Hogy mikor lett a szomjas emberek zarándokhelye ez a Jakab lépcső melletti házikó,csak a régi korhelyek tudnák megmondani.
Ami biztos egy fénykép tanúsága szerint 1892-ben a filoxéra dühöngése idején fittyet hányva a vésznek és oly sok bortörvénynek itt már bormérés volt.
Ami biztos egy fénykép tanúsága szerint 1892-ben a filoxéra dühöngése idején fittyet hányva a vésznek és oly sok bortörvénynek itt már bormérés volt.
A krónika az alábbi kocsmárosok,bormérők nevét tartotta érdemesnek feljegyezni az utókor számára:
1903,04 ,05,06,07 Sáfár Pál
1907-08,08 Minkusz Károly
1910 ,11 Huszár Ilona
1912, 13,14,16, 20 Balla Károly
Minkusz Károly idejéből két fénykép is fenn maradt:
Itt a Fehérsas tér sarkán belátni a Hadnagy utcába a Rác fürdő felé ,jobbra fel a Jakab lépcsőt mutatja az utcatábla ,mögötte szerényen bújik meg az egykori bormérés. Eőtte matrózruhás fiú áll ünneplőben, apja tán éppen azon tanakodik benn az ivóban- fröccsként , vagy tisztán vegye magához az itókát!-
A Fehérsas tér felől fotózva jobban kivehető a bormérés szerény épülete:
madártávlatból
és közelebb lépve
A háborús időkviharai fellendíteték az új tulaj forgalmát, 1920-ban lovas különítmény vár sorára a csöpp csehó előtt. Ember és állat akarja egyaránt szomját oltani :
1933-ra a nagy forgalomnak és a bormérésnek is vége ,közeleg a bontás réme:
Az egykori kocsma már csak szükséglakás ,elült az összecsendülő poharak hangja és fröccsöt nyeldeklő ádámcsutkák is más helyre távoztak.Hagyján,hogy húsz éve nincs már lámpás az öntötvas falikaron, az ereszcsatorna is otthagyta a házat, esőnél a betérő nyakába zúdül a háztetőről csorgó esőlé.
Így múlik el a világ -és a kocsma- dicsősége!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése