Ősszel egymást érik a borfesztiválok Budán, régen azonban még ennél is meghatározóbb volt a borkultúra ebben a régióban. A római kortól egészen az 1800-as évek végéig szőlőtőkék borították a Budai-hegyek lankáit (ideértve az egész Gellérthegyet). Az emberek víz helyett is bort ittak, nem meglepő hát, hogy ebből az időszakból sok érdekes anekdota maradt ránk. Íme, 5 nem mindennapi sztori Buda bormámoros múltjából.
1. A bor bátorságot ad
1302-ben, mikor az alig 50 éves várost Károly Róbert ostromolta, az óvatos budai polgárok a vár falainak védelmében húzódtak meg. Mivel a trónkövetelő hajítógépei nem sok kárt okoztak, katonái – szeptemberi szüretidő lévén - nekiestek a szőlőnek. A budai gazdák erre azonban annyira feldühödtek, hogy megnyitották a kapukat, és az ostromlókat egészen Székesfehérvárig üldözték.
Fotó: Ostromgépek.hu
2. A felvett gúnynév
A XV. században - amikor még a városi bakter is borban kapta a hivatali járandóságát - kevés olyan antialkoholista élt Budán, mint az a német polgár, akit tréfából Peter Onvennek neveztek (a német unwein azaz bortalan szó után). Ő azonban büszkén viselte a ráragasztott jelzőt, sőt mikor 1439-ben magyarosította magát, következetesen a Bornemissza Péter nevet vette fel.
3. Boroltó
1810 szeptemberében a Rácfürdő mellett Schuler pintérmester udvarán az egyik legény új hordót égetett. A hirtelen feltámadó szél azonban fölkapta a lángoló forgácsot, és tűzbe borította a Tabánt, majd a fél Vízivárost. A gazdák - víz híján - a pincékből előgörgetett óborral próbálták oltani a lángokat, ám hiába. Négyszáz épület vált a tűz martalékává.
A Vár és a Tabán a 19. században.
4. "Rettenetes kórság"
1831-ben még a korábbiaknál is szörnyűbb veszélyről adott hírt egy korabeli újság. A cikk szerint rettenetes kórság terjedt a régióban, amelyről így számolt be: "A vízivás két városunkban oly rendkívülien elterjedt, hogy borkereskedésünket fenyegeti". A vízivás "betegségének" térhódítása miatt még borfogyasztó egyesületet is szerveztek az ellenállók.
5. Az ülőfülkesorok rejtélye
A középkori templomokban megszokott látvány a Budai várnegyedben rendhagyó módon szinte minden polgári ház kapualjban megfigyelhető. Ezek a rejtélyes ülőfülkesorok egyes vélemények szerint azonban nem a valláshoz, hanem a borkultúrához kötődnek. Mivel minden valamirevaló budai polgárnak saját szőlője és bora volt, ezeket a zugokat azért hozták létre, hogy a borát mérő polgár egy kis asztallal, gyertyával kellemes alkalmi kocsmahangulatot teremthessen a háza boltíve alatt.
Ritka fotó 1890-ből: szőlőtőkék a Gellérthegyen
Forrás:Horváth Emese/szeretlekmagyarország.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése