1909-ben egy havas decemberi éjszakán- a Csend ucca 1 sz házban az Athenaeum Nyomda kottaszedő nyomdászának családjába 10. gyermekként egy kislány született , akit Stefi névre kereszteltek a tabáni templomban...(Készült ez a blog anyám és nagyapám emlékére...)
Article and photo copying is prohibited

2014. november 25., kedd

IRODALMI BOHÉMTANYA

Mély pince




A török korban már élénk forgalmú volt a tabáni
pince-kocsma, a későbbi Fehérsas és Görög utca
sarkán. Az egykori cégér valóban mély, két, egymásalatti pincéttakart. Az első pince volt hajdan a tulajdonképpeni ivóhelyiség, amelynek boltívei élére állított téglákból állottak, lefelé ívelt négyszögbe rakva. Az 1934. évi lebontás előtt még megvoltak az egykori kármentő mellett az egykori lépcsőtöredékek és a magasabban befalazott ajtónyílás nyomai,mert a legrégibb időkben itt volt az utcai bejárat.
Ebből a helyiségből nyílott egy hosszúkás boltíves helyiség, ahol a rendben sorakozó hordókból a finom zamatú gellérthegyi vagy sashegyi bor illata terjengett. Az előtérben hosszú X-lábú asztal állt, ahol egykor duhaj vitézek verdesték egymáshoz cinkancsójukat. — Sokszor törtük itt a fejünket,vajon a Várból a Mátyás korabeli királyok fürdőjéig (mai Rácfürdő) vezető aluljáró érintette-e a mély pincét és hogy ezen a rejtett úton lesurrantak-e a főbb törökök, Allah mindentlátó szeme elől a tiltott borivás paradicsomi mámorába?
Az első pince alatt volt az alsó pince, ahol a mi
időnkben már nem tartottak semmit, de a lejárata teljes épségben megvolt még. Innen nyílott a régi jégverem hatalmas ürege, ahol a befagyott Duna vastag jegét tárolták. Volt talán itt a mélységben a régmúlt, hatalmas verekedéseknél agyonvert emberek sok csontváza is, de talán még a sok-sok háború alatt eldugott értékek, avagy zálogban itt hagyott egyéb kincsek sokasága is.
A XVIII. század végén, jó százhetven évvel ezelőtt
aztán a Mély pince irodalmi kocsmává rangosodon.




 A Tabánban élt 1794 óta, a ma is álló Szarvas
téri házban Virág Benedek, akihez gyakran járt át
Pestről, a hajóhídon Vörösmarty, Vitkovits Mihály, Horváth István, Helmeczy, sőt nagy ritkán a remeteségéből felránduló Berzsenyi Dániel is, akikkel szívesen ment a „szent öreg" egy pohárka hamisítatlan jó budai bort meginni. Később Vachot híres asztaltársasága is sokszor vendége a híres borivónak, amely közben szép, földszintes sarokházzal gyarapodott. Járt ide Tisza Kálmán is képviselő barátaival, akiknek persze külön szobát „szeparáltak" a lakrész előtt. A „hírfiak" és „újdondászok", költők és egyéb bohémek is szívesen építgették itt— sűrű poharazás közben —, légváraikat, hírnévről és dicsőségről. Nem is akadt íróember, aki ne telepedett volna le a piros abroszos asztalok mellé.



A Mélypince rendes törzsvendége volt Krúdy Gyula, Bródy Sándor és Molnár Ferenc

Forrás:budapestfolyóirat/archívum

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése