Az 1924 évi nagy budapesti nyomdász sztrájk címszavakban..
Régóta őrzöm nagyapám egy fényképét. Kedélyes poharazgató hölgyek és urak egy vendéglő kerthelyiségében az 1920-as évek Budapestjén, de az arcokon feszültség látszik. Valamennyien a Miksa utcai (ma Osvát) ATHENAUM nyomda dolgozói, nyomdászok, betűszedők és a személyzet egyéb foglalkozású tagjai, látszólag gondtalanul szórakozva.
Egyik résztvevő újságot tart maga elé:
NÉPSZAVÁT.
Az ARCANUM-ot lapozgatva az 1924-ec évnél nyilallt belém,miről is mesél a fénykép.
A húszas évek legnagyobb nyomdász sztrájkjáról.
A nyomdász szakma az ú.n. boldog békeidőkben a szakmák elitjéhez tartozott, a tanácsköztársaság bukása után a konszolidáció éveiben azonban a bérek elértéktelenedtek. Az értékvesztésre jellemző, egy napilap egyetlen száma 1500 koronába került. A nyomdatulajdonosok ellen a szakma 1924 április 7-én –nem a szakszervezetek kezdeményezésére-de spontán fellázadt.
Kezdődött mindez az Athenaum szedőtermében, a Miksa utcában.
Nem jelentek meg a napilapok, folyóiratok, a dolgozók magasabb béreket követelve beszüntették a munkát. Mindannyian szervezett munkások lévén havonta hozzájárultak keresetükből szakszervezetük fenntartásához, amely most meglepve vette tudomásul a spontán lázadást .
Nagyapám korábbi felvételen a munkaasztalnál
Az Athenaum betűszedő nyomdászai ezért tartják fel fényképen a NÉPSZAVA egy példányát, az egyetlen újságot, amely a sztrájk alatt megjelent. A jobboldali újságok tulajdonosai és Bethlen kormány is dühödten támadták a magasabb bérért harcolókat. Ne felejtsük el, ezidőtájt a közvélemény az újságokból no meg a rikkancsok kiabálásából tájékozódott.
Pár újságcímszó a sztrájk történetéről időrendi sorrendben
április 13
április 17
április 17
április 18
április 18
április18
április 25
A nyomdászsztrájk története
— A Magyarság tudósítójától —(jobboldali lap)
Hétfőn, április 7-ón váratlanul megbénult a hírszolgáltatás, a nagyközönség informálása városszerte, az utcasarkokon, a tőzsdékben és a rikkancsoknál hiába kereste a közönség megszokott újságjait, mindenféle zavaros és ellentmondó híresztelés kapott szárnyra az utcák némultsága nyomán. A fantasztikus hírekből mindössze annyi igaz, hogy a nyomdásziparban hétfőn délben részleges sztrájk tört ki.
A nyomdai főnökegyesület és a nyomdai munkásság között ugyanis a bérviszonyt kollektív szerződés szabályozta. Kollektív szerződés állapította meg az alapfizetést és az ehhez járuló indexet, és e szerződés egyik legfontosabb, sarkalatos pontja az volt, hogy a nyomdászság semmiféle béremelési mozgalmat nem kezdhet műhelyenként és meglepetésszerűen, hanem csakis együttesen, a főnökegyesület megbízottaival való előzetes tárgyalás nyomán. Ezt a kollektív szerződést, — mely az egész hírszolgálat, a magyar sajtó munkájának alapvető pillére volt, döntő fontosságú, mint minden erős horderejű szerződés, — ezt szegték meg hétfőn délben a nyomdai munkások.
Mi történt az Athenaeumnál ?
Hétfőn délelőtt ugyanis a főváros egyik legnagyobb nyomdájában, az Athenaeum Rt. vezetőségénél megjelentek az ott dolgozó nyomdai munkások bizalmi férfiai és váratlanul és meglepetésszerűen — a kollektív szerződés teljes figyelmen kívül hagyásával - - béremelést kértek, és pedig egy félórás ultimátumhoz kötve követelésüket. Egyben azonnal abbahagyták a munkát, úgy, hogy a félórás ultimátum határideje is már elnémult szedőgépek mellett telt el.
Az Athenaeum vezetősége természetesen nem kezdett tárgyalást a munkássággal, hanem a kollektív szerződésre hivatkozva nyomban a szedőmunkások szakszervezetéhez fordult és felhívta őket arra, hogy megbízottjai útján állítsa ismét munkába az Athenaeum nyomda- személyzetét. A további tárgyalás azután a grafikai főnökegyesület és a nyomdászok szakszervezete között megindulhat.
A szakszervezet vezetősége erre azt a meglepő választ küldte az Athenaeum vezetőségéhez, hogy a készülő sztrájkról ő sem tudott semmit és a munkásság szerződésszegő lépését nemcsak n leghatározottabban elítélik, de a megtorló intézkedéseket is meg fogják tenni ezért. Egyben megbízottaik meg is jelentek az Athenaeum épületében és felszólították a szedőmunkásokat, hogy álljanak ismét munkába, a kollektív szerződés értelmében.
A szakszervezet szerepe
A szakszervezet vezetői, amikor az Athenaeum igazgatósága a közbelépését kérte az önhatalmúan sztrájkoló nyomdai munkássággal szemben, kijelentették, hogy a mozgalomról semmit sem tudtak és hogy az Athenaeum szedőinek lépését a” leghatározottabban elítélik. Közölték azt is, hogy az Athenaeum szedői mindig a rendbontó elemet képviselték a szedőmunkások táborában, akiket a szakszervezet vezetősége legutóbb három ízben büntetett meg különböző rendbontó vétségekért.
Ha a szakszervezetek vezetői e minőségükben nem is tudtak a készülő sztrájkról, mint hirlapszedomunkások azonbau nagyon is jól kellett tudniok. Itt ugyanis előre előkészített és tervszerűen megfontolt lépesről volt sző, amelyet még vasárnap este az egyik szedőszervezet határozott el és ugyanokkor állapították meg azt is, hogy a sztrájkot hétfőn délben az Athenaeum• nyomdájában kezdik meg. Itt szabályszerű szerződésszegés történt, — kísértetiesen hasonló ahhoz, amit az 1019 márciusában a gyűjtő fogházban történt megegyezés képviselt.
A szakszervezetek vezetősége, hogy a látszatot megmentse, hétfőn délután értekezletre hívta össze a bizalmi férfiakat, akik azután a sztrájk kérdésében a szavazásnál kétszer egymásután leszavazták a szakszervezet vezetőségét. Ezzel nyíltan kitűnt tehát, hogy a nyomdai munkások szakszervezete nem ura többé a helyzetnek, nem tudja engedelmességre szorítani a kebelébe tartozó munkásságot.
Kitört a harc
A nyomdászok szakszervezetének vezetősége a leszavaztatás után nem vonta le e tényből a konzekvenciákat, hanem hirtelen és meglepetésszerűen frontot változtatott és az a szerv, amely eddig fennen hangoztatta, hogy a szerződésszegő sztrájkot minden erejével elítéli, most egyenesen a sztrájkoló munkások élére állott. Ezzel nem csupán a maga kettős szint játszó szerepét leplezte le teljes nyíltsággal, de beismerte azt is, hogy többre becsüli a hatalom látszólagos megtartását, mint a saját szerződő írott szavát.
A harc tehát kitört a nyomdai főnökük és a hírlapszedő munkásság között. A budapesti napilapok vezetősége ugyanis nem teljesíthette a munkásság ultimátum szerű követeléseit, mert ha ők állották a kollektív szerződés mind ama pontjait, amelyek a szociáldemokrata munkásság javára szóltak, joggal megkövetelhették, hogy a szerződés szentségét betartsa a túlsó tábor is.
Eszerint csak olyan fizetésemelési kérelmet vehettek figyelembe, amelyet a szakszervezet egyetemlegesen terjeszt eléje s nem pedig egyes napilapok munkásai.
De nem teljesíthették a napilapok a nyomdai munkásság túlzó követeléseit anyagi okokból sem, mert ez a fizetésemelés nem jelentett egyebet, mint a békeidőn is rendkívül jól- fizetett nyomdai munkásság arany- paritásra emelt fizetésének nyolcvan százalékát. Ilyen magas fizetés pedig nemcsak az újságíró társadalomra, de az állami és az ipari életben is ismeretlen ez idő szerint. Ez a fizetésemelés csak a bejáróknak olyan aránytalan és erős emelésével lett volna ellensúlyozható, amely a középosztály számára egyenesen hozzáférhetetlenné tette volna az újságot.
A különböző lapvállalatok vezetősége — éppen a szedők követelései nyomán —-a lapárak emelésében elment a nagyközönség és a lapvállalatok teljesítőképességének legvégső határáig, a húr e téren, veszedelem nélkül, nem volt tovább feszíthető.
A napilapok vezetősége tehát felvette a harcot, amelyet nem ő kezdeményezett. A grafikai főnök egyesület a hírlapszedőket a kollektív szerződés be nem tartása miatt kizárta és egyben a sztrájkot kezdeményező munkássággal minden tárgyalást megszakított.
Ezzel életbe léptek mindazok a régi megállapodások, amelyek sztrájk esetén valamennyi budapesti napilapot egymás kölcsönös támogatására kötelezte. Első pontja e kölcsönös támogatásnak az lett volna, hogy a fővárosi napilapok megjelenése egyöntetűen szünetelni fog.
Nagyapám, Szentkeressy Nagy Károly, betű- és kottaszedő nyomdász az Athenaum nyomda alkalmazottja civilben
A Népszava megjelenése
Kedden április 8-án reggel nem jelent meg egyetlen napilap sem a budapesti utcán; mindössze a Nemzeti Munkavédelem alkalmi munkásai által készített Hajnali Hírek, az esti órákban pedig az Esti Hírek című ideiglenes újság informálta a nagyközönséget. Szerdán reggel azonban meglepetésszerűen megjelent az utcán a Népszava vezető helyén az első oldalon kiáltó közleményt tett közzé, mely szerint a Népszavát a lapkiadóknak a kizárásra vonatkozó semmiféle megegyezése nem kötelezné és ő az objektív hírszolgálat reá háruló kötelességének akar eleget tenni, amikor lapját megjelenteti. A nyomdászok szakszervezetének kétszínű szerepét, továbbá a Nemzeti Munkavédelem hivatalos lapjainak meg jelenését, az egész sztrájk történetét, sót a nemzetgyűlés ülését is természetesen már ilyen »objektív« beállítással adta hírül a lap. Innen kezdve a Népszava a sztrájk egész hete alatt napról-napra megjelent.
A Szózat és A Nép megtörik a munkáskizárást
Az ellenzéknek azt a részét, amely a szanálási javaslatok ellen el volt tökélve a legvégső harcra, főképp a fajvédő csoportot, amely e harc rohamcsapatát alkotta, a részleges szedősztrájk következtében a munkaadók részéről alkalmazott kizárás és a lapok szünetelése nagymértékben lehangolta és elkeserítette.
A fajvédő csoport nehéz szívvel látta azt, hogy a sajtó elnémítása teljesen meddővé és visszhangtalanná teszi az óriási erőfeszítéssel vívott nemzetgyűlési harcot, másfelől elkeseredve szemlélte a kormány jóakaratú, csendes vidámsággal élvezett semlegességét a munkásság és a munkaadók között kitört háborúságban, amely egyszerre oly kényelmessé tette számára a parlamenti harcot,
Az Újságkiadó Szindikátusban Zsilinszky Endre dr., a Szózat főszerkesztője kezdettől fogva azt az álláspontot képviselte — s ezt magáévá tette a Magyarság képviselője is — hogy a sajtószindikátus igyekezzék nyomást gyakorolni a főnökegyesületre, hogy a munkáskizárást félbeszakítva a. lapok megjelenését lehetővé tegye. Zsilinszky dr. kifejtette, hogy elvileg helyesli ugyan a munkaadók álláspontját, de a jelen időt nem tartja alkalmasnak a harc megvívására, mert a szanálási, javaslat politikai jelentősége mellett ennek az osztályharcnak el kellene múlnia.
Amikor ezt az álláspontját a sajtószindikátus által nem tudta elfogadtatni, kilátásba helyezte, hogy amennyiben a legrövidebb időn belül a megegyezés reménye nem kecsegtet, a Szózattal kilép az Újság- szindikátusból s a Stádium-nyomdát szintén kivonja a főnökegyesületi korporációból. Bolhenstein Móric, szocialista képviselőnek közvetítésével folytatott megbeszélések Zsilinszky Endrével és Gömbös Gyulával azt a benyomást keltették, hogy a nyomdász-szakszervezet elegendő szánú munkást bocsát a Szózat előállítására s a Stádiumot viszont biztosították, hogy a szakszervezet a fónökegyesülettel nem ír alá olyan békeegyezményt, amely a Stádiumra sérelmes és káros lehetne; Gömbös Gyula utasítására a Stádium visszafogadta a kizárt munkásokat és csütörtökön este a Szózat kiszedését meg is kezdték.
A Stádium vezetői Zsilinszky Gábor dr. és Hüttner igazgató igyekezték Gömbös Gyulát lebeszélni és visszatartani ettől a lépéstől. Gömbös azonban hajthatatlan maradt és Bohenstein Móric és Népszava szedőinek közreműködésével sikerült is késő péntek reggelre a Szózatot megjelentetni.
A Nép-nél más volt a helyzet. A Nép tudvalevőleg a Wolff Károly vezetése alatt álló politikai csoport orgánuma, amelyet szintén a Stádiumban állítanak elő.
Nyilvánvaló volt, hogy a Szózat megjelenése után A Nép-nek is elhatározásra kellett jutnia. Wolff Károlynak nem igen volt kedve, hogy Bohenstein Móricékkal egyesülve, az orgánumot a munkások bolsevista szárnyainak közreműködésével hozza napvilágra.
Bernívd főszerkesztő természetesen osztotta pártvezére felfogását és pénteken délelőtt a Nép aláírt az Újságkiadó Szindikátusban egy szolidaritási nyilatkozatot azokkal a lapokkal, amelyeket a váratlan megjelenése után nyomban hátbatámadott, mint a zsidó kapitalizmus uszályhordozóit. A parlament folyosóján egy nyilatkozat miatt éleshangon szóváltás támadt egyrészt Gömbös Gyula másrészt Binárd Ágost és Wolff Károly között, akiket Gömbös a maga kemény és egyenes modorában felszólított, hogy kövessék a Szózat példáját., Az urak eleinte kitérő választ adtak, mire Gömbös Gyula a Stádium nyomda vállal at részéről oly nyomást alkalmazott reájuk, — prezentálta ugyanis az esedékes nyomdaszámlákat — hogy A .Nép-ék kénytelenek voltak megjelenni s ezt a muszáj-hősiességet kifelé, mint heroikus keresztény és intranzigens állásfoglalást fitogtatni. Ez A Nép kiugrásának rövid és tanulságos története.
A verkmunkásokat is kizárták
A sztrájk újabb eseménye az volt, hogy pénteken reggel az úgynevezett nappali és verkmunkásokat is kizárták, a Főnökegyesület csütörtöki értekezletén hozott határozat értelmében, a budapesti nyomdákból. Ez a kizárás még jobban elmérgesitette a helyzetet, mert hiszen ezzel 270 budapesti nyomdában állt meg a munka és péntek déltől kezdve a kizárt nyomdai munkások száma meghaladta a négy és fél ezret. Szombaton reggel a főváros utcáin egy új napilap jelent meg Magyar Sajtó néven, amelyet az összes napilapoktól delegált szerkesztőségi tagok írtak és szerkesztettek — kivéve természetesen a Népszavát, a Szózat és a Nép szerkesztőségeit — és a Grafikai Főnökegyesület tagjai állítottak elő az Athenaeum nyomdájában.
A Magyar Sajtó politikától mentesen, objektív hangon igyekezett szolgálni a közönség informálásának ügyét és vasárnap és hétfőn, újabb, ugyancsak kollektíven szerkesztett, lapokat adott ki.
.
Hétfő éjjel létrejött a megegyezés.
A nyomdai munkások és a nyomda tulajdonosok közti harc hétfőn éjjel ért véget. A munkások maguk is, de a főbizalmi testület is alaposan megfontolták, hogy húsvét előtt milyen kár éri a munkásságot azzal, hogy nem dolgozik s a munkaadók is mérlegelték azt a körülményt, hogy húsvétra nem hagyhatják lap nélkül a közönséget. Ez a két szempont szerencsés alapja volt a meginduló tárgyalásoknak, amelyek a zöld "asztal mellett folytak le és teljes eredménnyel, végződtek.
Még hétfőn délután megállapították, hogy mind a két fél okvetlenül szükségesnek tartja az eredeti szerződések betartását, elítéli a szerződésszegést és a jövőben minden ilyen erőszakos cselekedetet intézményesen fognak megakadályozni. Ezek a megnyugtató megállapítások megfelelő alapot nyújtottak arra, hogy a harc kirobbanásának egyéb okait később intézzék el s mindkét fél képviselete önállóan dolgozta ki a megállapodás és a béke főbb pontjait,(beleértve a bérek rendezését)
A főbizalmi testület a béke mellett dönt.
A nyomdai munkások szervezőbizottsága ült össze olöször és az előzetes feltételek megbeszélése után az egész anyagot áttették a főbizalmitestület elé. Az előadó kifejtette, hogy a harc leszerelése közös gazdasági érdek és mind a két fél bátran tárgyalhat, mert sikerült olyan plattformot találni, amely mindkét felet kielégíti és megnyugtatja A megegyezési alap pedig az, hogy a munkások kedden reggel munkába állnak, a munkaadók pedig a munka megkezdése után nyomban hajlandók a bértárgyalások megkezdésére.
Az előadó javaslatát viharos vita követte. A munkások több szónoka azt követelte, hogy ne menjenek be addig a nyomdákba, amíg a főnökök nem garantálják a javítást. Mások garanciát sürgettek arra, hogy a kizárási napokra, fizessék meg az elmaradt munkaköröket. A nagy többség azonban leültette a szélsőséges szónokokat s miután az előadó még egyszer rámutatott a további sztrájkkal járó végzetes veszedelmekre: szavaztak
A főbizalmi testület nagy szótöbbséggel. elfogadta az előadó javaslatát és így semmi akadálya nem volt már annak, hogy a munkások kedden reggel be ne menjenek a nyomdákba.
A sztrájk végetért
Figyelemreméltó , hogy a dolgozók és a fajvédő jobboldal érdekei egy pillanatra más -más okból , de egybeestek..
Nagyapám még 8 küzdelmes évet élt meg, hogy felnevelhesse tíz gyermekét. Viszonylag fiatalon, 55 éves korában vitte el a szívelégtelenség. Ha nem tűnik fel a Népszavát felmutató fénykép és a sztrájk azonos dátuma ez az írás nem jöhetett volna létre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése