"Ráczváros.....................
Ha szállodámnak az "Angol királynőnek" nagy balkonjáról ránéztem a szép budai panorámára,éppen velem szemben tárult fel, nevezetesen a várhegyre, annak templomaira és palotáira, lábainál a Duna felé a házak tömegeire, Gellérthegyre, rajta a csillagvizsgálóra és a váronak arra a területére, ami közötte és a várhegy között fekszik, és felhúzódik a Gellérthegy lejtőire, mindig pontosan ez a városrész keltette fel különösen a figyelmemet. Ez az ún. Tabán vagy a Ráczváros, Budának az a kerülete,amelyben főleg ráczok,vagyis szerbek laknak.
Csaknem 1000 ,pontosan 956 kis ház, csaknem valamennyi egyforma nagy vagy kicsi öt vagy hat különböző csoportosulásban épült a Gellérthegy elég meredek lejtőjén. Minden házacskának a frontja Pest felé néz, és alulról nézve úgy tűnik, hogy arrafelé mindnek csak egy ablaka va..Minden házcsoportban vízszintesek az utcák,de ezeket felfelé keskeny, maradék utcácskák kötik össze. Az egész úgy néz ki, mint egy amfiteátrum,amelyben a páholyokat a házacskák képviselik. Nagyon különösnek találtam ezt a látványt és elhatároztam, hogy közelebbről is megnézem.
"Hát ha akarja nézze meg a dolgot kedvesem"mondta a magyar kísérőm,
"de én nem megyek magával,mert tudom,hogy ott nincs mit keresni".
Én így is tettem és még abban a "mömángban" elindultam a Ráczvárosba. A mömáng az osztrák-német és magyar szó a pillanat kifejezésére, valószínűleg a francia moment szóból származik, ami mi Moment-nek is ejtünk,jóllehet, az osztrákok igyekeznek,hogy ezt és általában, minden franciából átvett szót ne németesen hanem franciásan ejtsenek. De eközben olyan különösen hangsúlyozzák,hogy azt sem egy francia, sem egy észak-német nem tudná utánozni.
"Erre menjek a Ráczvárosba?- kérdeztem meg valakit a pesti híd végénél.
"Igen-hangoztt a válasz-de sokkal jobb ,ha erre megy!"-
Ahogy az ilyen nyelvjárási sajátosságok, úgy a rácok is egész Magyarországon megtalálhatók, hazájuktól, Szerbiától kezdve fölfelé egészen Bécsig, ahol a legtávolabbi kolóniájukat alkotják. Magyarországi fő telephelyeik a Bánátban,a Bácskában és a Szerémségben vannak. Ott majd újból találkozunk velük.Észak--Magyarországban, a szlovákok és rutének hazájában nagyon kevesen laknak,vagy egyáltalán nincsenek is. Mint hajósok és kereskedők inkább a Duna mentén telepedtek le, itt majdnem minden városban külön negyedben élnek, amit rácvárosnak neveznek, mint ahogyan Németországban külön zsidó negyedek voltak és még mindig vannak.
Győrben,Komáromban,Esztergomban,Vácott és Budán (csupa Duna menti város) van külön negyede a rácoknak. Újvidéket,ami Belgrádból települt be,és néhány dél-dunai várost pedig egyenesen tőlük alapított kolóniának tekinthetjük.
Részben ennek a népnek a kereskedésben mutatott zsenialitása, részben azok az elnyomások,amelyeknek a törökök részéről ki voltak téve, hogy különböző időkben elmenekültek, és szállásterületüket magyar és osztrák védelem alá helyezték.
400 év óta, amikor a törökök megjelentek Európában, folyik a szerb fejedelmeknek és alattvalóiknak a menekülésáradata, kezdve akkor, amikor az első szerb fejedelem Zsigmond magyar király uralkodása alatt 1419-ben a közelgő törökök elől Budára menekült, és híveivel letelepedett, egészen a mai napjainkig, amikor Milos szerb fejedelem Bécsbe érkezésének lehettünk tanúi, aki a császárt arra kérte,hogy a Bánátban birtokokat szerezhessen. Valami egész hasonlónak lehettünk itt tanúi, mint a Kaukázusban egy hasonló nép,az örmények esetében, akik kereskedelmi ösztönüktől és a törököktől űzve ismételten Oroszországba vándoroltak ki, és a délszláv államokban egész Lengyelországig megtelepedtek.
. Ugyancsak ráczok, azaz szerbek, később németek voltak, akik miután a XVII, században Lotharingiai Károyl a barbár törököktől vissza vette Budát, itt megtelepedtek. A rácok a Gellérthegyet,a németek a másik oldalt,a Várhegyet választották. A város elnémetesedett, a rácok pedig felerészben maguk is elnémetesedve elég nyomorúságos szállásokban élnek.Néhány lépcső vezetett fel az egyik házhoz. Beléptem a kapun,balra mindjárt ott találtam a disznóólat. Föléje egy képet szögeztek, ami a nagy angol léghajót a Sas-t ábrázolta.
A ráczok, mint a szarkák kapkodnak a tarka képek után, és teleragasztják velük a házak ajtait és gerendáit.A magyar nemzeti viseletben ábrázolt porosz király portréja ott volt az egyik pajta ajtaján. A házigazda ,akit Bogdanovits-nak hívtak, (ami Istentől adatottat jelent)nem volt otthon. A szőlőbe ment, mondta a felesége. Ugyanis minden budai, a szegényebb rácok is "kapások"(Hauer),azaz vincellérek, vagy legalábbis csőszök lettek a németek szőlejében. A szobákban, melyek igen tiszták voltak, egy Jesus Kerst (Jézus Krisztus) kép függött, mellette Szent Rozália képe több más szentkép társaságában. A háziasszony, aki a fiával otthon volt,beszélt németül és szerbül,ahogy az itteni szerbek általában ezt a két nyelvet bírják. A fiú egyetlen gyermekük volt és a szegény asszony sokat panaszkodott, hogy egyetlen gyermekük se testileg se szellemileg nem teljesen egészséges.
A szerb anyáknak általában egy vagy csak kevés gyermekük van. Ez a magyar asszonyokkal közös vonásuk.akik szintén kevés gyermeket szülnek, sőt szégyellik magukat, ha a házasságuk kezdetén mindjárt várandósak lesznek, ,ellentétben a német és még sokkal inkább a szlovák asszonyokkal,akiknél mindíg nagy a gyermekáldás.
A rácoknak egész Magyarországon nincs jó hírük, a közmondás szerint
" egy rácból kitelik legalább négy zsidó és öt cigány ,annyira tele vannak csalárdsággal,hamissággal és hízelkedéssel."
Ebbe az előítéletbe beleértendők az újgörögök, a macedóniaiak, és a cincárok(bulgáriai románok), akik ugyancsak minden magyar városban feltalálhatók, akiknek azonban a szerbekkel csak a vallásuk közös(bár ez sokat,esetenként mindent jelenthet!)
Ezt az ítéletet nem lehet egészében légből kapottnak tekínteni,mert nagyon is hasonlóan hangzik ahhoz,amit más népek, függetlenül a magyaroktól, Odússzában vagy más városokban ezekről a népekről állítanak-.Sőt majdnem úgy hangzik,mint amit korábban a velenceiek és génuaiak a szerbekről és a görögökről, és a római közmondás is erről tanúskodik
: Graeca fides,nulla fides!(görög hűség nem hűség)
Persze egy ilyen kemény ítéletet nem szabad álalánosítani, mintha ezzel a szerbekről mindent elmondott volna az ember, és feljogosítva érezze magát, hogy a rácoktól, mint a pestistől féljen. Ha az ember ezeket a szerencsétleneket saját nyomorúságos hajlékukban keresi fel, oly sok jó, emberi tulajdonságra talál náluk, hogy inkább részvétet és megértést érez.
Ahogy egész Magyarországon a rácoknak, úgy Pesten különösen a budai Rácvárosnak rossz a híre. Félreeső részeiről úgy beszélnek, mint a bakonyi erdőről,
"Hát mostanában nem hallottam róla semmit" ,válaszoltak a kérdésemre.
"de ott nem valami biztonságois,éjszaka senkinek se lehet biztos ott az élete
"
-Egyik nap ez valóban bebizonyosodott, mert a következők történtek meg velem. Egy este elsétáltam a Gellérthegyen, mert egy ismerős csillagász ígérte, hogy onnan a Hold tányérján valami jelenséget megmutat ,így hát sötétedéskor oda-vissza bejártam a Rácváros zegzugos piszkos utcácskáit.
A kutyák, akikből arrafelé bőven akad, voltak az egyetlen élőlények, akik megszólítottak". Gondoltam, na most rajtad is bebizonyosodhatna a Rácváros rossz híre. De aggodalmam ellenére szerencsésen elértem a németektől lakott, jól megvilágított utcákat. És mi történt másnap, amikor újra arra vettem az utamat?Ott találtam egy meggyilkolt embert, körülötte nagy tömeg és a rendőrség,éppen bevitték az egyik házba.
"Mi történt ?"-kérdeztem
"Bizony,a rácok éjszaka már megint valakit megöltek. Egy fakereskedőt,aki szlavóniai tölgyfát hozott a hídépítéshez, és megkapta érte a fizetséget. A szép holdfényes éjszaka lefeküdt aludni a hegy oldalába,közel a vízhez, a pénzével együtt. Elég oktalan dolog volt, de az emberek ezt sokszor megteszik, mert az emberek zsugoriak és nem akarják,hogy a vendéglősök megvágják őket. Most aztán oda van a pénze. Ő maga ugyan még megvan,de láthatja, hogy elintézték."
"-Édes Istenem ,hát hogyan történhet ilyesmi az utcán, a házak között?-"
-"Hát sok olyan ember lakik errefelé, aki semmit sem akar meghallani. A városnak ebben a részében annyiféle ember megfordul, állatkereskedők, hajósemberek, hajóvontatk. Talán olyasvalaki tette aki lova hátán már Isten tudja hol jár".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése