1909-ben egy havas decemberi éjszakán- a Csend ucca 1 sz házban az Athenaeum Nyomda kottaszedő nyomdászának családjába 10. gyermekként egy kislány született , akit Stefi névre kereszteltek a tabáni templomban...(Készült ez a blog anyám és nagyapám emlékére...)
Article and photo copying is prohibited

2018. május 22., kedd

IN MEMORIAM LÁMPÁS RUDI

Hamarosan 89 éve lesz , hogy a Friss Újság leközölte: meghalt Lámpás Rudi, aki majd 40 éven át kísérte a a sötét Kereszt térről, az Albecker féle vendéglőból a kapatos vendéget a fényben fürdő a rác-fürdőig,a villamos végállomáshoz. Rudi bácsi a maga idején fogalom volt. Ma is elkelne egy lámpás ember, aki az újságok terjesztette sötétséget és homályt  eloszlatná  mécsesével, hogy tisztán lássunk a világ dolgaiban . ...


ÉS LÁMPÁST ADOTT KEZEMBE  AZ ÚR...
 
Ezt egy illuminált állapotban botorkáló külföldi  úriember  jegyezte meg félhangosan, miközben a macskaköveken bukdácsolt Lámpás Rudi mögött és méltatlankodott, hogy senki nem érti frappáns humorát. Honnan is tudhatták volna , mire célzott,hiszen B.Aldrich ez évben megjelent világhírű regényét még senki nem olvasta, egyrészt mert nem tudtak angolul, másrészt mert el se ért a Tabánig a könyv híre. A pesti vendégek különben sem olvastak remekírókat, Rudi bácsi maga 46 éve még újságot sem. Nem járt moziba sem, azt se tudta mi az! A világ híreiről  az esti séták alkalmával értesült a vendégek beszélgetéseiből. Nem árt,ha megsaccoljuk  azt is , ki az az úr,aki kezébe adta a lámpást.
Az Úristentől távol áll, hogy munkához juttassa a munkanélküliekeket; aki egy egész világot teremt, ilyen apró-cseprő ügyekkel nem foglalkozik. Talán a vendéglő előző tulajdonosa, Albecker Antal elődje vetette fel a témát, hogy megoldást találjon  a Kereszt tér közvilágítására. ami igen összetett  probléma volt.Nem csak a láb alatti kövek, buckák okoztak fejfájást a teli hassal és kótyagos fejjel hazafelé igyekvő népeknek, de a téren legelésző kecskék, s a pocsolyákat túró malacok is.A vendéglő valamikori tulajdonosa roppant egyszerű, de hatásos ötlettel állt elő,: valakinek le kéne kísérnie a kuncsaftot  a villamosig,vagy legalábbis  egy közvilágítással  ellátott helyig.
Több sikertelen próbálkozás után  Lámpás Rudi bácsi váltotta be az álláshoz fűztött reményeket. Nem is kért a munkáért sokat. Törzshelye a boltíves bejárati kapu alatt volt, ahol szemmel tarthatta az érkező s főleg a távozó vendégeket., hiszen belőlük élt. S hogy az idő kellemesen teljen, a tulaj néha kiküldetett egy -egy fröccsöt a kapu alatt  szobrozó Rudi bácsinak. Persze , a pincérek is megszerették  a lámpás "kollégát"s legtöbbször fröccs helyett tisztán hozták a pohár borocskát.
Rudi bácsi komolyan vette az állás nyújtotta lehetőségeket, megbecsültea belé vetett bizalmat. Ha egy -egy vendég vagy netalán
többfős társaság cihelődött a boltív alatt  útrakelni  a biztonságosab fények felé, szótlanul élükre állt, lámpását magasra emelve , hogy mutassa az utat. Azután,ha beálltak mögéje felsorakozva ,ugyancsak némán  megindult a menet,csak egy- egy akadály előtt  mormolta félhangosan-mintha nem akarná megtörni hangjával az éjféli csendet-vorsicht! vigyázat!.-
-Nem egy szószátyár tipus az öreg-folytatta a külföldi úr a maga nyelvén-megérdemel némi  borravalót!

A társaság ,leérve a Rácz fürdő villamos végállomásához, a világvárosi fények alá  egy és két pengősöket dobált Rudi bácsi kalapjába, amiket  mint visszajárót nyomott kezükbe az imént a főpincér. Az öreg szótlanul biccentett köszönetképpen és lámpását meglengetve visszafordult  a Kereszt tér irányába , hogy újabb  vendéget igazítson útba- .Egyre inkább tudatosult benne,hogy néki komoly hivatása fényt hozni az emberiségnek. Küldetéstudatát egyáltalán nem befolyásolta a tabáni közvilágítás időközbeni  villamosítása, a kivilágított utcákon is lekísérte a vendéget halovány lámpásával

Újsághír:
Friss Újság 1929 június  19

— Meghalt a lámpás Rudi. Budán, a kereszttéri nevezetes kocsma kapualjában üldögélt évek hosszú sora óta egy görnyedt háta, borostásképü emberke. Állt mellette a pádon egy „hosszulépést* tartalmazó spriccerespohár, előtte pedig, a földön afféle fogautyus bányászlámpa, amelyben egy szál gyertya halovány fénye pislogott. A spriceer és a lámpa tulajdonosa, a görnyedthátu ember — a lámpás Rudi volt. Volt, — mert tegnap felköltözött Rudi ebből az árnyékvilágból, ahol a maga kis lámpásával igyekezett világosságot deríteni, amennyire a hivatásához tartozott. Lámpás Rudi ugyanis a jókedvű, becsipett vendégek előtt haladt a Kereszt-téren a pislogó lámpásával és világította az utat, amíg el nem jutottak az első gázlámpáig. Itt aztán borravalót kapott a lámpás Rudi, aki erre visszavonult a fröccsöspohara mellé. Most immár az élők sorából is visszavonult Rudi oda, ahol nem kell gyertyával világítania — a túlvilágba. Vele sírba szállt a régi Buda egyik ismert és érdekes figurája.

További cikk a témában:

http://taban-anno.blogspot.hu/search/label/L%C3%A1mp%C3%A1s%20Rudi

    

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése