1872 juliu 17
* A vasárnapi menykőhullás, du. egy és két órakor több zajt csinált, mint kárt. A városerdőben közel a társaskocsik állomáshe’yéhez, egy nagy fát egész tövéig hasított végig a villám. Vannak, a kik állitják, hogy az erzsébettéri sétányra is leütött. A budai Tabánban egy házat gyujta meg, de a sebes zápor azonnal eloltá. Betévedt egy villám az „Angol királynőbe is, de kárt nem igen okozott
1873 febr 12Dracsay Ferenc kádárlegényt (32 éves, Aradról,) neje: Molnár Mária egy hó előtt elhagyta. A férj hiába kereste, nem talált rá s csak ennyit tudott meg róla, hogy hűtlen lett. Végre szombaton véletlenül találkozott vele a ferencvárosi Csillag-utcában. Látszólag kibékültek, s együtt elmentek egy fürdőépületbe. A férj ott kérte: térjen vissza hozzá. A nő nem akart. Ekkor a dühös ember megfogta, orra hegyét a szó teljes értelmében leharapta. Persze elfogták s törvény elé álliták; a megcsonkított asszonyt pedig kórházba vitték. —
1873 ápr 6— Budai Tabánban két kocsis lócserét csinálván, áldomás és koccintás közben egy üvegdarab a pohárba esett s azt a kocsis lenyelte, s noha a kórházban
'kivették torkából, a bajnak még aggasztó következménye is lehet. —
1873 ápr 9— A Tabánban Bogisits Lipót hosszú-utcai háza hegyszakadás miatt összeomlott; de emberéletben nem tett kárt.
1873 05 15* Az angol trónörökös nem fogja feledni a pesti fogadtatás szívélyességét,így mondta mindenkinek, s ígérte is, hogy „ha csak teheti,“ őszszel ismét eljö nehány hétre. Annyi bizonyos, hogy igen fesztelenül és vidoran érezte magát mindenütt. Az utcákon is eleget hallá az üdvözlő zajt, melyben úgyszólván egy régi alkotmányos nép köszöntése nyilvánúlt egy épp oly régi alkotmányos nemzet leendő királyához. Sok apró jel mutatja, hogy a hercegnek jól esett e fogadtatás, minőben Bécsben nem részesült. Rendelt egy magyar mentét is posztóbúL Alter és Kiss divattermében, melyet kedden d. u. egy óra felé látogatott meg, Ígérve, hogy e divatkereskedés cikkeit a bécsi világtárlaton is okvetlenül meg fogja tekinteni. A divatkereskedésből az akadémiai palotába ment, miután már hétfőn este megkérte gr. Lónyay Menyhértet, (kit neki ott Mommson pesti angol főkonzul mutatott be,) hogy mutassa meg neki a magyar tudományosság csarnokát Kedden egy órakor az akadémiai szolgaszemélyzet teljes díszben állt, s félkettőkor érkezett a trónörökös a 45. számú bérkocsin, Arthur herceg, Russel, a „Times“-nak a koronázáskor is itt járt munkatársa s gr. Bombel tengerészfönök kíséretében.
A főlépcsőnél várták: gr. Lónyay, kivel kezet fogott, Csengery Antal, Pulszky Ferenc, Arany János, Hunfalvy Pál, Toldy Ferenc és Vámbéry, ki után már hétfőn este is tudakozódott. Aranytól azt kérdé: mily alkalommal irá „A walesi bardok“-at? „Mikor a magyar nemzet, — felelé a költő — épp úgy nem akará zsarnokai dicsőségét zengeni, mint egykor a walesi bardok.“ Toldyról hallván, hogy tavaly ülé meg íróságának ötvenéves ünnepét, azt jegyzé meg:
„Hisz ötven évesnél idősebbnek alig hivém.“
Hunfalvyt és Pulsz- kyt már mint ismerőseket üdvözlé. A hercegnek tetszett, hogy a nemzet maga emelé a palotát minden államsegély nélkül. A könyvtárban nagy érdekkel nézte a Corvinákat, mialatt Pulszky azon vitázott Mommson konzullal, hogy hazánkban egy évvel elébb nyomtattak könyvet, mint Angliában ; a konzul szerint pedig: ugyanegy évben nyomtatták az elsőt mind a két országban. Az arckép-teremben a herceg sokáig nézte a Széchenyi képét. A lépcsőn kérdé: mind hazai márvány-e, a mi ott van? Nem mind. Megnézte a hölgyek diszszőnyegét is, a kis teremben pedig Ligeti tájképe előtt azt mondá: „Gyönyörű ország lehet, sajnálom, hogy nincs időm beutazni.“ Az Eszterházy-képtárban elébb Kratz- mann, aztán Pulszky magyarázott, kit a hercegnek Angliában lady Bloomfild mutatott be egykor. A herceg érdekkel nézte a hollandi és spanyol képeket, kivált a Murillókat. „Csodálom, — jegyzé meg — hogy e képtárt Eszterházy herceg eladta s nem ajándékozta a nemzetnek.“ Arát azonban keveslé. Az elnöki termekből a szép kilátást élvezé s a Dunára azt mondá: „ez a város éltető ere.“ Három óranegyedet időzött, beírta nevét a vendégkönyvbe, utána Arthur herceg s a többi kisérők is beirták, aztán — gr. Lónyaytól, ki a kapuig kisérte, a herceg szívélyes búcsút véve, egy osztrák tábornokkal és Mommson főkonzullal a „Hungáriá"ba tért vissza. Evés után gr. Zichy Viktor szép négyes fogata szállítá ki a lóversenyre, hol az angol himnuszszal és éljenzéssal fogadták.^ Jelen volt ott egy hessen- darmstadti herceg is.
Érdekes epizód is történt: az angol lovászok „hurrah“-ja. A trónörökös gr. Andrássy Aladárnét, Arthur herceg b. Sennyey Pálnét, gr, Károlyi Pista pedig Lady Dudley t (egy igazi angol szépséget zöld selyem ruhában) karon fogva beléptek a gyep belső terére. Ekkor a mázsálóház- nál a jockeyk sipka-levéve kiálták „hip-hip-hurrá- jukat,“ a zenekar pedig az angol himnuszt játszó.
A trónörökös arca örömtül sugárzott. Ez az arc pedig nem az az obligát pofaszakálas, borotvált bajszú és állú arc, melyben némely Angolországot nyavalygó magyar ur is annyira tetszik magának, hanem vidám telt arc, szőke bajuszszal és körszakállal. A herceg jól érezte magát a rákosi gyepen is, honnan a kaszinóba ment a főurak búcsú lakomájára, hol ismét magyar zeneszót hallott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése