ROMÁNC A RENDETLEN TABÁNRÓL

Románc 
a rendetlen Tabánról 

Kakas Márton, 1912 (19. évfolyam, 1-51. szám)1912-02-11 / 7. szám

Elszállt fölötte már pár emberöltö 
Kiről mélabúsan zeng ma a költő. 
Öreg csavargó, vén Tabán
Tisztesebb kort nem ért nála Matuzsálem 
S mégsem üdvözli most ,,Äve“ vagy „Szálem“ 
Söt Bárczy István már halálra szán, 
—- Öreg csavargó, vén Tabán. 
A napjait eddig békében élte. 
Rajongott a méla poéta érte, 
- Öreg csavargó, vén Tabán. 
A pesti piktor mind, mind lepingálta, 
Mert festői volt, mint Cypros és*Málta, 
S a mellett kissé pesti is talán, 
— Öreg csavargó, vén Tabán. 
Mivel hogy a jó öreg izig-vérig
 Csélcsap, könnyelmű is, ha jól megnézik, 
Öreg csavargó, vén Tabán. 
A görbe utakat mindég szerette 
És gondtalan, vidám volt minden tette 
Minőt épp csak fliliszter hogyha bán, 
— Öreg csavargó, vén Tabán. 
Könnyelmű volt, miként egy ifjú hadnagy, 
Kinek adóssága ó az roppant nagy. 
Öreg csavargó), vén Tabán. 
És Bárczy szólt: ,,— Ide csak a váltóit.
 Rendezni kell most már Tabán apót itt, 
Mert még a fejünkre szégyent hozna tán, 
— Öreg csavargó, vén Tabán. 
Körötte már minden testvére régen 
él rendezetten és szép tisztességen, 
Csak ez nem, ez a vén Tabán!
 Könnyelműségből nincs már kit kimentsünk. 
Csak ő maradt meg a mi ,,renitensünk“, 
A kit szavam korhol, de szívem szán, 
— Öreg csavargó, vén Tabán. 
A rendezését mindenki kívánja, 
Ferenc-, Cipót-, Belváros és Kőbánya. 
Öreg .csavargó, vén Tabán. 
Itt az idő, hogy őt vegyük munkáim. 
Úgyis „rossz utakon“ járt mindig lába, 
S nem tudta azt se, mi a — makadám, 
— Öreg csavargó, vén Tabán. 
. . . És húzza, húzza már a léniákat 
S minden vonal nyomán egy utca támad, 
Öreg csavargó, Vén Tabán. 
És sorakoznak, mint a rubrikában, 
A vonalak, utak és utcák, százan
 S a lénia siklik egyre, mint a szán, 
— Nesze neked, te vén Tabán! 
Száguld a lénia, miként a táltos, 
Csupa vonal, egyenes és harántos, 
Öreg csavargó, vén Tabán. 
Szavam soká, jaj, miért is aprózzam, 
Minden utcád olyan vasalt és józan, 
Mint e szó: „Kapták!“ egy káplár ajakán, 
— Öreg. csavargó, vén Tabán, 
S maholnap útjait már úgy kiszabták, 
Hogy az öregúr is úgy áll már „hapták“, 
Öreg csavargó, vén Tabán. 
S míg szépen ilyformán agyonrendezték, 
Észre sem veszik: láb alól eltették 
És föl se is támadhat soha mán, 
.— Öreg csavargó, vén Tabán! 
.Sírját nem jelzi csak mértani ábra, 
Se fej fa. se sírkő, sem emléktábla, 
Öreg csavargó, vén Tabán. 
Leszel derékszöges, kockás és Józan. 
Mint aminő már vagy félmillió van, 
Vagy leszel: geometriai talány. 
Öreg csavargó), vén Tabán!

( Ballagó )