1909-ben egy havas decemberi éjszakán- a Csend ucca 1 sz házban az Athenaeum Nyomda kottaszedő nyomdászának családjába 10. gyermekként egy kislány született , akit Stefi névre kereszteltek a tabáni templomban...(Készült ez a blog anyám és nagyapám emlékére...)
Article and photo copying is prohibited

2020. október 1., csütörtök

VALAKINEK MUZSIKÁLNAK

 Kovács Józsefről, 


(Jószó,Jóczó), a  Mély Pince híres, egy szál hegedűvel operáló cigányprímásáról nem sok maradt fenn az utókornak., csupán az innen- onnan elcsípett félmondatok, szövegmorzsák:  virtuóz játékáról, korábbi európai turnéiról egy banda élén 
Amit tudni lehet róla, az egy korábbi cikkben már benne van:

Joszó kedvenc nótája 


Most egy nekrológja jött elő egy korabeli ujság mélyéről.


Meghalt Joczó

Friss Ujság 1924 december 5


"—  Meghalt Joczó. A  pesti  ember életéből  már  egy  évtizede  napról- napra  fogy  a  derű,  fogy  a  hangulat,  Valami  kis  kedves  maradéka a  régi  boldog  időknek    odamenekült  a  Tabán  romjai  közé, az avas falu  kis  kocsmákba,  ahol    tovább élnek  a  hagyományok  és   az  öreg pincék  odván  tüzesebb  lelkű  a bor. Itt  élt  Joczó,  polgári    nevén  Kovács  József,  a  kedves    tatárfeju cigány,  a  hangulatot  kereső  pesti bohém   nép  hegedőse." 


Krúdy kívánságára a
 "Repülj fecském"csendült fel vonója alatt

"Hozzátartozott a Tabán    romantikájához, úgy  mint  Krúdy  Gyula,  ennek  a regényes  világnak  a  nagy  költője. Jóczó,  a, régi  avas  magyar  nóták csendes  muzsikusa,  ott  virrasztott a  híres  Mély  Pince  füstös  kis  ivójában,  ahol  Poldi   bácsi,  a   régi csaplárosok  utolsó  maradéka  méri a  bort.  Krausz  Poldi, meg  a  Jóczó cigány  úgy  összeillettek,  úgy  összeforrtak  ott  a  Szarvas-tér és  Görög-utca  sarkán.   Joczó   rikatta  a hegedűt  és  rikatta   a   hangulatot kereső   emberek   szivét.  Két   nap előtt  még  melegen  sirt  a  nóta  vonója  alatt: 



A  Csap-utcán  végestelen  végig.  "

A Csap utcán

A Csap-utcán végestelen végig,
Minden kis kapuba' virág nyílik,
Minden kis kapuba' kettő, három,
Csak az enyém hervadt el a nyáron.

A Csap-utcán végigsütött a nap,
Végigmulatom és rajta magam,
Hadd hallja meg az a híres dáma,
Aki nem az, ne vegye magára.
Hadd hallja meg az a híres dáma,
Ki a legény ebben az utcába'.

Most is ott van a csillag az égen,
Pedig te már hűtlen lettél régen!
Az a csillag az én bizonyságom,
Hogy érted van boldogtalanságom!

(Édesanyám panaszt tennék nálad,
Ha én téged sírba' nem tudnálak.
Ha te élnél, vigasztalnál engem,

S nem ölne meg a bánat egészen!)

És  ma  csendes  a  Mély pince  .  .  .    Jóczó  meghalt.    Úgy, ahogy  egy  tabáni  öreg  bohémhez illik,  kiitta  a  borát  és  lefordult  a székről.  Jóczónak  már  az  angyalok  muzsikálnak    és  egy  kedves hangulatos    színnel,  egy   szegény magyar   hegedűssel    szegényebb Buda.  És  hat  kis  cigánygyerek  siratja  az  apját."

Friss Ujság 1924 december 5

Adózzunk emlékének kedvenc nótájával:

kassius


Jóczó kedvenc nótája , amivel búcsúztatták

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése