KRÚDY GYULA: A SZENTHÁROMSÁG GYÓGYSZERTÁR IGAZ TÖRTÉNETE

Az Est, 1924. március (15. évfolyam, 51-75. szám)1924-03-05 / 54. szám

 írta: Krúdy Gyula


1780-ban Béer József Kajetan, aki a hétéves háborút mint tábori gyógyszerészlaboráns küzdötte végig, a Rácvárost És Krisztinavárost elválasztó kapunál megnyitotta a Szentháromsághoz címezett patikáját és szerelmi bűvitalokkal kereskedett.
 Szerelmi bájital! Van az tán ma is a patikákban, de ,olyan mélyre eldugdossák, hogy megtalálni nem lehet. Beer József Kajetán gyógyszerész-mester idejében nagy üvegekben árulták ezt a folyadékot mindenfelé, ahol a szeretők és szc- retnivágyók  piros csizmái  kopogtak.

*

Ugyanebben az időben, amikor a Görög ucca sarkán, a régi rác templom tornya alatt a púpos patikárius a szerelmi bűvitalait kotyvasztotta,
— különböző üvegekbe a magas nemességnek és külön a hetivásáros polgároknak — lakott az Aranykakas uccában egy garabonciás, aki arról volt nevezetes, hogy felemelte a köpenye sarkát és megkozmásodótt minden leves egészen Óbudáig, Persze csak akkor emelte fel a köpönyeg sarkát, ha valamiért megharagudott. Egyébként békeszerető, liberális fiatalember volt, akinek egyéb dolga sem volt, mint Beer József Kajetán babonáságai, szerelmi kotyvalékái ellen védelmezni a hiszékeny polgárokat, azokban a girbe-gurba, piros- bánat-lámpásos kiskocsmákban, amely kocsmákból már ezidőtájt is bőség volt azokban a városrészekben, ahol sok a templom; — valamint azon ablakok alatt, ahol azért helyezték el virágos cserepet,. hogy elbujhásson mögötte a leselkedő leány, kiváncsi asszonyféle.

A garabonciás itt. mindig korholta a hiszékenyeket, akik beveszik Beer József Kajetán. kotyvalékait, ahelyett, hogy ürmösbort innának,  .....
*
Tán a helybeli vendéglősök ágense volt a, garabonciás, vélné a mai olvasó ?
Nem, mert az ablakok alatt viszont arra buzdította az epekedő fehérnépet, hogy ugorjon ki a védelmező virágoscsererepek közül és fusson a tabáni temetőig, ahol a sírkövek és fejí'ák bizonyos órában megelevenednek, bajuszos legények, szakállas férfiak alakját öltik fel..

Hargitai Beáta grafikája után

. Tán a temetkezési asztalos megbízottja volt a garabonciás,— mondaná a mai szkeptikus halandó  —, Nem, Tallér, a garabonciás volt a legszerencsétlenebb szerelmes tízszer akkora területen, mint amennyire, a ráctemplom árnyéka ér. Egy hölgybe volt szerelmes, aki éjfélkor táncával mulattatta a ledér férfiakat, akik a boros asztal mellett elszundítottak vagy áz öreg feleségük mellett hortyogtak, mindenütt, amilyen nagy ez a világ. A hölgyet Rongyikának hívták és a hold utolsó negyedében ott ugrándozott, sikoltozott a szárnyas egerekkel együtt a ráctemplom tornya körül; a szél. mélyen bőgőzott az alanti uccákban...

De a garabonciás csak tovább hirdette a szerelmi bűvítalok haszontalanságát, anélkül, hogy eszébe jutott volna őket megpróbálni, pedig úgy fájt már a szíve, hogy a tenyerében hordta, mint valami törött fazekat. Rougyika minden férfihez, hajóshoz, halászhoz, katonához és a gacsoslábú pékhez elszegődött, mikor ideje elérkezett,  éjfélkor vagy hajnalban. Csak Tallér járt szomjúhozva a ráctemplom körül: Beer József Kajetán a patikaajtóba állott és sapkáját félrecsapta:
— Igen, mert az emberek rájöttek, hogy a szerelmi bűvitai az én patikámban utolérhetetlen, — mondogatta a küszöbön, mert a patikárosok már akkor is más nyelven beszéltek, amikor portékájukról volt szó.


Rongyika most már a suszterekkel, szíjjártókkal, zsákhordókkal és az orrukon is szőrszálakat, viselő kőmívesekkel  is hozatta a szerelmi bűvitait a gyógyszerésztől, de Tallér még mindig nem adta be a derekát, csak a fogát csikorgatta:
— Úgy kell engem szeretnie, amint vagyok. Bűvitai fogyasztása nélkül! — erősködött a bohó fiatalember.
A patikus szeme napról-napra növekedett, mint a pók a sarokban; a helybeli főtisztelendő papság -alig győzte feloldozni az asszonyságokat és kisasszonyokat, amikor gyónásukban mindent ráfogtak Beer bűvitalára, a kocsmárosok az öklüket rázogatták, mert a boldogtalan, reménytelen szerelmes, minden időknek legjobb kocsmatölteléke szinte végképpen kiment a divatból mióta orvosságos üvegben árulták a medicinát; csak a bábaasszonyok futkostak babonás köpenyegeikben a görbe uccákon és Tallér, az elzüllött fiatalember hirdette, hogy még valahol más városrészekben ismerik a medicina nélküli szerelmet is.
Beer József Kajetán, a tabáni kapu melletti gyógyszertáros rövidesen megvette volna az egész Rácvárost, ha valami esemény közbe nem jön;
Valami régi utazóládából, szekrényből vagy padlásról előbújt egy fejkötős öregasszonyka, aki tipegő lépteit, édeskés szavait, de legfőbbképpen mesemondásosan cifra pántlikáit, szivárványszínű  kendőit, legénybolondító kötényeit valahonnan a gyógyszerészek ellenségeinek a földjéről hozta. Sátrat vert a patikával szemközt és a Dunáról jövő szél lobogtatni kezdte a sátorkaróra akasztott asszonyi holmikat. A szalagok oly hosszan lebegtek, mint a torony árnyéka, a kendők kibomlottak és betakarták az egész városrészt, a kötények megteltek jószagú rózsákkal.’
A sátornak első vevője Tallér volt Egy rőf pántlikát méretett és Rongyika örömében otthagyta a fiatal csókákat, amelyek nappal a kis ördögöket helyettesítik a tornyokon ; Tallér vállára röppent, mint egy lepke.
— Soha sem iszom többé szerelmi bűvitait! — rebegte és hajábafonta Tallér szalagját.
És Rougyika példáját, mint már az ilyenkor szokás, nyomban követték a városrész leglisztességesebb hölgyei is, akik eddig a szerelmi bájital élvezeténél  hódoltak. A rác pecsenyesütők, a halfogók és a világ kezdete óta legdélcegebb kéményseprők nyomban belátták, hogy a női hódításhoz inkább illik a szellős, szagos kötény, mint, az alattomos bájital.

Mikor aztán már a helybeli borbély sem ajánlotta többé a sápadtarcú, bámészkodó fiatalembereknek Beer József Kajetán találmányát: a patikus úgy összezsugorodott, mint egy öreg tarisznya. Még jódarabig látták őt, amint a küszöbön csalogatólag kevergeti kupicáit rejtélyes italával, de a városrész Tallér körül csoportosult, a kis öregasszony pántlikáinál. Mire Beer József Kajetán bánatában elhalálozott