ESTE HÉTKOR KIS BABÁM......

Volt egyszer valamikor régen, talán 1927-ben egy revü operett  Feld Mátyás -pesti színházában

 "SCHLÉSINGER FIÚ ESETE LEFKOVICS KATÓVAL" címmel

Senki sem emlékszik rá ma már. De van egy dalbetétje, amely kiállta az idők próbáját ,fennmaradt:


BÖZSI: Különösen Budáért rajongok Mily isteni a Gellért-hegy, mily gyönyörű a kilátás a Halászbástyáról, de a legszebb » a csendes, vén Tabán.
LEHEL: Maga már arra is járt? BÖZSI: Imádom azokat a helyeket, amelyek régi emlékekkel vannak tele . . . A Tabán száz muskátlis ablakát. ..
LEHEL: Maga ilyen rajongó természetű?
BÖZSI: Álmodozó vagyok, mint minden indiai leány.
LEHEL: Mit szólna hozzá, ha megkérném, hogy ma este hét órakor jöjjön el velem . . .
BÖZSI: Hová?
LEHEL: A csendes, vén Tabánba. 
Bözsi és Lehel (együtt): I.
Rég volt. 
Enyém volt akkor még a nagy világ 
Örök tavaszra vágyó ifjúság. 
S reám mosolygott minden rózsaág 
Szép volt. Hogy elpirult sok lányka kedvesen, 
Ha kis fülébe súgtam csendesen 
Dalaimat szerelmesen
 ftefr.:

Este hétkor kis babám
 Vár a csendes, vén Tabán. 
Száz muskátlis ablak integet. 
Add kezembe édes kis kezed. 
Lombok árnya ránk hajol, 
Karom lágyan átkarol.
 Nézd a szivem, hogy dobog,
 Mért ne lennénk boldogok1 
5. JELENET.
Kitty,
m.
Schlesinger
SCHLESINGER
 (jobbról bejön):
El
küldtem Katóhoz Valentinót pénzért. (Leül egy padra, szembe
Kitty
vei.)
KITTY
 (észreveszi Schlésingert): Egy férfi. (Feláll, hozzámegy, örömmel.) Egv férfi.
SCHLESINGER:
Itt a saharai fajvédő nő. (Feláll, el akar illanni,)
KITTY
 (visszatartja): Mért tőlem szaladni?
SCHLESINGER:
Sürgős dolgom van.
KITTY:
Nem lenni kedve velem jönni Saharába?
SCHLESINGER
 (rácrdit): Nem!
KITTY:
Nem is tudni, milyen jó lenni kettesben a Saharába.
II.
Azóta minden álom messze jár,
 Elhervadt, mint a nyiló rózsaszál 
S az ifjúság a múlté, oh be kár. Rég volt. 
Oly elhagyott és árva élelem,
 Nem maradt semmi emlék én velem, 
Csak szerelmes kis dalom. 
Beír.: 
Este hétkor kis babám, 
Vár a csendes, vén Tabán. 
Száz muskátlis ablak integet, 
Add kezembe édes kis kezed.
 Lombok árnya ránk hajol, 
Karom lágyan átkarol. 
Nézd a szivem, hogy dobog. 
Mért ne lennénk boldogokf 

Kicsit giccsesnek hat mai fülnek,  de hát 1927-ben íródott!

SZINHÁZI ÉLET 1927-36