h a z a : hogy Ybl-je van ! Gyakorlati működését 1832-ben mini kőműves-inas kezdte a Pollák Mihály, akkori legjobb hirü pesti építőmester vezetése alatt, kiről  ma is a hála és elismerés meg­ható hangján emlékezik. „Pollák — igy nyilatkozott Ybl nem egyszer — kitűnő építész volt, alapos ismerője a régi formáknak, működésében mindig a tiszta,
klasszikái alakok körében mozgott, s a mit nála láttam és tőle  t a n u l t a m: az megmaradt nekem egész életemre! " 1835-ben— meghívás folytán — Prágába költözött, ahol, Koch Henrik cs. kir. bécsi építész utasításai szerint, négy év alatt fölépítette a herczeg Kinsky-féle palotát. 1839—40 ben tanulmányokat tett Münchenben és Olaszországban, és 1841 ben került vissza ismét Pestre, s ettől kezdve 1846-ig már önállólag működött a-Pollák Ágost építész társaságában. Ez időszakra esnek művei közül: a fóthi kastély egy részének berendezése s a kaplonyi templom és kripta építése. 1846-tól 1851-ig Fóthon lakott és építette a híres templomot, de ezen munkáját megelőzőleg még egyszer Olaszországba utazott, különleges tanulmányok végett. 1851-ben telepedett meg véglegesen Pesten s ekkor kezdte azon bámulatot  keltő s valóban az ö erejét igénylő működést, a melynek eredményeit műveinek fönti sorozata csak hézagosan mutatja.
Meg kell még említenünk, hogy habár a szónak nem épen mestere, azért
tettel és tanácscsal folytonosan tevékeny részt vett és vesz a közügyek azon részének intézésében, a mely az ő szakmáját érinti. Mint a fővárosi képviselő-testület tagja fáradhatlanul közreműködik a műszaki bizottságokban, a közmunkatanácsban, s különösen mint a magyar mérnök és építész-egylet müépitészeti szakosztályának elnöke oly valóban áldásos eredményű működést folytat, a melyre rajta kivül — ez idők szerint — senki sem volna ké­pes. Az ő neve az a kapocs, mely a szét­húzódó elemeket összetartja, a szétzülléstől megóvja, s a törekvéseket a helyes mederbe terelni képes. „A mi öregünk" nézeteibe mindenki belenyugszik, jóakaratában senki sem kétkedik s kimondott akaratának senki sem szegül ellent! Adja Isten, hogy még soká bírhassa őt a haza, s hogy megkezdett nagy müveit befejezetten hagyhassa az utókorra.

Ney Béla

MI LESZ VELED, VÁRBAZÁR?

              

OLVASÓINK KÜLDTÉK

Borzsák Attila olvasónk jóvoltából láthatjuk ezt a képet, melyet Lurja László a 20. század elejének neves grafikusa készített a legismertebb és legromantikusabb tabáni utca egyik legfestőbb szegletéről. Szemben  a Holdvilág utca, jobbra a legtöbbet festett tabáni ház a 14.szám kapuja látszik, balra vezet az út az Ács utca felé.

MÁS IS ÉSZREVETTE:ÚJRA BONTJÁK A TABÁNT?

Kiadó a Tabáni Terasz
(Vinkó József)

Egykor Tabakhane névvel illették, ami azt jelentette: Tímár-telep. Ez a név rövidült Tabánra.

    Nevezték Rácvárosnak is a betelepült rácok után. Bohém körökben csak magyar Montmartre-nak hívták, hiszen a két világháború között sehol nem lehetett úgy elmerülni a mámorban, mint ebben a Vár-, Gellért- és Nap-hegy közé ékelődött városrészben, a macskaköves görbe utcák, füstös, alacsony viskók romantikus világában. "A külföldi - írta Gundel Imre - joggal gondolhatta, hogy magyar barátja megbolondult, hogy ilyen obskurus helyre hozza." De aztán minden megvilágosodott. Aki sült libát akart, Godl asszonyhoz ment a Nap-hegy lejtőjére, esetleg a Víg Sereskocsishoz a hajdani Öntő utcába, ahol negyed libát kapott 45 krajcárér. Aki ürmösborban abált potykára vágyott, annak a Burgzsandár fogadóban volt a helye (a mai Attila utcában). A legjobb halászlét Albeckernél főzték, itt ücsörgött az árnyas fák alatt Ujházy Ede. A Bagyik vendéglő a kispörköltről, a Három 7-es a töltött káposztáról volt híres. Mindenütt mérték a kőkancsókba ledugaszolt plicer-wirmet, ami habzóborhoz hasonlított, és aki nagyon berúgott, azt a legendás Rudi bácsi (a Lámpás Rudi) kísérte ki a Döbrentei térig, kezében petróleumlámpással.

A Mélypince volt a leghíresebb kocsma. Krúdy és Bródy mellett ez volt a törzshelye báró Fejérváry Géza hadügyminiszternek, számos képviselőnek, hírlapírónak, s az idős Kálnay Lászlónak is, aki hajnalban a pikolóval küldette el vezércikkeit a Budapesti Hírlapnak. Őt nevezte Krúdy a "Tabán pajkosának", aki tudta, hogy "akkor legjobb a kocsmába menni, amikor az ebéd íze még az embernek a szájában van".

