1909-ben egy havas decemberi éjszakán- a Csend ucca 1 sz házban az Athenaeum Nyomda kottaszedő nyomdászának családjába 10. gyermekként egy kislány született , akit Stefi névre kereszteltek a tabáni templomban...(Készült ez a blog anyám és nagyapám emlékére...)
Article and photo copying is prohibited

2017. október 3., kedd

ROMASORS ROMOKBAN 1938 (Háromcsőrű kacsa)

DE SIRALMAS A CIGÁNYZENÉSZ ÉLETE... 



Korényi  Béla, az új  elnök,  őszintén  feltárja a  cigányság nagy bajait 

—Az Est tudósítójától


 A divatos  budai  pince kocsmában  tíz  óra után   szerteszéled  a  cigánybanda:    ahány asztal,  annyi  nyelven  énekelnek  a  magyarok  és  az  idegenek,  minden  asztalnak  jut egy-két  cigány.  Balkéz   felől  ott ül mellettem   a brácsás,    jobbkézt az öccse, a prímás.   Amiközben a  szomszéd   asztalnál kórusban  megyen  az »It  is  a long  way  to Tipperary«,  mi  vidáman  hódolunk  a  kapitány két  gyönyörűséges  lányának:



Szép két lánya van a kapitánynak, a  kapitánynak 
Az  egyik   szebbik,  szebbik, 
A  másik  jobbik,  jobbik, 
De  jó  volna  akármelyik...



A  prímás  nemcsak jól  játszik,  de  jól  is énekel,   vidám,   jóképű   fickó, akárcsak bátyja,  a  brácsás,  aki  szintén  a  cigánytudomány  minden  csinjával-binjával  igyekszik  emelni  a  hangulatot.  Na  aztán  mégis csak végeszakad   a   nótának, iszunk egyet  a  vörösborból,a prímás  odábbmegy egy-két  asztallal,    a    brácsás    meg    ezt mondja: 
— A  cigány mind ilyen.  Jókedvű,  örökké nevető,  hegedűjével,  mosolyával,  énekével, táncoló  gesztusaival lelket  önt  még  a  haldoklóba  is. 



Most   azután   tessék  elképzelni,  hogy  legtöbbjük  alig  keres  meg  napi  egy-két  pengőt,odahaza  asszonyon kívül többnyire öt-hat gyerek várja ...de ez  még  mindig a  paradicsomi  állapot,  mert  ha  »kizeccölődik«  az  állásából,akkor jó eset, ha egy-két    hónapon belül megint  kenyérhez  jut. 
—  Ezen  akarok  segíteni,  ezen   akarnak segíteni  a  cigányok  is, ezért  választottak engem  elnöknek ... 
Elkomolyodik  az  arca. Vége  a  cigányjókedvnek, koccintáskor  leteszi  a  poharat: kitűnik, hogy  a cigánybrácsás, aki szakmája  szerint  úgy  inna, mint  a  gödény,  — a  legszabályosabb  antialkoholista. Nem is dohányzik, de nincs is rá szüksége, mert minden narkózisnál   vonzóbb mámorban él: emberi  sorba  igyekszik  emelni  fajtáját-  a muzsikus   cigányokat,   akiknek az élete ma, 1938-ban   a   szociális   gondolat   világszerte   történt   diadalrajutásának   perceiben lehangolóbb   regény,   mint   amilyent a  múlt  század  legmeghökkentöbb  veristái írtak.



 Korányi Béla brácsás,   aki   a   szociális   gondolat   jegyében   kibillentette   a cigányzenészek   szövetségének   elnökségéből a  híres  prímásdinasztiákat, a mai ember, az új ember  új   hangján   leplezi le a  vidám   cigánykodás  belső  élettitkait. 
Nem  véletlen,hogy a  szövetségben első sorban a primásuralom   bukott   meg. 
Talán  nem  is  teszünk  jó  szolgálatot  a  jókedvnek,  amikor  eláruljuk,  hogy  az  emelkedett   hangulat  iramvezetői:a prímások nem  minden    esetben  azok  az- önfeledt, kurjongató,   bolondos   legények,   akinek látszanak. 


 Kiskocsma a 3csőrű kacsához Döbrentei utca 9 
(Tabáni Helytörténeti Gyűjtemény)

Van   Pesten   prímás  —  nem   is egy  —  aki  a  bandáját napi  15—20  pengőért  szerződtette le   Valamelyik   előkelő étterembe.  Ezt  a  pénzt  a  prímás  rendszerint az  utolsó   fillérig  zsebrevágja. 
Miből él hát a  banda? 
 A   tányérozásból. Ebből    is hogyan ?Először is a tányérpénzből  minden  tag kap egy  pengőt.Ez a fizetés,  a  fixfizetés,amelynek a  tulajdonos által fizetett összegből  kellene adódni,  Ami  azután  a  kiosztott  pengőkön kívül benne  marad  a  tányérban,    azt   a cigánytarifa  szerint  szétosztják:két  részt  kap  a  prímás,  cgyet-egyet  a tagok. 




Az   eredmény   az,   hogy   az   előkelő   étteremben,   ahol  a   cigányok szmókingban, borotváltam otkolonosan, hófehér selyemingben játszanak,a prímás   —   aki   még nagy  urak  »dugpénzét«  is  zsebrevágja  — megkeresi a  maga  havi  ezresét,  a  kiváló banda   kiváló   tagjai   pedig — jó   esetben—a  maguk százasát.  Havonta. 
Ezeket a szegény,páriasorban levő mulattatókat  impresszáriók,  ügynökök  szerződtetik   le.   Létjogosultságuk mindössze annyi,hogy a facér cigányoknak nincs klubjuk,  hanem  a  Mátyás  tér  padjain  üldögélnek hónapszámra, tekintet  nélkül   a meteorológiai  jelentésre.   Így   azután, miután  az  étterem tulajdonosai  nem  óhajtanak  a  Mátyás   téren  alkudozni,   közbelép az  ügynök,  aki  ezekből a  napi  egy   pengőkből lecsíp   magának   tíz-húsz   százalékot, de  —  ha  jobb  bandáról  van  szó  —  minden    »törvényes«    kikötés    előtt elkezd kertelni.    Hogy   hát  éppen    két  hete  történt,  amikor  ezt  és  ezt  a  bandát  leszerződtette   valahova    és   a  fiúk »hálából« adtak  neki  100  pengőt.Az egész  szerződés tartamára lekötött 20%,valamint az ilyen »háladíj« együttvéve annyit jelent, hogy az előkelő  étteremben dolgozó pesti  cigányok nagyrésze kiszorult már   Pestről: nem   győzik   a  lakbéreket, kiköltöztek  a perifériák  nyomortanyáira.  
A család szempontjából  azonban ezen sincs áldás.A késő  éjszakai  órákig dolgozó cigányok nem  kapnak   villamost,  így  aztán  bentragadnak cigány -kávéházakban  és  a  lebujokban:  elúszik  a  kevés  pénzük  is. 
Korényi Béla,a cigányok   új   elnöke, ez   a   kulturált    ember,  aki a szociális szervezkedés  rendjét tízesztendős német- országi muzsikálása alatt  tanulta meg,a legmagasabbfokú jólét igényeit pedig a legközelebbi múltban a skandináv államokban,   most elkomorodlk: 
—  És   a  rajkók.,,  ezek  a  mi   szegény, tehetséges   kis   kölykeink . . .  Iskoláztatásukra  nem  telik,  ruházni    nem    tudjuk őket,  reggeltől  estig  ott  csellengenek    a hideg  vagy  meleg  uccán  rongyaikban  és  az  esőben Isten  vigyáz  rájuk.    Megedződik  a  testük  és  egészséges  marad   a   lelkük.  De  amikor  bejutnak a    rajkózenei karba,a nyolc-tíz esztendős apróságok pénzhez  jutnak és  az  öregeket  utánozva, 
munkájuk végeztén zugkocsmákba járnak ...
a  szívem  szorul  össze,  amikor  tehetséges, jóképű    kisfiucskát  látok   snapszot   inni, cigarettázni,  késő   éjszakáig    fenn lenni olyan   helyiségekben,   amelyek   törzsközönsége:  —  a  kültelki  éjszaka  hölgyei. 
A budai  kocsmában a közönség   már sürgeti a  muzsikát, összeáll,  szól  a  banda:
Van is benne petrezselyem, kalarábé,
János,nem lehetek a magáé...







 Zórád Ernő rajza
A szomszéd szobában bolgár  diákok ropják nemzeti táncukat,   a   »koIo«-t.   A cigányok   egyre   szédületesebb   gyorsasággal    húzzák    a    vérforraló,    lángbaborító muzsikát. 




Az Est, 1938. október (29. évfolyam, 209-234. szám)1938-10-28 / 232. szám

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése