Egy viharos emberöltő.
— Búsbach Péter emlékirata. —
Budapest, szept. 9.
Búsbach Péter Egy viharos emberöltő cimü memoárjának néhány évvel ezelőtt jelent meg első kötete és feltűnést keltett vele. Most kiadta vaskos könyvben a második kötetet. Ez a Bach- és Sclimmerling-korszakról szól s minthogy a szerző ezt az időt a fővárosban töltötte el, bő érintkezésben a nemzeti politika vezetőivel és az előkelő polgársággal, ez a kötet is teljesen leköti az olvasó figyelmét. Különösen az érdekes, amit a főváros polgárságáról ir, melyet összeköttetéseinél fogva közvetetlenül ismert. Egyik-másik lapja a könyvnek valósággal romantikus színezetű, noha a valóságot írja meg. De az az idő ilyen, regényes volt.
A könyv egyik fejezetéből megtudjuk, hogy 1859-ben a tabáni szerb révészek és hajósok mily hazafiasan viselkedtek. Akkorjában tömegesen szöktek ki Olaszországba a magyar ifjak és pedig Románián keresztül, ahova dunai hajón mentek le, aztán Galacon át francia hajón vitorláztak Itáliába, hogy a magyar légióba álljanak. Az ifjak szökését, a rendőrség ügyes kijátszásával, a tabáni hajósok könnyítették meg.
Busbach négy honvédtársa, Nagy László, Tassy Béla, Horváth Imre és Salamon Ádám szintén a légióba akart lépni, de nem tudták,mi uton-módon jussanak ki. Busbach az Elisabeth gőzhajón, mely akkor Pesten kikötött, meglátogatta Jurenák hajóskapitányt.
A Duna Zimonynál
Beszélgetés közben, -úgymond a szerző - megemlítettem Jurenáknak, hogy négy barátom van itt, akik ki akarnak menni az olasz-magyar légióhoz; miképp szállíthatná őket Zimonyig észrevétlenül ? — Ez óvatosság mellett lehetséges. Én holnapután éjfélkor indulok, egy megbízható embert bocsátok rendelkezésére, ki őket holnap este egy tehervontató gőzhajóra viszi, azon menjenek Mohácsig előre, ott átszállanak hozzám. Beszélje meg majd ez emberrel a dolgot.
Erre egyik hajóslegónynek odaszól, hogy küldené ide — Tósát.
Tósa, egy markos, izmos tabáni szerb matróz, csakhamar ott termett. Kapitánya azt mondta:
— Ennek az úrnak közleni valója van önnel. Hozza rendbe a kabinomat és ezalatt megbeszélhetik a dolgot.
Igy történt; a dologban igen röviden végeztünk.
— Ma este 9—10 óra közt — mondja a matróz a budai oldalon a Kreutzplalz-on (most Kereszt-tér), a kereszt mellett lesz a feleségem; mondja az ur a Tósa nevet és ő elvezeti egy helyre, a hol mindent részletesen megbeszélhetünk.
Ismertem e tért; gyakran jártam oda fiatal barátaimmal, Jaschkó-nak ugyan e téren levő vendéglőjébe csájára és ürmösre, melyek a budai szerb korcsmák ízletes specialitásai voltak.
Este féltizkor megjelentem a keresztnél, ahol ogy nő csakugyan várakozott.
— Tósát keresem.
— Tessék velem jönni.
És elvezetett egy a Gellert oldalán az Abroncs- utcában fekvő házba. Ez utcában, helyesebben: félkör-alakú sikátorban mindössze három földszintes, fazsindelylyel födött rozoga ház volt; hogy oda feljussunk, mintegy 80 lépcsőt kellett a Keresztutcáról felmászni; kocsi e sikátort meg nem közelíthette. Csak szegény-nép lakott a három házban, melyek 3—4 egy-egyszobás lakást tartalmaztak. A szobában ott ült Tósa, egy olaj-mécses mellett és vaskályháján vacsoráját főzte.
— Hajónk holnapután éjfélkor indul — úgymond. — A Duna budai partján van a Nap-vendégfogadó, annak étkező-szobájában ma éjfélkor két ur költse el vacsoráját, a másik kettő járjon a Duna partján. Négy idegen fiatal embernek egyszerre való megjelenése az esetleg ott levő spiclinek feltűnhetnék. Én 11 óra felé belépek az étkezőbe és Gyurics Dragulint fogom hangos szóval keresni. Kérem e nevet jól megjegyezni, mert ez az ismertető jelszó. Gyurics nincs ott és én kimegyek a Duna partjára. A két vacsorázó ur kis vártatva jöjjön utánam. Ott a másik két urat is felvesszük és csónakomon, melyet feleségem ott közelben kikötve tart, átmegyünk a Herkules hajóra, a mint annak kormányosa egy lámpa kitűzésével jelt ad, hogy tiszta a levegő.
Szó szerint teljesült Tósa rendelkezése. A hajó felül megadták a jelet és a csónak zajtalnul és csobbanás nélkül átjutott a Herkules oldala mellé.
. . . Pár hétre a fent leirt események után Nagy Lászlótól levelet kaptam, melyben csak ez volt: Az áru hiánytalanul és sértetlenül megérkezett Konstantinápolyba.
Búsbach Péter
Gyönk, 1827 – Budapest, 1905. november 17.) ügyvéd, író, politikus,1848-as honvéd százados, fővárosi önkormányzati, majd országgyűlési képviselő, a pesti ágostai hitvallású evangélikus magyar és német egyházközség tiszteletbeli presbitere, a budapesti jégkorcsolyázás egyik legfőbb előmozdítója.
Ilyen epizód sok van a Busbach uj könyvében,melynek ára 2 forint.
Budapesti Hírlap, 1899. szeptember (19. évfolyam, 242-271. szám)1899-09-10 / 251. szám
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése