2022. november 12., szombat
2022. november 3., csütörtök
2022. január 17., hétfő
2022. január 1., szombat
EZ A TÁRHELY IS MEGTELT....
Atnyergeltem a FACEBOOK-ra...
Tabáb-Anno
https://www.facebook.com/taban.anno
2021. szeptember 20., hétfő
KOCSMAJÁRAI 1933 TABÁN
KOCSMAJÁRAT 1933
PESTI NAPLÓ
(Helyszínre küldött tudósítónk jelenti)
Az ódon Tabán bontása körüli eseményekről és azok visszhangjáról lapunkban kezdettől fogva részletes és kimerítő tudósításokban számoltunk be olvasóinknak minden érdekelt fél véleményét felvonultatva, szigoruan maradva végig a semlegesség mezején ..Ám nem rejthetjük el aggodalmunkat a tény miatt, leradírozni a térképről egy egész városnegyedet ,ráadásul minden epekedő szerelmes és minden borisszaa polgár imádott rejtekhelyét,teljesrn szokatlan és mindenképpen döbbenetes lépés . ilyen még nem volt a város történetében.
Szerkesztőségünk napjainkban is feszült figyelemmel kíséri a fejleményeket, nem mulasztva el azok ismertetését a közvéleménnyel, mely részvéttel és együttérzéssel viseltetik a felszámolt, kövenként szérthordott otthonok lakóival, a világgá zavart hentesek, szabók, suszterek egyéb iparosok iránt, ám a legjobban fájlalja a bezárt csapszékek üzemeltetőit,borzalommal szemlélve a lebontott otthonok között gúlákba felhalmozott ajtók,ablakok,tetőcserepek,téglahalmok szívbe markoló látványát. Vendéglősök csaposok ,pálinkamérők száz és száz éven át oltották szomját az itt lakó magyar,sváb, rác és a hangulatos kocsmákat kedvelő vendégek,egyszerű emberek ezreinek nyújtottak felüdülést telt ónkupákkal, habzó sörös, gyöngyöző boros üveg poharaikkal romantikus és vadregényes körülmények között ,meglapulva girbe-gurba utcácskák labirintusában.. Ezért is szívünkön viseljük minden egyes vendéglős kizsuppolását, egyéni tragédiáját. Természetesen helyt adunk a hivatalnak is álláspontja ismertetésére.
De most –igen most végre történt valami: nem csak a pusztulásról tudunk számot adni, de remnytkeltő kezdeményezésről is beszámolhhatunk, mely talán elhessenti a bizonytalan jövő rémképét és modern, a korszellemet tükröző megoldással példát ad minden férdekeltnek, kocsmárosnak és szomjazó delikvensnek egyaránt,nem beszélve a romantikára vágyókról,valamint fricskát nyújt a kárörvedőknek-
Mégsem lehet túljárni egy tabáni kocsmáros eszén!
*
Helyszíni riport
Mára virradóra a szomorkás hajnali szürkületben álmosan munkába baktatóknak igencsak különös látványban lehetett részük. Az Erzsébet híd felől lekanyarodó sinpáron robosztus tömegével egy ,diszkréten pislogó lámpásaival világító villamos fordult be a Döbrentei tér felé enyhe jajszóra késztetvén a síneket. A Rácz Fürdő előtti megállóban fáradt szemű bohémek ,akikben az áldott gyógyvíz- fürdő hatására némileg felhígult a tegnapi lumpolás mámora, alig hittek az eléjük ködből kibontakozó látképnek.
A favázas, dupla motorkocsis villamosa lassan kibontakozva a felszálló ködből méltóságteljesen gördült be a megállóba, homlokán DREHER emblémával, ablakok alatti oldalsávjában egy izléses ,mégis feltünő "CSOPAKI RIZLING" feirattal.Tlyet se láttak még . A vezetőfülke párás üvegén át őszhajú, báránybőrbekecsbe burkolt kocsmáros kezelte az ellenállásszekrény forgatókarját. Lassan,némi fékcsikirgással állt meg a szerelvény.
RÁCFÜRDŐŐŐ -mondja hangosan,elnyújtva a szó végét ,majd egyet köhintve bajusza alatt kissé halkabban - csatlakozás az alfüldi borokhoz –teszi hozzá.
Kiakasztottam a lépcsőkorlát biztonsági láncát, vigyázva lenyitottam a vasrácsot, felkapaszkodtam a vezető mögé a nyitott peronra., mely az ilyen szerelvénynél megszokott módon tolóajtóval választatott el az utastértől Néhány vendég benn az asztalokra könyökölve üldögélve koccintott ,többek az ablakon át integettek.. Aki közelebb hajolt, piroskockás abrosszal letakart asztalokat vehetett észre, az asztalokon dőlésbiztos tartókban remegő félig üres borospalackokat.
Az ősz hajú, borastás arcú vezető önkéntelenül is észrevéve fel-le mozgó ádamcsutkáma- intett fáradjak be. beljebb van még ülőhely hely odabenn….
-Hová lesz az irány_?- kérdezem óvatosan érdeklődve..
Az őszhajú –miközben tincseit cibálta a feltámadó hajnali szél,készségesen válaszolt-:
Menetrend szerint közlekedünk a Keleti - és a Déli vaspálya között- a szokásos megállók érintésével. -Itallapot is talál , pillanatnyilag nyolcféle jófajta alföldi bounk van az első pohár grátis!.-
-Na,de ebben a korban megtanult villamost vezetni?-
-Hja kérem-felelte a kocsmáros –hétrasimítva őszülő haját ,a szükség törvényt bont-letettem a vezetői vizsgát, anélkül fuccs az üzletnek.De voltam én már nagyobb slamasztikában is. A háborúban román fronton egy egész századra kellett naponta főzni,beleértve a rekvirált distnó és marha levágását. Ahhoz képest ez bakfitty.-
-De engedje meg hogy bemutatkozzam-teszi hozzá rutinosan a kocsmárosok határozottságával.
-Krausz Lipót a becsületes nevem , de aki ismer csak Polddi bácsiként emleget.Maga bizosan friss ember az újságnál,a régiek már ismernek,sokukkal pettut is ittam a boldog időkben-
A villamos áramszedői felé pillantva többen megdöbbenve konstatálták a cégtáblát,melyen magam is elcsodálkoztam-majd folytattam a beszélgetést.
-Igen, az egyik régi cégtáblám-somolygott bajusza alatt-tudja rengeteg kiadásom volt a biznisz újraindításával és az ember ott spórol, ahol tud-bökött a cégtábla felé.
-VENDÉGLŐ A MÉLYPINCÉHEZ alapítva 1549-ben-
Ámuló tekintetünket látva a korcsmáros készségesen felvilágosított:
-Igen, ez ugyanaz a vendéglő amely itt nem messze a Görög és Fehérsas utca sarkán üzemelt egyhelyben az elmúlt századokban,de minket is utólért a bontás.Nejemmel egy álló hónapig törtük a fejünkt,mitévők legyünk ebben a nyomorúságos helyzetben, miután a megmaradásra semmi esélyünk nem maradt.
Kicsit szűkebben vagyunk,de mindent ugyanúgy rendeztünk be, mint azelőtt. Még a fürjmadár kalitkáját is áthozattam.
Külön bekereteztettem Gyula* bácsi bejegyzését itt eltöltött szép napjairól,.Persze pihenőszobára nincs hely, de a családi törzsasztal, ha szűkebben is, elér.
-Az élet megy tovább, a betérő vendégnek helyet kell adni, ebben semmiféle végzés sem akadályozhat meg.- dörmögte határozottan tömött harcsabajusza alatt.
További firtatásunkra részletesen elbeszéli hogy a BESZKÁRT-tal hároméves koncesszióban állapodott meg, havi elszámolásban.
-Talán lendít a forgalmon, hogy nem egyhelyben állunk, a teljes viszonylaton szolgáljuk ki vendégeinket két pályaudvar között. Bár én aggodalmaskodtam a mozgó jármű rázkódása okozta problémák miatt, a villamos vállalat vezérkara megnyugtatott: Már dolgoznak olyan technológia kifejlesztésén, mely az oldalfalra rögzített palackokból és szódásüvegekből csappantyúval záródó csöveken át a vendég automatikusan a poharaiba töltheti itókáját,vagy ennek megfelelő arányú keverékét. Rájuk hagyom, a technika fejlődésének jobb nem ellenálni...- vélte barátságos mosollyal.
Maga a a mentőötlet végső kétségbeesésemben villant át agyamon-közölte. Megjegyzem a vendéglátás mobilizálása-végtelen lehetőségeket rejt magában-
Igen, ha belegondolok hosszabb távon akár borfesztivált is lehetne rendezni pl.egy Kőbánya alsó - Sátoraljaújhegy viszonylaton! –villant fel bennem de nem fejtettem ki hangosan elképzelésemet.
-Mit szólt mindehhez a Közmunkatanács? Tarthatja-e a Mély Pince ezen lépését rendelete kijátszásának-?
- Semmiképpen! Kínosan ügyeltünk a vonatkozó rendeletek betartására. Különben is, a Mélypince kft a bontási területen nem foglal talpalatnyi helyet sem, csak áthalad rajta, hogy elérje közönségét. És ez a lényege az ötletnek, működési területünket kiterjesztjük a viszonylat teljes hosszára,pótolandó a kilakoltatott,városszerte szétszóratott régi törzsközönséget,mely talán a villamosvonal valamelyik pontján újra csarlakozni tud viszonylatunkhoz.
Sajnos ez avval jár, a Mély Pince már csak a nevében a régi, le kellett mondanunk a több emelet mély pincebázisról, a kettes kocsiban lévő raktárunkat csak a végállomásokon tudjuk feltölteni, de számolunk a patinás név iránti lojalitással a megértő törzsközönség részéről-.
.- Tanúsíthatomtovábbá, a vendéglátás nívója a régi békebeli időkre emlékeztet, a villamos hátuljában jégszekrény gondoskodik az italok megfelelő hőmérsékletéről, a szomjas és éhes vendég ellátását útközben pár fillérért rendelhető hideg falatok(kolbász, szalonna, hagyma, sajt és egyéb ínyenc harapnivaló) is biztosítja meglepően -ismétlem –MEGLEPŐEN olcsó áron, -mint az korábban is szokásban volt a patinás korcsmánál.Feleségem a hinterland,aki a Déli pályaudvari végállomáson a raktárunkban dekkol,őrzi a raktárkulcsot. HÁT ÍGY MŰKÖDÜNK KÉREM.-
-Hogy aztán három év múltán -a koncesszió lejártakor - mi lesz majd, az még a jövő zenéje! Az utódom - mivel én három esztendő múltán nyugdíjaztatni szándékozom magam-bizonyára szintén meg fogja vívni a maga harcát a Mély Pince név méltó fennmaradásáért.-fejezte be az interjút az ősz tulajdonos, Krausz Lipót,azaz a híres Poldi bácsi,a tabáni csapszékek leghíresebbjének tulajdonosa,aki a világháborúból kiszolgált tizedesként visszatérve-mint utólag megtudtam- sok-sok éve pártolja a művészet üres zsebű szolgáit jókedvre derítve őket bújukban ,bánatukban.
Időközben a Bethlen udvar megállóhoz értünk.Poldi bácsi gyors tekeréssel fékezett.Még mozgott a járgány , mikora csapossegéd jelent meg a villamos lépcsőjér felügprva:
-Főnök úr fogytán a rizling! –
-Rudi,te csak menj vissza, majd Leni asszomynál tankolunk! Vidd ezt a füzetet és az a két lírai koltőtanonc két fröccs között irkáljon valamit a vendégkönyvbe!-
Rudi vissasietett a helyére,kimérni a maradék rizlinget, a villamos komótosan elindult a megállóból.
-Mikor Schreil úr végleg bezárta az Albeckert, megsajnáltam szegény állását vesztett Rudit, felfogadtam csaposnak. Itt még lámpást se kell cipelnie és megvan a mindennapi boradagja. Csak berúgnia tilos,akkor kirúgnám.- dörmögte hamiskásan méretes harcsabajsza alól
A szerelvényen-.ki tudja,talán az elfogyasztott italok hatására emelkedőben volt a hangulat. Négyen osszekapaszkodva halkan szordínósan dúdolni kezdtek:
-LehulLott a rezgőnyárfa ezüstszínű levele……-
Szegény Krúdy űr ,ha ezt megérhette volna
Fellelkesülve a szokatlan vállalkozás szemmel látható sikerén-sok szerencsét kívántam az üzlethez és ellenálva a jófajta borok és fröccsök kínálta kísértésnek –cikk leadása előtt sosem iszom-A következő megállónál fájó szívvel és kiszáradt gigával leszálltam. Alig tudtam átverekedni magamat a dalolók közt a leszálláshoz a hátsó, peronig. Kinek ne esne jól- még ha kis időt várni kell is- egy felesre, vagy munkabeindító hosszúlépésre , mindennapi szorgos tevékenysége kezdetén?A csapossegéd a hátsó kocsiban alig győzte a rendeléseket.
Intettem a megállóból lassan kigördülő villamosnak, a vezető búcsúzóul rácsapott egy párat a csengőre. Az éles dallamos csengő hangja betöltötte a bontástól meggyötört völgyet és egybevegyülve a nótaázók danájával lassan halkuló hanghullámokban felszállt a villanyos vezeték fölé a magasba!
-ISTEN VELED ÉDES, ISTEN VELED KEDVES,
EGYÜTT ÉLNI NEM LEHET….-https://www.youtube.com/watch?v=QvgGR0rTyA0
xx
Ebben az ősz vendéglősben van még virtus, van kurázsi! mormoltam.-
Erősen törtem a fejem, mi legyen a végszó a cikkben, végül ez jutott eszembe:
ÉRZEM ,AZ ÜZLET SÍNRN VAN!!
2021. szeptember 6., hétfő
2019. január 2., szerda
'MÉLYPINCE" AZ UTAZÓHOZ
nem lesz itt élet a bontás után-!.
A többiek máris kezdték csábítgatni a vevőkört, biztos ami biztos, hiszen a vendégekből éltek
E konyv ,ha majdan nem leszek többé , arra emlékeztessen titeket, hogy apátok egyszerű kis tabáni "Mélypince " vendéglőjében 1918 óta a Társadalmi és Szellemi élet kiválói között, kik részben törzsvendégek, részben vendégként fordultak meg, és büszkén hirdetem,hogy valamennyi vendég tiszteletét és megbecsülését bírtam. Ezért is, ha már anyagi javakat nem hagyhatok reátok, ezzel a könyvvel majdan büszkén odaállhattok ember és világ előtt, hogy apátok a Poldi bácsi, anyátok a Poldi néni mindenkitől szeretve és tisztelve voltak.
Budapest 1931 május 23.-án
Hatalmas ötlet-villant át agyamon-a vendéglátás mobilizálása-végtelen lehetőségeket rejt magában- hosszabb távon akár borfesztivált is lehetne rendezni pl.egy Kőbánya alsó - Sátoraljaújhegy viszonylaton! - de nem fejtettem ki hangosan elképzelésemet.
*Krúdy Gyula író, a Mély Pince nemrég elhunyt törzsvendége
Bocsásson meg a kedves olvasó, ha netán a dokumentum stílussal megtévesztettem. Természetesen mindaz amit leírtam, pusztán fantazmagória, kitaláció - de megtörténhetett volna!
2021. augusztus 1., vasárnap
Poldi bácsi vendégkönyve
KELLÉR DEZSŐ
vendégkönyve
M árai Sándor, a „Föld, föld” című könyvében egy szívszoritó naplójegyzetben gondol vissza utolsó találkozására Krausz Poldival, a tabáni Mély pince harcsabajszú tulajdonosával. Negvennégyben, a márciusi, vészjósló vasárnap után, amikor a megszálló nácik már szedték össze a zsidókat, váratlanul beállított lakásába a vendéglős. Hóna alá szorítva hozta legféltettebb kincsét, a vendégkönyvet, amely az író- és művészvilág kiválóságainak följegyzéseit tartalmazta, köztük legkedvesebb törzsvendégének, Krúdy Gyulának apró betűs beírását is. Azt kérte az Írótól, hogy vegye át és őrizze meg az utókor számára. Márai nem teljesíthette a kérését, mert saját könyvtárát sem érezte biztonságban. (Szimata nem csalt: egy romhalmazt talált a helyén amikor a háború után visszatért elhagyott lakásába.) Poldi bácsi szomorúan távozott és ahogy Márai írja:
„ . . . az album velepusztult, amikor a
közeli napokban elvitték, feleségével,
Poldi nénivel együtt az újlaki téglagyárba s aztán onnan tovább, a lengyelországi megsemmisítő telepre.”
így tudta, amikor ezeket a sorokat naplójába feljegyezte.Akkor a fellélegzés, az újra kezdés bódult forgatagában, a felröppent hírek kavargásában mások is így tud ták, ahogy visszaemlékszem,jómagam is. Csak később derült ki, hogyKrauszék egy zuglói lakásban dekkolva szerencsésen átvészelték a világháborút. A néninek már kevés jutott a békéből, de a szívós Poldi bácsi kihúzta ötvenötig, akkor fejezte be életét a Szövetség utcai klinika egyik kórtermében. Nyolcvanöt évet élt.
Utolsó kívánsága az volt, hogy hozzon az unokaöccse egy fél liter bort a szemközti vendéglőből.És az album ? Nem pusztult el. Csodák csodájára megmaradt. Egy New Yorkban élő asszonynak, Mrs. Joly Nánásinak köszönhető, hogy átmentette és pár évvel ezelőtt a Petőfi Múzeumnak ajándékozta. Nánásiné nem más, mint Krausz Poldi unokája, aki férjével, a Magyar Színház egykori fővilágosítójával harminchatban vándorolt ki Amerikába.
Törzs Jenőt is rá akarták beszélni, hogy tartson velük, de a neves színművész nem állt kötélnek. Viszont arra kérte őket, vigyék magukkal a két fiát, akiknek jövőjét, az egyre fenyegetőbb légkörben jobban féltette, mint a magáét. így aztán a Nánási házaspár a két Törzs gyerek kíséretében telepedett át a tengerentúlra.
A kezdet nem volt könnyű, de a gyakorlatias érzékű szakember idővel az új közegben is feltalálta magát. Sőt, mást is feltalált, például a fémből készített karóraszíjat, amivel megalapozta egzisztenciáját. Amikor én 69-ben, egy amerikai turné alkalmával megismertem őket, akkor már a gazdag Nánásiékkal találkoztam. Egy fényűző fogadással tiszteltek meg minket, amelyre Karády Katalin, Fellegi Teri, Carelli G ábor és még több kinn élő művész is hivatalos volt. Megtudtam, hogy olyan magyar művész nem fordult meg New Yorkban, akit ők nem láttak vendégül. Aki csak jött az óhazából és valami köze volt a pesti színházakhoz, azt elhalmozták gyengédségükkel.
A hajdani „szaki” még évtizedek múltán sem tudott elszakadni a festett kulisszák világától. A hetvenes évek kezdetétől egészen 1985-ben bekövetkezett haláláig, feleségével együtt minden nyáron hazalátogatott, hogy még az itteni túlélőkkel elbeszélgessen egy mindinkább távolodó színházi világ ködlovasairól, Sebestyén Gézáról és társairól. Hiszen már csak itt lelt befogadóra az olyan történet, hogyan marházta le őtBródy Purtyi, a Magyar Színház akkori igazgatója, amiért a főpróbán lila helyett sárgát adott be a reflektorba. Persze, a felesége családi kapcsolata folytán szó esett néha a Tabánról és a Mély pincéről is. így kaptam hírt a megőrzött vendégkönyvről.
Amikor Joly asszony értesült tőlem, hogy az nálunk milyen különleges
várostörténeti értéket képvisel, a New York-i konzulátus közvetítésével ajándékozta a Petőfi Múzeumnak.
Az album a harmincas évek elején került a vendégek elé a tarka terítős asztalokra. Akkor kongatták meg a harangokat a Tabán felett. A derék vendéglős gyermekeinek ajánlja a könyvet, azzal majd büszkén odaállhatnak ember és világ elé, hogy apjuk, a Poldi bácsi, és anyjuk a Poldi néni, „mindenkitől szeretve és tisztelve voltak.”
Bevezetőként közli illusztris törzsvendégeinek listáját.
Elsőnek- Kepes tábornok-főtörzsorvost említi, a Ferencz József föld felfedezőjét. Aztán jönnek az írók, hírlapírók, művészek és a sok ismert név között büszkén
fedeztem fel Andor bátyámét is, akit már fiatalon az a megtiszteltetés ért, hogy odaülhetett Gyula úr asztalához.Tallózván a bejegyzések között, Szerb Antaltól kettőt is találtam. Mind a kettő csak egyetlen mondat.
1935 május 14-én ezt jegyezte fel: „Ma új életet kezdek.” A másiknál
nincs dátum és csupán ennyi: „Éljen Kossuth.”
A legötletesebb talán Szép Ernő
két soros versikéje:
„A derék Krausz Poldi,
olyan magyar, mint Toldi.”
Krúdy sorai úgy dőlnek féloldalra, ahogy az író a fejét tartotta csöndes poharazgatás közben.
„Bizonyítvány .
Ezennel bizonyítom, hogy Krausz
Poldi Mély pincéhez címzett vendéglőjében életem szép napjait és éjszakáit töltöttem.”
Budapest 1931 május 31.
Krúdy Gyula
Székely Mihály, mint egyik leghűségesebb törzsvendég azon kesereg, hogy a vendéglő éppen akkor szűnik meg, amikor ő Pestről átköltözik Budára.
„Most, hogy közelebb jöhetek magához Poldi bácsi, hát elmegy! Remélem nem hagy bennünket cserben, és legalább megígéri, hogy budai marad. Rám mindig számíthat, mint igaz jó barátjára a legmélyebb pinczehangoktól a legmagasabb és legszebb
női szopránig. Székely Mihály.”
Keresztury Dezső, 1931 szeptember 6-án, huszonhetedik születésnapját ünnepli a Mély pincében és ezt verssel örökíti meg a vendégkönyvben.
„Messze van odáig,
Jó Buda-váráig,
De eljöttem ide mégis
Poldi bá’ boráért,
Nem is a boráért
Csak egy barna lányért,
Fekete szeméért
Édes szép csókjáért,
No, eddig van:
Dr. Keresztury Dezső
a berlini egyetem magyar lektora,
írtam saját vérem helyett csopaki
borral.”
Szánthó Dénes, hirlapíró ugyancsak verssel szerepel: „Adjon Isten 3
B-t, Bort, Búzát, Békességet,
Adjon Isten három P-t
Poldinál Poldog Pékevilágot.”
Mihályfi Ernő és hitvese, a drága
Filo, a zárás napján vigasztalják a
vendéglőst:
„Poldi bácsi ne sajnálja a romokat.
Boldog új életet kívánunk az utolsó
estén.”
Végül: Bóka László nem vethette
meg a jó borocskát, többször is találkozunk a nevével. Az egyik bejegyzése így szól: „A Tabánt le lehett bontani, de Poldi bácsi örökkévaló.”
*
Hát ennyit a Mély pince megkerült
vendégkönyvéről. Úgy látszik, a közmondás, hogy a könyveknek is megvan a maguk sorsa, a vendégkönyvekre is vonatkozik. Poldi bácsié ötven év múltán a tarkabarka asztaloktól eljutott a múzeumba. Már ott őrzi emlékét a lebontott városrésznek,
ahol girbe-gurba, kacskaringós, macskaköves utcák vezettek Krúdy Gyula kedvelt vendéglőjéhez. Vargha Balázs szerint „írók aranyozták be a Tabán glóriáját.” Hadd tegyem hozzá, ennek az arany glóriának a fénye felcsillog a Mély pince vendégkönyvének az oldalain is.
Forrás:Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma 1987
A teljes vendégkönyv fotókópiája:
https://melypince.blogspot.com/2010/05/vendegkonyv-anno-1918-1933.html
Képek:Tabán Anno,Szentkeressy Ngy Károly933.html
(a vendégkönyv Tombor János, Poldi bácsi dédunokája ajándéka Tabán Anno-nak-
2021. július 8., csütörtök
2021. május 31., hétfő
TABÁN SZÉPSÉGE
Tabán fogalma a duettben történő holdfényes sétáknak, a kedélyes citera muzsikának, a jó bor mellett üldögélésnek, az oleanderes udvaroknak és kis görbe utcáknak.
Azt hiszem, sokan vannak, akiknél e budai városszelet emlegetése némi nosztalgiát kelt, mert ha végigmennek cipő koptató utcáin, régi önmagukkal találkoznak. egy-egy kapu alól vagy kerítés mögül elszaladt ifjúságuk hetyke és mosolygó arca villan elő. Jóval a háború előtt történt Pest részéről Tabán felfedezése. ahová eleinte inkább csak költők jártak, amatőrfotografusok. diákok és diákhölgyek, később azonban eljöttek a börziáner-arszlánok és démonok, élvezni a drága bólét és az olcsó hangulatot.
Hosszú ideje nem adódott semmiféle változás, most azonban a magasság és szélesség ugyancsak imponáló méreteivel az Attila-köruton elkészült egy lakóház, amelyre a szomszédos kis ablakok és öreg tetők ijedten tekinthetnek. Azt juttatja ugyanis eszükbe, amiről időközben joggal megfeledkezhettek: a sorsot, amely vár rájuk, s amely, hiába, az elmúlás sorsa- Ez a miniszterelnök nevére keresztelt sokemeletes építmény, friss falaival és komfortjával felidézi azt a kérdést. ami a háború előtt lett aktuális s Tabán szabályozása címen szerepelt. Pspíron a kérdés már el volt intézve, a városrendezés korifeusai kimondották az ítéletet Tabán fölött, végrehajtását azonban felfüggesztette a kitört fegyverzaj, s Tabán helyzete ahhoz a siralomhásban merengő halálraítélthez lett hasonló, akinek utolsó napjai nincsenek megszámlálva. Ma sem mondhatni ugyan, mintha könnyű volna megszámlálni azokat a napokat. amikor majd lassú, de általános költözködés fog megindulni ezeken a budai lejtőkön, a sárgára mázolt házak fa lépcsőiről, a szerény tabáni udvarokról, amelyeknek mélye, pincéi és elföldelt gödrei azonban egész bizonyosan régi idők harcos emlékeit fogják kivetni, kupánvágott török koponya mellett békésen heverő magyar szablyát. Egyelőre nincs még itt az az idő, amikor a huszadik század túrni. ásni. rombolni és építeni fog azon a történelmi földön, amelynek pompás vize hajdanában—danában annyi epikuroszi-örömet okozott lubickolni szerető derék és dicső pasáknak, de az uj ház az Attila-köruton halk harangkondulásként már jelzi, hogv ehhez a szigorú és kérlelhetlen mémökmüvelethez közelebb vagyunk, mint voltunk tegnap s el fog jönni, akár akarjuk ezt mi Tabán pártiak. akár nem akarjuk. Vájjon miféle viszonyba kerülhet itt a veszteség a nyereséggel, mi jelenthet többet: a régi szépség, amely elmegy, vagy az uj, amely érkezik helyébe? Nehéz, sőt nem is lehet felelni rá. Nekünk minden esetre az az arc kedves, amely előttünk van: Tabán mai arculata, amely tegnap előtt. nagyanyáink postakocsin nászutazó idején ugyanilyen volt. Mi az utcák hirtelen szögbe szaladó rendjét. a házfalak, öblös kapuk, kémények, éles kiszögellések képét s a körülöttük és mögöttük folydogáló élet kimért ritmusát úgy szeretjük. ahogy megszoktuk. Sajnálni fogjuk, ha majd eltűnik, mint ahogy hosszan szokás nézni az álomképszerüen távozó díszletek után. De ha konzerválni kétség kívül lehetne s konzerválni érdemes is volna egynémely részletét _ —- például a templomot az előtte lévő tér és házfront zárt stilusegységében —. az egész kispolgári Tabán sorsa mégsem lehet más, mint amire ítélve van.
S ez jói van így, főleg persze akkor, ha az. amit az uj építők tervezőplajbásza és körzője ideteremt, valóban szépség lesz. Képzeletüktől, ízlésüktől, találékonyságuktól függ, hogy ez miként fog sikerülni, de csak akikor sikerülhet, ha azokból a princípiumokból születik, amelyeket a régi Tabán pallérai és ácsmesterei főiskolai oklevél nélkül is tudtak és respektáltak. Az első számú elv: a talaj alakulásának döntő számba vétele. Tisztelni kell a hegyet, amelynek háta az otromba háztömegeket, elterpeszkedő monstrumokat nem tűri szívesen, távlataival, kanyargó vonalával viszont szinte kínálja magát, hogy az uj építők az uj idők ízlése szerint, de továbbra is azt varázsolják ide. amit a házacská világa képvisel: festői Utcahatásokat. enyhe lugast az idilli, szabad udvart a napfény számára, otthonjait a jó alvásnak. a. baráti poharazásnak, szivek ábrándjának és lágy zongoraszónak.
Dömötör István
Nemzeti Újság 1925 augusztus 15
