1909-ben egy havas decemberi éjszakán- a Csend ucca 1 sz házban az Athenaeum Nyomda kottaszedő nyomdászának családjába 10. gyermekként egy kislány született , akit Stefi névre kereszteltek a tabáni templomban...(Készült ez a blog anyám és nagyapám emlékére...)
Article and photo copying is prohibited

2020. január 19., vasárnap

PEST-BUDA FALFEDEZÉSE:TABÁN

Érdekes Ujsag, 1957. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)1957-08-03 / 3

A tabáni borókabakrok közt bolyongva, feleletet kerestem a bús alkonyatiban: mit szeretett benned Budapest? 

Mi volt ebben a török-rác-magyar-sváb-bunyevác Debbághne-Tebbágháne-Tabbágháne-Tabaghán-Tabánban az örökké való? Mi volt túl a hold ezüstjén, piszkon, macskakövön, romantikán?




 Mi volt túl a Krausz Poldi hosszú gatyáján, amelyre egyszer Krúdy — záróra után verve fel a “Mély pince« kocsmárosát — ezt a megjegyzést tette: 
— Te egy derék magyar zsidó vagy, Poldiíkám, mert hosszú gatyában hálsz. 
Nem hiszem, hogy Bukarest azért szereti a Tálcsukot, mert öreg. Kétlem, hogy Párizs azért rajong a Montmartre-ért, mert vannak macskajajos, csókCUPpantós sikátorai. A Vieux Port sem azért érdekes, mert Marseilles legcsúnyább negyede. Nem hiszem, hogy a macskakő több, mint a flaszter, az omladék szebb, mint a pontház, s jobb a homály, mint az ég drapériája. 

Es mégis, miért vonzódik az ember a kacskaringó, az esthajnal, a beomló kapualj után? 

Miért kellett az Albekker- ivó, mikor volt Ritz is? Miért kellett az Albekkemél a citeraszó, mikor a Zeneakadémián Szigeti hegedült? Miért volt olyan édes, borzongató, hogy az Albekker baktere lámpással kíséri a kapatos vendéget le a Szarvas térig, mikor már volt négyütemű motor és taxamérő? 
Az volt a jó talán, hogy a »Mély pincében« együtt ült Szalai Oszkár hivatásos mesemondó, ez az ágrólszakadt kis öreg, bozontos hajával, lyukas zsebeivel, álmaival, a hún legendákkal, Benedek Elek históriáival ... együtt ült Képes Gyula tábornok únral, aki a Ferenc József-földet fedezte fel? A demokrácia volt a jó? De hiszen a Mély pince-féle egyenlőség csak addig tartott, míg elfogyasztották Lina néni jubpaprtkását vargányával, mert másnap, józanon, a tábornok az ágrólszakadtnak csak kurtát köszönt, vagy azt se! 
Hazugság volt ez a demokrácia. 
Akkor mit keresett itt a tábornok s a mesemondó, BrótHy és Krúdy, a bosnyák piócakereskedő s a rác köpíilyös, egy asztalnál Kossuth Ferenc, a nagy Kossuth kis fia a költő, akit hajnalban (mert ' kopott volt és sovány) megszólitott a rendőr:
Mit csinál itt uraságod?
(a virradati színezüstben már hangolt egy madár)
— Mit csinál itt uxaságod? 
(A vinradati színezüstben már hangolt egy madár.) 
— Impressziókat gy&ftdk. 
-impressziókat gyűjtök-
és van gyűjtési engedélye?-
Nincs-

Akkor szíveskedjék elhagyni a területet!

A vargánya volt itt az egyedülvaló? A Hungáriában pisztrángot adtak roston! S hozzá Bura hegedült, nem gitár Albekker dohos műintézetében! 
S keresve a porban a múltat, az elsüllyedt világban a jelent, elemezgetve ezt a mai tabáni vándorútat, a jó érzést a boró- kabokrok között, rájövök arra, amire már sokan rájöttek előttem.

De hazugság volt ez is, csak illúzió.
Casanova nem járt itt csak néhány silány utánzata.
Mátyást keresték talán a költők, tábornokok, szép nők, borivók, bűbájosok? A királyt, aki két firenzei oroszlánjával  gyalog, s útközben tenyeréből etette szelíd oroszlánjait. (Abban az órában múltak ki, mikor Becsben meghalt a király.) 
A történelem jó dolog, de a lélek szomját ez sem oltja ki. 
Akkor mit? Mit, az istenért? 
Mi volt a jó, a balzsamos, az örökkévaló? 
Talán az embererő fölé magasodó türelem? Ugyanis az öreg Virág Benedeknek, aki három kötetben megírta a Magyar századokat, a tabáni tűzvész idején mindene odaégett. S utána zokszó nélkül megírta újra! 
Talán cigánylányokat kerestek grófok, költők, istenadták? Rác lányt? Pásztorórát? A nő sok, de nem minden. Csendre vágytak talán? De ez zsúfolt volt mindig, ez a hangos tabáni hodály. 

Mit kerestek? Casanova nyomát? Mert legenda szólt arról, hogy a széptevő erre járt, s a XVIII. században ostrom alatt tartott egy rác menyecskét, mert ilyen éjfekete szem még Szevillában sem akadt. 

A történelem jó dolog, de a lélek szomját ez sem oltja ki. 
Akkor mit? Mit, az istenért? 
Mi volt a jó, a balzsamos, az örökkévaló? 
Talán az embererő fölé magasodó türelem? Ugyanis az öreg Virág Benedeknek, aki három kötetben megírta a Magyar századokat, a tabáni tűzvész idején mindene odaégett. S utána zokszó nélkül megírta újra! 

Talán cigánylányokat kerestek grófok, költők, istenadták? Rác lányt? Pásztorórát? A nő sok, de nem minden. Csendre vágytak talán? Deez zsúfolt volt mindig ,ez a tabáni hodály.
A vargánya vplt itt az egyedülvaló? A Hungáriában pisztrángot adtak roston! S hozzá Bura hegedült, nem gitár Albekker dohos műintézetében! 


S keresve a porban a múltat, az elsüllyedt világban a jelent, elemezgetve ezt a mai tabáni vándorútat, a jó érzést a boró- kabokrotk között, rájövök arra, amire már sokan rájöttek előttem, hogy az ember nem szeret mindig haptákban állni, mindig pénz után futni, mindig a nőket kergetni, mindig rendjelekre lesni.., 
Csend kellett nekik? Macskakő? 
Csodát! 
A béke, idebent. 
Ennyit jelentett ez a huszonhárom éve elsüllyedt Antarktisz-Debbágháne-Tabán. 

Ruffy Péter

TABÁNI RÓMEÓ ÉS JÚLIA ANNO 1933


Nemsokára csattogni kezdenek a csákányok a halálra ítélt Tabán régi téglái fölött. A világvárossá sedült Budapest kozmetikusai nem tűrik ezt a kis régies szépségflastromot a főváros arcán. Tabán elmúlik mint az ifjúság és a macskaköves utcák emléke nemsokára már csak a) sanzónokban él tovább. De mielőtt eltűnne, különös leleplezést tartogat számunkra. Kiderült — és rögtön bizonyítékokkal is szolgálunk, — hogy Tabán régias szépségen kívül a nevének köszönheti kivételes népszerűségét, a nevének, amelyre pompásan rímel ez a kedves hangzású szó, hogy <babám> A leleplezés magunkat is váratlanul ért. Úgy volt, hogy képes búcsúriportot készítünk a Tabánról és ugyanakkor megkértünk egy sereg ismert lírikust, hogy írjanak az alkalomhoz pársoros hangulatverset. Tessék megállapítani, hogy valamennyiüket elcsábította az egyetlen biztos és kipróbált rímlehetőség. 
Most természetesen keresni kell egy új városrészt, amely hasonlóan kedves hangulatot kelt rímelési szempontból. Csak aztán az ne történjék, hogy amikor már kellően népszerűsítettük, jönnek csákánnyal ai főváros emberei és lebontják, mint a Tabánt. 

Holdvilág,hangulat ,romantika,
Messziről hangzik a víg muzsika,
nyári csók csattan nyári éjszakán,
ég veled leomló vén Tabán








ő

BÚCSÚ A TABÁNTÓL
Volt egyszer egy kedves babám.
de ma már csak ketten voltunk,én meg a  Tabán!
Bontják a Tabánt nemsokára.
már csak magam emlékszem majd
a kis babámra..










Utcádon járok lerombolt Tabán, 
itt jártál babám. 
Kis cipelőcskéd egykor itt osont. 
Elmúlt. Vége. Pont. 
Uj tavasz jött már, új tavasz s lányok, 
rügy&k, virágok. 
De bennem dőzsöl egy régi bánat,
 tudd meg: utánad. 

mikor legjobban szökni szeretnék,
 elfog egy emlék. 

2020. január 17., péntek

SZPÉRÓVAL A TABÁNBAN


TANDORI DEZSŐ 

SZPÉRÓVAL A TABÁNBAN 

Táskám tele minden jóval. 
S ott üldögélünk Szpéróval, verebemmel, a Tabánban, a Hegy-alja oldalában. 
Kendőnket kiteregetjük, lakomát csapunk mi együtt; semmit össze nem csapunk, gonddal készül asztalunk. 
Hogy jóllaktunk, csippantunk: örülünk, hogy jóllaktunk. 
Hogy csippentettünk, alszunk: napfény vándorol rajtunk. 
A levelek hulldogálnak, vége a kirándulásnak. 
Szpéró, hol vagy...? - kiáltom. 
Nem vagy sehol, barátom! 
Milyen gyors ez az idő, alig-alig hihető. 
Alig-alig ültünk itt, szállt sok üzenetünk, víg - most meg szomorú vagyok? őszi délben ballagok? 
Megyek, hátha odaérek, ahol látlak újra téged. 
Szpéró, Szpéró, kis veréb, őszre a tavasz - de rég... 
De ha egyszer jól voltunk, lesz még, hidd el, jódolgunk... 

Új Tükör, 1989. július-szeptember (26. évfolyam, 27-39. szám)1989-07-23 / 30. szám

ESTE HÉTKOR KIS BABÁM......



Volt egyszer valamikor régen, talán 1927-ben egy revü operett  Feld Mátyás -pesti színházában

 "SCHLÉSINGER FIÚ ESETE LEFKOVICS KATÓVAL" címmel

Senki sem emlékszik rá ma már. De van egy dalbetétje, amely kiállta az idők próbáját ,fennmaradt:


BÖZSI: Különösen Budáért rajongok Mily isteni a Gellért-hegy, mily gyönyörű a kilátás a Halászbástyáról, de a legszebb » a csendes, vén Tabán.
LEHEL: Maga már arra is járt? BÖZSI: Imádom azokat a helyeket, amelyek régi emlékekkel vannak tele . . . A Tabán száz muskátlis ablakát. ..
LEHEL: Maga ilyen rajongó természetű?
BÖZSI: Álmodozó vagyok, mint minden indiai leány.
LEHEL: Mit szólna hozzá, ha megkérném, hogy ma este hét órakor jöjjön el velem . . .
BÖZSI: Hová?
LEHEL: A csendes, vén Tabánba. 
Bözsi és Lehel (együtt): I.
Rég volt. 
Enyém volt akkor még a nagy világ 
Örök tavaszra vágyó ifjúság. 
reám mosolygott minden rózsaág 
Szép volt. Hogy elpirult sok lányka kedvesen, 
Ha kis fülébe súgtam csendesen 
Dalaimat szerelmesen
 ftefr.:

Este hétkor kis babám
 Vár a csendes, vén Tabán. 
Száz muskátlis ablak integet. 
Add kezembe édes kis kezed. 
Lombok árnya ránk hajol, 
Karom lágyan átkarol.
 Nézd a szivem, hogy dobog,
 Mért ne lennénk boldogok1 
5. JELENET.
Kitty,
m.
Schlesinger
SCHLESINGER
 (jobbról bejön):
El
küldtem Katóhoz Valentinót pénzért. (Leül egy padra, szembe
Kitty
vei.)
KITTY
 (észreveszi Schlésingert): Egy férfi. (Feláll, hozzámegy, örömmel.) Egv férfi.
SCHLESINGER:
Itt a saharai fajvédő nő. (Feláll, el akar illanni,)
KITTY
 (visszatartja): Mért tőlem szaladni?
SCHLESINGER:
Sürgős dolgom van.
KITTY:
Nem lenni kedve velem jönni Saharába?
SCHLESINGER
 (rácrdit): Nem!
KITTY:
Nem is tudni, milyen jó lenni kettesben a Saharába.
II.
Azóta minden álom messze jár,
 Elhervadt, mint a nyiló rózsaszál 
az ifjúság a múlté, oh be kár. Rég volt. 
Oly elhagyott és árva élelem,
 Nem maradt semmi emlék én velem, 
Csak szerelmes kis dalom. 
Beír.: 
Este hétkor kis babám, 
Vár a csendes, vén Tabán. 
Száz muskátlis ablak integet, 
Add kezembe édes kis kezed.
 Lombok árnya ránk hajol, 
Karom lágyan átkarol. 
Nézd a szivem, hogy dobog. 
Mért ne lennénk boldogokf 

Kicsit giccsesnek hat mai fülnek,  de hát 1927-ben íródott!

SZINHÁZI ÉLET 1927-36