A VÉN TABÁNBAN ...
Képes Vasárnap - A Pesti Hirlap kiadása Pesti Hirlap Vasárnapja, 1933. augusztus-december (55. évfolyam, 32-52. szám)1933-10-15 / 42. szám
Tabán. Ki nem sétált közülünk kettesben, holdvilágos estén a tabáni utcák hepe-hupáln, a düledező házak között, a kopott köveken? Ezt jelenti nekünk a Tabán, fiatal szerelmet, tavaszi hangulatot, mutasson bár őszt, vagy telet a naptár, kedves emlékét egy-egy átmulatott éjszakának, hiszen itt minden sikátor kocsmához vezet. A hangulat, vagy a pénztárca állapotának megfelelően mindenfélét találunk Itt, elegáns, drága vendéglőt, ahol kitűnő az étel, a bor és a zene, s a legszebb autók tulajdonosaira várnak a bejárat előtt hosszú sorban a kocsik, egy utcával tovább pedig primitív kocsmaszobában olcsó kocsisbort lehet kapni, potom pénzért a pörköltet és keservesen cincog hozzá az egy szál rossz cigány.
Hangulatot keresünk a Tabánban, az elmúlt idők ittfelejtett romjai között. A felfelé kanyargó lépcsők kövei, amelyeken andalgás közben majdnem kitörik a cipőnk sarka, maradék nélkül adják az illúzióját egy más világnak, amit tulajdoniképpen keres az ember, ha a Tabánba megy. A múlt század hangulatát adják, a békeéveket, amikor igazán virágjában volt az esti Tabán. Krúdy Gyula kedves öreg lumpjai tanyáztak Itt a törzsasztaloknál, a Hadnagy utcai földszintes ház ablakán kacér szépasszony nézett ki, várva a széptevőt, aki Pestről sétált át a hídon, szerelmespárok bújtak meg a kerthelyiség lugasaiban, diákok és tisztes budai polgárok borozgattak a kocsmaudvar gesztenyefái alatt.
Az esti hangulat, a múlt keresése az, ami értelmet és értéket ad a Tabánnak.
Mert ugyan ki volt közülünk nappal a Tabánban? Délelőtt például, amikor semmi sincs meg az esti Illúziókból. Ha elmegyünk villamoson mellette, milyen kiábrándítóan csúnya a sok hullott vakolat, a félig összeomlott házak rendetlen, zsúfolt tömege. Ha idegeneket vezetünk körül a városban, s például a Gellérthegyről mutatjuk meg büszkén Budapest csodálatos panorámáját, akkor látjuk, hogy a mi romantikus Tabánunk tulajdonképpen nem egyéb, mint csúnya szépséghiba a ml gyönyörű fiatal Budapestünk testén. Bántó, rikító szépséghiba. Nem beszélve arról, hogy milyen kihasználatlan, kárbaveszett terület a város közepén. Hogy menynyire rontja a kilátást a várra, hogy milyen rettenetesek, omladozók a kicsi házak piszkos, nyitott udvaraikkal, milyen éles az ellentét a kiépült Tabán villasorai és eközött a romhalmaz között.
Ne haragudjanak a Tabán szerelmesei és a kis kocsmák törzsvendégei, de talán lehet még hangulatot Is találni máshol majd, ha történik végre valami a Tabánnal. Ha egyszer elfoglalja majd azt a helyet, ami megilleti ezt a remek fekvésű városrészt. Ha villák és modern bérházak emelkednek az eltűnt romok és nyomorult házacskák helyén s a kanyargó, rosszul kövezett sikátorok helyett széles aszfaltutak vezetnek föl ide. A mai fiataloknak úgyse mond semmit már ez a múlt századi romantika, amit a mai Tabán nyújt. A mai szerelmes- párok nem kívánnak elbújni kicsi kocsmalugasokba többé, hanem táncolni akarnak, nagy, tágas terraszokon, nem értik többé a múlt szavát. Jobban tetszik minden, ami napos, levegős, egészséges és nyílt, kényelmes és modern, Jobban tetszik a fedett uszoda, mint a Rác-fürdő.
Lehet, hogy korai még elbúcsúzni a Tabántól és elsiratnl a Tabánt.
Lehet, hogy korai még örülni a Tabán helyén épülő tündérl uj városrésznek, de a Tabán úgyis emlék már ma is és az emlékét igazán megőrizhetjük akkor is, ha nem lesz többé.
Nem lesz könnyű elbúcsúzni tőle. Még szól a zene a Mély Pincében, a Kakukban és az Avarben s a többiek sem némultak el. De az étlap szélén már ott van a vendéglő új elme, ahol a „Tabán lebontása után" meg lehet találni a régi helyet. Talán utoljára hullatják le leveleiket az idei őszön a szűk udvarokban a régi fák
s talán ki se tud zöldülnl tavasszal a vadszőlő a kocsmalugasok falán.
A Tabán és a múlt szerelmesei jól teszik, ha kihasználják ezt, az őszt és holdas estéken még elbolyonganak a Tabán utcáin és elbúcsúznak tőle. A kicsi házak lakói is gondolhatnak a költözésre, meg kell válniuk a szűk falaktól és a régi kövektől, amelyek menedéket adtak nekik. A Tabán lakóinak lesz a legszomorubb, mert romantikát, hangulatot találnak a mulatni vágyó emberek akkor is, ha nem lesz többé Tabán, de hogy ezek a szegény emberek hol fognak menedéket találni, a legnehezebb kérdése a Tabán lebontásának.
Ez az élet, újat építünk a romok fölé. Ahogy most elmúlik a Tabán,
Ugyanúgy fog elmúlni a most még csak építészek álmaiban élő uj Tabán is.
N. R.
A cikkírónak igaza lett. Nemhogy elmúlt-meg sem született.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése