VÉGH GUSZTÁV: A RÉGI TABÁN

Végh Gusztáv rajzai a régi Tabánról

Tabán. Városrész, amely tulajdonképpen csak nevében él. Már 1935-ben Szerb Antal is többnyire „sáros réteke t látott, amint unottan csapkodják a Gellérthegy lábát." Valamikor utcák kanyarogtak ott, ahol ma csak zöldellő domboldalak láthatók, a földszintes házikók udvarain mosóteknők mellett asszonyok görnyedtek s a szennyes lé vigan csordogált lefelé a macskaköves utcákon.

Mi már alig értjük, mi tehette a városrészt oly romantikussá, hogy neve összeforott az ifjúsággal és a szerelemmel. „A z egész Tabán az önöké, kedves szerelmesek— írta Krúdy 1932-ben — , a magányosan álldogáló olajlámpás a hegyoldalban, a pirosterítékes kocsmaudvarok, ahol délután a harmonika szól."

A Tabán a régi világban az egyik legnyomorúságosabb és legalacsonyabb lakbérű városrésze volt a fővárosnak.Közművesítésről a századfordulón alig lehetett beszélni, s a csendet is csak időnként a macskaköveken gördülő négylovas söröskocsik zaja törte meg. Tamburások, verklisek követték egymást az utcákon, az alacsony házak zsúfolt szobáiban sramlizene szólt, akárcsak a kocsmákban.

Építészetileg a templomok , a volt Szent Imre (Rác)-fürdő és a Szarvas-ház kivételével alig volt említésre méltó épülete. De bármilyen nyomorúságos házakból állott is ez a városrész, néhány neves emberrel büszkélkedhetett. Elég utalni az irodalomból Virág Benedekre, aki rendje feloszlatása után az Apród utca egyik házában húzódott meg s itt élt haláláig, serényen írva a Magyar Századokat. Virág Benedek hajdani házával szemben, helyreállítva áll Semmelweis Ignác szülőháza, s emléktábla jelzi, hogy abban a házban született a kitűnő festő: Vass Elemér is. S ha visszamegyünk a történelembe, Vahot Imre nyomaival éppúgy találkozunk, mint Döbrentei Gáboréval, aki a róla elnevezett tér és az Apród utca sarkán álló épületben lakott.Az egykori Tabánról a kitűnő képzőművész és grafikus, a 75-ön is túl levő,de még mindig friss erővel dolgozó Végh Gusztáv nemrég 12 színes lapból álló (később kibővült) grafikai sorozatot készített. Még az első világháború alatt, sebesüléséből lábadozva, sokat sétálgatott a Várban, a Tabánban, s eközben születtek azok a ceruzavázlatok, amelyekről aztán évtizedekig megfeledkezett. 1965-ben, emlékek után kutatva, kezébe kerültek az egykori vázlatok s egyszerre fellobbantották az élményeket. Ekkor határozta el, hogy e vázlatokat átteszi színbe, így született meg ez az értékes sorozat. A kisméretű színes rajzok egyikén a Kereszt utcát látjuk tarkaruhás alakokkal.A Kőműves utcán meredek lépcsők visznek a magasba. A Tzipő utcáróleszünkbe jut Rexa Dezső, aki azt írta róla: anakronizmus volna itt Cipő utcát írni. Ma már semmilyent sem írunk: halványodó emlékként él emlékezetünkben még a Holdvilág utca, a Varga utca, az Árok utca neve is. Eltűntek az ódon házak, furcsán kiképzett tetők és oromzatok, a zeg-zugos és keskeny utcák, a régimódi szemeteskocsik, kátrányos lámpadúcok, a virágos filagóriák, a kietlen tűzfalak,viskók, és módosabb polgárházak, a holdsugaras kis udvarok, a régimódi kis kocsmák és a népes családok is, akik ontották a munkáskezeket, hogy megépüljön az a Nagy-Budapest, amely kinőtte és fölszámolta többek között a régi Tabánt is.

A róla fennmaradt emlékek között Végh Gusztáv az akvarell és pasztell leheletfinom árnyalataival színezett tabáni rajz-sorozata idézi fel szívhezszólóan a valamikori Tabán festői és hangulati szépségeIit.

Végh Gusztáv TABÁN rajzai megtekintehetők a

                      Tabán Galériában

Forrás: bpfolyóirat/archívum/Szíj Rezső