Hosszú időn át, az elmúlt évszázadokban a magyar szőlészeti és borászati kultúránk meghatározó fajtája volt a kadarka. Ki ne hallott volna már a híres budai (Tabán), csongrádi, kiskőrösi, soltvadkerti, szekszárdi, vaskúti és villányi kadarka borokról, vagy az Egri és a Szekszárdi Bikavérről, melyek egyik alkotója a kadarka ma is. Az 1960-as évektől indult nagyüzemi tömegtermesztés majdnem elfeledtette velünk ezt a fajtát, de szerencsére több borvidéken a szőlőt kedvelők megtartották ültetvényeikben és ott megmenekült a kipusztulástól. A fajta nem magyar eredetű, mégis ma már, mint hungaricum éli ren
A kadarka nevei és hasonnevei
A fajtakör neve több ampelográfus szerint egyik fontos termőhelyéről, a Shkodari-tó nevéből származik. Két fajta (kék kadarka és szürke kadarka) ismert a kadarka fajtakörből, közülük a kék kadarka terjedt el a legjobban és ezt hazánkban is viszonylag nagy felületen termesztik. Általában ha egy fajtát nagy felületen és sokféle nép termeszt, akkor sok hasonneve képződik a termesztők körében. Így a kadarkának (kék kadarkának) is gazdag a szinonim névtára: braničevka, csetereska, fekete budai, fekete cigány, fekete linka, gamza, jenei fekete, kadar, kadarka, kadarka noir, kadarka crna, kadarka nera, kadárka, negru moale, skadarka crna, törökszőlő. Volt, aki a Pannóniában (Dunántúlon) termesztett kadarkát „pannon pinot”-nak nevezte.
A kadarka rendellenes virágzatú (hermafrodita), a virágfürtben nővirágú, hímjellegű és átmeneti formájú virágok is találhatóak. A különböző virág- és levéltípusok alapján érdekes nevű alfajták sorakoztathatóak fel, mint csillagvirágú, teltvirágú, kupakos, terméketlen, lúdtalpú, kordoványos, nemes, kereszteslevelű és fügelevelű kadarka.
A kadarka származása és elterjedése
A kadarka a Földközi-tenger (Pontusz) vidékéről indult hódító útjára és főként a Balkánon terjedt el. Nagy felületen termesztik Albániában, különösen a Shkodari-tó környékén, Bulgáriában, Szerbiában és Romániában is. Magyarországra is a Balkánon keresztül került, a várnai csata (1444) után a török uralom elől nagy tömegben menekülő és hazánkban letelepülő rácok hozták magukkal, de nem csak magát a szőlőfajtát, hanem annak termesztési és borkészítési módját is elterjesztették.
A kadarka két úton haladt északra. Az egyik útja a Szerémségen, Villányon, Pécsen, Szekszárdon, Budán, Szentendrén majd Gyöngyösön át Egerbe, a másik útja a jeles történelmi borvidékünkön, Ménesen (Arad) át vezetett. A rácok Buda visszafoglalása (1686) után a Tabán területét tették a kadarka termesztési kultúra központjává. A Trianon előtti Nagy-Magyarország területén a szőlőültetvények több mint 60%-a kadarka volt, és ez a terület a filoxéravészig fennmaradt, majd fokozatosan csökkent az 1960-as évekre.
A kadarka területe Magyarországon
1960-ban 47 000 ha (23,4%)
1967-ben 41 500 ha (16,9%)
1970-ben 28 000 ha (18,1%)
2002-ben 993 ha (1,1%)
Öreg tőke Vida Péter ültetvényéből
A filoxéravész idején (1875-től) a hegyvidéki szőlőkben a kadarka kipusztult. Ekkor a homoki szőlők telepítése fejlődött, mert a homokban nem él meg filoxéra, ugyanakkor a kadarka gyökérzete hosszú és szerteágazó, így jó vízkereső és vízfelvevő, ezért a homokon jól fejlődik. A Duna-Tisza közi homokos területeken (Csengőd, Csongrád, Hajós, Kiskőrös, Soltvadkert, Vaskút, stb.) 1965-ben a szőlőültetvények 32,5%-a kadarka volt, ugyanakkor a nagyüzemi szocialista termelés kedvezőtlen feltételeket biztosított a kadarka termesztéséhez, ezért drasztikusan lecsökkent területe. Csak a mezőgazdaság privatizációja (1989) után kezdődött újra telepítési kedv a kadarka termesztéséhez, és ezt hallatlanul segíti Kiskőrösön a 2008-ban már 13. alkalommal megrendezett „Kadarka Nemzetközi Borverseny”, ahol a kadarka borok és borászaik megmérettetnek.
Miért termesztjük a kadarkát?
A magyar szőlész és borász a modern szőlőtermesztés és borászat világából szívesen visszatér kicsit a hosszú és régmúlt időkben gyökeresedő hagyományokhoz, a világfajtáktól a hungaricumokhoz, így a kadarkához. Ez a fajta rendkívül egyszerű körülmények között termeszthető akár homokon saját gyökerű ültetvényben, akár kötött talajon (löszön) oltványokon. Edzett, a száraz termőhelyi körülményekhez rendkívül adaptív fajta, erőteljesen nő, tőkéi, egyenesen és vitálisan növő hajtásai alkalmasak a karós támasz nélküli gyalog-, fej- és bakművelésre. Nagy gyökérrendszerével átszövi a talajokat, ahonnan vizet és mindenféle tápanyagot vesz fel, talán ezzel is magyarázható borának sokarcúsága, mivel a bogyók íz- és zamatanyagai, színanyaga és savai a talaj hatására változatosan és gazdagon alakulnak ki. Jól tűri a hosszabb száraz periódusokat, érdekes a növényi alkata: leveleinek fonákja gyapjasan és bársonyosan szőrös, így e szőrzet pedig olyan mikroklímát alakít ki a légcserenyílások körül, amely vízhiány esetén kedvező vízháztartást eredményez. Fő- és mellékrügyei igen termékenyek, a fürtterhelése szakszerű rügyterheléssel szabályozható.
Sajnos a kadarka termés- és minőségbiztonsága rendkívül ingatag a kontinentális éghajlaton, ugyanakkor a globális felmelegedés újra segítheti elterjedését.
Sajnos a kadarka termés- és minőségbiztonsága rendkívül ingatag a kontinentális éghajlaton, ugyanakkor a globális felmelegedés újra segítheti elterjedését. Rügyei és vesszői fagyérzékenyek, termése és vesszői későn, október végén érnek, nagy a hő- és fényigénye, ezért hosszú tenyészidejű. Bogyóinak fogyatékossága között kell felsorolni a héj vékonyságát, ebből adódó könnyű berepedését majd rothadását, a napfényben szegény és csapadékos vagy száraz évjáratban a héj kevés színanyagát. Fürtjei és bogyói többségükben nagyok, csemegeszőlőként is jól fogyasztható. Különlegesen kedvező évjáratban csodálatos ízű, színű és mennyiségű fürtöket terem. Száraz és meleg őszön a kadarka bogyói aszúsodhatnak az aszúbogyókból pedig különleges aszúbor készíthető. Kevésbé jó évjáratban akár rozé, akár siller borként is különösen finom és sajátosan hungaricum.
A kísérerletek során eddig legjobban teljesítő p124-es klón
A bor fantasztikus gazdagságát tükrözi vissza a borbírálók és borszakértők véleménye, jellemzése. Ha a kadarka borokat részeire szedjük, akkor a következő megjegyzésekkel ismertethetjük szépségeit, finomságát.
Megjelenése: elegáns, tükrös, olykor lassan, lustán mozgó
Színe: áttetsző, rubin–cseresznyés–sötét-világos-málnapiros, egyszóval kadarkaszínű, azaz piros
Illata: gyümölcsös (cseresznyés-meggyes, epres, málnás, almás), gyógynövényes (koriander), virágos, megnyerő, lehengerlő, tiszta, friss, sokoldalú és finom, intenzív.
Íze: cseresznyés, piros bogyós, epres, marcipános, körtés, vaníliás, almás, portóis, pirítós, zöldes, pinot noir-os, meggyes, fekete ribizlis, borókás, bodzás, hecsedlis, sokoldalú, finom, krémes, tömör, az egész szájat betöltő
Sava: hepciás, finom, elegáns, kiegyensúlyozott, játékos, zöldes, harapós, bársonyos, élénk, könnyű, nem tanninokra épülő
Szerkezete: tömör, egynemű, egyszerű, ritka szövetű, öblösen telt, jól felépült, sima felszínű, vitális
Harmóniája: elegáns, finoman játékos, lecsengésben alkoholos, tüzes, szép köpenyű, egységes, kellemes, fantasztikusan sokoldalú, nem nehéz és kiegyensúlyozott
Aki figyelmesen átolvasta ezt a jellemzést, az észreveheti az egymással ellentétes kifejezéseket, ami a fajta évjárat-érzékenységére, a termőhelyi adottságokra és a borászati technológiákra vezethető vissza. Ha röviden akarjuk jellemezni akkor csak annyit mondunk: „egyenes, tiszta bor!”.
A kadarka nemesítése
Mivel a kadarka fontos és nagy felületen termesztett fajtánk volt a II. világháború után, a nemesítése is jelentős volt, mind a szelekciós, mind a keresztezéses eljárás.
Az évszázadok óta termesztett fajta ültetvényei már mozaikosan szétestek, azaz sokféle típusa alakult ki az 50-200 éves ültetvényekben. A kadarka igen variábilis, ezért szelektálható. Az 1960-as évek borpiacai a nagy tömegű termést adó típusokat igényelték, ezért a szelekciós cél a nagy fürtöt és nagy bogyót adó tőkék kiemelése és felszaporítása volt. Ma a minőségi tulajdonságokra (laza fürt, kis bogyó, sok színanyagot és cukrot termelő fürt) szelektálunk.
A kadarka szelekciós nemesítését id. Kozma Pál Miklóstelepen (Kecskeméten) a Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetben kezdte 1948-ban, Németh Márton pedig Pécsett. Jelenleg Magyarországon a kadarkának három klónja termeszthető, amelyek már államilag minősítettek: a fűszeres kadarka (=kadarka P.9) (1969), a Nemes kadarka (=kadarka Kt.4) (1958) és a kadarka Kt.3 (2007).
Napjainkban a termesztők újra igénylik az értékes klónokat, ezért különös figyelemmel kezdődött a kadarka klónszelekciója. A Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet munkatársai Kecskeméten és Pécsett, illetve még az öreg kadarka ültetvényekkel rendelkező termesztők tanulmányozzák és szelektálják az ültetvényeiket.
A nemesítés másik módja a keresztezéses nemesítés vagy hibridizáció. A szőlőnemesítők (Kozma, Kurucz, Csizmazia) az 1960-as évektől folyamatosan végezték keresztezéseiket, amelyekből a kiemelkedő fajtákat és fajtajelölteket az 1. táblázat mutatja. A nemesítési cél a minőség (cukor, szín, rothadás ellenállás) fokozása. A hibridek között vannak vörösbort adók, festők és fehérbort adók is. A hibrideknél értékes genetikai haladást történt az érési időben (koraiság), a termésbiztonságban, a színanyag gazdagságában, íz- és zamatanyagokban.
Frittmann János, aki Magyarország egyik legszebb kadarkáját készíti
A kadarka jövője
Európa szőlőtermesztő államaiban általános tendencia a világfajták termesztése mellett az autochton fajták újra termesztésbe vonása. A Kárpát-medencében a szőlészek és a borászok figyelme a régi fajták között (ezerjó, juhfark, fehér góhér, stb.) a kadarkára is irányult. Szerencsére még vannak régi ültetvények, ahol ez a fajta megmenekült, ahol gazdag klónanyag várja szelekcióját, ahol a fajta borának gazdag, fűszeres illat- és ízvilága még nem felejtődött el.
Nagyszerű kezdeményezésre 2007-ben három ország szakgárdája (Magyarország, Románia, Szerbia) a Duna-Körös-Maros-Tisza (DKMT) régió határain belül, régiós borának választotta a kadarkát. Ezzel újra kezdetét vette a kadarka szervezett termesztése, klónozása, csodálatos borának készítése a régióban élő népek örömére.
A jelen cikk kizárólag a BORIGO Online Bormagazin oldalain érhető el.
Forrás: borigo.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése