A nemrég 90 évesen elhunyt erdélyi költő Kányádi Sándor emlékére kiállítás nyílt a Virág Benedek Házban :
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából:
Kányádi Sándor
Élete
Született 1929. május 10.
Nagygalambfalva
Elhunyt 2018. június 20.[1] (89 évesen)
Budapest, Magyarország
Sírhely Nagygalambfalva
Nemzetiség magyar
Kányádi Sándor 1929. május 10-én született Nagygalambfalván (Hargita megye, Románia). Édesapja Kányádi Miklós gazdálkodó, édesanyja László Julianna, akit korán, 11 évesen (1940) veszített el. Az elemi iskola öt osztályát szülőfalujában, a középiskolát a székelyudvarhelyi református kollégiumban (1941–1944), a Római Katolikus Főgimnáziumban (1944–1945) és a fémipari középiskolában (1946–1950) végezte. Ezt követően beiratkozott a Szentgyörgyi István Színházművészeti Főiskolára, de a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karán szerzett magyar-irodalom szakos tanári diplomát 1954-ben, ám tanárként soha nem dolgozott, életét az irodalomnak szentelte.
Költői tehetségét Páskándi Géza (1933–1995) fedezte fel. Ő közölte 1950-ben első versét a bukaresti Ifjúmunkás című lapban. 1951–52-ben az Irodalmi Almanach segédszerkesztője, ezzel egyidőben néhány hónapig az Utunk, 1955–1960-ban a Dolgozó Nő munkatársa, 1960-tól 1990-ig pedig a Napsugár című gyermeklap szerkesztője.
A kortárs magyar költészet egyik legnagyobb alakjának számított, a magyar irodalom közösségi elvű hagyományának folytatója volt. Az anyanyelv megtartó ereje, az erdélyi kisebbségi sors mint alaptémák határozták meg költészetét, mely a közösségi létproblémákat egyetemes érvényességgel szólaltatja meg.
Szülőfalujában, Nagygalambfalván helyezték végső nyugalomra;
"Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren innen és az Üveghegyen túl, Magyarország fővárosában, a Döbrentei utcában élt egy ember, akit úgy hívnak: Kányádi Sándor. Sándor bácsi nagyon szereti a gyerekeket és az irodalmat, a verseket, a meséket. Tudja, hogy a mese - Ady szavaival -, örökség, nem divat. Meghatározó, megtartó érték. Ugyanúgy, ahogyan a gyermek is az. Sándor bácsi egyszer gondolt egy nagyot, felvette a hétmérföldes csizmáját, megkeresett és azt mondta:
- Ha már van itt egy kút, Elek apó kútja, jó lenne mellé egy MMM - egy Magyar Mese Múzeum
.
És lőn MESEMÚZEUM"
Emlékére a Virág Benedek házban nyílt kiállításról
féyképes beszámoló tudósit
Néhány fotó az eseményről:
Szívmelengető ez a "hagyomány és megújulás" jelszó az önkormányzattól. De azért vannak itt fájdalmak legbelül.
A kerületi önkormányzat "elévülhetetlen érdeme"egy társaság ellehetetlenítése és ez már így is marad. Mert megtehetik................
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése