TABÁNI TŰZVÉSZ 1810 SZEPTEMBER 5

A Vasárnapi Újság cikke a tűzvész 100 éves évfordulóján:

TABÁN PUSZTULÁSA.

Hálaadó istenitisztelettel, emlékbeszéddel és társasvacsorával ünnepelte az I. kerület közönsége múlt vasárnap Tabán pusztulásának századik évfordulóját.

    Az istenitiszteletet nemcsak a rom. kath., hanem a szerb templomban is megtartották, mert az 1810 szeptember 5-iki tűzvész mind a két templomot egyformán elpusztította. Az ötvenes évekig minden évben rendesen megünnepelték a budaiak ezt az évfordulót, innen kezdve azonban az újabb nemzedék lassanként elhagyta a szokást s nemcsak a tabáni pusztulás napjával, hanem az 1838-iki árviz emlékével sem törődött. Csak ilyen százba forduló dátumok alkalmával, főképen a sajtó ösztönzésére, elevenednek fel aztán a régi kapcsolatok pár órára a múlt

eseményeivel s ez a gyér érdeklődés mutatja leginkább, hogy Buda és Pest törzsökös lakossága száz esztendő alatt majdnem egészen kiveszett, s így azok a tradicziók is, melyek egy országos központ múltjára nézve a lakosságban élhetnének, inkább a naptári évfordulók jellegével bírnak, mert az új lakosság ez eseményekkel szemben tudatlanul és tradicziók nélkül áll. Mind mostanig a tabáni óriási tűzvész emlékét alkalmi iratokon, verseken és ujságtudósításokon kívül nem is hirdette egyéb emlékjel, mint a Szarvas-tér 9. számú egyemeletes régi házának vasrácsos erkélyére czifra betűkkel kifüggesztett vastábla, melyen németül ez a felírás olvasható:

• Erzherzog Joseph rief aus dér Asche Tabán zűr Blütlie zum daseyn mich.» (József föherczeg a hamuból felvirágoztatta Tabánt, létrehozván engemet.) A másik tábla felirata pedig röviden elmondja a katasztrófát:

                              «Das Feuer raffte 400 Háuser ins düstre Grab den

                                5. Sept. 1810..

                                 (A tűz 400 házat ragadott a sivár enyészetbe.

                              Í810 szept. 5.)

Ez a ház ma Grünhut Zsigmond és neje tulajdona s éveken át itt volt elhelyezve a ráczvárosi iskola. Másik nevezetessége pedig abban állott, hogy az 1810-iki tűzvész emlékére az erkélyén helyezték el azokat a táblákat, melyek Tabán pusztulását megörökítették.

       Az óriási tűzvész 1810 szeptember 5-ikén déli egy órakor kezdődött. Egy Schuller nevű bodnármester legénye okozta vigyázatlanságból a tüzet, mely a perzselő melegben és a rákövetkező nagy szélben olyan rohamosan terjedt, hogy az oltásra az akkori kezdetleges viszonyok között gondolni sem lehetett. Déltől késő éjszakáig tartott a tűz s az oszlopmagasságnyira felcsapó lángnyelvek a Vízivárosba és a Krisztinaváros egy részébe is elhúzódtak.

    Palugyay Imre statisztikája és a «Hazai Tudósításoki) közlése szerint a három városrészben összesen hatszáz ház pusztult el s a kárt az akkor érvényes bankóczédula szerint hat millió forintra becsülték. Tabán leg¬

nagyobb része elégett, köztük a két templom, a rácz és a római katholikus. A katholikus templom helyén egykor török mecset állott.A most is meglevő egyház alapkövét 1728-ban tették le s a templom a hivek adakozásából épült. A tűz után új adakozásokra volt szükség, hogy mai alakjában felépülhessen.A rácztemplom alapkövét 1742-ben tették le. 1810-ben egyszerű, inkább falusi jellegű templomnak mutatkozott, a tűz után azonban a szerb hívők áldozatkészsége folytán nagy költséggel, a réginél jóval fényesebben felépítették. A két templomon kívül a katonaság sütőházai és raktárai, a hajóhíd budai oldala és a Dunán horgonyozó szállítóhajók nagy része odaégett.

       A tűz pusztításáról és lefolyásáról az egyetlen fővárosi magyar hírlap, a Kulcsár István «Hazai és Külföldi Tudósítások* czímű lapja a következő jelentést adta: «Szeptember 5-ik napja szomorú emlékezetű lészen Buda városának históriájában: mert délután, midőn épen nagyobbrésze a Városnak ebédelne, a Ráczvárosban tűz támadott és részint a nagy szárazság, részint a nagy szél miatt oly hirtelen és oly messzire elterjedett, hogy az említett Ráczvárosnak nagyrésze ; a Dunaparton a Vár alatt való Sörház ; a Halászváros; a Királyi Magasin és Prófontház; a Vízivárosnak egész a Capuczinusokig terjedő része a tűznek prédájává lett.

Rettenetes volt ezen tűz azért kiváltképen, hogy az utczák szűkek lévén s a házak szorosan egymáshoz ragadván, segíteni lehetetlen volt. A Catholikus templom tornyával együtt, a Rácz templomnak pedig tornya megmaradván, mind a kettő belső készületeivel együtt földig égtek. A Kir. Magasinban pedig a Fel.Aerarium nagy kárával a sok liszt, gabona,széna, zab és sok ölfa oly isszonyú erővel és lánggal égett, hogy a Vár is nagy veszedelemben forgott. Ott a tűz oly sokáig tartott, hogy 6-ikán este is még rémítö lánggal lobogott. A meggyulladáskor oly hirtelen elterjedt a tűz, hogy a Duna jobbpartján levő hajókat sem lehetett megszabadítani. Hanem némelyek a hídon felül, némelyek pedig a hídon alul szénával, szalmával és egyébbel megrakva lévén, a Dunán égve veszedelmesen leereszkedtek. 

       Ugyanezen okból a Budai félen a hídnak álló része is leégett s még nagyobb pusztulást okozott volna, ha Ő Tsászári Fő Herczegségének a Palatínusnak serény gondoskodása a veszedelmet bölts rendelésivel el nem távoztatta volna.» 

   József nádor ugyanis, mihelyt a tűz kiütött, az Eszterházy- és Duka-ezredbeli katonaságot oltásra rendelte s maga is napokon át megjelent a tűz és pusztulás színhelyén. A tabáni katasztrófáról a lakosság körében sokáig egy érdekes hagyomány maradt fönn. Az a legenda terjedt el, hogy a Víziváros egy részének és a kapnczinusok templomának épenmaradása csoda következtében történt. A kapuczinusok főnöke a hagyomány szerint, mikor a tűz rohamosan közeledett, az oltáriszentséggel a tűz elébe ment, mire a hatalmas lángnyelvek elapadtak és a tűz épen a kapuczinusok temp¬

loma előtt visszafordult. Más csodásságról ezenkívül nem is tudnak az egykori írások, mert Tabánban már sem az imádság, sem a katonaság végsőig menő erőfeszítése nem használt. Százra teszik azoknak az áldozatoknak a számát, a kik odaégtek. 

Szerencsétlenül járt a katasztrófa alkalmával az ideális jellemű magyar költő, Virág Benedek is, kinek könyvtára, iratai, többek között "Magyar Századok" czimű munkájának fogalmazványai odavesztek, minden holmijával egyetemben. Virág kénytelen volt az 1810-iki esztendőre Budáról eltávozni s Pesten, a Kultsár István baráti szívességét vette igénybe, a ki lakást és ellátást biztosított számára. Később az elégett ház felépült s Virág visszaköltözött és ott is halt meg. Az Apród-utcza 10. szám alatt ez a nevezetesség ma is megvan s a Szarvas-téri 9. számú házon kívül a régi Tabánnak jóformán a második történelmi nevezetességű Emléke.

Forrás:Vasárnapi Újság 1910 szeptember 10