1.KIS TABÁNI KORCSMA TÖRTÉNELEM
„A kocsma lakott területen belül eső olyan italmérő közintézmény ahol az emberek szabadon találkozhatnak, beszélgethetnek, ismerkedhetnek egymással és nem utolsó sorban akár részegre ihatják magukat. A régi időkben kocsmát az tarthatott fenn, akinek italmérésre volt engedélye, azaz kocsmajoga volt. A kocsmáknak több elnevezésse is kialakult: hívták kocsmálásnak, korcsomának, kocsmaháznak, korcsomás háznak is.Voltak időszakos és állandó kocsmák. Időszakosak voltak a kántorkocsmák vagy fertálykocsmák, ahol Szent Mihály napjától karácsonyig, ill. újévig mértek bort, a bortermelő városok polgárainak saját házuknál fenntartott borkimérései (purger-kocsma) és a falvak vagy városok közös kocsmái, ahol fél, egy éven át árulták a borgazdák borait.”
Forrás:kocsmavideo.hu
Hazánkban a vendéglátás a kolostorok építésével indult, a kolostorok italmérőhelyek egyben .A XII. század végén megvonták a kolostorok italmérési jogát ,kialakultak az önálló italmérő,szállásadó helyek a Duna mentén egymástól egynapi járásra .(mészárszék, fogadó,korcsma). Megjelent a kurtakocsma vagy fert intézménye, melynek lényege hogy csak ősztől tavaszig volt nyitva,
Magyarországon az első adatok fogadóról, vendéglátásról 1279 -ből Esztergomból valók
(Kopasz Péter fogadója), a lacikonyhákról is ezidőtájtról van forrás. Tavernák: papok mérik ki a bort a 14. századig, amikor újra eltiltották őket az italméréstől. A 14. században megjelentek az első sörfőzdék. Importálták, de házilag is főztek. Mátyás után visszaesett a vendéglátóhelyek forgalma. A törökök szerint a vendéglátás szent és ingyen jár. Csak a lámpásházak voltak fizetősök.
F: (http://hjfifo.uw.hu
A török a vendéglátást is átalakította, az utazók igényeit a derviskolostorokban, karavánszerájokban elégítették ki, Budán és a Tabánban is tesz ilyenekről említést Evlia Cselebi. Igazából Buda visszafoglalása után alakulnak ki a csárdak,fogadók kávézók szerte az országban és a Tabánban is.Az 1700-as évek elején már működött egy fogadó az Aranyszarvashoz és tudunk egy Sárkány nevű korcsmáról is . Azután a XVIII. században sorra jelennek meg a korcsmák fogadók ,beszállóházak. Mindegyik külön kategória. Meghatározott kritériumokkal szabályozottan különféle követelményeknek kellett megfelelniük. Besorolásuk a szobák száma, istállójuk befogadó képessége stb szerint változott. A beszállóházak afféle korabeli pályaudvarként is üzemeltek. Innen indultak a gyorsparasztok, postakocsik a szélrózsa minden irányába. Amíg a járat megérkezett az utas itt múlathatta az időt.A helyi lakosok, iparosok, kapások, kereskedők ,katonák részére a korcsma jelentette az egyetlen szórakozási ,mulatozási lehetőséget. Lehetett itt enni, inni, cigánymuzsikát vagy rác tamburást hallgatni, táncolni is, sőt olykor egyéb igények kielégítésére is kerítettek sort. Az előbb említett „Sárkány vendéglő ” kezdettől fogva hagyományosan női személyzetével valószínűleg a kereskedelemnek ezt a szegmensét célozta meg. A kor illemszabályai és viselkedési formái meglehetősen nyersek voltak, borgőzös állapotban hamar tört ki maradandó sérülést esetleg halált okozó verekedés. Ezért berndezésének és italkészletének megóvása érdekében a kor korcsmárosa az ugynevezett „kármentővel” védekezett. Ez a masszív kerítés a söntéspult vonalában elválasztotta a dulakodókat a megóvandó értékektől. Kellett is az óvatosság, mert mire beesett a helyőrség őrjárata , sebesültek,halottak is heverhettek szanaszét az ivóban, hátukban bicskával vagy tőrrel.
Ilyen masszív korcsma lehetett valamikor a Mély Pince a Fehérsas és Görög utca sarkán, hajósok, halá szok tanyája . A legenda szerint 1549-re datálódik a nevezetes ivó megnyítása ,de ez csak szóbeszéd, kétségbeesett reklámfogás az 1933-as bontás megakadályozására.
Valós adat van azonban arra, hogy 1785-ben Pjotr Nesztorovics tabáni rác (görög) polgár, aki mellesleg is a tabáni bíróság esküdtje volt, kibérelte a pincét , korcsma üzemeltetése céljából. Nem tudjuk, akkor is létezett-e már az 1933-ban lebontott épület, de a pince igen is létezett nyolcvan lépcsőfoknyival lejjebb, mégpedig két szinten. A felső szint volt az ívó, a már említett kármentővel, egy szinttel lentebb a boroshordókat, meg a télen lehordott Duna-jeget tárolták a tüzifával együtt. Egyébként elképzelhető, hogy a pince ma is ott rejtőzik a föld alatt, pusztán a lépcsőt temették be bontáskor. Görög korcsmárosunkról még csak annyit, hogy a Pest- budai görögök c.értekezésben* szerepel egy bizonyos Nesztor Péter ,aki a józsefvárosi templom előtti téren 1824-ben kávéházat nyitott. Ugyanarról a személyről van-e szó vagy leszármazottjáról esetleg rokonról, nem tudni, hiszen 1785 óta 39 év telt el, de a névazonosságon túl a szakma béli és származási egyezés több, mint gyanús.( 1824-ben pedig Nesztor Péter csatlakozott e körhöz. Utóbbi görög megszerezte a „Nagy Frigyeshez” cégérezett kávéházi jogot (e kávéház a józsefvárosi templomtéren állt).
F:Sasvári László — Diószegi György Antal: Pest–budai görögök
A rafináltabb izlés és a vastagabb pénztárcák kiszolgálására is léteztek korcsmák és fogadók, ilyen volt pl.az Arany Peretz a mai Döbrentei utca elején , ahol keleties mintájú freskók díszitették a falakat rác marhakereskedők és örmény búzatőzsérek esztétikai érzékét emelendő.
A budai Hét Választó Fejedelem fogadónak, az Arany Peretz mellett már jó híre volt, megszállt benne Szemere Pál, Berzsenyi Dániel, sőt minden valószínűség szerint Beethoven is. A XIX, század közepére már kialakult a tabáni vendéglátás, mely alatt a beszálló fogadókat, szállodákat, kávéházakat, vendéglőket, kerthelyiséges kocsmákat kell érteni, de beleértendők az alkalmi bor- és kávémérések is.Jelen tanulmányunkban ezek közül a tabáni bormérésekkel, korcsmákkal, vendéglőkkel foglalkozunk
folít.köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése