ELSŐ PESTI DOBOZGYÁR BUDÁN

Dávid és Fia dobozgyár Mészárosu 58

Hol nyaraljon egy tízgyermekes  nyomdász legkisebb lánya innen a Csend utcából, a nyári szünetben, mikor jobb sorsú csemeték a budai hegyek felé vették az irányt? Nem messze volt megoldás -a Mészáros utcában. Visszanézve az idő távolábol hajlamos az ember lenézően kezelni a multat, ám utánanézve  elámultam a kora modern technikáját felvonultató intézményen.

Bizony ,valamikor 1923 nyarán ebben az impozáns csarnokban sürgött-forgott anyám is a nyári szünidőben a készülő dobozok körül,-kellett a családban a pénz ellátni a sok éhes szájat, egy nyomdászi fizetésből semmire se futotte volna,márpedig kilenc leányt és egy fiút kellet felnevelni és kiházasítani.

kassius

cukorkás doboz

A gyár teljesítménye figyelemreméltó.=napi 500000

-nem tévedés -ötszázezer doboz -a kisméretű gyufádoboztól a cukorkás - és cipős dobozokig.

A Dobozgyár mögött 
Budapesten születtem 1929 januárjában — mégsem éreztem soha az egész fővárost sem szülőföldemnek, sem otthonomnak. Azt hiszem, ilyen hatalmas város nem is lehet
mindenestül otthona az
embernek.
Még halványan emlékszem arra az időre — akkoriban egészen

Garai Gábor költő
önéletírás


kicsi gyerek voltam —, amikor a Tabán utolsó régi házait lebontották. Mi a dombhát túloldalán, a Zsolt utcában, a Budai Dobozgyár közelében laktunk. Innen költöztünk át a háború elején bérlőként egy Mészáros utcai rokoni házba, majd az ostrom után a Galeotti utcába. A három utca légvonalban csupán néhány száz méternyire van egymástól, s mindhárom az I. kerülethez tartozik

Középiskolába a XI. kerületbe, a Villányi útra, a mai József Attila Gimnáziumba jártam. Úgy hozta a sors, hogy első önálló lakásomhoz is — akkor már feleségemmel és fiammal —
a XI. kerületi lágymányosi lakótelepen jutottam. Kedves környezetben, jó szomszédok között éltem ott tizenkét esztendeig. Onnan költöztünk át 1973-ban ismét az I. kerületbe, a Mikó utcába. Azóta is itt lakom, s közelebbitávolabbi szomszédságom Babits, Kosztolányi, Márai — hűlt helye.

Szűkebb hazám tehát még csak nem is egész Buda, annak csupán két kerülete, még pontosabban két tájegysége: a Krisztinaváros és a tágabban vett Lágymányos. így hát az önbizalmi válságok mesterségünkben elkerülhetetlen óráiban azzal szoktam magam vigasztalni, hogy én is majdnem vidéki vagyok (a Nagykörúton például, és jóformán az egész pesti oldalon mindig tétován, félszegen járok), akárcsak a Nyugat első és második nemzedékének írói, akik úgy vélekedtek, hogy az egész magyar irodalom vidékről jött, és Budapesten létezik. Igaz, erre a kizárólagosságra azóta néhány, korban és rangban előttem járó budapesti születésű írótársam már rácáfolt.
Eddigi életutam furcsán törvényszerű iróniájának érzem, hogy munkahelyeim — több mint 35 esztendeje immár — mindig a pesti, otthonaim pedig a budai oldalhoz kötöttek.
Mégis hadd tekintsem magamat a főváros egy-vidéki — legfeljebb két-vidéki — lakosának és költőjének, aki, ha a sors kegyes hozzá, már nem is szeretne elszakadni ettől a tájtól, amíg él

.

Dobozgyár mögött

Azok a nyári esték

 a kamaszkori tájon!

Virágillat s vonatfüst

gomolygott a világon.

A Dobozgyár mögött nyűtt

 padokon lovagolva

ültek a sakkozók, míg

 lobbant a fény kanóca.

Aztán, hogy függönyét az

alkony leeresztette, — ráhúzta vas-redőnyét

a fodrász is sietve.

A dörrenésre gyorsan

 fölfüttyentett a mozdony,

ahogy az alagútból kibújt szikrázva, forrón...

S megnőtt a csönd nyomában.-

 Mély homályos kapukban

találka-lesben, lányok

fehér ruhája lobbant.

És mentek a Csap utcán

fel a hegynek a párok.

 Az égben még csak egy-két

kora-csillag parázslott.

Ó, kamaszkori esték,

maradjatok velem még!

Ne dermessze a szívem,

— melengesse az emlék.

Gellérthegy

Hány május délután mentünk a hegyre föl:

nyugodt kék ott az ég, s a város zeng alatta;

 az a tisztás talán smaragddal van kirakva,

 s minden tenyérnyi föld: virág és tündököl.

Nyolcéves voltam és cserebogarat űztem

sapkámmal, s Margit meg köténnyel csapkodott,

hamar megteltek a mosópor-dobozok

 — s zümmögő foglyaim őriztem ott a fűben.

Anyám munkában volt — este mentünk elébe,

de lent a hallgatag tabáni dombra érve

még lestük, hogy a nap hullván máglyára gyújtson.-

Vártam a tüneményt, csak álltam mozdulatlan,

 de hirtelen szemem megcsillant — s már szaladtam

 arrafelé, ahol anyám feltűnt az úton.