KRÚDY GYULA BATÁRJÁN

Némán várom  a régi delizsáncot.                    

Várok most egy vörös  postakocsira.
Dalol a szél egy halkult köd-románcot,
ó — hol lehet nyomodra  lelni ma?
Ki  voltál mély szépségek ihletettje
 örökkön  fájó  magyar  tájakon,
Míg virágzottál „Mákvirágok kertje“
S a vén  Tabán  is bűvös  álmokon.
óh, vén  Tahán ...  „Mély pince“ ...
Poldi  bácsi... Piros abroszon piros óborok,
A  régi  asztal, melynél nem találni
Többé  már Téged ..
 Csended  nem fog  ott
Sok  áhítatba  mélyült  órán élni
S nem zeng  fel  már  az árva hegedű
 Krúdy  Gyulának  múltaikról  mesélni,
Hol óborokban  élt  örök  derű.
Járjuk  be  most a Te  régi  birodalmad,
Repülj  velünk  te,  ódon,  vén  batár,
Örök  lírád ma szent  álomba altat
És feldalol sok szép nyírségi nyár. .
Sóstói  fürdőn színes  lampionok,
Tűnt  Annabálok,  boldog hajnalok,
 Máriapócsi primitív ikonok,
Szabolcsi  éjben  sírt  örök  dalok.
Most  Pestre érünk . ..
De a  régi Pestre,  —
Óh,  Aranykéz-utcai  szép  napok,
Buda felett már alkonyt vált az este.
Felragyognak  az  örök  csillagok .
Tabán,Krisztina,  Óbudának  éjén
Örök  vártát állón vigyáz a  Vár
S nagy elcsudálkózó  szemednek  mélyén
 Buda fénye tükörre nem talál.
Gyerünk,  gyerünk  a  régi  delizsáncon
A Felvidék  vár:  ódon Podolin,

Pisztrangos  patakokra  száll az álom...

ismeretlen Nyirvidék szabolcsi hirlap 1938 01.17