Amikor 1933 májusában döntött a városháza, hogy a Tabánt ledózeroltatja, Krausz Lipót, népszerű nevén Poldi bácsi, a Mélypince bérlője bement a hivatalba, és az urak elé öntötte a sok-sok cikket, amit róla és kocsmájáról írtak. Azt remélte, hogy a főváros megkíméli a legendás épületet, s meghagyja hírmondónak az utókor számára. Hiszen az ő pincéje 1549-ben épült, és az 1800-as évek elején már Virág Benedek, Vahot Imre járt ide. Május 13-án meg is jelent a kocsmában a főváros és a műemlékvédelem tizenöt fős bizottsága báró Babarczy kormánybiztos úr vezetésével. Csupa szakember, ezt rögtön látta Poldi bácsi. Megnézték a római boltíveket, bekukkantottak a két emelet mély pincékbe, hümmögtek, majd kimondták a halálos ítéletet: "500 éves építkezés, igaz, de mégsem műemlék".

Mintha Krúdy Gyula sejtette volna, mi következik. Két héttel korábban, "egy zivataros, sötét éjszakán" kiszökött a kórházból, és Poldi bácsival szótalanul megittak egy üveg jászberényit. Aztán visszament a kórterembe, és egy nappal a fővárosi bizottság döntése előtt, május 12-én meghalt. Ez volt a Tabán első halála.

A régi városrészből egyetlen épület maradt meg (hajdan fogadó, majd kelmefestő műhely), a Döbrentei utca 21. szám alatt álló Virág Benedek-ház. Itt működött tíz éven át a Tabáni Terasz. Idén tavasszal azonban az önkormányzat (sorozatos fizetési késedelem miatt) felmondta a vendéglőt üzemeltető vállalkozás bérleti szerződését. Azóta az épület ablakában rongyos hirdetésfoszlány látható: "Kiadó".

Különös módon a Tabáni Múzeum is zárva tart, "műszaki okok miatt". Pedig az nem bérlemény. Időnként megállok az épület előtt és várom, hogy megjelenjen valamilyen hirdetmény. Mi lesz a terasz és a múzeum sorsa? A Tabán meghal másodszor is? Ahogy Tarnay József írta: "Már nem sokáig állnak a falak / Mindent, mi régi, elpusztítanak, / Az apró, csendes kis házak helyét / Gőgös villáknak osztják szerteszét."

Valaki nyugtasson meg, hogy nem így lesz.

(Heti Válasz 2012 nov 27)

KÖSZÖNJÜK NOÉMI!

Köszönjük Noémi!
Kétórás séta  a Tabán történelmében Saly Noémi idegenvezetésével..............

Itt volt egy Tabán Múzeum 2012 okóber 1-ig

Ez meg az egykori budai Hét Választófejedelem fogadó hűlt helye..

Döbrentei Gábor mellszobra a róla elnevezett utca sarkán, bár csodáljuk, ámde nem szeretjük, nagy zsivány is volt érdemei mellett......

Mi lesz a sorsod, Tabán Múzeum?

Benedek Elek emlékköve...

     Itt nyílt  egy Mese múzeum (két házzal odébb)

A ház frissen renoválva............

Na, kezdjük a sétát.....

A tabáni, Alexandriai szent Katalinról elnevezett plébániatemplom...

Szombaton már volt egy plusz séta, annyian jelentkeztek...

Az 1806-ban felállított kőkereszt, előtte Szűz Mária szobor 1975-ből

A boltíveket hajdan freskók borították....

Két mise közt egy kis áttekintés a templom múltjáról

És ott szemben a  megfestett tabáni tűzvész 1810-ből

Íme  a felhők felett szent Flórián alakja magasodik, míg alant a lángbaborult Tabánt szemlélhetjük...

Még a Dunán úszó dereglyék is lángra kaptak...

És aki (ami) átvészelte a lángözönt (faszobor a régi templomból)

Itt a szomszédomban az ordas hegyek közt

A "szent Öreg" élt, Virág Benedek.

Kovakővel gyújtotta meg a gyertyát,

S lúdtollal körmölt magyar éneket,

Akkor se ismerték nálunk a költőt

Futó szegény vad, elbújt reszketeg,

Görcsös szókat gyalulva, gyúlt szemekkel,

Tág pupillával nézte az eget.

Zsinóros régi atillát viselt még,

Ráncos kezü és prédikáló bölcs volt

Szobája, mint az agg papok szobája,

A szekrényében likőr és gyümölcs volt:

És dicsérvén a Poézis hatalmát

Átnyújtott volna versemért egy almát...

(Kosztolányi Dezső: Ének Virág Benedekhez)

Várkert Kioszk , hajdan nagyhírű kerthelyiség, egyben a vár vízellátására szánt szivattyúgépház, közepén a toronynak álcázott kéménnyel..

Itt szállt meg egykoron  Beethoven (a Budai Hét Választó fejedelem fogadó hűlt helye), hogy ne kelljen sokat gyalogolnia Brunswickékhoz, meg süketségére is gyógyírt remélt a közeli fürdőkben...

A Semmelweis fűszeres család háza, ma Semmelweis Ignác Orvostörténeti Múzeum..

A Szarvas -ház tulajdonképpen három épületből állt össze és lett a szerb irodalom bölcsője..mint reformkori kávéház...

Ide járt a szerb származású Vitkovics Mihály költő, aki magyarnak vallotta magát...........

Azóta van ilyen magasan ,mióta 1896-ban elhordták körülötte a talajt; magánház lévén látogatni nem lehet, ha csak nincs szerencsénk és a kaput nyitva leljük...

És most irány a Kereszt tér

ahol az 1856-ban felállított szerb  kereszt emlékeztet arra, hogy egykor itt volt a Tabán temetője...no meg a legjobb halászlét is itt lehetett enni az Albeckernél..

"Végül bemutatom háromszázvalahány éves kedvenc szederfámat, melynek tiszteletére minden júliusban felveszek egy szederfoltokkal ékes trikót-akkor érik ugyanis!"

Na, ki tudja, hogyan alakulnak át a piros fejű kismajmok piros fenekűekké? Ha tavasszal eljöttök , megmondom!