AZ IGAZI LÁMPÁS RUDI

A Tabáni zeg-zugos macskaköves utcácskáit éjjelente legfeljebb a holdfény ragyogta be, bár néhol pislákolt egy két bágyadt gázlámpa vagy falikar, ésszerű és hasznos volt a kézilámpa használata különösen egy két liter benyakalt itóka után. Ezekről kézilámpákról a hajdani legendás figura, Lámpás Rudi jut eszembe, aki meglátta ebben a lehetőséget és a biztos állást. A régi Tabán szívében, a Kereszt téren működött Albecker Antal  vendéglője, ahol remek sashegyi vöröset és szikrai kadarkát mértek a pompás halászlé,a  harcsapaprikás és a rántott ponty mellé. A Filléres budapesti útikalauz nevű kiadványból tudjuk, hogy a derék ALBECKER vendéglő egy különös szolgáltatásáról volt híres. Az átmulatott éjszaka után a tántorgó léptekkel hazainduló vendéget égő lámpással kísérték hazáig, vagy legalábbis a Döbrentei térig, ahol már volt közvilágitás, villamos meg konflis. Lámpás Rudi őrangyalként a pesti éjszaka ismert alakja volt:sokan áldották nevét lump körökben.Van valami lelkesítő és felemelő ebben a hivatásban, mert Rudi bácsi pár garasért utat mutatott az éjszakában a megfáradt s hazatérni vágyó vándornak. Személye olyanná magasztosult, mint világíótorony a háborgó óceánon. Útbaigazította és biztos révbe vezette a hozzá fordulókat

Lámpás Rudi ,akinek lámpást adott kezébe az Úr

az Albecker hagyaték fényképén 

Nemrég a SZINHÁZI ÉLET 1928 március 10.-i

számában leltem egy riportot az igazi Lámpás Rudiról.

Nem mulasztom el a cikket közkinccsé tenni.

Kelt mindez  1928-ban. Hat év múltával  már nem volt se vendéglő , se régi Tabán. Schreil Győző a tulajdonos még férjhez adta lányát, bezárta vendéglőjét és meghalt .Hogy Rudi bácsival mi lett , jótékony homály fedi.Talán  az égi macskaköveken botorkál fénylő lámpásával.