KARÁCSONYI DAL
Heródes ül Jeruzsálem
Bíborba vont fényes trónján ;
Az ő hírét,
dicsőségét
Kürtölik a templom tornyán.
Palotában harsány ének is megszólal
Jászol felett a
pásztordal:
Dicsőség égben Istennek!
Világbíró Róma trónját
Nagy Augusztus
bitorolja,
Népek jogát, népek éltét
vad harezokban eltiporja.
Tűz, láng és vér forrva forrnak
Nyomain a hatalomnak ;
— Betlehemben is világol
Csillagfénytől a
kis jászol:
Legyen békeség e
földön !
Itt hóhérbárd, ott keresztfa,
Mi a jogot s törvényt szabja,
S átok, pokol ott
uralg csak,
Hol az ember ember rabja.
Megtört szívek
sikoltása
Beful a kéj kaczajába,
— Betlehemben, a jászolban
Hangzik csak egy
biztató dal:
Szeretet az emberekhez!
Régi idők, régi hangok,
Emlékükben összeforrva,
Mi végre még mai
napság
Énekül egy
karácsonyra ?
Ki nem tudja, hogy mi végre,
Tanítsa meg Róma vége,
Jeruzsálem merre, hol van ?
Örök eszmét pásztordalban
hátborzongató
VálaszTörlés