Már 1900-ban sem volt fiatal, de rácsos teraszával alatta pincével tabáni viszonylatban takaros kis háznak tűnt.
Az évek teltek,a szőlőművelés híján fölslegessé vált a présház, nosza lebontották.A pincéből lakószoba lett,az ajtón kis kályhacsövet dugtak ki,hogy meidinger kályhával fűthessék, komfortossá téve a kis szükséglakást .A teraszajtóból ablakot fabrikáltak. Az utca túlodalán már a romokat is lebontották,de a gázlámpa a ház oldalán még dacol a múló idővel.
1925 környékén még áll átellenben a ház, a Tabán festőjének is felkelti figyelmét a táj, a villanyoszloppal, az ablakban napoztatott ágyneművel,
Mikor nagyapám az 1920-as évek végén arra járt ,gázlámpának már se híre se hamva, de a fejlődés megállíthatatlan jeleként esténként villanyfény árasztja el az utcát, a sarokra biggyesztett lámpából. Átellenben újabb ház lesz az enyészeté. A pince fűtéseben komoly változás tapasztalható.A helyi tűzoltó nehezményezte az ajtón kidugott kályhacsövet,így a kis kályha most a falba vágott lyukon pőfékel
telente.
1930 körül már az elmúlás szele söpör végig a környéken , a kispolgári jómódnak nyoma sincs,tétova lakók ténferegnek a foghíjas utcán
Utolosó napok: Kiváncsi gyerekszemek tekintenek a fotográfusra,aki eljött hogy megörökítse a pipás öregurat - Egy sámlin ülve szokta bömböletni kristály detektoros rádióját,- de sajnos elkésett . A bácsi elköltözött-hangzott a szakszerű felvilágosítás
Eljött a bontás ideje, ajtók ablakok tárva nyitva,-a lakók átköltözte Kőbányára ,- A ház betöltötte funkcióját, megadóan várja sorsa beteljesedését-a tót bontómunkások csákányát.
Az utca emlékeinkben ,fotográfiákban él tovább ,no meg a festővásznakon
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése