A BUDAI LÁCZHÍDTÉR....ANNO1865

A budai lánczhidtér.

Ha Pestről a Duna gyönyör lánczhidján végig sétálunk, legelőször azon terére érünk ős Buda városának, melynek élethí képét mutatja mellékelt rajzunk. E hely már igen kis mértékben emlékeztet Buda régiségére, de daczára ujabbkori jellemének, a városnak legérdekesebb, mindenesetre pedig legélénkebb pontjai közé tartozik.

A mint a hidvámszedő kivette kezünkből az átmenetet biztosító pléhjegyet s Buda szárazföldjére lépünk, egyszerre öt nagy útvonal középpontján állunk. Szemben velünk tátong az alagút nyilása, mely a várhegyen keresztül egyenes vonalban a Krisztinavárost köti össze a Dunával; közvetlen az alaguttól jobbra azon 1857-ben készült uj ut kanyarodik fel a várba, az egyetlen kényelmes kocsiút, mely minden nagy erőködés nélkül teszi lehetővé a feljutást.      Képünk előterén jobbra látjuk a budai takarékpénztár házának egy

részét, mely Ybl építészünk terve szerint négy évvel ezelőtt izlésteljes, csaknem palotaszerü stylben épült; ezen ház mellett, fölfelé, a Duna mentében a Víziváros, császárfürdő s O-Buda felé visz az ut. Végre a negyedik útvonal az, mely a képünk baloldalán látható népszínházi épület mellett lefelé a Duna mentében a Ráczváros és Tabán külvárosokba, a Gellérthegy tájékára vezet. 

Az ötödik, s legnagyobb országút pedig a lánczhid maga,mely Pest felől szállítja ide a legnagyobb élénkséget.

Hogy ez öt útvonal egyesülése ezen helyen meg nem szűnő, eleven sürgést-forgást, szakadatlan közlekedést, sőt gyakran egymásra toluló emberek, terhes szekerek, kocsik, targonczák stb. fennakadását idézi elő, az igen természetes, s annál inkább sajnálandó, hogy e hely beépítése alkalmával több gondot nem forditottak az itteni forgalomhoz szükséges nagyobb, kényelmesebb tér üresen tartására.
         Nem kívánhattuk volna, hogy itt is akkora lánczhidtér alakittassék, mint Pesten,mert hiszen Buda szűkebb területi viszonyait nem lehet a pestiekhez hasonlitani, — de sajnálatos,hogy a szép takarékpénztári házat nem építették

néhány öllel hátrább a Dunától, mi által nemcsak a forgalom kényelme nyert volna,hanem magának a szép épületnek is, szemnek tetszőbb, kedvezőbb fekvés jutott volna. Hogyan lehetne még ezentúl a tér be nem épített, alsó részének rendezése által, a symmetria megsértése nélkül, e mozgalmas hely nyomasztó szűk arányain segiteni, ennek meghatározása nemcsak budavárosi, hanem valóságos országos gondokat is megérdemelne.

    Természetes, hogy nyáron háromszoros az élénkség ezen a ponton.Pest lakóinak nagy része ilyenkor Budán keres szórakozást. Mindjárt a takarékpénztári épület földszinti helyiségeiben igen díszes kávéházi teremek s árnyat adó veranda szolgál estenkint a fagylaltozóknak gyülhelyül.

         Átellenben van a Mátyás király istállóiból átvarázsolt népszínház, az ő modernizált homlokzatával, hátulsó részeinek eredeti ódon barna falaival —a jó akaratnak, rögtönzésnek, készületlenségnek, a könnyüvérüségnek szomorú jelvénye. Mily zajos élet ütötte fel itt néhány rövid évre sátorát, mily világra szóló jó kedvvel járta itt Dunanan apó és fia Patroklus az ő ledér kankánját s a sok szemet kápráztató léhaság mellett mennyi elismerésre méltó igyekezet, leleményesség és ügyesség tartá itt elfoglalva a tért, napról napra nemesb élvekkel biztatván a magyar színészetnek e reá nézve csaknem idegen földön is egyre szaporodó híveit— s most! A vidám sereg nyom nélkül elpusztult;a pezsgő élet helyén némán merednek ég felé az újra vakolt régi falak s Dunanán fölcsiklandozó áriái helyett kósza varjuk és csókák károgják a háztetőről a szép remények múlandóságát. Akárkit terhel a budai népszínház megbukásának súlya, megbocsáthatlan hibát követett el, s akárki veszi még egyszer kezébe a megakadt ügy folytatását, jó lesz előre meggondolnia, hogy a színészetnek komolyabb, nemesebb feladatai is vannak általában, s a magyar színészetnek Budapesten különösen.

          A budai lánczhidtér képezi gyúpontját a pestiek minden kirándulásainak, melyeket oly gyakran rendeznek a regényes budai hegyek közé. Ittvan gyülhelye a temérdek bérkocsinak és omnibusznak, kik tömegesen szállítják nyári napokon a város szűk falai közül menekülőketa Zugliget, Disznófő, Szép juhászné, Svábhegy, Sashegy, Gellérthegy virányaira, a sok meleg fürdőbe s az ujabb időkben felkapott keserűsós forrásokhoz. —
Az alagúton keresztül zarándokolnak a német Thália hívei a Krisztinaváros elején álló német színkörbe; s ezen túl van néhány év óta a buda-trieszti vasút indóháza, mely hogy mennyire igénybe vesz minden közlekedési s szállítási eszközt, tovább magyarázni felesleges. A magánfogatok, bérkocsik, terhes szekerek s a gyalogjárók, tömege a nap némely óráiban valódi mozdulatlan torlasszá halmozódik.

                 E tér képezi Budaváros testének élénken lüktető főerét, honnan messze sugározik el az élet és mozgalom a budai ősvárhegy alatt minden irányban. Csak fenn a vár falai és sürü házsorai között uralkodik ünnepélyes zajtalanság és méltóságos egyhangúság, mintha e királyi magasságra az élet piaczi zaja nem is merne feltolakodni.

Forrás: Vasárnapi Ujság 1865 január 1

10.évfolyam 1.szám