Hamisításon köznapi értelemben általában azt értjük, amikor a termék nem az, amit a készítője füllent róla, hanem kicsit vagy nagyon más, és az ilyesmit nagyon helyesen üldözik, mióta az ember szervezett társadalomban él. Ha pedig pontosan, törvényben is meghatározták, hogy mi is a bor, akkor minden hamisítás, ami a törvényben leírtaknak nem felel meg. Ezen a téren (mint ahogy akkoriban sok más téren is) a dualizmus kori magyar törvényhozás Európa élvonalában járt, már 1893-ban profi bortörvényünk volt.
Az elvek, a lényeg nem sokat változott, talán a bor utólagos szesszel dúsítása, és a törkölybor (csíger) trövényi receptje kirívó példa az eltérésekre. Akkor is, ma is lényegében az húzta meg az elvi határt a tiltott és a törvényes beavatkozások között, hogy mi igazán szükséges a jó borhoz. Mindegy, hogy az természetes alkotóeleme-e a szőlőből erjesztett folyadéknak, vagy teljesen idegen tőle.Ma már tilos akár természetes úton kozmetikázni a bor színét, hiszen az becsapás, de lehet, sőt sokszor kell is - szigorúan bizonyos mértékig - kénezni, különben önthetjük ki az amúgy még menthető nedűt. Itt egy kis szubjektív ízelítő, szigorúan a fogyasztó szemszögéből rangsorolva a botlásokat és az egészséget károsító aljadék hamisításokat. És kérem, ez mind hamisítás.
Gazdák elkergetik a fináncot:...1883
...Szőlőből is lehet
Nekünk a legkevésbé fájó trükk (csakis eü. szempontból, annál inkább árt a helyi gazdáknak, közvetve meg nekünk, ha ők tönkremennek) amikor a bor tényleg bor, sőt, minden tekintetben megfelel a törvényeknek, csak nem onnan való, mint ami cimkén szerepel. Szóval, ha az eredetvédelemmel trükköznek. A bortörvény ezt most is, és 1893-ban is tiltotta. Amikor tehát a felkapott borvidéken nincs annyi szőlő, mint amennyit a sztárborász el tud adni, és kicsit távolabb is körülnéz, - amúgy lelkiismeretesen - valami jó szőlőt, vagy mustot, rosszabb esetben bort vételez a borvidék határán éppen csak túlról, akkor már bukta van. Volt arra is példa, hogy egy kunsági borászat olcsó, de jó olasz asztali bort palackozott sajátjaként, tehát azt hazudta az olasz asztali borra, hogy kunsági asztali bor, ha jól emlékszem, tán be is zárták egy időre.
Forrás: latensiszakos.blog.hu
Az osztrák bortörvény szigorítása
Az új magyar bortörvény (1908. évi XLVII. törvényczikk) életbelépte óta bortermelőink és borkereskedőink s az ezek érdekeinek képviseletére hivatott egyesületek és testületek, sőt a törvényhatóságok is, ismételve kifejezést adtak annak az óhajtásnak, hogy az 1907 április 12-iki osztrák bortörvénynek, illetve e törvény végrehajtási rendeleteinek ama rendelkezéseit, melyek a Magyarországban érvényben levőknél enyhébbek – a vámterület közösségére való tekintettel – szigorítsák s a magyar bortörvénnyel lehetően összhangzásba hozzák.
A két állam területén a borhamisításra vonatkozóan eddig érvényben volt szabályok között a leglényegesebb eltérések azok voltak, a melyek a must és a bor czukrozására s a törkölybor készítésére vonatkoztak. E tekintetben ugyanis a magyar bortörvény – tudvalevően – az egész világ valamennyi bortörvénye közt a legszigorúbb, míg ellenben Ausztriában az ottani törvény, illetőleg eddigi végrehajtása mind a czukrozás, mind a törkölyborkészítés tekintetében igen nagy szabadságot engedett.
Az Ausztriában e részben eddig érvényben volt túlságosan enyhe rendelkezések egyik kára az volt, hogy borkereskedőink versenyképességét megnehezítette az osztrák borkereskedőkkel szemben. Másik káruk pedig az volt, hogy tág teret engedtek a borhamisításra, mert a legtöbb visszaélés, illetőleg borhamisítás – tudvalevően – épen a kellőleg nem korlátozott és nem ellenőrzött czukrozással és törkölyborokkal történik. Ennek folytán annak a veszedelemnek voltunk addig kitéve, hogy a nálunk szigorúan tiltott hamisított bor Ausztriából fog hozzánk bejönni.
A magyar bortermelőknek és borkereskedőknek az osztrák bortörvény szigorítására vonatkozó kivánsága tehát nagyon is érthető volt. A baj csak az volt, hogy e kivánság teljesítése nem állott módjában a magyar kormánynak, mert e tekintetben az osztrák kormányra a dolog természeténél fogva – nem gyakorolhatott befolyást.
Az osztrák bortörvény szigorítása
Az új magyar bortörvény (1908. évi XLVII. törvényczikk) életbelépte óta bortermelőink és borkereskedőink s az ezek érdekeinek képviseletére hivatott egyesületek és testületek, sőt a törvényhatóságok is, ismételve kifejezést adtak annak az óhajtásnak, hogy az 1907 április 12-iki osztrák bortörvénynek, illetve e törvény végrehajtási rendeleteinek ama rendelkezéseit, melyek a Magyarországban érvényben levőknél enyhébbek – a vámterület közösségére való tekintettel – szigorítsák s a magyar bortörvénnyel lehetően összhangzásba hozzák.
A két állam területén a borhamisításra vonatkozóan eddig érvényben volt szabályok között a leglényegesebb eltérések azok voltak, a melyek a must és a bor czukrozására s a törkölybor készítésére vonatkoztak. E tekintetben ugyanis a magyar bortörvény – tudvalevően – az egész világ valamennyi bortörvénye közt a legszigorúbb, míg ellenben Ausztriában az ottani törvény, illetőleg eddigi végrehajtása mind a czukrozás, mind a törkölyborkészítés tekintetében igen nagy szabadságot engedett.
Az Ausztriában e részben eddig érvényben volt túlságosan enyhe rendelkezések egyik kára az volt, hogy borkereskedőink versenyképességét megnehezítette az osztrák borkereskedőkkel szemben. Másik káruk pedig az volt, hogy tág teret engedtek a borhamisításra, mert a legtöbb visszaélés, illetőleg borhamisítás – tudvalevően – épen a kellőleg nem korlátozott és nem ellenőrzött czukrozással és törkölyborokkal történik. Ennek folytán annak a veszedelemnek voltunk addig kitéve, hogy a nálunk szigorúan tiltott hamisított bor Ausztriából fog hozzánk bejönni.
A magyar bortermelőknek és borkereskedőknek az osztrák bortörvény szigorítására vonatkozó kivánsága tehát nagyon is érthető volt. A baj csak az volt, hogy e kivánság teljesítése nem állott módjában a magyar kormánynak, mert e tekintetben az osztrák kormányra a dolog természeténél fogva – nem gyakorolhatott befolyást.
Mindazáltal – mint most kitűnt – földmivelésügyi miniszterünk ezt a kérdést állandóan szemelőtt tartotta s csak alkalmat várt arra, hogy az említett kivánságok érvényesítésére a kezdő lépéseket a siker reményével megtehesse. Úgy látszik, hogy ezt az alkalmat azok a nagymértékű borhamisítások adták meg, a melyek körülbelül másfél év óta Dalmácziában a törkölyborral történtek s a melyek miatt Ausztriában is, nálunk is annyi panasz merült föl, hogy a dalmát bor behozatalánál kivételes szigorú ellenőrzési eljárást kellett életbeléptetnünk.
Borhamisitás
A borhamisítás.
Sajnos, a filloxera-vész után következett időben, a mikor a borvidék pinczéi az olasz borok tömegével teltek meg, valósággal felvirágzott a borpancsolás. Tobzódott a szemérmetlen élelmesség, és a gyanús folyadék hihetetlen tömegével árasztotta el a fogyasztási piaczot, nagyobb rombolást idézve elő a filloxeránál is. Csaknem hitelét vesztette a valódi bor a pinczemanipuláczió kotyvalékával szemben. Az igazi hegyaljai bor csak, mint az olasz bor izesítője és zamasító kelléke, talált vevőre, úgy a hogy. A fojtogató versenynek a bortörvény nem álhatta útját. A törvény szigorított rendelettel 193tiltotta ugyan az idegen bornak hegyaljaival való keverését s azt "hegyaljai" néven hozni forgalomba, de ez a tilalom hatálytalan maradt, részint az ellenőrzésnek a nevetségességig menő naiv módszere miatt, de főleg azért, mert a borvidék neves községeiből vasútra adott kotyvalékot, a fogyasztási helyeken, minden nehézség nélkül igazi bor gyanánt lehetett szerepeltetni. A szerencsétlen olasz borvámklauzula, kapcsolatban a nyomában felvirágzott borhamisítással, válságba sodorta a Tokajhegyalja termelőközönségét s ez a válság még most is tart. Mert, habár az olasz bor a kellően felemelt vám miatt többé nem áraszthatja is el a Hegyalját, de a hosszú ideig elhúzódott vámegyezkedés ideje alatt elég készlettel láthatta el magát a pinczében szüretelő konkurrens, hogy több év termésének haszonhajtóságát legalább is kérdésessé tegye. Különben a türhetetlenné vált károsító verseny arra indította a vármegye közönségét, hogy szabályrendeletileg tiltsa el a borvidékbe idegen ország, vagy más borvidék termékének a fogyasztás mérvét meghaladó mennyiségben való behozatalát. Ez a szabályrendelet felsőbb jóváhagyást nem nyert ugyan még, de hisszük, hogy jóváhagyják és ezzel, nemkülönben a tervbe vett védjegygyel, talán biztosítható lesz a hegyaljai bor régi hitele.
Forrás: latensiszakos.blog.hu
Forrás: http://mek.oszk.hu/09500/09536/html/0026/10.html
Forrás:Huszadik század.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése