2015. október 30., péntek
2015. október 19., hétfő
A TAXI
Budapesti taxitörténet
Krepsz Zoltán·2010. május 2.
Ismerős helyszín, a Főtaxi Zrt. központja napjainkban is a Kerepesi úton található, a régi épületben
Hőskor: Marta bérkocsi a '10-es évekből
A Szürketaxi néven is ismert céget Haltenberger Samu, a Magyar Posta egykori mérnöke alapította. A 1900-as évek idején kezdődött a géperejű járművek bevonása a postai szolgálatokra, egészen pontosan 1905. májusában tette meg első kilométereit az a szállító automobil, amelyet Csonka János műegyetemi tanműhelyvezető konstruált. Haltenberger a Postánál került kapcsolatba az autókkal, mérnökként több üzem gyártását is felügyelte, a típusokat saját maga vezette, de az évek során egyre nehezebben tudta munkáit megfelelően koordinálni. 1912-ben megvált a Postától, és még ebben az évben lefolytatta a Budapest Székesfővárosi Tanács és a Magyar Automobil Rt. Arad (Marta) között azt a tárgyalást, amelynek értelmében 1913. június 13-án − kétszáz Marta bérkocsival − elindult a budapesti taxiközlekedés. A Benz Magyar Automobil és Motorgyár Rt. szintén engedélyt kapott 50 jármű üzletszerű üzemeltetésére, azonban a konkurenciaharc elmaradt, mert a két cég 1913. decemberében Budapesti Automobil Közlekedési Rt. néven egyesült.
MÁG kistaxi, közismertebb nevén nyalóka − a vezetők úgy szerették, mint a gyerekek az édességet
Tankol a MÁG a belső üzemanyagtöltő oszlopnál
A millenniumi századforduló első évtizedében Győrött, Aradon és Budapesten is készültek személyautók, így az előre becsült kereslet kielégítésére megfelelő kapacitású ipari háttér állt rendelkezésre. Ez a helyzet kedvező táptalajt biztosított a kialakulóban lévő géperejű bérfuvarozásnak, és egyre több fiákeres, bérkocsis nyújtott be kérelmet engedélyért, hogy kenyerét autótaxizással kereshesse. A problémák az első világháború után kezdtek körvonalazódni, mert hazai személyautó gyártás ekkor már csak a mátyásföldi, a hadi események miatt repülőgépgyártásra átszervezett Magyar Általános Gépgyárban (MÁG) létezett. A kereslet többszörösen túlnőtt a kínálaton, ezáltal a MÁG-ra igen nagy feladat hárult: korszerű alváz kifejlesztése és sorozatban történő előállítása a lehető legrövidebb időn belül. Az új négyhengeres konstrukció 1924-ben mutatkozott be Magomobil néven, egy évvel később a szériagyártás is beindult; kétféle kivitel került piacra, ezen belül az erősebb, 25 lóerős típusnak két változata létezett. Az egyszerűbb kifejezetten az 1923-tól Autótaxi Budapesti Automobil Közlekedési Részvénytársaságként működő vállalat számára készült, amely nélkülözte az önindítót, motorja pusztán kurbli segítségével volt életre kelthető. Tudni kell, hogy ekkoriban az autógyárak nem foglalkoztak a felépítményekkel, a kocsik karosszériáját önálló, speciálisan erre szakosodott műhelyek gyártották le és szerelték fel. A MÁG is csak motorháztetőt, valamint komplett műszerfalat adott a motorizált alvázakhoz, az Autótaxi Rt. a saját bognárműhelyében készítette el a szükséges, céljainak legjobban megfelelő favázas építményt.
Nyáron kellemes volt a Magomobil nyitott vezetőfülkéje, nem így az őszi esőben vagy a téli mínuszokban
Nem lett sikeres típus a Mávag-Ford V8
A hatósági előírásoknak megfelelően minden szürkére festett, 2+1 fő szállítására alkalmas Magomobil taxi ún. landaulett kocsiszekrénnyel rendelkezett, amelynél fal választotta el az utasteret a vezetőtől, illetve hátul, az utas feletti bőr tetőrész lehajtható szerkezetű volt. A sofőrt függőlegesen álló szélvédő és a feje fölé kifeszített vászontető − népnyelv szerint pelenka − védte az időjárás viszontagságaitól, oldalablakról, netán fűtésről csupán álmodhatott. A kocsit ennek ellenére mindenki kedvelte, a vezetők „nyalókának” becézték, mert úgy szerették, mint a gyerekek a gömb alakú cukros édességet. Az évek múlásával a Magomobilok nem tűntek el az utakról, hiába váltak korszerűtlenné, a régi ipartörvény érvényben volt és a magyar érdekvédelem miatt tiltotta a külföldi importot. Változás 1938-ban történt, ekkor többek között Mávag-Ford V8 típusok álltak forgalomba, de ezek nem bírták a mindennapos megpróbáltatást, így az öreg matuzsálemek − képletesen szólva − ismét az utcán találták magukat. A második világháború egyben a gépek háborúját is jelentette, a hadsereg szinte minden járművet lefoglalt, köztük az Autótaxi Rt. teljes gépparkját. A roskadozó Magomobilok azonban elkerülték a bevonulást, sőt az 1945-ös elhurcolást is, így közvetlenül a felszabadulás után ezeket a kocsikat állították forgalomba, mert helyreállításuk nem követelt speciális szakértelmet és nagy költséget.
Utasra váró magántaxi valahol a belvárosban
A Magomobil „szürketaxiként” íródott be a magyar járműgyártás történelemkönyvébe, azaz mint vállalati tulajdonban üzemeltetett géperejű bérkocsi. Azonban a magánfuvarozás is ekkor indult útjára, amely státuszt szigorú szabályokkal tartották kordában. A magántaxisokra ugyanúgy vonatkozott az 1907-es ipartörvény, ők sem járhattak külföldi autókkal, és céges hovatartozásukat szín szerint azonosították: amíg az Autótaxi Rt. kocsijai szürkék voltak, addig a privát sofőröknek élénk vörösre kellett a kocsiszekrényeket festetni. Amikor anyagi nehézségek miatt a MÁG 1928-ban felhagyott a Magomobilok gyártásával, hirtelen bajba kerültek a magánosok; a nagy hathengeres Magosix nem kaphatott kiskocsiként vizsgaengedélyt, üzemeltetése drága volt, ezért a magasabb viteldíj miatt az utasok sem kedvelték. A MÁG vezetősége felismerte ugyan a problémát (a kistaxi hiányát), de erejéből csak egy öszvérre futotta, az 1928 áprilisától 1929 végéig gyártott Magotaxra. Mint a típusnév is bizonyítja, ez a változat kimondottan a taxisok számára készült. Méreteit tekintve gyakorlatilag mindenben megegyezett a Magosix-szel, motorja is hathengeres volt, de furatát csökkentve kisebb hengerűrtartalommal bírt, amely kedvezőbb adókategóriába sorolta. A hatóság is próbált segíteni a magánfuvarozókon, a Magotaxot − tekintélyes dimenziói ellenére − kiskocsinak minősítette, így a régi Magomobilokon alkalmazott viteldíjért lehetett vele fuvarozni. A „pirostaxisoknak” azonban mégsem kedvezett a szerencse: hiába volt a Magotax kényelmesebb, tágasabb, az utasok féltek tőlük, mert nem voltak biztosak abban, hogy a sofőr valóban kiskocsi tarifáért fuvarozza őket.
Magomobil szürketaxik a Várban -Budapest turisztikai látványosságai régen is a tuti helyek közé tartoztak
Ma sok a taxi, régen hiány volt szabad kocsikból
A drosztokon a csoportosan várakozó taxik közül a Magomobilokat villámgyorsan elvitték, esetükben nem kellett csalástól tartani, és így fordulhatott elő, hogy a rozoga, lestrapált Magomobilok árai is az egekbe szöktek, mert a Magotax-szal ellentétben biztos megélhetést jelentettek. Az idők során enyhült a helyzet, lassan az utasok is rászoktak a kényelemre, és a gazdasági válságig a fuvarosoknak bizony nem volt okuk panaszra. A recesszió hatása azonban ismét a Magotax tulajdonosokat sanyargatta, mert az iszákos hathengeres motor miatt örültek, ha bevételük megközelítette a rezsijüket. A kocsik tisztasága, karbantartása is hagyott kívánnivalókat, de az előírások betartását a rendőrség szigorúan megkövetelte, és nyomban kitiltotta az ütött-kopott taxikat a forgalomból. Sokan a kényes élénk vörös színben látták szerencsétlenségük lehetséges magyarázatát, ezért a Budapesti Géperejű Bérkocsi Ipartársulat (BGBI) − a tagok felkérésére − 1931 őszén beadványban kérte a polgármestert, hogy autóikat egységesen sötétkékre fényezhessék. Az engedélyt megkapták, de 1932-ben már alig akadt olyan magántaxis, akik 1000 pengőt tudott ilyesmire áldozni. Ekkor ismét a hivatalhoz fordultak, ahol hozzájárultak egyedi ötleten alapuló halasztásukhoz: 1932. május 15-től „Kéktaxi” feliratú táblát tettek a piros kocsik ablakába, amin a kategóriát is feltűntették a csalások megelőzésére.
Négyhengeres motorral futottak az 1924-től rendszeresített Magomobilok. A karosszéria az Autótaxinál készült
Magomobil szürketaxi az 1966-os megnyitó tárlaton
Magyarországon egyetlen kulturális közintézmény, a városligeti Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum őriz két eredeti, a ’20-as évekből származó magyar gyártmányú taxit. A Fővárosi Autótaxi Vállalat, mint az Autótaxi Budapesti Automobil Közlekedési Rt. jogutódja 1952-ben selejtezte ki az utolsó Magomobilokat. A múzeum állandó járműtörténeti kiállításán megtekinthető, 1924-ben készült példány sokáig raktárban pihent, majd a „Közlekedési Múzeumért” című kiállításon 1959-ben mutatkozott be először a közönségnek. Egy évvel később a II. sz. Autójavító Vállalat szakmunkásai felújították, hogy részt vehessen a Ferihegyi repülőtéren rendezett felvonuláson, ahol számos raktárban őrzött társával együtt 200 kilométert futott műszaki probléma nélkül. 1966-ig nyugalmas időszak következett, a Közlekedési Múzeum újranyitásáig ismét raktárba került, majd 1973-ban a „60 éves a fővárosi taxi” jubileumi kiállítás tiszteletére új fényezést kapott, mert a látogatók fokozott érdeklődését erősen megsínylette a dukkózás. Napjainkban − immáron 86 évesen − kissé megfáradva, de változatlan hitelességgel képviseli a személyfuvarozás kilenc évtizedes múltra visszatekintő történetét, illetve a magyar gépipar azon korszakát, amikor még létezett önálló hazai személyautó-gyártás.
Piros az autó, de a szélvédőn ott a Kéktaxi felirat
A négy évvel fiatalabb, 1928-as évjáratú Magotax pirostaxi magántaxiként került forgalomba, majd 1932-től − átfestés nélkül − kéktaxiként rótta Budapest utcáit. Tulajdonosa 1945-ben engedhette meg magának anyagilag az átfestést, de a sors fintoraként csak vörös festékhez tudott hozzájutni. 1949-ben, a járművek leadása idején nem volt szíve leadni szeretett és megbecsült munkaeszközét, ezért kockázatok árán 1968-ig fészerben dugdosta. Felépítését tekintve a Magotax közeli rokonságban van a Magomobil taxi változatával. A csupaszon vásárolt Magosix alvázra a kor gyakorlatának megfelelően egyedileg készült a nyitható betétes, landaulett karosszéria. A tulajdonos a vezetőülés feletti kihúzható rolót fix rögzítésű fakeretre feszítette, megszűntetve így annak mozgathatóságát. Az utastérben eltolható üvegtáblákkal választották le a hátsó traktust, az utas az ablak eltolása után szólhatott a sofőrnek. A háború előtt hangtovábbító készülék is volt a kocsiban, amely sajnos elveszett. Az ülések bevonata bőr, epedarugózás szolgálja a kényelmet, és a szabályok értelmében pótülés is található a Magotaxban. Tekintettel a régi „balra hajts” közlekedési irányra, az autó jobbkormányos kivitelű. Szemből nézve érdekes jelenség, hogy mind a két oldalon található pótkerék, amely az akkori gumiköpenyek silány minőségével indokolható. Zárható csomagtartó hiányában az utasok poggyászait hátul, egy lehajtható vasrácsra erősítették, amely alatt az üzemanyagtartályt helyezték el. Kiemelten fontos tartozék a viteldíjjelző készülék, amely német Bruhn gyártmány és a kocsi jobb oldali első oszlopa mellett, kívül helyezték el. A második világháború előtt a taxisok csak bérelték az órákat, díjmódosítások esetén a forgalmazó képviselet állította át őket, amely művelet nemritkán hetekig is elhúzódott. Amíg a taxaméter nem működött, addig a BGBI által nyomtatott viteldíjtáblázatokat használták a gépkocsivezetők.
FORRÁS:http://www.autonavigator.hu/sztori/budapesti_taxitortenet-2666
2015. október 16., péntek
1908 ÉVI BORTÖRVÉNY ELŐZMÉNYEI
Hamisításon köznapi értelemben általában azt értjük, amikor a termék nem az, amit a készítője füllent róla, hanem kicsit vagy nagyon más, és az ilyesmit nagyon helyesen üldözik, mióta az ember szervezett társadalomban él. Ha pedig pontosan, törvényben is meghatározták, hogy mi is a bor, akkor minden hamisítás, ami a törvényben leírtaknak nem felel meg. Ezen a téren (mint ahogy akkoriban sok más téren is) a dualizmus kori magyar törvényhozás Európa élvonalában járt, már 1893-ban profi bortörvényünk volt.
Az elvek, a lényeg nem sokat változott, talán a bor utólagos szesszel dúsítása, és a törkölybor (csíger) trövényi receptje kirívó példa az eltérésekre. Akkor is, ma is lényegében az húzta meg az elvi határt a tiltott és a törvényes beavatkozások között, hogy mi igazán szükséges a jó borhoz. Mindegy, hogy az természetes alkotóeleme-e a szőlőből erjesztett folyadéknak, vagy teljesen idegen tőle.Ma már tilos akár természetes úton kozmetikázni a bor színét, hiszen az becsapás, de lehet, sőt sokszor kell is - szigorúan bizonyos mértékig - kénezni, különben önthetjük ki az amúgy még menthető nedűt. Itt egy kis szubjektív ízelítő, szigorúan a fogyasztó szemszögéből rangsorolva a botlásokat és az egészséget károsító aljadék hamisításokat. És kérem, ez mind hamisítás.
Gazdák elkergetik a fináncot:...1883
...Szőlőből is lehet
Nekünk a legkevésbé fájó trükk (csakis eü. szempontból, annál inkább árt a helyi gazdáknak, közvetve meg nekünk, ha ők tönkremennek) amikor a bor tényleg bor, sőt, minden tekintetben megfelel a törvényeknek, csak nem onnan való, mint ami cimkén szerepel. Szóval, ha az eredetvédelemmel trükköznek. A bortörvény ezt most is, és 1893-ban is tiltotta. Amikor tehát a felkapott borvidéken nincs annyi szőlő, mint amennyit a sztárborász el tud adni, és kicsit távolabb is körülnéz, - amúgy lelkiismeretesen - valami jó szőlőt, vagy mustot, rosszabb esetben bort vételez a borvidék határán éppen csak túlról, akkor már bukta van. Volt arra is példa, hogy egy kunsági borászat olcsó, de jó olasz asztali bort palackozott sajátjaként, tehát azt hazudta az olasz asztali borra, hogy kunsági asztali bor, ha jól emlékszem, tán be is zárták egy időre.
Forrás: latensiszakos.blog.hu
Az osztrák bortörvény szigorítása
Az új magyar bortörvény (1908. évi XLVII. törvényczikk) életbelépte óta bortermelőink és borkereskedőink s az ezek érdekeinek képviseletére hivatott egyesületek és testületek, sőt a törvényhatóságok is, ismételve kifejezést adtak annak az óhajtásnak, hogy az 1907 április 12-iki osztrák bortörvénynek, illetve e törvény végrehajtási rendeleteinek ama rendelkezéseit, melyek a Magyarországban érvényben levőknél enyhébbek – a vámterület közösségére való tekintettel – szigorítsák s a magyar bortörvénnyel lehetően összhangzásba hozzák.
A két állam területén a borhamisításra vonatkozóan eddig érvényben volt szabályok között a leglényegesebb eltérések azok voltak, a melyek a must és a bor czukrozására s a törkölybor készítésére vonatkoztak. E tekintetben ugyanis a magyar bortörvény – tudvalevően – az egész világ valamennyi bortörvénye közt a legszigorúbb, míg ellenben Ausztriában az ottani törvény, illetőleg eddigi végrehajtása mind a czukrozás, mind a törkölyborkészítés tekintetében igen nagy szabadságot engedett.
Az Ausztriában e részben eddig érvényben volt túlságosan enyhe rendelkezések egyik kára az volt, hogy borkereskedőink versenyképességét megnehezítette az osztrák borkereskedőkkel szemben. Másik káruk pedig az volt, hogy tág teret engedtek a borhamisításra, mert a legtöbb visszaélés, illetőleg borhamisítás – tudvalevően – épen a kellőleg nem korlátozott és nem ellenőrzött czukrozással és törkölyborokkal történik. Ennek folytán annak a veszedelemnek voltunk addig kitéve, hogy a nálunk szigorúan tiltott hamisított bor Ausztriából fog hozzánk bejönni.
A magyar bortermelőknek és borkereskedőknek az osztrák bortörvény szigorítására vonatkozó kivánsága tehát nagyon is érthető volt. A baj csak az volt, hogy e kivánság teljesítése nem állott módjában a magyar kormánynak, mert e tekintetben az osztrák kormányra a dolog természeténél fogva – nem gyakorolhatott befolyást.
Az osztrák bortörvény szigorítása
Az új magyar bortörvény (1908. évi XLVII. törvényczikk) életbelépte óta bortermelőink és borkereskedőink s az ezek érdekeinek képviseletére hivatott egyesületek és testületek, sőt a törvényhatóságok is, ismételve kifejezést adtak annak az óhajtásnak, hogy az 1907 április 12-iki osztrák bortörvénynek, illetve e törvény végrehajtási rendeleteinek ama rendelkezéseit, melyek a Magyarországban érvényben levőknél enyhébbek – a vámterület közösségére való tekintettel – szigorítsák s a magyar bortörvénnyel lehetően összhangzásba hozzák.
A két állam területén a borhamisításra vonatkozóan eddig érvényben volt szabályok között a leglényegesebb eltérések azok voltak, a melyek a must és a bor czukrozására s a törkölybor készítésére vonatkoztak. E tekintetben ugyanis a magyar bortörvény – tudvalevően – az egész világ valamennyi bortörvénye közt a legszigorúbb, míg ellenben Ausztriában az ottani törvény, illetőleg eddigi végrehajtása mind a czukrozás, mind a törkölyborkészítés tekintetében igen nagy szabadságot engedett.
Az Ausztriában e részben eddig érvényben volt túlságosan enyhe rendelkezések egyik kára az volt, hogy borkereskedőink versenyképességét megnehezítette az osztrák borkereskedőkkel szemben. Másik káruk pedig az volt, hogy tág teret engedtek a borhamisításra, mert a legtöbb visszaélés, illetőleg borhamisítás – tudvalevően – épen a kellőleg nem korlátozott és nem ellenőrzött czukrozással és törkölyborokkal történik. Ennek folytán annak a veszedelemnek voltunk addig kitéve, hogy a nálunk szigorúan tiltott hamisított bor Ausztriából fog hozzánk bejönni.
A magyar bortermelőknek és borkereskedőknek az osztrák bortörvény szigorítására vonatkozó kivánsága tehát nagyon is érthető volt. A baj csak az volt, hogy e kivánság teljesítése nem állott módjában a magyar kormánynak, mert e tekintetben az osztrák kormányra a dolog természeténél fogva – nem gyakorolhatott befolyást.
Mindazáltal – mint most kitűnt – földmivelésügyi miniszterünk ezt a kérdést állandóan szemelőtt tartotta s csak alkalmat várt arra, hogy az említett kivánságok érvényesítésére a kezdő lépéseket a siker reményével megtehesse. Úgy látszik, hogy ezt az alkalmat azok a nagymértékű borhamisítások adták meg, a melyek körülbelül másfél év óta Dalmácziában a törkölyborral történtek s a melyek miatt Ausztriában is, nálunk is annyi panasz merült föl, hogy a dalmát bor behozatalánál kivételes szigorú ellenőrzési eljárást kellett életbeléptetnünk.
Borhamisitás
A borhamisítás.
Sajnos, a filloxera-vész után következett időben, a mikor a borvidék pinczéi az olasz borok tömegével teltek meg, valósággal felvirágzott a borpancsolás. Tobzódott a szemérmetlen élelmesség, és a gyanús folyadék hihetetlen tömegével árasztotta el a fogyasztási piaczot, nagyobb rombolást idézve elő a filloxeránál is. Csaknem hitelét vesztette a valódi bor a pinczemanipuláczió kotyvalékával szemben. Az igazi hegyaljai bor csak, mint az olasz bor izesítője és zamasító kelléke, talált vevőre, úgy a hogy. A fojtogató versenynek a bortörvény nem álhatta útját. A törvény szigorított rendelettel 193tiltotta ugyan az idegen bornak hegyaljaival való keverését s azt "hegyaljai" néven hozni forgalomba, de ez a tilalom hatálytalan maradt, részint az ellenőrzésnek a nevetségességig menő naiv módszere miatt, de főleg azért, mert a borvidék neves községeiből vasútra adott kotyvalékot, a fogyasztási helyeken, minden nehézség nélkül igazi bor gyanánt lehetett szerepeltetni. A szerencsétlen olasz borvámklauzula, kapcsolatban a nyomában felvirágzott borhamisítással, válságba sodorta a Tokajhegyalja termelőközönségét s ez a válság még most is tart. Mert, habár az olasz bor a kellően felemelt vám miatt többé nem áraszthatja is el a Hegyalját, de a hosszú ideig elhúzódott vámegyezkedés ideje alatt elég készlettel láthatta el magát a pinczében szüretelő konkurrens, hogy több év termésének haszonhajtóságát legalább is kérdésessé tegye. Különben a türhetetlenné vált károsító verseny arra indította a vármegye közönségét, hogy szabályrendeletileg tiltsa el a borvidékbe idegen ország, vagy más borvidék termékének a fogyasztás mérvét meghaladó mennyiségben való behozatalát. Ez a szabályrendelet felsőbb jóváhagyást nem nyert ugyan még, de hisszük, hogy jóváhagyják és ezzel, nemkülönben a tervbe vett védjegygyel, talán biztosítható lesz a hegyaljai bor régi hitele.
Forrás: latensiszakos.blog.hu
Forrás: http://mek.oszk.hu/09500/09536/html/0026/10.html
Forrás:Huszadik század.hu
2015. október 13., kedd
ÉLT 29 ÉVET.....FEHÉRSAS TÉRI POLGÁRI....
Ez volt a régi polgári....
A Vasárnapi Újság 1906 júniusban örömmel adja tudtul,hogy felépült a főváros legszebb iskolája:
"ÚJ ISKOLA A FŐVÁROSBAN. Fényes új otthont épített ismét a
főváros a magyar népművelésnek. A budai Fehérsas-téri polgári fiú iskola, mely
Balázs építész tervei szerint készült, úgy külső, mint belső berende zés
tekintetében szinte páratlanul áll nemcsak Magyarországon, de még a külföldön
is. Az iskola, mely Bárczi tanácsnok lelkes kezdeményezésére épült, a régi
Szarvas-téri^skolát van hivatva pótolni. A régi iskola a Szarvas-tér ós
Krisztina-körút sarkán álló ősi klastromépületben volt elhelyezve. Ez a régi
iskola, mely még Mária Terézia idejében épült és nemsokára áldozatul esik a
pusztító csákánynak, Budapest egyik legrégibb és egyik legeredetibb épülete és
vele eltűnik a földszínéről Budának egyik legérdekesebb emléke. Az új iskola
teljesen megfelel a modern kor igényeinek. A Gellért-begy aljában négy felől
szabad homlokzattal a tágas ós fás Fehérsastéren, Budapest egyik legszebb
helyén épült Az iskola homlokfalai magyar stílű falfreskókkal és kétfelől
díszes mozaik-képekkel vannak ellátva. Az osztályok tágas, világos helyiségek,
a bú torzat, valamint a fali díszítés is, stilizált magyar motívumokkal van
ékesítve, a tágas és világos folyosók fűtőkészülékekkel és aszbesztburkolattal
ellátva. A második emeleten vannak a szertárak és a Madary tervei szerint
bútorozott igazgatói iroda, meg az ifjúsági és tanári könyvtár, továbbá a
Kimnach festőművész utasításai alapján berendezett rajzterem. Külön épületet
foglal el a kb. 1000 embert befogadó tágas tornacsarnok, mely szintén a
legdíszesebben és bármely nagy sportcsarnoknak is dicsőségére váló
czólszerűséggel van berendezve. Van az iskolának még két külső és egy nagy
belső udvara is, hol a tanulók a szünetekben és torna-órákban szabadon
mozoghatnak és játszhatnak. Ez a minta-iskola, mely a fővárosnak sok százezer
koronájába került, mely bátran nevezhető az ország legszebb iskolájának, méltán
arra van hivatva, hogy fogalmat adjon a nálunk járó idegennek arról, mennyit
áldozunk kultúránknak ós a népmívelésnek."
És itt az új polgári iskola.29 évet élt.Tényleg drága iskola volt!
A felsői kép jobbsarkának egy részlete szerényen rejti Tabán leghíresebb kocsmájának képét a régi polgári mögött anno 1906 BurgerJózsef kocsmáros idejéből
2015. október 11., vasárnap
2015. október 9., péntek
ANGOL PARK
A fénykép őrzőhelye: Országos Széchényi Könyvtár, Színháztörténeti Tár
A Városliget – története során – fokozatosan alakult át szórakoztató parkká. A mutatványosok többször vándoroltak a ligeten belül, a közelmúltig Vidámparknak nevezett terület közelébe az 1885. évi Országos kiállítás után települtek le. A városliget legfontosabb dátuma kétségtelenül az 1896-os év, a millenniumi ünnepségek időpontja. Az impozáns bemutató pavilonok mellett Ős-Budavára elnevezéssel külön szórakoztató negyedet építettek fel. Hétvégenként akár 60 000 embert is szórakoztattak az ittlévő mulatók, kávéházak, kardnyelők, tűzköpők, táncosnők. A mulató-negyed még így sem volt nyereséges, ezért 1907-ben bezárták. Miután az Ős-Budavárát bezárták és épületeit lebontották, az igazgató Friedmann Adolf kénytelen volt továbbállni. A Hermina út túlsó oldalán új üzletbe fogott, a telkek tulajdonosaival három évig, 1910. november 20-ig tartó bérleti szerződést kötött. Az engedélyek beszerzése után – Lajta Béla közreműködésével – felépíttette favázas nyári varieté, kabarészínház, kávéház, zenepavilon és vendéglő épületeit. A mulatónegyed az Új-Ős-Budavára-Amerikai Park nevet kapta. A vállalkozás azonban nem vált be, már az első idényben veszteséggel zárt. A bérleti szerződés lejárta után Friedmann az Amerikai Parkot nem működtette tovább, azt átvették tőle a Meinhardt testvérek. Meinhardt is tapasztalt szórakoztató-vállalkozó volt, ő működtette a mutatványostelepen elhelyezkedő barlangvasutat, és ekkor jól jövedelmező üzlete fejlesztésébe fogott. Az ügyvivő, Meinhardt Court Frigyes rögtön engedélyt kért a Székesfővárosi Tanácstól új, szórakoztató játékok létesítésére. Ezek voltak a Tobogan és a Csodakerék, amelyek működését a kérvényhez mellékelt játékleírásból ismerjük. A Tobogant később Amerikai magasvasútként írják le az iratok, látványa megmaradt a korabeli képeslapokon is.
A fénykép őrzőhelye: Országos Széchényi Könyvtár, Színháztörténeti Tár
Ezt 1923-ban átalakítva alakult ki a ma is álló hullámvasút. Amint az Angol Park megnyitott, óriási tömegek igyekeztek kipróbálni az újdonságokat. Az egyik újság később így emlékezett:
„Amikor megnyílt, ezrek tolongtak a mutatványos bódék között, és a legnagyobb attrakcióhoz a hullámvasúthoz, csak testi épség megrongálásával lehetett közeledni. Meinhardtékat jobban irigyelték, mint a Rotschildékat. Omlott a sok pénz, bomlott a közönség az Angol Parkért.”
Így aztán rögtön fejlesztésekbe kezdtek: 1911 tavaszán épült meg az Elvarázsolt Kastély és a Szudán falu épülete, valamint a volt Amerikai Parkban lévő épületek átalakítása is megtörtént már az első szezonban. A tűzoltóság vizsgálatának ellenére az Angol Parkot rövid idővel nyitása után máris szerencsétlenség érte: 1911 májusában vagy júniusában leégett a Varieté. A sajnálatos tragédia után Meinhardt folytatta: a leégett „nyári mulató újbóli felépítésére - mozgó fénykép előadásokkal -, egyúttal labda dobáló (le a cilinderrel) és karika dobáló fabódék” építésére kért engedélyt.
A nyitás utáni első évben már egész oldalas reklám hirdette az új fővárosi szórakoztató parkot:
„Bizonyos, hogy a Park egyik legnagyobb vonzóereje: az Amerikai magasvasút továbbra is élvezetet fog szerezni, a csodakeréknél továbbra is kacagni fog kicsi és nagy, az elvarázsolt kastélyban nagyszerűen mulatnak, a barlang vasút miniatűr kocsiparkjával a tréfás utazás kitűnő alkalmatossága. Kedves új sportnemet honosított meg továbbá az Angol Park a görkorcsolyának bevezetésével a skating ring nagy csarnokában. És itt van a legkedélyesebb mulatóhely: az Alpesi Falu, ahol pompás bajor sört mérnek és tiroli zenekar, tánc és ének mellett lehet szórakozni. Külön fejezetet érdemelne a japán Kert, amely a maga exotikus bizarságával a Kelet hangulatába varázsolja az embert. Az apró szórakozásoknak egész serege várja ott kedvderítően a látogatót. A parknak ugyancsak elsőrangú erőssége a Varieté színpad, amely úgy építkezéseinél, mint művészi előadásainál fogva a legelsők közé tartozik. A felsorolásból nem maradhat ki a Ródlipálya sem, valamint a szuelani Egyiptomi néger falu, ahol mulatni és tanulni lehet. A parkban mindennap a honvéd vagy bosnyák zenekar játszik Bachó, illetőleg Gedenk karmesterek vezetésével.”
Reklámplakát
Angol Park, Nemzeti Park
A háborús helyzethez idomult néhány új játék felállítása is, mint például egy tengeralattjáró vízmedence építése, vagy a hadiaréna faépületének engedélyezése. Sőt, a frontra indulók megtekinthették a hadikutyacsapat bemutatóját is. A világháború idején a Park igyekezett az egyre fásultabb közönséget kabarékkal szórakoztatni. 1917-ben a Gólem nyaral című párjelenet volt a sláger a két akkori sztár, Lakatos és Tarnay előadásában. Ebben az időszakban pangott az üzlet, a vezetőség ezért megpróbált egy-egy nagyobb esemény rendezésével maradni talpon. Ilyen volt az 1918 augusztusában tartott újságíró nap, amikor az összes játék bevonásával szinte az egész akkori művészvilág felvonult. Latabár Árpád a Csodakeréknél, a többi színész a Hullámvasútnál és az elvarázsolt Kastélynál tartott bemutatót.
A világégés és a zavaros 1919-es esztendő után ismét elkezdődtek a fejlesztések. 1920. április 6-án kaptak építési engedélyt a „bejáró kapu, körhinta, barlang vasút és kerti kávéház” építésére. A faszerkezetű épületeket Dragon Ervin építész tervezte. A park bővítése folyamatos, szinte minden évre jutott valami új beruházás. A következő nagyobb építkezés a Hullámvasút és a hozzá kapcsolódó Mesecsónak átadása volt 1923 nyarán. Aki szédült a hullámvasúton kipróbálhatta magát, mint focista, a Ki tud tizenegyest rúgni nevű játékban. A hálóőr Winkelman János, a KTE korábbi kapusa, aki az 1925-ös idényben itt dolgozott. Akinek sikerült berúgnia a labdát, nyereménynyalókát szopogatva sétálhatott tovább a következő játék felé. 1926-ban eljött az új főbejárat építésének az ideje, amelynek terveit Jakab Dezső és Sós Aladár építészek készítették.
Az új főkapu képe
A városligeti mutatványosok életében fontos dátum az 1927-es, amikor sokuknak költözniük kellett a Széchenyi fürdő bővítése miatt. Az Angol Parkban ekkor készült el a Dodgem, a Liliputi Színház, de működött a Whip a Kanyargó őse, és mindezek mellett az újdonság aKüld a pokolba az anyósodat játék volt. Boxlabdába kellett ütni, ami lökést adott a vaspályán mozgó tátott szájú, kilógó nyelvű viaszbábúnak. Ha elég erős volt a lökés, az anyósfigura becsúszott a lángot lövellő sárkány torkába.
A fénykép őrzőhelye: Országos Széchényi Könyvtár, Színháztörténeti Tár
Az Alpesi Falu hirdetése
A mellékelt 1933-as helyszínrajzon láthatjuk az Angol Parkot népszerűsége csúcsán
Habár a Pesti Futár újságírója 1935-ös cikkében temeti az Angol Parkot: „a legtöbb üzem mind régi és ötlettelen. Unalmas”, azért néhány játék népszerűségét elismeri. Ekkor új attrakció a „szögbeverés”, sikeres a dodgem, a szellemvasút és – mint mindig – a hullámvasút. Este pedig az Alpesi Falu és az éjféli csodarevű vonzza az embereket. Rendezték a Park előtti autóbusz közlekedést és 1936-ban építették a látványos repülő hintát. A fejlődés folyamatos volt a harmincas években. Megyery Ella városismertetőjében így dicséri a szórakozóhelyet:
„Nagy területű, jó levegőjű, virágos-fás szórakozókert, amelyért a külföldiek általában igen lelkesednek, mert ilyen fajtájú mulató parkjuk vagy egyáltalán nincs, vagy jóval szerényebb örömöket kínál. A berlini Luna Parkhoz hasonlítható még leginkább, bár sok tekintetben ezt is felülmúlja, s évről évre meglepi a közönséget valami új tréfával, új attrakcióval. Nagyon sivár és savanyú lélek legyen már az, akit az itt egymást kergető naiv élmények nem tudnak felhangolni – hullámvasúttól a vízi siklóig, boszorkányos autópályától a százféle mutatványosbódé trükkjéig, kedves és üdítő kis bolondságig.”
A szórakozni vágyó lakosság nagy örömére az 1938-as évben is több új játékot állítottak forgalomba. Ekkor debütált az óriási sikolyokat kiváltó „Inga” nevű szerkezet, amely a műszaki véleményezés kikötése alapján „egy-egy egyenként 4 személy befogadására szolgáló kosárból” állt. 1939-ben került sor az első játék, a Csodakerék bontására és átalakítására is. Az épületbe a Fecske elnevezésű körhinta került, valamint ugyanekkor készült el a Halálkatlan nevű motoros mutatvány is, amelyben a fából ácsolt kör alakú építményben kellett körbe-körbe motorozni. Egészen Magyarország hadba lépéséig a fejlődés töretlen. Minden évre jutott új szenzáció, az Alpesi Faluban pedig folyt a bor és a pezsgő. Az újabb világháború aztán megpecsételte az Angol Park (1942-től Hungária Park) sorsát is.
Hungária Park plakát
A bombázások során találatot kapott az Elvarázsolt Kastély, a Sikló, a Hullámvasút és több kis épület is: Az Alpesi Faluba katonákat szállásoltak be, míg később sajnos teljesen leégett. Meinhardt Court Frigyes az orosz front elől Németországba menekült. Végrendeletének beszolgáltatása és kihirdetése alkalmával felesége elmondta, hogy a „megszálló orosz katonai hatóság örökhagyónak mind ingóságait, mind pedig ingatlanvagyonát lefoglalta.”
Az Angol Park életében 5 éves átmeneti időszak következett az 1950. évi államosításig, de ez már egy következő történet…
BORMÉRÉS A SZIKLA UTCÁBAN
Abban a szerencsés helyzetben vagyok ,hogy az előzó cikkben szereplő azonosítatlan Tabán fotókat nagyapám fotóalbumával összevetve kapásból szembeötlik egy fénykép a nem azonosítottak közül,
az X-szel jelölt.
Íme a fotó originál változata a Fortepan most megjelent képei között:
Fortepan 86733
Ez pedig nagyapám albumából való fotó:
Nagyapám fotóját közöltem a Budapest régi képeken csoportban ez év szeptember 4-én ,a most közölt fotó pedig Erdélyi Mór fotója a Fortepanról. Azonos a helyszín tehát ,de a kép nem!
Villámgyorsan fellapozva Bp-i Czím és Lakjegyzéket azonnal kiderül, hogy nagyapám miért tartotta érdemesnek - mértékletes borissza lévén megörökíteni a hitvány, félig romos épület együttest: Jófajta bort árulhatott Kintzner úr, hogy nagyapám a házát megörökítésre érdemesnek tartotta
A Szikla u 6 -ban Kintzner Károly bormérése volt.
Igaz, hogy jóval korábban az 1880-as évek elején.
Az is meglehet, dédapám kedvenc bormérése volt annak idején (A fotó talán ezért készülhetett)- a kádárok mindig is szerették és tisztelték a bort, hiszen az adta a megélhetésüket. - A pontos igazságot ennyi év távlatából ma már kideríteni nem lehet.
De egy bizonyos, a Tabánban akármerre kutakodunk, kezünk nyomán bor fakad föl, nem is akármilyen, budai vörös, kadarka s több efféle jófajta búfelejtő!
Még merje azt mondani valaki ,hogy ebben a pusztuló bohém városrészben nem minden a bor körül forgott! 1873 és 1928 között a Tabánban hosszabb -rövidebb ideig majd 600 bormérés,kocsma, vendéglő működött, évente több mint ötven. A huszas évek végére a Közmunkatanács telekfelvásárlása és kisajátítása hatására ez a szám folyamatosan csökkent 1934 végére érte el a minimumot. Ami megmaradt, az a bontástól megmenekült épületekben üzemelt tovább (Bagyikné , Új Kakuk, Háromcsőrű Kacsa, Ziegler stb ). A szigorú bortörvények hatására a bormérések már korábban megszüntek, vagy átalakultak kocsmává,vendéglővé.
Egészségünkre! 2015. október 8., csütörtök
AZONOSÍTATLAN KÉPEK A FORTEPANON........
A Fortepan nemrégiben Erdélyi Mór és cége fellelt fotóinak jóvoltából számos új tabáni témájú fotót tett közzé. Ezek egy részét be is azonosította. Más részüket viszont nem,vagy nem tudta teljes bizonyossággal megállapítani a helyszínt.
Néhány az azonosítatlanok közül:
X
Első ránézésre egyik sem zárható ki a Tabán-gyanús képek köréből, de eléggé körülményes a bizonyítás Bízzunk a FORTEPAN szakembereiben, idővel ezt is megoldják!
Lásd még május 19-i cikkünket a témáról ITT
Néhány az azonosítatlanok közül:
Lásd még május 19-i cikkünket a témáról ITT
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)