RADNÓTI MIKLÓS:JÚLIUS

               Július

Radnóti Miklós verse 1935

Ilyen hőség sem volt itt már régen, 

mesélik, még a vaj is elalélt

és olvadni készült lenn a jégen
ma délelőtt még s most beborult.

 Már aprót söpör a ház előtt a szél

s körül minden figyelmesen föláll
a tolongó porban s záport remél.
A nyugágy háta is hassá dagad

 és elszakad a szárító kötél.
Két ing repül el róla, két madár,

utánakap a szolga kerítés

és csúnya szájjal szitkot kiabál.
Mindent elhord a szél s a kert haját

hosszú újjakkal, hosszan húzza ki

és a hasaló kerten úgy fut át,
hogy villámuk sarkának friss nyomán

s a vastaglábú dörgés léptitöl

kék foltokat mutogat a homály.
Sűrű szagok csúszkálnak szét elébb,

a felhő később érkezik,

köszön s a száját nagyratátó kertbe lép.
Körültekint ott, pislant komolyan,

villogó zápor zuhan belőle

és mint hulló szög, a csöppje olyan.
(Elállt az eső s a szűk csatornán

 víz zúg. Visszatér és hajladozva

 jár a gyönge fény a fa ormán.

Válasz, 1935 (2. évfolyam, 1-r.12. szám)1935 / 9. szám Radnóti Miklós: Versek