Mintegy 15 évvel ezelőtt, volt Budán, a Dunapart mentében, egy igen szomorú külsejű hely. Lefelé az úgynevezett Ráczváros, felfelé a Víziváros már régóta népes, s meglehetősen csinos volt; de itt, a hol a két külváros mintegy érintkezett, csak egy félkörben kanyarodó, s puszta deszka kerítésektől kisért poros utczatartá fenn a közlekedést.
Az utcza kanyarulatának oka egy igen régi, dísztelen, és ferdén álló, magtár külsejű épület volt, mely az egész városrészt végkép eléktelenité. Körötte apró szennyes házak emelkedtek és a sár nyár közepén sem száradt ki ezen árnyékos zeg -zugokban. Egyszerre 1840. után elkezdték a lánczhidat épiteni. A pesti oldalon már állott a Nákó-palota s pompás környezete. Pestre nézve szebb helyet a hídfőnek találni sem lehetett volna, mig Buda felől a lánczhid épen az imént emiitett szomorú külsejű vén raktár közepe táján érinté a partot.
Természetes, hogy a tért egészen elzáró kőhalmaz már ekkor szétbontásra volt szánva, de nem történt ez ily hamar. A lánczhid építése idejében ezen mintegy 50 öl hosszú épület még katonai élelmi raktár volt, s csak 1849-ben, midőn novemberben a lánczhidat megnyitották, hordták el az északi részen levő felét.
A déli része egész 1861-ig ott disztelenkedett. A deszka keritéses,kanyargó utczának, ma már nyoma sincs; helyette diszes tér kezd kifejlődni.
Itt van szemközt a híddal a pompás alagút, faragott kőből rakott remek kapuzatával, jobbra a budai takarék-pénztárnak épen most elkészült uj háza, mely kivül szintén egészen faragott kövekkel van beborítva. A Duna további mentében, az idén, s a korábbi években szintén megkezdődtek a csinosabb izlésü építkezések : s csak ama sötét ódon raktár falai emlékeztetik még a nézőt az ős Buda korhadt, s művészi becs nélküli maradványaira.
A jelen évben, egy lelkes vidéki szinésztársulat vetődvén Budára, néhány derék polgárnak, s Buda város tanácsának agyában megvillant azon eszme, hogy most, a midőn a testvérváros vagyonával, nem idegen országokból ideszúrt polgármesterek, hanem a lakosság szabadon választott képviselői rendelkezhetnek,használni kellene a drága időt,s megalapítani Budán másodszor is magyar színészetet.
A gondolatból terv lett, s rövid két hónap alatt a diszes,
A gondolatból terv lett, s rövid két hónap alatt a diszes,
kényelmes és igen czélszerüen épült színház, szept. 14-én valóságosan megnyittatott.
Azon komor s mondhatni ronda köhalmaznak megmaradt déli vége alakíttatott ma át Thalia-templomává. A ház oldala most is a régi, s a bástya-vastag falak tekintete igen ormótlan és barátságtalan : ellenben a készülő homlokzat, mint rajzunk mutatja, az egész környezetnek mosolygóbb külsőt kölcsönöz. Az épület oldalán álló szöglettornyok nem azért vannak ott, mintha az építés ezen czikornyákkal pusztán csak a homlokzatot akarta volna kiékesiteni : azon nyolc-szögű tornyok belől az ősi fal támasztványait rejtik, a mint az ily falakhoz tapadó, s a boltozat erösitése végett felrakott köhalmazokat a régi épületeken mindenütt fel¬
találhatjuk.
Ha a krónikák nem csalnak, ezen épület a régi királyi palotának istállóul szolgált, s lehet, hogy a dicső emlékű Mátyás királynak is itt abrakoltatták harczi paripáit 1560-ban Musztaía Szokoli basa laktanyát csináltatott belőle, s mellé épité azon nyolcz-szögű tömpe toronynyal ellátott házat, melynek eleje ma már kávéház,a hátulja lakatlan; de legközelebb egészen el fog hordatni,
miután építészi tekintetben épen semmi becscsel nem bir, s csak a palotákra szánt tért foglalja el méltatlanul.
Az uj színháznak nézőhelye 75 láb hosszú s 41 láb széles; a
karzatok karcsú vasoszlopokon nyugszanak; az első emelet 26 páholyt foglal magában, s a karzat oly ügyesen van épitve, hogy a néhány százra menő néző bármely pontról jól láthatja, mi történik a színpadon. Zártszék van összesen 285; ezen kívül a páholysorok alatt kényelmes karszékek, s ezek mögött az álló helyek vannak.
A nézőhely nyájas, vidám és igen barátságos külsőt mutat :
az aranyozás nincs kimélve. A falak fehér fénymázzal vannak bevonva és ékítményekkel dúsan ellátva. A tetőzet remek : gyönyörű virágkoszoruk, s a legigézőbb arabeszkek futnak ott végig, s két helyütt porezellánra festve, virágtömbök ékeskednek. A padok vörös posztóval vannak bevonva; a lánczhid világítására szolgáló gázcsövek mcghoss'abbittatván, bevezettettek a színházba, s itt világos fehér lángjaikkal tündéri fényt árasztanak. Az eddigi költségek 85,000 fortra rúgnak.
A megnyitás ünnepélyéről lapunk más rovatában szólunk :
most csak azt mondjuk még el, hogy adjon az Isten ezen kezdő intézetnek szerencsét, az alapító derék igazgatónak, Molnárnak helyes tapintatot, a színészeknek szorgalmat a tanulásban, s akkor,a mi a fódolog, a közönség sem hagyandja üresen a számára készült helyeket.
Különös elismeréssel kell végre megemlítenünk a budai színház létesítése körül a tevékeny színigazgatón, Molnáron kívül leginkább Gcrster és Frey pesti építészek ügyességét és önzetlenségét, Budaváros tanácsa nagylelkűségét és az összes magyar közönség áldozatkészségét — mely utóbbi bár ezután sem maradna el, mig a budai magyar színház teljes bevégzését hirdethetjük, s joggal elkiálthatjuk :
Azon komor s mondhatni ronda köhalmaznak megmaradt déli vége alakíttatott ma át Thalia-templomává. A ház oldala most is a régi, s a bástya-vastag falak tekintete igen ormótlan és barátságtalan : ellenben a készülő homlokzat, mint rajzunk mutatja, az egész környezetnek mosolygóbb külsőt kölcsönöz. Az épület oldalán álló szöglettornyok nem azért vannak ott, mintha az építés ezen czikornyákkal pusztán csak a homlokzatot akarta volna kiékesiteni : azon nyolc-szögű tornyok belől az ősi fal támasztványait rejtik, a mint az ily falakhoz tapadó, s a boltozat erösitése végett felrakott köhalmazokat a régi épületeken mindenütt fel¬
találhatjuk.
Ha a krónikák nem csalnak, ezen épület a régi királyi palotának istállóul szolgált, s lehet, hogy a dicső emlékű Mátyás királynak is itt abrakoltatták harczi paripáit 1560-ban Musztaía Szokoli basa laktanyát csináltatott belőle, s mellé épité azon nyolcz-szögű tömpe toronynyal ellátott házat, melynek eleje ma már kávéház,a hátulja lakatlan; de legközelebb egészen el fog hordatni,
miután építészi tekintetben épen semmi becscsel nem bir, s csak a palotákra szánt tért foglalja el méltatlanul.
Az uj színháznak nézőhelye 75 láb hosszú s 41 láb széles; a
karzatok karcsú vasoszlopokon nyugszanak; az első emelet 26 páholyt foglal magában, s a karzat oly ügyesen van épitve, hogy a néhány százra menő néző bármely pontról jól láthatja, mi történik a színpadon. Zártszék van összesen 285; ezen kívül a páholysorok alatt kényelmes karszékek, s ezek mögött az álló helyek vannak.
A nézőhely nyájas, vidám és igen barátságos külsőt mutat :
az aranyozás nincs kimélve. A falak fehér fénymázzal vannak bevonva és ékítményekkel dúsan ellátva. A tetőzet remek : gyönyörű virágkoszoruk, s a legigézőbb arabeszkek futnak ott végig, s két helyütt porezellánra festve, virágtömbök ékeskednek. A padok vörös posztóval vannak bevonva; a lánczhid világítására szolgáló gázcsövek mcghoss'abbittatván, bevezettettek a színházba, s itt világos fehér lángjaikkal tündéri fényt árasztanak. Az eddigi költségek 85,000 fortra rúgnak.
A megnyitás ünnepélyéről lapunk más rovatában szólunk :
most csak azt mondjuk még el, hogy adjon az Isten ezen kezdő intézetnek szerencsét, az alapító derék igazgatónak, Molnárnak helyes tapintatot, a színészeknek szorgalmat a tanulásban, s akkor,a mi a fódolog, a közönség sem hagyandja üresen a számára készült helyeket.
Különös elismeréssel kell végre megemlítenünk a budai színház létesítése körül a tevékeny színigazgatón, Molnáron kívül leginkább Gcrster és Frey pesti építészek ügyességét és önzetlenségét, Budaváros tanácsa nagylelkűségét és az összes magyar közönség áldozatkészségét — mely utóbbi bár ezután sem maradna el, mig a budai magyar színház teljes bevégzését hirdethetjük, s joggal elkiálthatjuk :
„Él magyar; áll Buda még!"
Forrás:Vasárnapi ujság 1861 szept 22
Molnár György szinigazgatóról:
Nagyváradon született, ahol atyja Müller egyházi kántor volt és az 1836. évi nagy tűzvész alkalmával a lángok áldozata lett. 1846-ig tanult szülővárosában az ottani gimnáziumban; ekkor Pápára ment és a Komáromy Sámuelnek alakuló színésztársulatához állott be mint cédulakihordó és színházkellékes. Müller családi nevét Molnárra változtatta. 1847-ben Pozsonyban az országgyűlés alatt már kisebb szerepekben játszott. 1848-ban beállott honvéd tüzérnek. A harc végeztével egy ideig elvonultan élt, de 1850-ben ismét színésszé lett Kilényi társulatában; tíz évig vándorszínész volt és mint fölkapott szerelmes színész csűrökben, pajtákban játszotta a Rómeókat, olykor-olykor megmérkőzve Hamlet és Bánk bán színpadi problémáival is. 1855-ben Pesten a Nemzeti Színházban is vendégszerepelt. 1858-ban igazgató lett és társulatával megfordult Debrecenben, Pécsett, Kassán, Pozsonyban és Balatonfüreden. 1860 őszén Szegeden volt. Mikor 1861-ben a fővárosba jött, hogy Alsdorftól, a német direktortól kibérelje a Krisztinavárosi-színkört, már kész színész volt, aki célul tűzte ki reformálni a színpadi technikát, lerombolni avult formáit. A budai Népszínházat 1861. szeptember 11-én nyitotta meg. És ekkor Molnár igazgatása alatt egy fényes korszak következett a budai színészet életében. Bem apó című harcias látványosságot százötször adták elő egymásután. Ezen színmű előadásának híre még József főherceget is arra csábította, hogy polgári ruhában végig nézze a darabot, melynek próbáit Molnár a Vérmezőn tartotta. Hasonló sikert ért el az Ördög pilulái című látványosság. A színházat barátnője, Batthyányiné Apraxin Júlia grófnő anyagilag támogatta, darabokat írt és színésznőként is fellépett. 1863-ban elkísérte Júliáját Párizsba, ahonnan látványos szcenikai megoldásokkal tért haza. De a zseniális igazgatót távollétében egy kulisszaforradalom megbuktatta. 1864-ben megszüntette előadásait és újra vidékre ment mint színigazgató. 1867-ben megnyílt számára újra a budai színház, melyet 1869-ig vezetett.
Forrás:wikipédia
Molnár György szinigazgatóról:
Forrás:wikipédia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése