Tab án 1917
Ezek a csöndes, kis tabáni utcák,
E csöpp, virágos ablakok.
A mesék alvó országában járok,
Ahogy itt csöndben ballagok.
Ide nem hullik az élet lármája,
Csak csöndes derű . . . Semmi gond.
Virágos utcák boldog napsütésén
Csak az én léptem zaja kong.
A hegyoldalban apró, sárga házak.
Zsuppos tetők, szűk házsorok.
S a kanyargó, hársfavirágos utcán
Csavargó szellő kódorog.
Ki hinné, hogy alattam, ott a völgyben,
A néma völgyben valahol,
A város küzd, sír, fut, lohol jajongva,
S veríték, vér patakba foly.
S amíg itt egy álomország virágzik,
Ott lent fáradt, bús emberek
Egymást gyilkolva, egymást eltaposva,
Véres kézzel tülekszenek.
És messze, túl az erdős bérchatáron,
Tüzel a földre szállt pokol.
S véres szemével erre, hazanézve,
Ezer s ezer magyar szív haldokol!
Itt csönd van... Messze egy gyár kürtje tülköl.
Egy percre odahallgatok.
... S a csöndes utcák el-elkanyarognak,
Mint szép, virágos szalagok . . .
Balta Ignác
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése