MÁLY GERŐ Született: 1884. 8. 1., Székelyudvarhely,
Meghalt: 1952. 7. 12., New York
............................................
Erdélyi születésű - ahogy saját famíliáját emlegetni szokta volt - a "híres-nemes nemzetes Mály-család" sarja. Talán kevesebben tudják róla, hogy egyébként örmény származású. Dajbukát Ilonával ketten alkotják a hazai örménység "képviseletét" a magyar színháztörténetben, annak az örménységnek, akiknek azért jelenléte koránt sem volt szokatlan az akkori Erdély területén. Édesapja - foglalkozására nézve: az aradi állomásfőnök - régi vágású úriember, aki a városában egyfajta tekintéllyel bíró potentát, és aki mélyen lenézi a "pojácákat", mert a színészeket társadalmon kívüli személyeknek tartja, ahogy akkoriban ez az általános felfogás uralkodik bizonyos társadalmi körökben. Fiát, Gercsit, aki itt Aradon elvégezvén a reáliskolát színész szeretne lenni, lebeszéli, sőt egész egyszerűen nem engedi erre a pályára. Apja a színészt a suszterlegénnyel helyezi egy rangra, de azért a színészt valamivel még kevesebbre taksálja. Nem is tudja, és tudta elhinni sohasem, hogy egy Mály gyerek!!! - komolyan színész akar lenni, úgy képzelte, hogy ennek a pályaválasztásnak valamiféle színésznőcske iránt fellobbant lángolás az alapja. Nyilván volt is ennek a feltételezésnek némi alapja, ám amikor Gercsi évtizedek múlva visszatekint ezekre a régi időkre, az emlékezet jótékony köde ereszkedik a pontos részletekre, bár nem tagadja sohasem ifjúkori csínytevéseit. "- Ha színésznőt szeretsz - mondogatja az öregúr ez időben - könnyebben eléred őt, ha mérnöknek mégy, nem pedig pojácának, színésznek..."
A család Aradon élt, apja itt volt állomásfőnök. Iskoláit itt végezte, egy osztályba járt, s padtársak is voltak Rajnai Gáborral. Együtt lettek színészek, s együtt indultak el Erdélyből Budapestre.
Solymosi Elek színiiskolájában tanult, 1903-ban csatlakozott Kárpáthy György társulatához. Tíz évig volt vándorszínész, 1913-ban játszott először Budapesten a Vígszínházban és az Angolparkban. 1913-tól 1915-ig a Pesti Színház tagja volt, 1915 és 1920 között játszott az Apolló Színházban, és 1918-tól 1920-ig a Fasor Kabaré tagja is volt. 1921-ben a Városi Színház, 1923-ban és 1924-ben a Belvárosi Színház és az Andrássy úti Színház tagja volt. 1924 és 1937 között a Vígszínház tagja volt, de játszott 1927 és 1930 között a Magyar Színházban, 1929-ben és 1931 és 1932 között a Belvárosi Színházban, a Budapest Színházban és a Royal Színházban is. 1937-től a Pesti Színházban játszott. 1913-ban szerepelt először filmen. Első hangosfilmje az 1931-ben készült Kék bálvány, utolsó filmje az 1943-ban készült Sári bíró volt. Karakterszerepeket játszott, egyetlen főszerepe sem volt filmen. Emlékezetes szerepe a Légy jó mindhalálig című filmben a pedellus, a Három csengő-ben az inas és a Katyi című filmben a befutott színész inasa.
A második világháború alatt átélt borzalmak hatására 1946-ban elhagyta az országot, s az USA-ba emigrált. Tervei azonban nem sikerültek, egy New York-i magyar étteremben dolgozott, s koldusszegényen halt meg 1952 júliusában.
Mály Gerő Amerikában
Ez a rendkívüli, egyéni temperamentumú magyar komikus a második világháború alatt átélt borzalmak láttán - félelmében - az első alkalommal itthagyja Európát, és kimegy Amerikába. 1946 tavaszán az első magyar állampolgárok egyike, aki amerikai beutazó vízumot kér és kap. Úgy gondolja talán, hogy odaát mindent újra, elölről kezdhet - írja Bános Tibor Mály Gerőről. Amerika azonban rövid idő alatt felfalja, csaknem a szó legszorosabb értelmében. Sohasem tanul meg angolul, gyakran hangoztatott jelszava: "Ha az amerikaiak beszélni akarnak velem, tanuljanak meg magyarul!" Ezt ott nem veszik tréfára, és nem vették jó néven tőle... átlépnek a fafejű elveken egy szemvillanás alatt, és ennek következtében egyre inkább elszigetelődik. Míg végül New York egyik magyar vendéglőse megszánja a neves magyar színészt, és alkalmazza a vendéglőjében. Mosogat, felmos, és burgonyát hámoz. Kezdetben egy olasz pizzásnál gyúr tésztát, de egy olasz munkaerő megjelenésével ő hátrányba kerül, majd az utcára.
Végjáték
Barátoktól egyre inkább elszakad, az otthoni dolgokról lassan mit sem tud. A New York-i magyarok szánakozással látják nagyszerű színészünk rohamos elszigetelődését a környezetétől. Hazajönni már ugyanakkor nem tud, mert az 1948-as datálású hidegháború során - ideiglenesen ugyan, de Magyarország elzárja a határait az amerikaitól, így a kialakult, ugyanakkor ki nem mondott moratórium okán hazatérésről szó sem lehet. Tehát Amerika végül is nem fogadja el az öntörvényű művészt, ugyanakkor hazájába se térhet vissza. Különös hazátlansága mélyen elkeseríti. Megélhetésért küzd napról napra. Aztán egy rövidhír: az 1952. július 12-én, New Yorkban megjelenő magyar nyelvű hetilapban ugyanis "Az Ember" ezt jelenti:
"Mály Gerő, a ragyogó tehetségű magyar színész, New York-i lakásán 60 ( 68 sic!)éves korában hirtelen elhunyt. Egy hét múlva, ugyan ez a lap megvonja élete gyors mérlegét is:
"A tragikus gyorsasággal eltávozott Mály Gerőnek mintegy 1300 dollár megtakarított pénze maradt az egyik New York-i bankban - sovány hagyaték ez egy sikerekben gazdag művészi pálya után" - írja a lap kommentátora nekrológként.
Tragikus és szomorú vég ez. Múló porainak hazahozatala szóba sem került soha. Mondják, hogy méltó temetését a New York-i magyarok önzetlen támogatása teszi lehetővé. Utca, intézmény, szobor nem viseli nevét. A XX. század első felének egyik kitűnő komikusát lassan elfeledi nem csak a színháztörténet, hanem a nézők is meg-megfeledkeznek róla. Egyedül a sok-sok régi magyar filmben játszott ezernyi karakterszerep kapcsán marad meg alakja - talán a magyar színház és filmtörténet lapjain.
EPIZÓDOK MÁLY GERŐRŐL:
. Esti Kurir, 1934. július (12. évfolyam, 146-171. szám)1934-07-18 / 160. szám
Ha nincs szerződése, nem ijed meg. Másféle munkába áll. Nem bohém, lehát a pénzt mindig neki magáinak keli megkeresnie a létfenntartáshoz. Enni a legjobbakat szereli, cigarettákból csak egyiptomit szív. Amikor a jövedelmi lehetőségek csökkennek, beáll libaimportőrnek. Este színházban játszik, nappal élteremvezérckkel J| tárgyal arról, hogy az egyik pestkörnyéki kis- w városkából hány libát kiUdhcssen fel a holnapi ebédhez és vacsorához. Amikor aztán a libaimport sem fizetődik ki, üzletvezetője lesz egy hatalmas illatszerkereskedésnek.
Színházi Élet - 1925/24. szám
Mály Gerő — kereskedősegéd lett
Nyilatkozott, hogy miért,
s
a riporternek fürdőtrikót akart eladni
Azt hallom, Mály Gerő, a színész, segéd lett. Kereskedősegéd. Lehetséges ? Igen — mondják — egy Rákóczi-uti üzletben kiszolgál. Gyorsan elmentem a Rákóczi-uti üzletbe, megnézni : igaz-e a hir ? Igaz voilt. Mály, a Cseresnyéskert balalajkás, csupasziv, sirós, nevetős Mályja, akinek különös izü tehetségéről a Csehov-diarab premierje lilán egész külön itanulmánydki jelentek meg, állit a pult mögött és kiszolgált. Nem elkeseredve, hanem vidáman, fölényesen „főzte" a vevőt, olyan szózuhatagot permetezed rá, hogy mire fölocsudotl, már övé is volt a fürdőkabát, ami lalán nem is tetszeti szegénynek.
Olyan kedves és tehetséges volt Mály ebben a szerepében, hogy amikor búcsúzásnál meghajolt a vevő előtt, önkéntelenül is : lapsoln,i kezdtem.
— Ugyan kérlek — feddetil meg Mály' — ez egy komoly dolog. Egy komoly hely ez, ahol nem illik tapsolni.
— De hogy szántad rá magad ? És miént?
— hüledeztem.
— Mit tudom én — válaszolta — mi lesz a színházakkal. A színházi viszonyok teljesen leromlottak, vége a konjunktúrának, álljak oda verekediii szerződésért. Nem, kérlek alássan, dehogy is 1 Gyorsan gondoskodtam egy székről, ahova leülhetek. Nem maradok állva. Futok tovább. A véremben van kérlek a kalmárság, kereskedtem én már szappannal, illatszerrel, kozmetikai cikkekkel, • szállítottam már libákat most szerepkört változtattam : megpróbálkozom a divatcikkekkel. Különben eszemben sincs, hogy bucsut mondjak a színháznak. Itt 8—12-ig és délután 2—6-ig vágyóik elfoglalva, este játszhatom, sőt a főnök ur megígérte, hogy még a próbákra is elenged.
És Mály Gerő, ugyanaz a Mály, aki a Cseresnyéskertben egy szelid domboldalon ült,
szembenézett a holddal, balalajkázott és meg akart halni a szerelemért, hiritelen fordulattal nyakamba próbált sózni egy fürdőtrikót. Minek az nekem?
(s. s.)
- Az Est, 1925. június (16. évfolyam, 123-143. szám)1925-06-06 / 125. szám
Mály Gerő legújabb „szerepe -
kereskedősegéd a Rákóczi úton
— Az Est tudósítójától —
Ügy találtam rá véletlenül. Bementem ingrevalót vásárolni. És nagyon ösmerős hang szólított meg valahonnan az egyik pult mögül.
— Alászokfája! Tessék parancsolni. Mivel szolgálhatok?
Odanéztem. Hát Mály Gerő állott ott nagy komolyan. Ni-ni Mály, a Gercsi! Gondoltam tréfál. Mint mindég. Most is. Biztosan ő is vásárolni jött ide és most ezt a huncutságot eszelte ki, hogy megtréfáljon.
— Hát belemcgyek a tréfába — gondoltam.
— Inget szeretnék venni — mondottam.
— Zefirt, siffont, puplinl, batisztot, vagy rayé batisztot parancsol? — Kérdezte. Azután felmászott a létrára. Komolyan keresgélni kezdett. Lehozott vagy tíz vég sarut.«
Kiteregette. Szépen szakértőén, úgy, amint azt az »öreg« segédek értik csak. Az árakat is bemondotta.
— De ebből engedek Önnek, mert újságírók kedvezményt kapnak — 20 százalékot — mondotta »üzleti hangon.« Választottam.
Vette az ollót — most már láttam, hogy nem tréfál — és leiúérett hét és félméternyit, egy cédulán kiszámította az árát, azután ideadta. A hatisz'ot szakértői gondossággal becsomagolta.
Félve kérdeztem : — Hát komolyan itt van alkalmazva ?
— Itt hát, — felelte. — Miért ne lennék. Ha az Unió bajba került, akkor én is elhagyhatom pályámat. Most itt »pályázok«. Az üzletben. Segéd vagyok. Olyan első segéd féle. Már egy hete. Senki sem tudja. Ez nem színház: erről a szerepemről néni írnak kritikát.
— Szerződést nem lehet kapni. Hát
miért ne jöttem volna ide? Árultam én
.
már libát is. Szentesről szállítottam fel. Az igaz, hogy akkor szerződésem is volt. De kevés volt a gázsi.
Azután elmondotta, hogy a boltos, »a főnök úr« először autogram-délelőttre szerződtette csupán. Ö ajánlkozott, hogy itt maradna segédnek. Csak nevettek az ötletén. Azt hitték tréfál. Később komolyan vették és — leszerződtették.
— Két napig tanultam csuk a szerepemet, azaz a mesterségemet, azután próba nélkül, súgó nélkül, kiáltani a színpadra. Ejnye üzletet akartam mondani! Azt mondja a főnököm, jól alakítok. Emelte is már a flzetésemet.
Persze, hogy jó segéd! Mert Málynak ez is csak egy szerep. Belefeküdt és már is kiíünijíen csinálja. Ügy látszik nagyon szereti új szerepkörét.
Azt mondja, hogy még többen fogják követni a példáját Sz. N.
- (Mály Gerö uj foglalkozása.) Mály Oerő. a Vígszínház tagja, a Vidám Színpad tagjait, ahol most vendégszerepel, azzal a .hirrel lepte meg, hogy szappannagykereskedő lett. Mindjárt el is adott az ott játszó Lukács Pálnak 12 tucat szappant. Érdekes, hogy Mály Gerő tavaly libákat árult, mig most Márkus Emília konkurrensének csapott fel.
- 8 ÓRAI UJSÁG 1925 06.1
- — Mály Gerti libái.
- Mály Gerő, a
színész, tudvalévőén gondolt merészet és nagyot s fölcsapott
kereskedő segédnek, mert a színészi pályát e súlyos időkben
nem falatja olyannak, amely megélhetését biztosíthatná. Mály Gerő. aki jóízű alakításaiival sokszor és sokat mulattatta a
budapesti közönséget, legutóbb a „Nótás
kapitánv“-ban. mint huszárőrmester és a„Halló,
Amerikáiban mint amerikai magvar, — már régebben kifejlett
kereskedői érzékről tett bizonyságot: -évekig libákkal
kereskedett, utóbb előkelő külföldi szappangyárak képviseletét
látta el; de azért a színpadról nem mondott le és ha akadt jó szerep számára, szívesen és iól játszotta azt cl. Most,hogy
kereskedősegédnek csapott fői; föllátogatott szerkesztőségünkbe
és bejelentette szándékát.
— A libákkal sok baj van, kérem. — mondotta többek között. — a liba enni kér, a liba megbetegszik, a libával utazni kell és a liba elvégre mégis csak egv ostoba falusi liba. Mégis csak más a pult mellett állni és finom nagyságákat kiszolgálni... Nincs, kérem. ebben semmi szégyellni való. Én nem buktam meg a színpadon és nem ezért vonulok el onnan. Mindig, minden szerepben sikerem volt, — mondhatom el magamról minden dicsekvés nélkül; — de a színészetből megélni nem lehet; elmegyek hát a boltba, talán ott — sztár lesz belőlem!..
Színházi Élet - 1925/24. szám
Mály Gerő — kereskedősegéd lett
Nyilatkozott, hogy miért, s a riporternek fürdőtrikót akart eladni
Azt hallom, Mály Gerő, a színész, segéd lett. Kereskedősegéd. Lehetséges ? Igen — mondják — egy Rákóczi-uti üzletben kiszolgál. Gyorsan elmentem a Rákóczi-uti üzletbe, megnézni : igaz-e a hir ? Igaz voilt. Mály, a Cseresnyéskert balalajkás, csupasziv, sirós, nevetős Mályja, akinek különös izü tehetségéről a Csehov-diarab premierje lilán egész külön itanulmánydki jelentek meg, állit a pult mögött és kiszolgált. Nem elkeseredve, hanem vidáman, fölényesen „főzte" a vevőt, olyan szózuhatagot permetezed rá, hogy mire fölocsudotl, már övé is volt a fürdőkabát, ami lalán nem is tetszeti szegénynek.
Olyan kedves és tehetséges volt Mály ebben a szerepében, hogy amikor búcsúzásnál meghajolt a vevő előtt, önkéntelenül is : lapsoln,i kezdtem.
— Ugyan kérlek — feddetil meg Mály' — ez egy komoly dolog. Egy komoly hely ez, ahol nem illik tapsolni.
— De hogy szántad rá magad ? És miént?
— hüledeztem.
— Mit tudom én — válaszolta — mi lesz a színházakkal. A színházi viszonyok teljesen leromlottak, vége a konjunktúrának, álljak oda verekediii szerződésért. Nem, kérlek alássan, dehogy is 1 Gyorsan gondoskodtam egy székről, ahova leülhetek. Nem maradok állva. Futok tovább. A véremben van kérlelk a kalmárság, kereskedtem én már szappannal, illatszerrel, kozmetikai cikkekkel, • szállítottam már libákat s most szerepkört változtattam : megpróbálkozom a divatcikkekkel. Különben eszemben sincs, hogy bucsut mondjak a színháznak. Itt 8—12-ig és délután 2—6-ig vágyóik elfoglalva, este játszhatom, sőt a főnök ur megígérte, hogy még a próbákra is elenged.
És Mály Gerő, ugyanaz a Mály, aki a Cseresnyéskertben egy szelid domboldalon ült,
s szembenézett a holddal, balalajkázott és meg akart halni a szerelemért, hiriteilen fordulattal nyakamba próbált sózni egy fürdőtrikót. Minek az nekem?
(s. s.)
Ha nincs szerződése, nem ijed meg. Másféle
munkába áll. Nem bohém, lehát a pénzt mindig neki magáinak keli
megkeresnie a létfenntartáshoz. Enni a legjobbakat szereli,
cigarettákból csak egyiptomit szív. Amikor a jövedelmi
lehetőségek csökkennek, beáll libaimportőrnek. Este színházban
játszik, nappal élteremvezérckkel J| tárgyal arról, hogy az
egyik pestkörnyéki kis- w városkából hány libát kiUdhcssen fel
a holnapi ebédhez és vacsorához. Amikor aztán a libaimport sem
fizetődik ki, üzletvezetője lesz egy hatalmas
illatszerkereskedésnek. Ott áll a javából való művész a pult
mögött cs nagy reverendával kérdezi a vevőtől:
Színházi Élet - 1929/37. szám
Mály Gerő és Erich Pommer párbaja Hajóstól SchönauTeplitzig ínyencek körében áhítattal
beszélnek arról a párbajról, amely Mály és Pommer,
az Ufa-filmek producerje között folyt le az elmult napokban.
A párbaj tulajdonképpen még Hajóson kezdődött, valaahol a „Vasárnap délután négykor" magyarországi felvételeit forgatták. Mály és
Pommer, mindketten hires, nagyétkű emberek, leültek reggelizni. Mály gyorsan megevett három adag sonkát, három adag fokhagymás száraz kolbászt, három tojást pohárban, egy bögre kávét és töméntelen vajaskenyeret, — Pommer csak nézett és feladta a versenyt. Tiz óra felé azt mondja Mály Pommernek: „Ejnye, de rosszul reggeliztem'', azzal leült és kávé nélkül végigette megint a reggeli menüt. „Ápuskám", álmélkodott Pommer és szégyenszemre feladta a küzdelmet. Erre nem volt elkészülve. Amikor azután Berlinben folytatták a film felvételeit,
Pommer revánsra hívta Mály Gerőt. „Menjünk ebédelni", mondta egykedvűen, autóra ültette vetélytársát és átvitte Csehszlovákiába ebédelni. Ez az ebéd déli 12 órától este háromnegyed hatig tartott és természetesen ismét Mály győzelmével végződött.
Pommer most táviratozott Málynak, hogy legközelebbi filmjében okvetlenül szerepeltetni akarja. Folytatni kell a párbajt.
Színházi Élet - 1928/12. szám
URI MURI
Munkatársunknak sikerült kiderítenie, hogy az Uri-muri szereplői közül Mály Gerő iszik ia legtöbbet. Mály, aki az „éleiben" szigorúan antialkoholista, a Móricz darabban három liter bort és két krigli sört fogyaszt el esténként és előadás után egy kis émelygésen kivül, egész jól érzi magát.
Színházi Élet - 1931/46. szám
A Belvárosi Szinház próbái olyan lázas buzgalommal folytak, hogy a művész-személyzet néha csak délután öt órakor hagyhatta el a Belvárosi Színházat. Leginkább Mály Gerő szenvedte meg ezt a gyorsított menetelést, mert nem hódolhatott egyetlen igazi szenvedélyének, a lóversenynek.
Az utolsó próbák egyikén Mály sápadtan és összelőne állított be a szinház hoz. Panaszkodott, hogy szédül és fáj a gyomra. Egész délelőtt folyamán rosszul volt, pedig a figyelmes kollégák mindent elkövettek, hogy helyreállítsák az egészségét, még pálinkát is itattak vele. Felkeltő táján hírnök jött, hogy Mály menjen be az igazgatói irodába. Mály bevánszorgott és szánalmaikeltő képpel megállt Hellai előtt. Heltai egy papírlapot és egy huszpengőst tartott a kezében. Átnyújtotta Málvnak és így szólt:
— Nézze, kedves Mály, ha délután kimegy a lóversenyre. nekem is megjátszhatna a papírosra fölirt lovakat.
Esti szél ringatja csónakom......
Mály Gerő énekel....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése