TABÁN-ANNO

Az ódon Tabán bontása körüli eseményekről és azok visszhangjáról lapunkban kezdettől fogva részletes és kimerítő tudósításokban számoltunk be olvasóinknak minden érdekelt fél véleményét felvonultatva, szigoruan maradva végig a semlegesség mezején ..Ám nem rejthetjük el aggodalmunkat a tény miatt, leradírozni a térképről egy egész városnegyedet ,ráadásul minden epekedő szerelmes és minden borisszaa polgár imádott rejtekhelyét,teljesrn szokatlan és mindenképpen döbbenetes lépés . ilyen még nem volt a város történetében.

Szerkesztőségünk napjainkban is feszült figyelemmel kíséri a fejleményeket, nem mulasztva el azok ismertetését a közvéleménnyel, mely részvéttel és együttérzéssel viseltetik a felszámolt, kövenként szérthordott otthonok lakóival, a világgá zavart hentesek, szabók, suszterek egyéb iparosok iránt, ám a legjobban fájlalja a bezárt csapszékek üzemeltetőit,borzalommal szemlélve a lebontott otthonok között gúlákba felhalmozott ajtók,ablakok,tetőcserepek,téglahalmok szívbe markoló látványát. Vendéglősök csaposok ,pálinkamérők száz és száz éven át oltották szomját az itt lakó magyar,sváb, rác és a hangulatos kocsmákat kedvelő vendégek,egyszerű emberek ezreinek nyújtottak felüdülést telt ónkupákkal, habzó sörös, gyöngyöző boros üveg poharaikkal romantikus és vadregényes körülmények között ,meglapulva girbe-gurba utcácskák labirintusában.. Ezért is szívünkön viseljük minden egyes vendéglős kizsuppolását, egyéni tragédiáját. Természetesen helyt adunk a hivatalnak is álláspontja ismertetésére.

De most –igen most végre történt valami: nem csak a pusztulásról tudunk számot adni, de remnytkeltő kezdeményezésről is beszámolhhatunk, mely talán elhessenti a bizonytalan jövő rémképét és modern, a korszellemet tükröző megoldással példát ad minden férdekeltnek, kocsmárosnak és szomjazó delikvensnek egyaránt,nem beszélve a romantikára vágyókról,valamint fricskát nyújt a kárörvedőknek-

Mégsem lehet túljárni egy tabáni kocsmáros eszén!

Helyszíni riport

Mára virradóra a szomorkás hajnali szürkületben álmosan munkába baktatóknak igencsak különös látványban lehetett részük. Az Erzsébet híd felől lekanyarodó sinpáron robosztus tömegével egy ,diszkréten pislogó lámpásaival világító villamos fordult be a Döbrentei tér felé enyhe jajszóra késztetvén a síneket. A Rácz Fürdő előtti megállóban fáradt szemű bohémek ,akikben az áldott gyógyvíz- fürdő hatására némileg felhígult a tegnapi lumpolás mámora, alig hittek az eléjük ködből kibontakozó látképnek.

A favázas, dupla motorkocsis villamosa lassan kibontakozva a felszálló ködből méltóságteljesen gördült be a megállóba, homlokán DREHER emblémával, ablakok alatti oldalsávjában egy izléses ,mégis feltünő "CSOPAKI RIZLING" feirattal.Tlyet se láttak még . A vezetőfülke párás üvegén át őszhajú, báránybőrbekecsbe burkolt kocsmáros kezelte az ellenállásszekrény forgatókarját. Lassan,némi fékcsikirgással állt meg a szerelvény.

RÁCFÜRDŐŐŐ -mondja hangosan,elnyújtva a szó végét ,majd egyet köhintve bajusza alatt kissé halkabban - csatlakozás az alfüldi borokhoz –teszi hozzá.

Kiakasztottam a lépcsőkorlát biztonsági láncát, vigyázva lenyitottam a vasrácsot, felkapaszkodtam a vezető mögé a nyitott peronra., mely az ilyen szerelvénynél megszokott módon tolóajtóval választatott el az utastértől Néhány vendég benn az asztalokra könyökölve üldögélve koccintott ,többek az ablakon át integettek.. Aki közelebb hajolt, piroskockás abrosszal letakart asztalokat vehetett észre, az asztalokon dőlésbiztos tartókban remegő félig üres borospalackokat.

Az ősz hajú, borastás arcú vezető önkéntelenül is észrevéve fel-le mozgó ádamcsutkáma- intett fáradjak be. beljebb van még ülőhely hely odabenn….

-Hová lesz az irány_?- kérdezem óvatosan érdeklődve..

Az őszhajú –miközben tincseit cibálta a feltámadó hajnali szél,készségesen válaszolt-:

Menetrend szerint közlekedünk a Keleti - és a Déli vaspálya között- a szokásos megállók érintésével. -Itallapot is talál , pillanatnyilag nyolcféle jófajta alföldi bounk van az első pohár grátis!.-

-Na,de ebben a korban megtanult villamost vezetni?-

-Hja kérem-felelte a kocsmáros –hétrasimítva őszülő haját ,a szükség törvényt bont-letettem a vezetői vizsgát, anélkül fuccs az üzletnek.De voltam én már nagyobb slamasztikában is. A háborúban román fronton egy egész századra kellett naponta főzni,beleértve a rekvirált distnó és marha levágását. Ahhoz képest ez bakfitty.-

-De engedje meg hogy bemutatkozzam-teszi hozzá rutinosan a kocsmárosok határozottságával.

-Krausz Lipót a becsületes nevem , de aki ismer csak Polddi bácsiként emleget.Maga bizosan friss ember az újságnál,a régiek már ismernek,sokukkal pettut is ittam a boldog időkben-

A villamos áramszedői felé pillantva többen megdöbbenve konstatálták a cégtáblát,melyen magam is elcsodálkoztam-majd folytattam a beszélgetést.

-Igen, az egyik régi cégtáblám-somolygott bajusza alatt-tudja rengeteg kiadásom volt a biznisz újraindításával és az ember ott spórol, ahol tud-bökött a cégtábla felé.

-VENDÉGLŐ A MÉLYPINCÉHEZ alapítva 1549-ben-

Ámuló tekintetünket látva a korcsmáros készségesen felvilágosított:

-Igen, ez ugyanaz a vendéglő amely itt nem messze a Görög és Fehérsas utca sarkán üzemelt egyhelyben az elmúlt századokban,de minket is utólért a bontás.Nejemmel egy álló hónapig törtük a fejünkt,mitévők legyünk ebben a nyomorúságos helyzetben, miután a megmaradásra semmi esélyünk nem maradt.

Kicsit szűkebben vagyunk,de mindent ugyanúgy rendeztünk be, mint azelőtt. Még a fürjmadár kalitkáját is áthozattam.

Külön bekereteztettem Gyula* bácsi bejegyzését itt eltöltött szép napjairól,.Persze pihenőszobára nincs hely, de a családi törzsasztal, ha szűkebben is, elér.

-Az élet megy tovább, a betérő vendégnek helyet kell adni, ebben semmiféle végzés sem akadályozhat meg.- dörmögte határozottan tömött harcsabajusza alatt.

További firtatásunkra részletesen elbeszéli hogy a BESZKÁRT-tal hároméves koncesszióban állapodott meg, havi elszámolásban.

-Talán lendít a forgalmon, hogy nem egyhelyben állunk, a teljes viszonylaton szolgáljuk ki vendégeinket két pályaudvar között. Bár én aggodalmaskodtam a mozgó jármű rázkódása okozta problémák miatt, a villamos vállalat vezérkara megnyugtatott: Már dolgoznak olyan technológia kifejlesztésén, mely az oldalfalra rögzített palackokból és szódásüvegekből csappantyúval záródó csöveken át a vendég automatikusan a poharaiba töltheti itókáját,vagy ennek megfelelő arányú keverékét. Rájuk hagyom, a technika fejlődésének jobb nem ellenálni...- vélte barátságos mosollyal.

Maga a a mentőötlet végső kétségbeesésemben villant át agyamon-közölte. Megjegyzem a vendéglátás mobilizálása-végtelen lehetőségeket rejt magában-

Igen, ha belegondolok hosszabb távon akár borfesztivált is lehetne rendezni pl.egy Kőbánya alsó - Sátoraljaújhegy viszonylaton! –villant fel bennem de nem fejtettem ki hangosan elképzelésemet.

-Mit szólt mindehhez a Közmunkatanács? Tarthatja-e a Mély Pince ezen lépését rendelete kijátszásának-?

- Semmiképpen! Kínosan ügyeltünk a vonatkozó rendeletek betartására. Különben is, a Mélypince kft a bontási területen nem foglal talpalatnyi helyet sem, csak áthalad rajta, hogy elérje közönségét. És ez a lényege az ötletnek, működési területünket kiterjesztjük a viszonylat teljes hosszára,pótolandó a kilakoltatott,városszerte szétszóratott régi törzsközönséget,mely talán a villamosvonal valamelyik pontján újra csarlakozni tud viszonylatunkhoz.

Sajnos ez avval jár, a Mély Pince már csak a nevében a régi, le kellett mondanunk a több emelet mély pincebázisról, a kettes kocsiban lévő raktárunkat csak a végállomásokon tudjuk feltölteni, de számolunk a patinás név iránti lojalitással a megértő törzsközönség részéről-.

.- Tanúsíthatomtovábbá, a vendéglátás nívója a régi békebeli időkre emlékeztet, a villamos hátuljában jégszekrény gondoskodik az italok megfelelő hőmérsékletéről, a szomjas és éhes vendég ellátását útközben pár fillérért rendelhető hideg falatok(kolbász, szalonna, hagyma, sajt és egyéb ínyenc harapnivaló) is biztosítja meglepően -ismétlem –MEGLEPŐEN olcsó áron, -mint az korábban is szokásban volt a patinás korcsmánál.Feleségem a hinterland,aki a Déli pályaudvari végállomáson a raktárunkban dekkol,őrzi a raktárkulcsot. HÁT ÍGY MŰKÖDÜNK KÉREM.-

-Hogy aztán három év múltán -a koncesszió lejártakor - mi lesz majd, az még a jövő zenéje! Az utódom - mivel én három esztendő múltán nyugdíjaztatni szándékozom magam-bizonyára szintén meg fogja vívni a maga harcát a Mély Pince név méltó fennmaradásáért.-fejezte be az interjút az ősz tulajdonos, Krausz Lipót,azaz a híres Poldi bácsi,a tabáni csapszékek leghíresebbjének tulajdonosa,aki a világháborúból kiszolgált tizedesként visszatérve-mint utólag megtudtam- sok-sok éve pártolja a művészet üres zsebű szolgáit jókedvre derítve őket bújukban ,bánatukban.

Időközben a Bethlen udvar megállóhoz értünk.Poldi bácsi gyors tekeréssel fékezett.Még mozgott a járgány , mikora csapossegéd jelent meg a villamos lépcsőjér felügprva:

-Főnök úr fogytán a rizling! –

-Rudi,te csak menj vissza, majd Leni asszomynál tankolunk! Vidd ezt a füzetet és az a két lírai koltőtanonc két fröccs között irkáljon valamit a vendégkönyvbe!-

Rudi vissasietett a helyére,kimérni a maradék rizlinget, a villamos komótosan elindult a megállóból.

-Mikor Schreil úr végleg bezárta az Albeckert, megsajnáltam szegény állását vesztett Rudit, felfogadtam csaposnak. Itt még lámpást se kell cipelnie és megvan a mindennapi boradagja. Csak berúgnia tilos,akkor kirúgnám.- dörmögte hamiskásan méretes harcsabajsza alól

A szerelvényen-.ki tudja,talán az elfogyasztott italok hatására emelkedőben volt a hangulat. Négyen osszekapaszkodva halkan szordínósan dúdolni kezdtek:

-LehulLott a rezgőnyárfa ezüstszínű levele……-

Szegény Krúdy űr ,ha ezt megérhette volna

Fellelkesülve a szokatlan vállalkozás szemmel látható sikerén-sok szerencsét kívántam az üzlethez és ellenálva a jófajta borok és fröccsök kínálta kísértésnek –cikk leadása előtt sosem iszom-A következő megállónál fájó szívvel és kiszáradt gigával leszálltam. Alig tudtam átverekedni magamat a dalolók közt a leszálláshoz a hátsó, peronig. Kinek ne esne jól- még ha kis időt várni kell is- egy felesre, vagy munkabeindító hosszúlépésre , mindennapi szorgos tevékenysége kezdetén?A csapossegéd a hátsó kocsiban alig győzte a rendeléseket.

Intettem a megállóból lassan kigördülő villamosnak, a vezető búcsúzóul rácsapott egy párat a csengőre. Az éles dallamos csengő hangja betöltötte a bontástól meggyötört völgyet és egybevegyülve a nótaázók danájával lassan halkuló hanghullámokban felszállt a villanyos vezeték fölé a magasba!

-ISTEN VELED ÉDES, ISTEN VELED KEDVES,

EGYÜTT ÉLNI NEM LEHET….-https://www.youtube.com/watch?v=QvgGR0rTyA0

Ebben az ősz vendéglősben van még virtus, van kurázsi! mormoltam.-

Erősen törtem a fejem, mi legyen a végszó a cikkben, végül ez jutott eszembe:

ÉRZEM ,AZ ÜZLET SÍNRN VAN!!

2021. szeptember 6., hétfő

PAULOVITS PÁL:TABÁN

2019. január 2., szerda

'MÉLYPINCE" AZ UTAZÓHOZ

(Utó-pia!)

ESTI NAPLÓ

1933 08.29 53. évfolyam 1148.oldal

A tabáni kisajátítások jelenlegi állása-Szétröppennek-e a vendéglősök a szélrózsa minden irányába vagy továbbra is kellemes estéket tölthetünk el egy pohár kadarka mellett?

tárca

Most, a városrész bontása idején az ottlakók, a kereskedők, kocsmárosok, mesteremberek legfőbb témája a bontás dátuma, mikéntje, időpontja meg a lehetőségek taglalása, hogyan lehetne kikerülni a kikerülhetetlent. Bár az időpontot többször bejelentette a főváros, eleinte nem vették a dolgot komolyan. Mikor aztán a napilapokban nyakra-főre újabb és egyre közelibb időpontok láttak napvilágot a várható kataklizmáról, megbolydult az egész Tabán, mint bottal ingerelt darázsfészek. Szinte izzott a levegő a feltörő méltatlankodástól. Egymáshoz futkostak szomszédok és távoli ismerősök újabb és újabb hírekért, ki kapott már végzést, netán felmentést saját ügyében. Persze hogy a kocsmárosok voltak a legjobban értesültek. Némelyik jóelőre bebiztosította magát, új helyiséget keresett a környéken, mások látván a forgalom folyamatos hanyatlását - ne felejtsük el, lassan szisztematikusan vagy húsz éve folyt már a kisajátítás házról-házra, romlott az épületek állaga, tilos volt bármi némű felújítás vagy toldaléképítés, nem beszélve új házak építéséről-. Folyamatosan költöztették ki a régi lakókat. Az igazi pánik akkor tört ki, midőn a hat legnagyobb vendéglő a múlt év novemberében megkapta a végső ukázt bérleménye elhagyására 1933 májusi határidővel.(a legnagyobbaknak 6 hó felmondási idejük volt, a kisebbeknek csak negyedév). Nagyobbak voltak az Albecker, Avar Mihály vendéglője az Obsitoshoz, a Brandics, a Három Hetes, Kakuk, a Hadnagy utcai"Vén szederfához" ismertebb nevén a Marada. Az Albecker a végsőkig kitartott, Schreil Győző még a régi helyén akarta megtartani leánya lakodalmát, nem tágított.

Az új Kakuk az Attila krt 22-ben

Új helye már épült a Kakuknak, friss szórólapokat is rendelt az elkövetkező ünnepélyes megnyitóra Az Attila körút 22 alatt teljes gőzzel folyt az új Kakuk kialakítása, a betérő meszesládákon és kőműves palló halmokon bukdácsolhatott át, Maradáék is erősen kerestek másik helyet maguknak.Az Avar nevéhez stílszerűen a közeli Avar utcába készült áttenni székhelyét, hol jóelőre egy hangulatos kis helyet a fiával lefoglaltatott. Brandics az Alagút közelében készült fészket rakni magának és közönségének, legalábbis előrehaladott tárgyalásokat folytatott ez ügyben, kissé sokallva az eladó ajánlatát.De már körvonalazódott a megegyezés. Egyedül a Három Hetes döntött véglegesen a bezárásról, mondván-
nem lesz itt élet a bontás után-!.

A többiek máris kezdték csábítgatni a vevőkört, biztos ami biztos, hiszen a vendégekből éltek

A tulaj által kiürített Mély Pince még az utolsó percekben is festők kedvenc témája

Nem tartozott a legnagyobbak közé, de minden kétséget kizáróan a városrész leghíresebb kocsmája -a Mély Pince is- erősen törte a fejét a legoptimistább és olcsó megoldáson, mely a lehető legkisebb lemorzsolódással átmenti a vevőkörét a jövőnek. Kívülről semmi sem mutatta a higgadt Bormérő nyomasztó gondjait, de agya lázasan zakatolva ontotta a vadabbnál vadabb ötleteket a projekt megvalósítása érdekében. Azt se lehetett ráfogni, hogy utolsó pillanatban Hübele Balázs módjára fejetlenül kezd kapkodni a bajt elhárítandó. Az első kósza hírek felröppenésekor -még 1931-ben- szép csendesen elballagott a Fehérsas téri papírkereskedésbe, kinézett magának egy viaszosvászon fedelű füzetet és a májusvégi esti szürkületben, mikor az utolsó zörgő őszi faleveleket is végleg földre parancsolta a vendégeket távol marasztaló zápor, tintába mártva pennáját régimódi gyöngy- betükkel bevéste balfelén az első szétnyitott lapra: (utódainak szánva az alábbi pár sort, útbaigazítás gyanánt)

Kedves Gyermekeim+

E konyv ,ha majdan nem leszek többé , arra emlékeztessen titeket, hogy apátok egyszerű kis tabáni "Mélypince " vendéglőjében 1918 óta a Társadalmi és Szellemi élet kiválói között, kik részben törzsvendégek, részben vendégként fordultak meg, és büszkén hirdetem,hogy valamennyi vendég tiszteletét és megbecsülését bírtam. Ezért is, ha már anyagi javakat nem hagyhatok reátok, ezzel a könyvvel majdan büszkén odaállhattok ember és világ előtt, hogy apátok a Poldi bácsi, anyátok a Poldi néni mindenkitől szeretve és tisztelve voltak.

Budapest 1931 május 23.-án

a vendégkönyv szakadozott lapjai

A jobb oldal tetejére pedig minden teketória nélkül odafirkantotta:

Vendég névsor 1918 óta....

A Bormérő minden ügyletét kellő gondossággal intézte és kétszer is meggondolta, megfontolta cselekedeteit, nem úgy mint császára, aki mindent meggondolva és megfontolva végül is elhamarkodott döntésével egy világháborút robbantott ki , végezetül önnön birodalmát juttatva csődbe.

Kocsmárosunk minden valamire való nevezetes vendég orra alá dugta a füzetkét, s azok a csopaki rizlingtől meglehetősen kábult pityókás hangulatban kaligrafálták a vendégkönyvbe : soha nem érezték magukat oly jól , mint itt, e szerény berendezésű korcsma pirosabroszos asztalainál a fölséges nedű kortyolgatása közben, szalonnát kolbászt, zöldpaprikát ropogtatva. Híres írók, költők, esperes plébánosok, a napilapok hírhedt robotosai, zeneszerzők, szobrászok és kiérdemesült tenoristák, főorvosok áradoztak a hely belbecséről, hangoztatva a házigazda érdemeit és hogy a helynek az idők végezetéig állnia és virulnia kell -olvashatatlan szignójukat firkantva a végére.

Ám a hely fennmaradásának megerősítésére leginkább Seemayer Vilibald professzor látogatása adott szakértői nyomatékot. A derék tudós - miután leballagott a pókhálos palackoktól roskadózó grádicsú pincelépcsőn és a viaszgyertya vibráló fényében meggusztálta az öles boltíveket- határozottan állította, aggodalomra semmi ok, ez itt legalább négyszáz éves műemlék, tilos lebontani, itt fog állni az idők végezetéig, punktum. Alapos ember lévén az őszhajú Bormérő a tényről azonnal tájékoztatta a helyi előljáróságot, s mivel nem jött válasz, a Közmunkák Tanácsát is hasonló tartalmú beadványokkal ostromolta, hangsúlyozva a műemlékvédelem fontosságát értékeink megóvásában, nem felejtve el a megemlíteni a professzor szakértését. Az ügyiratok megfogalmazásában némely híresség is közreműködött, melléktermékként néhány csepp bort lötybölve a levélpapírra, melyet a kocsmáros kézfejével méltatlankodó pillantások kíséretében akkurátusan letörölt A fogalmazványokkal és vendégkönyvvel a hóna alatt addig-addig járt a hivatalos szervek nyakára, míg azok háromtagú bizottságot küldtek ki az ügy végleges lezárására.

Nem műemlék , -az 1700-as évek végén épült !- hangzott a megfellebbezhetetlen végső ítélet a processzió látogatása után a korcsmáros mérhetetlen szomorúságára és ezzel ő is egy táborba került a többiekkel, akinek talpára útilaput kötöttek; a legrégibb, egyben leghíresebb tabáni kocsma mítosza szertefoszlani látszott.

Ám a zsámbéki származású kocsmárost , akinek a román fronton sokszáz harcoló infanterist mindennapi betevőjét kellett napról napra előteremtenie szinte hozzánőve a gulyáságyúhoz,-mely mindennapi harceszköze volt-, nem olyan fából faragták, hogy könnyen feladja a harcot. Fogát összeszorítva új és új ötleteket csiholt ki magából ,hogy rátaláljon a végső megoldásra. Egyre jobban szorítja mostanság az idő is , a többiek lázas sürgölődése, az elutasító végzések. Reméljük az ügy a jövőben az összes fél megelégedésére végső nyugpontra jut, s a tabáni kocsmák kellemes szolgáltatásait a nagyérdeműnek az eljövendőben sem kell nélkülöznie! Feszülten figyeljük a fejleményeket...

kisfirkász

**************

ESTI NAPLÓ

1933 10. 2. 53.évfolyam 1362.oldal

Hogyan játszotta ki egy leleményes korcsmáros a kilakoltatási végzést?Valóban ez lehet az üdvözítő megoldás?Felelősségre vonható-e az ügyben a BESZKÁRT?

Helyszínre küldött tudósítónktól

Az ódon városnegyed megszüntetése körüli eseményekről és azok visszhangjairól lapunk kezdettől fogva részletes és kimerítő tudósításokban számoltunk be az olvasónak minden érdekelt fél véleményét felvonultatva. Szerkesztőségünk napjainkban is feszült figyelemmel kíséri a fejleményeket, nem mulasztva el azok ismertetését a közvéleménnyel, mely részvéttel és együttérzéssel viseltetik a felszámolt, kövenként szérthordott otthonok lakóival, a világgá zavart hentesek, szabók, suszterek egyéb iparosok iránt, de különösen fájlalja a bezárt csapszékek üzemeltetőit. Többszáz éven át oltották szomját, bennszülött és arra tévedő vendégnek, emberek tizezreinek nyújtottak felüdülést telt ónkupákkal, habzó sörös, gyöngyöző boros üveg poharaikkal. Ezért is szívünkön viseljük minden egyes korcsmáros kizsuppolását, tragédiáját. Természetesen helyt adunk a hivatalnak is álláspontja ismertetésére.

Váratlan fejlemény

Ma a szomorkás hajnali szürkületben korán munkába indulóknak különös látványban lehetett részük. Az Erzsébet híd felől lekanyarodó sinpáron robosztus tömegével egy diszkréten kivilágított villamos fordult be a Döbrentey tér felé enyhe jajszóra késztetvén a síneket. A Rácz Fürdő előtti megállóban álmos szemű koránkelő várakozók alig hittek az eléjük táruló látványnak.

A Beszkárt hagyományos favázas, dupla motorkocsis villamosa lassan méltóságteljesen gördült be a megállóba homlokán DREHER emblémával, ablakok alatti oldalsávjában egy hatalmas "CSOPAKI RIZLING" feirattal. Őszhajú, báránybőrbekecsbe burkolt kocsmáros állt a vezetőfülkénél, kezelte az ellenállásszekrény forgatókarját. Lassan, némi fékcsikirgással állt meg a szerelvény.Kiakasztottam a lépcső biztonsági vasrácsát, felkapaszkodtam a peronra. Néhány vendég az utastérben az ablakoknál üldögélve vidáman koccintott. Aki közelébb hajolt, piroskockás abrosszal letakart asztalokat vehetett észre, az asztalokon dőlésbiztos tartókban remegő félig üres borospalackokat.

Hová az irány_?- kérdezték többen óvatosan érdeklődve..

Az őszhajú készségesen válaszolt- Menetrend szerint közlekedünk a Keleti - és a Déli vaspálya között- a szokásos megállók érintésével. Felszállás előtt felpillantva a villamos áramszedői felé többen megdöbbenve konstatálták a régről jól ismert cégtáblát:

-Vendéglő a Mélypincéhez, alapítva 1549-ben

Ámuló tekintetünket látva a korcsmáros készségesen felvilágosított:

-Igen, ez ugyanaz a vendéglő amely itt nem messze a Görög és Fehérsas utca sarkán üzemelt az elmúlt századokban. Kicsit szűkebben vagyunk,de mindent ugyanúgy rendeztünk be, mint azelőtt. Még a fürjmadár kalitkáját is áthozattam.

Külön bekereteztettem Gyula* bácsi bejegyzését itt eltöltött szép napjairól, persze külön pihenőszobára nincs hely, de a családi törzsasztal, ha szűkebben is, elfér.

-Az élet megy tovább, a betérő vendégnek helyet kell adni, ebben semmiféle végzés nem akadályozhat meg.- dörmögte tömött bajusza alatt.

További firtatásunkra részletesen elbeszéli hogy a BESZKÁRT-tal hároméves koncesszióban állapodott meg, havi elszámolásban.

-Talán lendít a forgalmon, hogy nem egyhelyben állunk, a teljes viszonylaton szolgáljuk vendégeinket két pályaudvar között. Bár én aggodalmaskodtam a mozgó jármű rázkódása okozta problémák miatt, de a villamos üzem vezérkara megnyugtatott: Már dolgoznak olyan technológia kifejlesztésén, mely az oldalfalra fejjel lefelé rögzített palackokból és szódásüvegekből csappantyúval záródó csöveken át a vendég automatikusan a poharaiba töltheti itókáját,vagy ennek megfelelő arányú keverékét. Rájuk hagyom, a technika fejlődésének jobb nem ellenálni...- vélte barátságos mosollyal.
Hatalmas ötlet-villant át agyamon-a vendéglátás mobilizálása-végtelen lehetőségeket rejt magában- hosszabb távon akár borfesztivált is lehetne rendezni pl.egy Kőbánya alsó - Sátoraljaújhegy viszonylaton! - de nem fejtettem ki hangosan elképzelésemet.

-Mit szólt mindehhez a Közmunkatanács? Tarthatja-e a Mély Pince ezen lépését rendelete kijátszásának-?

Sajnos ez avval jár, a Mély Pince már csak a nevében a régi, le kellett mondanunk a több emelet mély pincebázisról, raktárunkat csak a végállomásokon tudjuk feltölteni, de számolunk a patinás név iránti lojalitással a megértő törzsközönség részéről-.

- Tanúsíthatom , a vendéglátás nívója a régi békebeli időkre emlékeztet, a villamos hátuljában jégszekrény gondoskodik az italok megfelelő hőmérsékletéről, a szomjas és éhes vendég ellátását útközben pár fillérért rendelhettő hideg étel (kolbász, szalonna, hagyma, sajt és egyéb ínyenc harapnivaló) is biztosítja meglepően -ismétlem olcsó áron, -mint az korábban is szokásban volt a patinás korcsmánál.

A következő megállónál leszálltam, alig tudtam átverekedni magamat a felszállók között a hátsó, leszálló peronig. ahol páran teljesen szabálytalanul tujáztak. Kinek ne esne jól egy feles, vagy munkaindító hosszúlépés mindennapi szorgos tevékenysége kezdetén?A csapossegéd nem győzte a rendeléseket. Intettem a megállóból lassan kigördülő villamosnak, a vezető búcsúzóul rácsapott egy párat a csengőre. Az ismerős dallam betöltötte a meggyötört völgyet és lassan halkuló hanghullámokban felszállt a villanyos vezeték fölé a magasba!

Éreztem, az üzlet sínen van!

kisfirkász

*Krúdy Gyula író, a Mély Pince nemrég elhunyt törzsvendége

Bocsásson meg a kedves olvasó, ha netán a dokumentum stílussal megtévesztettem. Természetesen mindaz amit leírtam, pusztán fantazmagória, kitaláció - de megtörténhetett volna!

kassius

Kocsmajárat....

2

2022. november 12., szombat

a1

2022. november 3., csütörtök

2022. január 17., hétfő

TABÁN OLDALAK

2022. január 1., szombat

EZ A TÁRHELY IS MEGTELT....

2021. szeptember 20., hétfő

KOCSMAJÁRAI 1933 TABÁN

2021. szeptember 6., hétfő

PAULOVITS PÁL:TABÁN

2019. január 2., szerda

'MÉLYPINCE" AZ UTAZÓHOZ