SZPÉRÓVAL A TABÁNBAN
Táskám tele minden jóval.
S ott üldögélünk Szpéróval, verebemmel, a Tabánban, a Hegy-alja oldalában.
Kendőnket kiteregetjük, lakomát csapunk mi együtt; semmit össze nem csapunk, gonddal készül asztalunk.
Hogy jóllaktunk, csippantunk: örülünk, hogy jóllaktunk.
Hogy csippentettünk, alszunk: napfény vándorol rajtunk.
A levelek hulldogálnak, vége a kirándulásnak.
Szpéró, hol vagy...? - kiáltom.
Nem vagy sehol, barátom!
Milyen gyors ez az idő, alig-alig hihető.
Alig-alig ültünk itt, szállt sok üzenetünk, víg - most meg szomorú vagyok? őszi délben ballagok?
Megyek, hátha odaérek, ahol látlak újra téged.
Szpéró, Szpéró, kis veréb, őszre a tavasz - de rég...
De ha egyszer jól voltunk, lesz még, hidd el, jódolgunk...
Új Tükör, 1989. július-szeptember (26. évfolyam, 27-39. szám)1989-07-23 / 30. szám
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése