8 órai ujság 1921 szept 8
Mindössze ötven lépés választja el a főváros kavargó, törtető életétől. Vagy talán még annyi sem. S mégis, mintha egészen más világban járna az emter, ha odatéved. Budán, a Szarvas-térről vezet le a hegynek hullámvonalszerü szelíd ölelésében a szűk Kereszt-utca, a Tabán szélső vidékének egyik határvonala, az egyemeletes és földszintes kis ódon, sárga házikók, meg a falba épített, karos gázlámpák csendes utcácskája. Vasárnap este van, nyugalom és zavartalanság mindenütt, csak a rohanó villamosok csilingelése hallatszik föl a kis utca végéről. Bandukolok fölfelé a hegynek, egyezerre egyik saroknál nem jutok tovább: a szük kis utca tele van emberekkel, s nind a szemközti egyemeletes ház ab’.ablakát lesik feszült figyelemmel. A kazettás kis ablakon lepedő függ, s valami fény dereug mögötte. Csak most látom-hogy a sötét tömeg rendes sorokban, egészen otthonosan helyezkedett. el az utca a kövezetén: a legtöbbje székit, zsámolyt hozott magával, s miitha szinházban ülné nek, komolyan és megilletődötten figyelnek föl. A fény a lepedő mögött egyszerre csak kialszik a .közönség" izgatottan fölneszei:
— Most, most
És csakugyan, az ablakban függő lepedőn — bizony halványan, szürkésen, — de azért kivehetően ! megjelenik egy parányi kis mozi kép, „Humoros", amint mondani szokták,' s a publikum kacagva mutogat a póruljárt betörőre, akinek elkapta a Ilábszárát a kutya. A kép változik, ,,'Természeti" következik, folyóvidék hegyekkel és — bizonnyal nem készakarva — sok-sok köddel. Ez azonban mindegy, a siker azért teljes.
Egyszerre csak nagy zugás, zakatolás a Szarvas-tér felől. Az utca végében mint- egy mesebeli szörny lángoló szeme, feltűnik két villamos reflektor. Autó rohan felfelé a kapaszkodón, neki a tömegnek. Az emberek megdermedten ülnek a székeken, az ijedtségtől moccanni se tudnak, — a reflektor fénye már-már elérte őket, egy pillanat csak, egy pillanat . . a soffőr egy merész rántással szűk kis közbe kanyarodik közvetlen a tömeg előtt. Nem történt semmi baj, a kocsi nagyot zökkent ugyan, de a helyzet mentve van, j a tabáni nép szuverenitásán nem esett sérelem, mindenki a helyén maradhatott, s a zakatoló gépkocsi már messze robog a kacagó, gyorsan élő, könnyelmű pestiekkel, fel a begynek a budai kis kocsmába. A Kereszt-utca közönsége még utánuk néz, sértődötten, szemrehányóan, de aztán helyre áll a nyugalom, az arcok az ablak felé fordulnak, s az önkéntes mozi produkcióit tovább figyelik őszinte csodálkozással, elragadtatással. Történik pedig mindez Budapesten, a mozik és mozirendeletek agyonhajszolt városában, az 1921-ik esztendőbe, egy vasárnap este zavartalan csöndjében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése