BUDAPEST TŰZFALVÁROS

Budapest tűzfalváros

Képes Vasárnap - A Pesti Hirlap kiadása Pesti Hirlap Vasárnapja, 1930. július-december (52. évfolyam, 27-52. szám)1930-12-14 / 50. szám

Az utolsó évek nagy idegenforgalmának hatása alatt sok szép cikk és könyv jelent meg hazánk fővárosáról, melyek azonban csak fényoldalaít tárgyalták a Dunapartl metropolisnak. Vannak azonban dolgok, melyekkel foglalkozni kell, — még akkor is ha nemi éppen kellemes fényt vetnek városrendészeti politikánkra — mivel a kritika csak 'akkor hatásos, ha a szép és jó dolgok mellett helyet talál a hibák és a fonákságok számára is. Tudjuk, hogy fővárosunknak gyönyörű a fekvése, impozáns látvány az Andrássy-út végén égbeszökő Millenniumi Emlékmű, gyönyörű az éjjel kivilágított Citadella és Halászbástya s olyan fekvéssel dicsekedhet, mint talán egy más város sem. Azonban a Halászbástyát kivilágító reflektorokat jártassuk meg egy kissé azokon a helyeken Is, ahová nem visszük el az idegeneket, hogy az ámulattól elszorult torokkal sóhajtsák u „splendid“ vagy „kolossal“ szavakat, mert ott csak a fővárosi polgárság és a munkáscsaládok százai laknak.

 De reflelktorozzuk csak végig az ezer gyertyafényii világító testeket Buda és Pest szolid elővárosain s olyan dolgokat vehetünk észre, amelyekkel ismét csak a mi fővárosunk szégyenkezhet.

Mert a fényszórók ezüst kévéjében nagy, ormótlan, odvas fogakhoz hasonlítható réseket találunk a pesti fényes körutak, s a budai hegyvidék házsorai között egyaránt. S ezek az ijesztő szakadékok a tűzfalak. Bátran állíthatjuk, hogy sehol a világ egyetlen városában sem adták és — sajna — adják még ma is oly könnyelműen az építkezési engedélyeket, mint Budapesten. Az ember azt hinné, hogy nincsen városrendészeti törvényünk, hogy nincsen külön olyan szakosztályunk a városházán, amely rajouokra osztja a főváros egyes kerületeit, Inaméin csak úgy, a zöld asztali mellől osztogatja az engedélyeket. Ezekkel a könnyelmű engedélyekkel rontották el a budai Vár gyönyörű hangulatát, mikor megengedték a szenzációs stílusban épült ötemeletes kórház felépítését az Uri-utca és az Ország- ház-utca alig egyemeletes palotácskái mellé. 

A legújabb rendeletek már szigora mérlegelés alá vették a várbeli építkezéseket, azonban ez a szigorúság csak a Várra szorítkozik s amit a késő bánat, kapanyél elvvel ott menteni akarnak, azt most rontják a budai alsó részeken, ahol a gazdasági krízis nyomása alatt megengedik, hogy egy hatemeletes bérház mellé egy földszintes házacskát építsenek. Áll ez a helyzet a gyönyörű Naphegyre is, mivel — mint a mellékelt felvételek mutatják — ott is váltakozik a tűzfal, villa szerencsétlen egyrnás utánisága. Érdekés kuriózumként legutóbb egy kör- felvételt készítettek a budai részekről, mely magába foglalja az egész Rózsadombtól Kelenföldig húzódó budai részt és vörös festékkel festette be az összes látható tűzfalakat. Az eredmény szinte megdöbbentő volt. Az egész hatalmas felvétel csak ug.v hemzsegett a vörös foltoktól, mintha valaki akarattal spriccelte volna tele az impozáns fényképet. És nem jobb az eredmény Pesten sem a Thököly-ut, Zugló és Váci-ut vidékein sem, ahol a kispolgárság és a jobb munkásosztály lakik. Tűzfal, tűzfal és tűzfal. Egész városrészek vesztik el esztétikai hatásukat egy-egy ormótlan tűzfal nyomasztó látványának kényszerűsége alatt. Ezen a bajon pedig sürgősen segíteni kell, mert segíteni lehet, csak szív és lélek kell hozzá és — lelkiismeretes munka. Mert nem helyezkedhetünk arra az álláspontra, hogy fő az építkezés! Fő a célszerű és praktikusságában is esztétikus építkezés. A hatemeletes házak korában a tűzfal már nem romantikus, mint ahogy egy kis jóakarattal az volt a földszintesekben.

Mert nézzük csak a jó öreg Tabánt és akkor látjuk, hogy a pici kis házak tűzfalai mennyi romantikát és szépséget takarnak, milyen ódon levegőt árasztanak maguk körül. De a Tabán kora már régen lejárt, a házak megnőttek s a nagy házak tűzfalai is úgy jártak, mint az a gyermek, akinek kicsiny korában meg lehetett bocsátani, ha nem tanult, de nagy korában már nem, ha — nem dolgozott.

Ormótlan tömegeikkel, mint valami középkori várfal emelkednek az égnek a komor tűzfalak. Drasztikus monumentalitásuk uralkodik az egész vidéken. Ezek mellett a nagy, kopasz falak mellett elvesz minden vonal, minden részlet, amit a környező házak építészei igyekeztek épületeik homlokzatán érvényesíteni. Az összes Igyek

vés kárba vész, városrendezési ötlet mindhiába születik meg, mert Ilyen erős, brutális hatásokkal nem lehet megbirkózni. Bármit tervez, bármit épít is a mérnök, végűi mégis a tűzfalaké lesz a diadal. A tűzfalak legyőzik az összes mellettük álló épületet.

Hogy azok az épületek, melyek így „alul maradnak“ a tűzfalakkal vívott küzdelemben, legtöbb esetben maguk is rossz ízléssel készült csúfságok, amikért nem is kár, «őt sokszor előny az, ha egy tűzfal „agyonnyomja“ őket, az nem változtat a lényegen. A tűzfal csak tűzfal marad, kopár téglasivatag, melyben van valami kellemetlen pöreség.

Mint valami be nem kötött sebnek, olyan hatása lehet egy-egy tűzfalnak sokszor. Valami kilátszik a házak beléből! Valami csúf leleplezés egy-egy Ilyen tűzfal.

S hogy a szemlélő sokszor kénytelen szemeivel a házak oly sokszor ízléstelen homlokzatáról pihenni a tűzfalakra menekülni, az nem a tűzfalak Igazolását jelenti, hanem a meglevő épületek lesújtó kritikáját.

A tűzfalak szinte legyőzhetetlen hatásának van egy érdekes tanulsága mégis, melyet a modern építészet sokszor hasznosított, gyümölcsöztetett. Az nevezetesen, hogy építészetben csak annak van igazi hatása, ami nagyvonalú. Az építészet stílusé a nagyvonalúság. Még a megdolgozásán, nyers nagyvonalúság Is legyőzi a bármily gondos kézzel kereszttilvltt aprólékosságot. A tűzfalak „jobban érvényesülnek“, mint a házak homlokzatai..

Ez városrendészeti szempontból lehet szomorú dolog.

De még szomorúbb az a kritikai értelem, mely a tűzfalakat környező házakra vonatkozólag ebben a tényben rejlik.