,

           


Bestiálisan meggyilkolták a rátarti óbudai úrnőt
Csordás Lajos

Az írás a Népszabadság
2015. 06. 17. számában
jelent meg.

A városszerte ismert Mágnás Elza többek szerint rátarti bestia lehetett, de története a halála miatt bestiális. 1914-ben egy vesszőfonatú utazóládában sodorta ki holttestét a Duna a Bem rakparton. A furcsa bűnügyről, amely az irodalomba is bevonult, a Kiscelli Múzeumban rendeznek kiállítást.
A ládában talált vízihulla kilétét először nem tudták megállapítani. Ápolt körmei és festett haja azonban elárulta, hogy a félvilági nők közül való, és egykori kolléganői felismerték, hogy ő Turcsány Emília, vagy ahogy a mulatók vendégei ismerték, Mágnás Elza. Nevét azért kapta, mert csak gazdag uraknak volt hajlandó odaadni magát. Halála előtt jó ideje már Schmidt Miksa, a kiscelli bútorgyáros kitartottja volt.

Azonosítása több napig tartott, de gyorsan elfogták a gyilkosait, házvezetőnőjét, Kóbori Rózsit és annak szeretőjét, Nick Gusztáv állás nélküli péklegényt.
Az ügy sokkal jelentőségteljesebbé vált egy mindennapi gyilkosságnál. Igazi krimi volt, amilyet addig csak olcsó detektívtörténetekben lehetett olvasni. Minden részletében érdekes, nemcsak az áldozat múltja, a gyilkosság módja, hanem Elza szeretőjének, Schmidt Miksának a személye miatt is, akit szintén titokzatos figuraként ismertek furcsa szokásaival, amelyekben visszatetszően keveredett a halál és az erotika. Elzát – állítólag – menyasszonyi ruhában, koporsóba fektetve imádta.

Krúdyt is izgatta


A történet tanulságai, motivációi az első világháború küszöbén álló társadalom visszásságaira, feszültségeire is rámutattak. Összehasonlították például a Schmidt gyárában dolgozó munkásnők alacsony bérét azokkal a tízezrekkel, amit a bútorgyáros a szeretőjére költött. Az élet igazságtalansága szerepelhetett a gyilkosság motivációi közt is: vagyis hogy Kóbori Rózsi, a polgári iskolát végzett, iskolázott nő nehezen viselte buta és rátarti úrnője társadalmi „rangját”, hisz Elza cselédlányból lett büféslány, kokott, majd úrinő, csupán a szépségével, azaz a testével.
A gyilkosság, majd a per óriási visszhangot kapott a sajtóban, az akkor kibontakozó magyar bulvárújságírás egyik nagy sztorija lett. Sőt, az irodalomra is hatást gyakorolt.

 A vörös postakocsi első kiadása a megtévesztő utazóládával

Krúdy Gyula ennek is köszönhette A vörös postakocsi sikerét, mert az olvasók tömege tévesen úgy vélte, hogy a regény Mágnás Elza karrierjét meséli el. Talán a kötet címlapján látható kocsi miatt, melynek hátuljára egy utazóládát rajzolt a címlaptervező.
A kíváncsiság kielégítésére a Kiscelli Múzeum nemrég nyílt kiállítását ajánlanánk, amely az eddigi legteljesebb feldolgozása a témának. A kiállítás félig-meddig hiteles helyszínen látható. Mert bár a gyilkosság nem Kiscellben történt, hanem a nő Bem rakparti lakásában, a múzeumnak helyet adó hajdani kolostorkastély a gyilkosság idején már Schmidt Miksáé volt, s Elza bizonyára többször is vendégeskedett az épületben, sőt, talán abban a szobában is, amelyben a tárlat kezdődik. Ez a nemrég kibontott helyiség ugyanis, amely az egykori trinitárius templom déli tornyának első emeleti szintjén volt berendezve, a leltárak szerint Schmidt hálószobája lehetett. Alatta, a földszinten alakíttatta ki Elza halála után a gyáros az emlékére szentelt – templomtérből lerekesztett – kápolnát, melynek persze ma már nyoma sincs.

Marosán György szerepe


A kiállítás nem túl hosszú, eredeti tárgy alig maradt, így aztán többet mesélnek róla, mint amennyit mutatnak. A kavicsos Duna-partot idéző installáción láttatnak egy vízben talált női hullát. Majd egy animáción idézik fel a történet korabeli helyszíneit. A fő látványosság pedig Elza rekonstruált ravatala, amint fehér menyasszonyi ruhában fekszik a koporsóban. Eredeti az a fogolykönyv, amelybe Nick Gusztáv adatait is beírták: előbb életfogytig tartó börtönre, majd halálra ítélték, amit a király kegyelméből változtattak végül 1915-ben életfogytiglanra.
A kiállítás rendezői kiderítették, a férfi nem maradt a börtönben mindhalálig: 1929-ben jó magaviselete miatt szabadlábra helyezték. Igencsak nehezen tudott visszailleszkedni a társadalomba. A második világháború után Marosán György – egykori péksegéd – szerzett neki fűtői állást. Nick sokáig élt. A hetvenes években egy érdi szociális otthonban lakott. Kóbori Rózsi ekkor már majdnem ötven éve halott volt, 1926-ban hunyt el a márianosztrai börtönben.


Bemutatásra vár a mozikban Szász Attila Félvilág című filmje Köbli Norbert forgatókönyve alapján. Elzát Kovács Patrícia alakítja.
HOLTTEST AZ UTAZÓKOSÁRBAN. A Mágnás Elza-rejtély
Kiscelli Múzeum
Megtekinthető: október 11-ig.


A történet egy másik változata négy részben szigorúan csak 18 éven felülieknek
1.

Az Óbudai Somossy Orfeum Kávéház és egyben kupleráj állandó vendége volt a milliomos műgyűjtő, lakberendező, dúsgazdag bútorgyáros Schmidt Miksa is. Óriási műgyűjteménye számára megvásárolta a Kiscelli hegyen üresen álló Ferences Kolostort, a hozzá tartozó templommal együtt. A kolostor kétméteres falai, kazamatái, pincerendszere kitűnő raktárhelységül szolgáltak műgyűjteménye számára. A kolostor felépítményét kétszintes
kastéllyá alakíttatta át, melyet pazarul rendezett be. Lényegében lakberendezési bemutatónak szánta a felújított termeket.
A kastélynak az alagsorában volt egy nehéz, vasalt tölgyfaajtóval lezárt terem. Itt középen márvány talpazaton egy kettős érckoporsó volt elhelyezve. A fedél nehéz, ólomsúlyú fedelét csörlőn lehetett felemelni. Ekkor feltárult a koporsó belseje, mely rugalmas matraccal volt ellátva, selyembrokáttal leterítve. Két ember számára kényelmes fekhelyül, avagy szerelmi fészekül is szolgálhatott. A terem oldalfalaiból kiálló fáklyák kísérteiesen világították meg a helységet.
Miksa ebben a koporsóban szokott a kiszemelt soronkövetkező kurtizánnal szeretkezni. A komor, fáklyalángoktól szürkésfeketére füstölődött terméskő falakba vaskarikák, csigán felhúzható láncok és különböző kínzóeszközök voltak elhelyezve. Minden jel arra utalt, hogy a középkori kínzóeszközök meghagyása mellett, modern, könnyebb, kevésbé drasztikus kínzószerekkel felszerelt kéjlak gazdája virtigli, szado-mazo, kéjenc lehetett.
A kastélynak állandó személyzete két főből állt. Nick Gusztáv péklegény és Kóbori Rózsi szakácsné alkotta a belső, bizalmas kiszolgáló stábot. A többiek bejárónők voltak, akik takarítottak, felszolgáltak. A hatalmas konyhában, nyitott kemencében sültek a húsok, és a finom péksütemények, zsemlyék, bagett, és foszlós kalácsok. Gusztinak, csak nagyobb vendégségek, fogadások idején volt a sütéssel dolga. Szabadidejében a kastély körbejárása volt a feladata, hogy idegenek ne közelíthessék meg az objektumot.
Rózsi mindennap a főzést felügyelte, a keze alá dolgozó kézilányok irányitása mellett. Nekik, mivel házastársak voltak, külön lakrészük volt a szuterénban, mindjárt a valaha lovagteremként szolgáló kinzó-szeretekezési kamra helység mellett. Erre azért volt szükség, hogy ha az úr éjfél után a kávéházból egy újabb nőcskével hazaérkezik, akkor vörös posztónadrágban, búujjú fehér ingben, fején hóhér álarccal berontson és leakasztva a falról a fonott ostort, elkezdje őket, csak úgy, finoman csépelni. Mikor már az úr felajzódott, akkor csuklójánál fogva egy fa fekpadra feküdve csuklóinál a falból kilógó karikákhoz láncolja, és jól elverje a szíjkorbáccsal. Amikor már a vér is kiserkent a valagából, akkor a kiszemelt kéjnő enyhe megkorbácsolása következett, majd a nőnek a közben csukló béklyóból kiszabadult és hanyattfekvő uraságnak fölé állva az arcába, szájába kellett vizelnie.
Ilyen és ehhez hasonló perverz előkészítések után befeküdtek a koporsó nyoszolyába és vad szeretkezés közben, mint egy sárló kancát, úgy hágta meg Miksa a kurtizánt. Miután kielégült, akkor intett Nicknek, és az, rájuk engedte a koporsófedelet. Innen csak reggelente volt szabadulás, miután a péklegény felhúzva a koporsófedelet, és szabaddá tette a kifelé vezető utat.
Hogy miért vállalták? Jó kérdés. Egyrészt kalandvágyból. Másrészt horribilis összeggel jutalmazta a szado-mazo szeretkezés partnereit. Ugye, milyen az ember? Dicsekvő. A nők ráadásul még fecsegők is. Így a lányok fecserészéséből elment a hírhedt nászéjszakák híre és a lányok felajzva várták, mikor kerül valamelyikükre a sor. Elza, azonban szépségével és renkivüli izgató nőiességével, vad, belemenős, szilaj természetével mindenkit kiütött egy időre a nyeregből. Ebből lett aztán a baj.
2
Miksa nagyon rákapott a belevaló partnerre, és hanyagolni kezdte a többieket. Elhalmozta ékszerekkel, pénzzel és megígérte neki, hogy kiviteti magához Bécsbe, az ottani bérházába, ahol egy egész lakosztályt biztosít a számára. Tudnunk kell, ahhoz hogy tisztán lássunk, hogy Schmidt Miksa állandó tartózkodási helye Bécs volt. A Budai Schmidt kastélyba csak hétvégeken járt le egy kis kikapcsolódásra. Amolyan bútor és műkincsraktárnak használta a hatalmas épületet. A legfőbb kincse természetesen Elza volt. Hamarosan végleg beköltöztette a kastélyba, ahol egy lakosztályt nyittatott s számára. Így élt Elza mágnásnőként, pöffeszkedő dölyfben, szolgálókkal és a testőr házaspárral körülvéve.
Délutánonként kikocsizott Budára, a korzóra, hogy mindenki megcsodálhassa szépségét és jólétét. A bakon parádés kocsis ült. Mellette pedig egy szobalány feszített felcicomázva, mint egy cicababa. Estefelé bevonult kedvenc kávéházába, ahol annakidején felszedte őt Miksa és minden kurtizánt meghívott egy kávéra és süteményre. Szerette, ha csodálták és eldicsekedhetett a gazdagságával, pompával, amivel körülvette őt a dúsgazdag szeretője. Arról viszont mélyen hallgatott, hogy ennek a pompának mi az ára.
Azon pénteki napon is benézett a kávéházba, aztán sietett haza a kastélyba, mert éjszakára várta haza úribarátját. Tizóra felé megérkezett Bécsből Miksa. Könnyű, pezsgős vacsora után elkezdődött a szerelmi játék. Korbácsolás, kikötözés, arcába vizelés, majd a koporsóban egy hatalmas szeretkezés. Hogy mi történt, mi, nem azt fedje jótékony homály! Hogy a szeretkezés hevében túl erősen szorította-e meg Elza hattyúnyakát Miksa,
vagy hirtelen felmondta a szíve a szolgálatot és meghalt? Nem tudni.
Annyit tudunk csak, hogy a reggel már halva találta Elzát. Miksa komoran ült a hatalmas márványasztal mögött, amint Rózsi, a szakácsné belépett a reggeliző tálcákkal és letette az asztalra. A házirend szerint, hétvégeken, amikor az úr itthon tartózkodott, a bejáró személyzet szabadnapot kapott és a hírhedté vált házaspár végezte a kiszolgálást. Miksa magához rendelte Gusztit is. Guszti mit sem sejtve jő és tisztes távolságban az asztal előtt megállva, várja ura parancsait. Miksa síri hangon szólalt meg.
–Nagy baj történt. Az éjjel meghalt az úrnő! Semminek nem szabad kitudódnia! Én máris csomagolok és utazom vissza Bécsbe. Nektek az a feladatotok, hogy nyom nélkül eltüntessétek. Aztán azt mondjátok, hogy magamhoz rendeltem Bécsbe és elutazott! Itt a hallgatás bére!
Mondta és egy hatalmas ékszeres ládikát helyezett az asztalra. Felnyitva a tetejét brilliánsok, igazgyöngy nyakláncok. Arany ékszerek, karkötők néztek kacérkodva farkasszemet a péklegény és szakácsnő felajzott tekitetével. Egy pillanatig viaskodott bennük a tisztesség angyala és a kapzsiság ördöge. Aztán az ördög győzött. Ráálltak az alkura.
3.
Miksa lóhalálban elutazott. Elzát nem kereste senki, hiszen megszokták, hogy néha napokra eltűnik. Olyankor kiruccant Bécsbe, egy kis világvárosi levegőt szívni. Gondolták most is Bécsben, múlatja az időt. A péklegény és a szakácsnő azonnal munkához látott. Guszti borotvaélesre fente a csontozó bárdot és a hatalmas tölgyfa kínzópadon feldarabolta a holttestet. Két
vulkánfíber bőröndbe rakták a hulladarabokat és hétfő hajnalban elindult lefelé a Kiscelli hegyen álló kastélyból a Dunapartra.
Nem is lett volna semmi baj, ha a csendőrjárőr fel nem figyel a két hatalmas bőröndöt cepelő emberre. Még ekkor sem lett volna semmi különösebb esemény a dologból, ha fel nem figyelnek arra, hogy az előttük elhaladó ember által cipelt bőröndökből vér szivárog ki, és csíkot nem húz a kockakövezetre. Ekkor utána léptek és megállították. Guszti magamellé helyezte a földre a dögnehéz bőröndöket és kissé kifújta magát. Kérdi tőle a járőr rangidős parancsnoka, Kukucska tizedes.
–Hát kend mit cepekedik itten, hajnalok, hajnalán?
–Semmi, csak viszem ezt a kis kóstolót a halaknak.
–Láthatnánk?– kérdez rá a parancsnok. Guszti elhárítván a kérdést, egy, egy ezerpengőst nyom a járőrök markába. Gondolván ezzel betakarván a szemeiket, elhomályosítja a nézésüket.
A járőrök vették is a lapot, és szalutálva elkanyarodtak a búzapiac irányába. Hanem milyen a véletlen. Guszti már egészen a rakatig ért, ahonnan húszegynehány lépés választotta csak el a Dunától. Amikor a lovasjárőr a vércsík nyomán utolérve megállásra késztette. A főhadnaggyal már nem lehetett lacapacázni. Nem volt kecmec ki kellett nyitnia a bőröndöket. Hát, a főhadnagy a látványtól és a szagtól hátrahőkölt és megtántorodott. Zsebkendőjével törölgetve homlokát, intett a két őrmesternek, hogy bilincseljék meg az urat. Miután kiadta a parancsot, öklendezni kezdett és telihányta a zsebkendőt.
4.
Óriási szenzációként tálalták a lapok a horrort. Az utolsó pillanatban sikerült a kazamata titkos rejtekébe rejtenie Rózsinak a kincses ládikót. Mire érte jöttek már felkészülten várta, hogy a csendőrségre kísérjék.
A tárgyaláson maga Miksa is jelen volt és krokodilkönnyeket hullatva kérte, hogy a legsúlyosabb ítéletet hozzák az elvetemült gyilkosokra, miközben már intézkedett az ország legrafináltabb, legjobb védőügyvédének a letartóztatottak védelmének ellátása felőli megfogadására. Általa üzente nekik, hogy mindent vállajanak magukra, ő majd pár hónap mulva kiszabadítja őket. Így is történt.
Természetesen mindkettejüket kötél általi halálra ítélték. A siralomházban várták, hogy a börtönlelkész feladja nekik az utolsó kenetet. A nagyhasú kövér börtönlelkész egy apácát is hozott magával, mivel a másik rab nőnemű volt így azt meg az apáca gyóntatta meg és adta fel neki az utolsó kenetet. A cellába érve becsukódott a cella ajtaja. Az őr eltávozott a pihenőszobába és ledőlt a priccsre, várva a pap és apáca visszatértét. Jöttek is. Beköszöntek és eltávoztak.
–Dicsértessék!–mondta a pap és még hozátette.–Pihenjen csak őrmester úr, itt a kulcs, ráér megnézni a jómadarakat, majd ha üt az utolsó órájuk. Így is történt.
Amikor aztán kora reggel mentek, hogy kivessék őket a siralomházból a vesztőhelyre a meglepetéstől megállt az ütő az őrökben. Felpeckelt szájakkal a szalmán fetrengett az apáca és a pap. Azonnal riadóztatták a börtönt, de Gusztinak és Rózsinak bottal üthették a nyomát. Vígan robogott velük a vonat
Fiúméba. A bútorgyárostól kapott hamis útlevelekkel Fiúméban hajóra szálltak és elhajóztak Amerikába.
A történethez tartozik még, hogy 1945 zűrzavaros esztendejében az Ausztriai megszálló amerikai katonák közül sokan átjöttek Budapestre hivatalos megbízatásokkal. Novemberben egy katonai dzsippel, nyílt paranccsal a romos, kietlen Schmidt kastélyhoz hajtatott egy amerikai százados. Egyenesen a kazamába ment. Kinyitotta a rejtett ajtót, és egy ládikát vett magához. Aztán visszament Ausztriába. Halála után a kiürült ládikóban egy feljegyzést találtak hozzátartozói. Ebben leírta, az egész történetet, úgy ahogy most itt olvashatták. Sajnos az unokák semmire sem érdemesítették az iratot, mivel magyarul nem tudtak, így a ládával együtt kidobták, a többi lomokkal együtt.
A láda, az irattal az ószereshez került, az meg eladta az ismeretlen iratot két dollárért egy antikváriusnak. Így akadt rá, aki nekem ezt a történetet elmesélte. Így is történhetett volna. Ha, nem így történt, akkor én mosom kezeimet.