PETŐ MÁRIA: A GELLÉRTHEGYI KÁLVÁRIA (rövidítve)
A kálvária egyik stációja hívőkkel
Talán nincs fővárosunk történetének még egy olyan helyszíne, mint a Gellérthegy, ahol a világi és a vallásos létesítmények egymást követően vagy sokszor egy időben olyan jól megfértek volna, mint ezen a területen. A Duna vízszintjétől 140 méteres magasságban kiemelkedő sziklabérc gazdag múltjából látható Bizonyíthatóan a legkorábbi építmény a török erőd volt a hegy tetején, melyről Evlia Cselebi leírása6 és számos ábrázolás maradt ránk. Az 1686-os visszafoglalási harcok után a török erődöt nem bontották le, pusztuló maradványai fennálltak még a 18. század folyamán is. A Budát ábrázoló nagy számú 18. századi metszeten a romos török erőd és a Tabánból felvezető út mögött háromalakos Golgota szoborcsoport látható . Horler Miklós 1715-re keltezi felállítását, miszerint a budai jezsuiták kezdeményezésére egy budai polgár egyszerűbb kálváriát emelt, amely fából készült feszületből és két kőszoborból állott. A 18. század végére pusztulásnak indult kálvária helyébe új szoborcsoport állítása érdekében 1795-ben Füll (Fühl) Mihály, tabáni lakos a budai tanács beleegyezésével gyűjtést indított. A megvalósítás azonban sokáig húzódhatott, mert az 1822. évi kánoni vizsgálat azt „recentius a cive Michaele Fühl extructa"-ként említi.
A hazánkba látogató, tudós francia utazó François Sulpice Beudant 1818.
május 23-i keltezéssel a következő leírást hagyta ránk: „Ha leereszkedünk a
Blocksbergből (ti. Gellérthegy) a nyugati lejtőn keresztül, akkor először
szemünkbe ötlik egy kis kápolna.. ." Tehát 1818-ban már állnia kellett a
kálváriának.
A cím alatti stációról egy másik ....
és harmadik nézet
(Támpont a stáció melleti ferde törzsü fa)
A stációk a mai Sánc utca (korábban Stationen Gasse vagy Calvarien
Gasse), illetve Szirtes utca vonalában helyezkedtek el , egy 1836-ból származó
térképen néhány fülke helye látható . Horler Miklós szerint9 1873 folyamán a
stációkat festett képekkel díszítették, ezek egy részét Sauer C. festő
készítette. A helyreállítást tabáni polgárok költségén végezték. A stációk egy
részét az 1920-as években lebontották, három fülke az 1930-as években még
állott .A Kálvária szoborcsoportja - 3,5 m magas kőfeszületen függő
Krisztus-szobor, lábánál térdeplő Magdolna, két oldalán pedig Mária, illetve
János tanítvány kőszobra - egy barokk vonalú kis kápolnában helyezkedett el, a
Citadella nagy erődje közelében, a hegy északkeleti oldalán. Az épületről több
ábrázolás maradt fenn, ezek közül említésre méltó Garzó Berthold akvatintája10
Novinszky Jenő festménye és számos fotó, köztük néhány amatőr felvétel a
Tabáni Múzeum gyűjteményében fellelhető. A Gellérthegy területének rendezése
kapcsán az 1920-as évek végén veszélybe került a kálvária kápolnájának épülete.
Dr. Vidéky Emil műegyetemi tanár az építmény védelme érdekében többször
felemelte szavát. Véleménye szerint a gellérthegyi hátsó fennsíkot is védeni
kell és a kálvária kápolnát nem szabad bántani.
1940-ben még állott a kápolna,
a Hungária Magazin 1940. októberi számában a következő leírás látott napvilágot
az építmény fényképe kíséreté ben: „A XVIII. század közepén épült gellérthegyi
kálvária, amelynek ember nagyságú főalakjait és színes, festett faszobrait a
hívők százezrei csodálták meg. Az idő vasfoga apránként tönkretette a stációkat
és a szobrok jórésze szétszóródott a Fővárosi Múzeumba és más helyekre. Ma már
csak két stáció áll a hegyen a Golgotán kívül." A lerombolódott,
elhanyagolt kálvária már nem tölthette be eredeti funkcióját, ezért a
nagypénteki körmenet számára új helyet kellett keresni. A Képes Pesti Hírlap
1936. február 28-án megjelent számá ban egy fényképpel illusztrált híradás
jelent meg az új kálvária beszenteléséről a Gellérthegy aljában, a pálos
kolostorhoz vezető úton, a Gellért rakpart vaskerítése és a hegyalji sziklák
közti keskeny úton. A II. világháború idején a hegyet ért súlyos bombatámadások
következtében a hegytetőn álló kálvá ria kápolnája is elpusztult, véglegesen
az 1950-es évek elején tűntették el a romjait. Az utolsó még álló és ép stáció
fülkét a Szirtes út és a Számadó utca sarkán a helyi lakosok visszaemlékezése
szerint az 1951. május elsejére virradó éjszaka bontották le. Az 1950-60-as
években hatalmas tereprendezést hajtottak végre a hegyen, az itteni
sziklarobbantásokról fennmaradt fotó tanúsága szerint a terület képe annyira
megváltozott, hogy a kálvária kápolnájának pontos helyét már az idős,
gellérthegyi lakosok sem képesek megmutatni Tarjányi Ferenc hosszú időn át a Gellérhegy főkertésze
volt. Elmondása szerint a kápolna egyes darabjai még sokáig hevertek szétszórva
a déli lejtő oldalában, de mára a területrendezés - valószínű leg a Jubileumi
Park kialakítása idején, 1964-ben - ezeket is eltűntette. Azóta csak az
irodalom és a halványuló emlékezet őrzi a gellérthegyi kálvária egykori
fennállását.
Gellérthegyi körmenet az Orom utcában
(BUDAPEST RÉGISÉGEI XXXVII. 2003. )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése