Buda ... tűz által megemésztetik"
Kétszáznyolcvan éve (294) nagy szerencsétlenség érte a húsvétot ünneplő budai polgárokat: 1723. március 28-án, húsvét vasárnapján tűzvész tört ki a budai Várban. Seenger Ervin kutatásai szerint először Folk Szilveszter kádármester háza gyulladt ki, majd a régi Bécsi kapu közelében keletkezett tűz végigsöpört a Váron, és felrobbantotta a Fehérvári rondella melletti lőportornyot, ennek következtében ember nagyságú nyílás támadt a várfalon. A borzalmas erejű detonáció kisebb földrengést, úgynevezett földlökéseket idézett elő még Pesten is; meginogtak a házak, bedőltek a kemencék, kapuk, boltozatok, leomlottak a kémények. Budát korábban csak háborúkban, ostromok alkalmával sújtotta ekkora katasztrófa. "1723. Buda a\' Magyar országi Fő-Város tűz által meg-emésztetik" - olvasható a XVIII. századi Házi és Úti Új Kalendáriom-okban.
A sűrű füst miatt nappali sötétség borult Budára, a lángok megsemmisítették a faszerkezetű lakóházak többségét, leégett a Nagyboldogasszony- (Mátyás-)templom, a jezsuita kollégium és a papnevelde épületegyüttese is. Megolvadtak a harangok, súlyos károkat szenvedett a főoltár, megsemmisült a jezsuiták irattára, az anyakönyvek egy része, és a XVII. század végéről származó templomi orgona. A lángok martalékává vált a budai Városháza, a karmeliták zárdája, a Starhemberg ezred két kaszárnyája és a fegyvertár, amely szintén felrobbant. Sőt a néhány évvel korábban, 1719-ben felépült barokk királyi palota sem maradt sértetlen. "Nincs toll, mely leírhatná a nyomort és jajveszékelést, amit ez a rettenetes tűz okozott" - írta az Ágoston-rendiek házi története. (A korabeli forrás egy részletét a Budai Napló 1932. március 3-i száma tette közzé.)
"Budáról az a szomorú hír érkezett, hogy húsvét vasárnapján erős szél mellett tűz ütött ki, amely csaknem az egész felsővárost elpusztította" - írta a Wiennerisches Diarium 1723. évi 27. száma. (A Bécsben megjelenő korabeli újság budai és pesti híreinek magyar nyelvű fordítását 1939-ben jelentette meg Hanskarl Erzsébet.)
"(...) D. u. 1/2 5-kor, mikor a Kálvária hegyre ment [ünnepi] körmenet visszatért a Bécsi kapuhoz, annak közelében (...) tűz keletkezett, mely az erős szél következtében gyorsan terjedt, átcsapott a várra - folytatódott a korabeli tudósítás. - (...) Eloltani nem lehet és rövid idő alatt szinte az egész vár lángokban állt. Elpusztult a sok szép épület (...) - 5 órakor volt a legnagyobb a kétségbeesés, nem hallatszott más, mint recsegés-ropogás és kiáltozás, mintha az utolsó ítélet következett volna el. Fokozta ezt, hogy a Fehérvári bástyánál levő lőportorony 400 mázsa lőporral a levegőbe repült (...) Az egész Vár, Rác- és Viziváros, sőt Pest (...) megrázkódott (...) A katonai szertár is leégett (...) felrobbantak a lőszerek, ami által a hegy lábánál a Vizivárosban álló katonai élelmezési raktár is veszélyben forgott és a várfal egy darabja beomlott. (...) A szél a Dunán átvitte a zsarátnokot, úgy, hogy Pest is veszélyben volt."
Bél Mátyás a nagy budai tűzvész iszonyatos pusztítását Trója égéséhez hasonlította Notitia Hungariae Novae historico-geographica című művének 1737-ben megjelent harmadik kötetében. Bél Mátyás szerint a füstölgő, lángoló Várhegy olyan volt, mintha az Etna és a Vezúv tűzhányó került volna Budára.
Zennegg György Kristóf, a budai kamarai kerület adminisztrátora több levélben számolt be az elemi csapásról a pozsonyi székhelyű Magyar Királyi Kamarának. (Zennegg három levelét Illésy János adta közre a Buda és Vidéke című lap 1897. augusztus 15-i számában.) Az első, 1723. március 30-án kelt levélben azt írta: "A bombák, gránátok s egyéb lövő szerszámok elégtek, felrobbantak nagy veszedelmére még a külvárosiaknak is. (...) az egész fegyvertár füstté vált. (...) ha az Isten csudaképen nem őrködik s a vár melletti [még álló] két puskaporos torony tüzet fog, akkor az egész várost végromlás fenyegeti." Ezért Zennegg György családjával együtt Óbudán szállt meg, de ott is hallotta, még éjszaka is a szertár bombáinak és gránátjainak robbanásait. Az április 3-án kelt levélben a kamarai adminisztrátor jelentette, hogy a tűzveszedelem még tart, de a Starhemberg ezred katonáinak kemény munkával sikerült megmenteniük a nagy lőporraktárat. A harmadik, április 6-án kelt levélben Zennegg már arról értesítette a Magyar Kamarát, hogy a tűzvész egy vagy két napja véget ért. A vár közelében tárolt puskaport biztonságos helyre szállították, a városi polgárok ezután visszatértek Budára.
A Wiennerisches Diarium már idézett száma hírül adta, hogy a szerencsétlenségben két katona halt meg, tízen eltűntek, tízen halálosan és harmincketten könnyebben megsebesültek. Zennegg György első levelében azt írta, hogy több mint száz katona vesztette életét. A főváros históriáját jól ismerő Váradi Antal külön kiemelte (A régi Pest emlékeiből, 1921), hogy a jezsuita papnevelő-intézet igazgatója, páter Joanics György is a lángok között lelte halálát, amikor a Nagyboldogasszony-templom értékeit mentette.
Buda újjáépítését hátráltatta, hogy a tűzvészt éhínség követte, de 1723 nyarán már megkezdődtek az építkezések. A Nagyboldogasszony-templomot is helyreállították, majd Szent Flóriánnak, a tűzoltók és kéményseprők égi patrónusának emeltek oltárt, és szép festménnyel díszítették, amely a tűzvészt ábrázolta, de sajnos ez az oltárkép ma már nem látható.
Érdemes külön felhívni a figyelmet, hogy az illusztrációként felhasznált rézmetszet nézőpontja északon van, sajátos módon mégis csak a Várhegy keleti és (dél)nyugati része látható a képen, amely a történeti hűségnek megfelelően két robbanást jelenít meg, az egyiket a Fehérvári kapunál, a nagy körbástyánál, a másikat ettől balra, a vízivárosi oldalon, a katonai szertárnál
Forrás: nol archivum 2003 Török Albert
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése