LUTRI
Négy trécselő banya, két kebeldús szakácsné, egy kaczér szobaleány, pár hordár, közvitéz és rendszerinti irnok egy boltajtó előtt az előtérben, képviselve az arisztokrácziát — és különböző érdemos dunavizhordók, napszámosok és suszterinasok a háttérben ugyanazon boltajtó előtt,ugyan mi mást jelenthetne e csoportosulás, mint azt, hogy megtörtént a legujabb huzás a budai lotterián? Egy negyed órája sincs , hogy ott piroslanak a végzetes számok a fekete táblán, és már együtt van a törzsjátékosok egész csoportja a boltja előtt, hol németül ékeskedik a fölirat:
„Kön. ung. Lottó-Collechir."
Kevés kivétellel ma is ugyanazon arczokból áll e csoport,mint a multkori huzás napján, mint két-, három-,négy-öt héttel ezelőtt. Ebben nincs egy parányi rejtélyesség sem, mert hát tudni kell, hogy a lutrinak állandó közönsége van. Olyan o: az államilag dédelgetett szédelgős játék, mint a polyp.A ki hozzá ér, azt megkapja először egyik karjával, aztán a másikkal, aztán a harmadikkal, míg végre egészen magához öleli, hogy kiszívja belőle az életet. Igaz ugyan, hogy a „lutri megelégszik áldozatainak pénzével, és igy látszólagosan könyörületesebb a polypnál. Ámde az áldozat utolsó kiszivattyúzott krajczárjával gyakran oda vész becsület és élet is. Olaszországban a köznép ajkán mai napig is jól a mondá a mystikus éa borzasztó „tarantt-lla" tánczról, melyet aki egyszer elkezdett lejteni, nem hagyhatott többé abba.
Keringései, melyek eleinte szelídek és andalgók voltak, perczről perczre sebesebb és rohamosabb mozgásba mentek át, mig végre a szerencsétlen tánczos őrült forgás között kiadta utolsó lehelletét.
Ez a ,,tarantella"' ma is létezik a lutri alakjában.Aki elcsábittatja magát a szerencse kereke alól kizökken ternók, secoternók, quinternók kecsegtető pénzértéke által, és áldozni kezd a lutri oltárán,az huzásról-huzásra szenvedélyesebb hive lesz e kábitó játéknak, és szerencséről beszélhet, ha egy csomó sikerületlen kisérlet után elég erős, hátat fordítani a nyervágy hivogató démonjának.
Van rá ugyan elég példa, hogy jómódu, nagy vagyonnal biró emberek is belekerülnek a lutri hálójába, de e sorsjáték tulajdonképi és legállhatatosabb tisztelői a szó szoros értelmében vett szegény néposztályból kerülnek ki. A dolognak igen egyszerü lélektani magyarázata van. A lutri a szegény ember képzelmében ugyanoly, sőt nagyobb szerepet játszik, mint a vagyonosabb fantáziájában a részvények s a nagy sorsjegyek. A meggazdagodás ezen utóbbi utja el van zárva a szegény ember előtt, mert ahhoz, hogy valaki nehány részvény és sorsjegy ura lehessen, máris szükséges egy kis befektethet tőke. A ki 6—7—8 forintot keres hetenként, az nem rakhat félre minden hónapban tiz forintot, hogy azon részlet-fizetésre sorsjegyeket vásároljon. Az ily ember csak a kis lutrihoz fér. A lotto-hivatal képezi Mekkáját nyerési pénzvágyának, a hová elzarándokol rendíthetetlen hüséggel minden héten, hogy letegye a telhetetlen gyomru állami Moloch oltárára keservesen szerzett filléreinek egy részét.
Láttam akárhányszor tanulmányfejeket a fővárosi lotto-hivatalok boltjai előtt. Oly fejeket,melyek egyaránt érdemesek a festő ecsetére,s az életképiró tollára. Ha akadna művészünk, aki speczialás tanulmányainak tárgyává a pesti életet szándékoznék tenni, akkor nem volna szabad kifelednie vázlataiból azon jellemzőn érdekes alakokat, akik egy huzás után egy pár belvárosi lotto-kollektura előtt elállják a járdát.
Ott van például egy kopott, idő és zivatar vert, boton vánszorgó, összeaszott aggastyán, a kiről aztmondja a fáma, hogy senki sem emlékezik már rá,mióta hordja forintjait hetenként a lutriba. Egy darab árviz előtti, kidől Pest tükröződik vissza ezen öreg emberen, a ki az augusztusi nap tropikus melegében s a január dermeszt hózivatarjában egyenlő pontossággal teszi meg a messze utat a József-város valamelyik félreeső utczájából a városház szomszédságába a lotto-hivatalig.
Magas idomú kalapja, melyről nehány szálig egészen lekopott már a borzaa szőr, Lajos-Fülöp uralkodásának első éveiben, tehát ugy a harminczas évek elején, divatos viselet volt Párisban. Akkor a „polgár-király kalapjának" nevezték ezen alul széles és fölfelé mindinkább keskenyülő borzas cylinder kalapokat. Mennyi kalap és mennyi dynasztia tünt le azóta! Csak ez a roskatag aggastyán ttartotta meg kalapjával együtt szenvedélyét is. Reszketve közoleg azon végzetes táblához, melyen a kihuzott számok piroslanak, és merev,érzéketlen arczczal távozik — mint hosszu évek óta hetenként — mert a szerencse most sem mosolygott rá. Balga, szánalomraméltó öreg! Majd ha lent aludni fogod hosszu álmaidat a fagyos föld rögei alatt, megtalálod a jobblétet, melyet évtizedek óta hiába vártál a szerencsekerék szeszélyes számaitól-
Vagy tán ezekre a kevéssé tisztes külsejü matrónákra örömestebben mosolyog-e a sors, melynek kegye oly kiszámithatlan és szeszélyes utakat választ? Beleőszültek bizony a meghiusult kísérletekbe ők is, s a várt terno helyett mély barázdákat és ránczokat hozott arczukra a mult idő. Pedig ezek a szegényül öltözött vén aszszonyok legbuzgóbb és legfatalistikusabb tisztelői a lutrinak és nem hiányoznak a főváros egyetlen lotto-hivatalából sem. Ök azok, akik rendszer és tarkábbnál-tarkább kombinácziók szerint rakják a számokat, és babonás hittel viseltetnek az álmok és álmoskönyvek iránt.
Hozzájuk fordul tanácsért és útbaigazításért a szakácsnő vagy a szobacziezus,a ki különös álmaitól ternót remél.
Láttál égő házat álmaidban, tégy azonnal 7, 39 és 73-at a lutriba, mulhatlanul ki kell jönni a ternónak — tanácsolja az érdemes matrónák valamelyike a légvárakat alkotó pesztonkának. Szeretőddel sétáltál álmodban, az 11, 27, 49-et jelent— a terno elmaradhatlan.
S a leány, elvakitva a temérdek pénz birhatásának reményétől,
nem riad vissza az első meghiusult kísérlettől, hanem kihívja másodszor, harmadszor is a szerencse kegyét, mig végre egész havi keresménye — és jó,hacsak ez — a lutriba vándorol.
Igy támadnak a modern Moloch áldozatai. Egy szikra fölkelti a játék szenvedélyét keblükben, s mily hamar elolthatlan láng lesz e szenvedélyből.A ki tudja, mennyi nyomort, kétségbeesést és lelkiismereti furdalást érez a lotteria szenvedélyes hive, az csak átkozni tanulja ezen sorsjáték egész intézményét.
Huzás napja vau.Ott áll a lutri egész törzsközönsége a kijött számok előtt,családapák, a kik utolsó forintjukat egy nappal előbb a terno reményében reszkető kézzel rakták be a lotteriába, és most kétségbeesve gondolnak éhező családjukra, melynek számára nem képesek kenyeret előteremteni; írnokok, a kik a princzipális részére behajtott pénzből a terno reményében nehány forintot három ki nem huzott számra tettek, és most romogve gondolnak a visszatérítés módozatjára;napszámosok, a kik heti keresményük felet vagy harmadát ismét eredménytelenül látják odaveszni a Moloch oltárán — ők mindannyian nem képzelt, hanem létező kézzelfogható alakok,a milyenök halmazszámra akadnak a fővárosi életképíró tollára.Egy darab fővárosi nyomor az, a mi a lotto-kollekturákban hétről-hétro ijosztő következetességgel
játszsza le magát.
Árnyoldala társadalmi életünknek, melyről csak sötét visszataszító képot nyújthat a toll.
Forrás: Borostyáni Nándor Vasárnapi Újság 1871 deczember 17
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése